13. fejezet
2010.09.07. 16:33
Edward szemszöge:
Bella-val egész órán egymást néztük. Egyikünk sem figyelt az órára, én még a gondolatokat is kitudtam valahogyan zárni. Ám egy kiabálásra mind a ketten összerezzentünk és a tanárra néztünk.
- Miss Swan és Mr. Cullen fáradjanak le az igazgatóiba óra után!- mondta egy kicsit hangosabban majd egy figyelmeztető pillantást lövelt felénk majd folytatta az órát. Az én tekintetem visszatért Bella-ra, de Bella nem nézett rám, hanem a plafonon függő csöveket kémlelte, majd a szeme megállapodott a tanár feje fölöttin. Erősen koncentrált, mire valami recsegést hallottam. Senki sem hallotta,csak én. Majd még egy kis recsegés és a cső kettévált és a forró víz a tanár fejére folyt. Az felordított, Bella pedig halkan elkezdett kuncogni. Rám nézett mosolyogva. Lefagytam, de Bella mosolya felmelegített. El sem hiszem, hogy ő ilyeneket képes csinálni. Majd kicsöngettek. Megint megfogta a kezét. Fájt neki. Fájt a karmolás, amit tegnap este én csináltam. Mekkora egy szörnyeteg vagyok! Bella felállt és várt. Kérdőn néztem rá.
- Tudod, igazgatóhoz kell menni- mondta, majd újra a tanárra nézett, aki a csapból hideg vizet engedett a fejére. Megint koncentrált. A csapból nem jött víz, mire a tanár idegesen kezdte el csavargatni, majd egy hirtelen vízsugár arcon találta. Bella megint mosolygott.
- Hogyan csinálod ezt? -kérdetem. Elkomorult.
- Mintha nem jöttél volna rá!- förmedt rám.
- De miért? Miért csinálod?- kérdeztem. Csak kíváncsi voltam.
- Mert utál engem és mert... utál engem- mondta, mire felnevettem.
- Tényleg te vagy a lány? Az a lány, aki a Tv-ben is volt? - kérdeztem, miközben ballagtunk le az igazgatóiba. Ő csak bólintott.
- Nem kellene tudnod erről- mondta, majd besétáltunk az igazgatóiba.
Az igazgatónak elmondtuk, hogy miért küldtek ide minket. Mire csak annyit mondott, hogy nem forduljon elő még egyszer, majd kimentünk. Mikor kiértünk Bella kisétált a bejárati ajtón.
- Hova mész? - kérdeztem
- Inkább hova megyünk!- mondta, majd bement az erdőbe. Követtem őt.
Már egy fél órája mentünk, mikor Bella leült egy fatörzsre. Hasonló volt, mint a tegnapi.
- Miért jöttünk ide?- kérdeztem
- Mert el fogod mondani, hogy mi vagy te! Mivel biztos, hogy nem vagy ember, mint ahogy én sem.
Most elmondjam neki, hogy én egy vámpír vagyok? Hogy az illata vonz engem? Hogy egy szörnyeteg vagyok?
- Miért akarod tudni?- kérdeztem
Elgondolkodott.
- Mert semmi kedvem sincs este ezen tépelődni és azon gondolkozni mik vagytok. Annyit tudok, hogy nem vagytok emberek, vagyis annak tűntök. Gyorsak vagytok és jól tudtok morogni!- mondta, mire felnevettem. Ha tegnap nem mentünk volna fel Tanya-hoz, akkor most lehet, hogy minden "normális" lenne.
- Tényleg tudni akarod?
Ő csak bólintott, mire én felsóhajtottam.
- Szóval.. hát mi..Vámpírok vagyunk- nyögtem ki és vártam a reakcióját. Semmi. Mi van ezzel a lánnyal? Nem fél tőlünk, tőlem? Habár igaz, nekünk is félni kéne tőle, de akkor is!
- Vámpírok? Még nem hallottam rólatok- mondta, de semmi reakció.
- Nem félsz?- kérdeztem mire ő csak rázta a fejét.
- Nem, mert minek? Halhatatlan vagyok, mert megátkoztam a halálomat! Nincs miért félnem, pedig kéne,de ha úgy nézzük mind a ketten ugyanolyan félelmetesek vagyunk. Csak én brutálisan élem az életem. Még egy olyan városban sem laktam ahol ne kellett volna gyilkolnom - mondta.
-Miért gyilkolsz? Miért nem hagyod abba? - kérdeztem, mert az ő élete nem olyan, mint az enyém. Ő biztosan le tudd állni.
- Hidd el, próbáltam! De ezt nem lehet abbahagyni. Jessica-t is próbálom nem megölni, de a szörny magától intézkedik! Lehetetlen leállni.- mondta, mire megsajnáltam.
- Senkit sem akarok megölni! - mondta, majd arcát a kezébe temette.
- Senkit?- kérdeztem vissza, mire felemelte a fejét.
- Ne haragudj meg, de egy kivétel van, akit megakarok ölni!- mondta és gonoszan elmosolyodott.
- Ki az?
- Tanya. Nem bírom. Ha tudnád mennyire gyűlölöm. Van egy olyan érzékem, ami kiszűri a bunkó állatokat. De Tanya annyira bunkó volt, hogy nem fért át a szűrőn!- mondta és felnevetett.- Mindenkivel bunkó! Fizikán is vele vagyok, és ott mindenkivel bocsi, hogy ezt mondom, de mindenkivel köcsög!- mondta
Igaz ami igaz. Tanya tényleg bunkó mindenkivel.
- És ezért akarod megölni?- mert ezért senki sem gyilkolna, na jó Tanya igen.
- Nem dehogy! Ezért is! Meg azért is, mert megnézte a kazettámat!- mondta.
Szóval, ha nem utálná akkor is megölné.
- Tehát, azt akarod mondani, hogy akárhogyan megpróbálhatjuk megvédeni Tanya-t, ő meghal.- mondtam mire bólintott.
Az órájára nézett.
- Bocs, de nekem mennem kell.- mondta és felállt.
- Hova mész?
- A legjobb barátnőm temetésére. Nem tudtak rájönni a halál okára és ezért eltemetik - mondta szomorúan, majd eltűnt.
|