13.fejezet – Házassági évforduló

- Mi volt olyan sürgős Bella? – Álltam az ajtójukban délelőtt tizenegy körül eléggé kómás fejjel.
- Jake,te elfelejtetted? – Úgy nézett rám,mintha a harmadik világháború tört volna ki.
- Mégis mit?Nincs kedvem most barkóbázni...
- Ma van Rosalie és Emmett házassági évfordulója.Méghozzá a hetvennegyedik!Tudod,hogy
ilyenkor nagy ünnepség van – Szememből azonnal kiment az álmosság,és szemhéjam fennakadt.
- Há-házassági évforduló? – Dadogtam.
- Igen.
- Na ne hülyéskedj!Minek tartják meg,ha már a hetvennegyedik?Nem unalmas még nekik? –
Felháborodtam.
- Gondolom ajándékot sem hoztál... – Forgatta meg a szemeit. – És hol van Seth?
- Suliban – válaszoltam unottan.
- És te?
- „Beteg” vagyok – Ujjaimmal idézőjeleket formáltam a levegőben.
- Ahha... – Elhúzta a szó végét.
- Ha már itt tartunk,te miért nem vagy ott?
- Jogos – Mosolygott. – Nah gyere – Megfogta a kezem,és magával húzott.

Szenvedve baktattam befelé,semmi kedvem nem volt ehhez.A szobákban szanaszét voltak lufik,a falra szivek voltak ragasztva,és egy hatalmas szalagra,ami a nappali végén volt felakasztva,az volt ráírva,hogy Rosalie+Emmett.Ne.Ráztam meg a fejem.Ez nekem nem kell.

- Mi az? – kérdezte aggódóan.Fel sem tűnt,hogy ennyire látszik,mennyire fáj ez az egész.
- Hogy?Jah,semmi.Csak álmos vagyok.
- Ugyan.Mit csináltál te tegnap éjjel? – Halk kuncogást adott ki magából.Ha azt tudnád...
- Tvztem – Hazudtam.Annyira rossz volt,hogy még neki sem mondhattam el a titkomat.
- Persze,Jacob Black.Én meg higyjem el,igaz?Nah ne nézz hülyének!Ismerlek már.Szóval... – Valaki Bella nevét kiáltotta az emeletről.Azt hiszem Edward lehetett az. – Ezt nem úszod meg!Később még beszélünk – Mutatott rám fenyegetően,és én erőltetetten rámosolyogtam.

Fáradtan lehuppantam a fotelra,majd kezemet a szélére helyeztem. Körbenéztem,és valamiért olyan érzésem volt,hogy én nem vagyok ide való.Az istenért!Vámpírok!És...Ő is az.Fogamat összekoccintottam,miközben állkapcsomat erősen bezártam.

- Jake? – Hallottam meg a hangját,amiből meglepettség sugárzott. Odafordultam a forráshoz.
- Rose... – Lihegtem,és elémsétált.
- Mit keresel itt? – kérdezte felháborodva.
- Ezt aztán a fogadtatás!Amúgy meg Bella hívott.Hidd el,ha tudtam volna,hogy ez van,nem jövök.
- Még most is elmehetsz – mondta,és hirtelen azt hittem,hogy viccel.De nem.Láttam a tekintetéből.
- Miért?Zavarok?
- N-nem! – Nem hangzott valami határozottan...
- Kíváncsi vagyok,hogy hogy zajlik egy ilyen izé...
- Hát jó – Sóhajtott. – Maradj.De... – A mondatot innentől suttogni kezdte. – én most nem birok foglalkozni veled.És te is fogd vissza magad,rendben? – Szégyenlősen lepillantott,majd vissza rám.Nem tudom,hogy fogom bírni,hiszen jelenleg is erős késztetést éreztem rá,hogy megcsókoljam.
- Mi lenne,ha elmondanánk nekik most?
- Te hülye vagy? – Sipította.
- Csak egy ötlet volt... – Szontyolódtam el,hiszen reménykedtem benne,hogy igent mond.
- Pont az évfordulónkon?Nem akarom kockáztatni a testi épséged.
- Igen,ez neked nagyon megy.Kifogások,kifogások hátán.
- A fenébe is,Jacob!Ha ezt fogod csinálni,menny el!

- Nem! – Felálltam,és fölé magasodtam.Lenéztem rá,miközben testünk szinte már összeért. – Itt maradok.A végéig – Erősen megnyomtam a „végéig” szót,majd elmentem onnan.

- Rosera és Emmettre! – Emelték poharukat – amiben vér volt – a többiek az ünnepeltekre,akik összebújva falták egymás ajkait.Fintorognom kellett.
- Annyira összeillenek – suttogta nekem Alice,és én csak  bólogattam.Összehúzott szemöldökkel figyeltem minden mozzanataik.
- Akkor mit szeretnétek csinálni? – Mosolygott Esme.
- Nem tudom.Szerinted,szerelmem? – Pillantott Rosalie Emmettre,aki megvonta vállát.
- Végülis...nekem mindegy – Rosalie megforgatta szemét Emmett válaszán.Elmosolyodtam.
- Ugyanmár Rose.Csak van olyan,amit már régen ki akartatok próbálni – szólott fel Edward.
- Én nekem tényleg nincs ötletem.
- Nekem lenne – Vigyorgott Em,mint a tejbetök,és mindenki sóhajtott.
- Mondjad csak... – Nem sokszor hallottam még Jaspert beszélni.
- Mennyünk fel a szobába,szivi.És zárjuk magunkra az ajtót.
- Emmett! – Emelte fel a hangját egyszerre mindenki,és a tömeg szétoszlott.
- Most meg mit mondtam? – Tette fel a kezét értetlenül,ami engem nevetésre késztetett.

Kopogás volt hallható.A többiek megálltak,és én is a bejárat felé fordítottam tekintetetem.Ez már csak azért is volt fura,mivel Cullenékhoz nem sokan járnak.Edward ment ajtót nyitni.

- Tanya! – Hangjában döbbenet érződött.A többiek összerezzentek a név hallatán.Ki lehet az?
- Edward... – Egy szőke hajú Nő vetette magát Edward karjába,amit Bella féltékenyen reagált le.Azonnal tudtam,hogy Ő is vámpír.De...nagyon is jól nézett ki. – Megzavartam valamit? – Nézett körbe,és tekintete megállapodott rajtam.Fentről-lefele végigmért.
- Nem!Dehogyis!Gyere be,Tanya.Örülök,hogy eljöttél.Irina,Eleazar és a többiek? – Carlisle kedvességét senki sem értette.De mégis mi olyan nagy dolog ebben,hogy eljött Őket meglátogatni,ha a család barátja?
- Sajnálom,Carlisle.De Ők most nem bírtak eljönni.
- Semmi baj – Mosolygott rá.
- És...mit ünnepeltek?
- Emmett és Rosalie házassági évfordulóját – motyogta Alice.
- Akkor gratulálok – Odament hozzájuk,és mindkettőjüket átölelte.Roseliaval épphogycsak egymáshoz értek,Em pedig kiélvezte a helyzetet.Tipikus... – És te? – Mikor már végzett,rám nézett.
- Én? – Mutattam magamra meglepetten.
- Igen,te – Mosolygott. – Ki vagy te?
- Jacob Black a család barátja – Mutatott be Carlisle.
- Black? – Pupillái kitágultak,tekintete pedig közöttem és Carlisle között cikázott.Szóval hallott a szerződéstől.
- Ne gondolj semmi rosszra,Tanya.Jacob igazából Bellával jött ide.És igaz,hogy vérfarkas,de meg lehet bízni benne – Magyarázta Edward,ami most kivételesen jól esett.
- Ohh...rendben.Ha ti megbíztok benne,akkor én is.A nevem Tanya – Termett előttem szempillantás alatt,és kezét nyújtotta.
- Jake – mondtam,majd kezet fogtunk.Észrevettem,hogy Rose mintha megint csak féltékeny lenne.A hatás kedvéért rámosolyogtam úgy Tanyára,hogy észveszejtően szexi fogsorom kivillant.
- Oké,srácok.Ráértek majd később is ismerkedni.Tanya kérlek,te gyere be az irodámba.
- Örültem a szerencsének,Jacob – Gyengéden húzta ki kézfejét,és én végignéztem,amint kecsesen - szinte alig érte a lába a talajt – elsétál.
- Vigyázz a szemedre,Jake fiú.Ne feledd,hogy Ő vámpír – Szúrkálódott Em,mire én kínlódva felnevettem.

Rosalie szobája előtt sétáltam el lehajtott fejjel,majd egy gondolattól vezérelve bementem.Mélyet beleszippantottam a levegőbe,és leültem az ágyára.Végigsimítottam rajta kezem,amitől emlékek tömege rohamozott meg.Mikor ártatlanul,és jószívűen hajtogatta ruháit,és én akkor kezdtem más szemmel tekinteni rá.

- Khm – Köszörülte meg a torkát valaki,és én az ajtó felé kaptam a fejem. – Mit keresel itt? – suttogta mérgesen Rose,és becsukta maga mögött az ajtót.
- Csak nosztalgiázom – Mosolyogtam.
- Ha-ha.Mondtam,hogy ne keltsünk feltűnést.Ez nem a legjobb taktika.
- Nem érdekel – Kezei után kaptám,és magamhoz rántottam.Hanyadt dőltem az ágyon,mire Ő rajtam landolt.
- Ne,Jacob – Próbált eltolni magától,de én megfordultam,és így fölülre kerültem.
- Most csak engedd el magad,rendben? – Arcommal közeledni kezdtem felé.
- A fenébe is Jacob Black,ne akard,hogy neki dobjalak a falnak!Ha megpróbálsz megcsókolni... –
Hadarta,feleslegesen...

Nyelvemmel utat szerettem volna törni magamnak,de Ő makacsul összeszorította ajkát.Elmosolyodtam e kihívás miatt.Lejjebb csúsztam,és nyakát kezdtem el ostromolni.Kényesztettem,ahogy csak bírtam.Azt akartam,hogy a legjobb legyen neki.Hogy örömet okozzak számára...Még mindig rideg volt,de csípője fel s le kezdett egy ritmusra mozogni.Kezemet végighúztam combján,mire beleremegett,és egy sóhaj hagyta el ajkát.Kihasználtam a helyzetet,és vadul csókolni kezdtem.Nyelveink találkozásakor Ő is móhon ajkaim után kapott,és lábait derekam köré zárta.Akartam.Mindennél jobban.Itt és most.Nem érdekelt,hogy Cullenék egy emelettel lentebb vannak.Nem érdekelt,hogy Ő hivatalosan másé.Én most magamnak akartam.Egyes egyedül.Összekócoltam haját,miközben ujjaim bebarangolták azt.A másik kezemmel pedig arcát cirógattam.Bele-bele nyőgött csókjainkba,mitől csak még többet szerettem volna.Ismét elkezdtem vetkőztetni,és most már Rose sem tiltakozott.

- Ti? – Hallottam meg egy sercegő hangot a hátunk mögül,mire azonnal szétrebbentünk.
- Meg tudom magyarázni! – Lihegte Rosalie.Pedig nagyon is tudta,hogy innen nincs tovább...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés