Barbra.Gp ~ Ahol a Twilight örökké él :)
Navigáció

Home

Site

Friss

Pictures

Túl a valóságon

Twilight Saga

Fanfiction

Fancuccok

Extras

 
Számláló
Indulás: 2007-01-09
 
Óriási változások - Aurora
Óriási változások - Aurora : 2. fejezet - Harmadik lehetőség

2. fejezet - Harmadik lehetőség

  2010.09.09. 14:31


Ha ez a pokol, akkor meg kell mondjam, jóra számítottam. Legalábbis pontosan erre, amit itt kaptam. Tűz. Forróság. Égés.  Szenvedés. Szerintem ezek a szavak azok, amelyek ezt a helyet jellemzik.

A külső zajokat csak tompa hangként érzékeltem. Morgás, néha-néha reccsenés, üvöltések és beszéd amit én nem érthettem meg. Nem érthettem meg, mert túlságosan a fájdalomra figyeltem, mintsem a beszédre. Pedig érdekelt volna, hogy egyáltalán mi volt az, ami ezt a különleges dolgot okozta.

Nem tudtam, hogy mi történt velem, de két dolgot tudtam. Az egyiket tudtam, a másikat pedig mindennél jobban akartam. Tudtam, hogy bármi is történik velem, rossz. És azt akartam, hogy legyen vége, minél előbb. Meg persze felvilágosítást szerettem volna a történtekről.

Kis idő múlva a morgások, üvöltések, reccsenések megszűntek, csak a beszéd maradt. Közeledő léptek zaját hallottam, és éreztem, hogy valaki óvatosan felemel. Keze jéghideg volt, és ahogy hozzám ért, beleborzongtam az érintésébe. Nem esett jól a hideg, mégis úgy éreztem, enyhíti égő testem kínjait. Egyszerre volt jó és rossz.

A következő dolog, amit érzékeltem az volt, hogy észveszejtő sebességgel rohan velem az illető, aki éppen a karjaiban tart. Hogy ezt miként csinálta, és, hogy hová tart, nem tudtam. Felsikítottam fájdalmamban, ugyanis a hűs menetszél hiába cirógatta arcomat, semmit sem enyhített a fájdalmaimon, ahogy a hideg érintés sem. Eleinte hiába éreztem úgy, de most már a kínjaim visszatértek, vagy talán rosszabbak is voltak, mint eddig.

Megmentőm lassított. Ahogy a menetszél lassacskán elmaradozott, észrevettem, hogy erősen zihálok, és a szívem őrült tempóban ostromolta a bordáimat. Hiába próbáltam volna csillapítani, lehetetlen volt. És mindehhez társultak a fájdalmas sikojok is. Hamarosan hangokra lettem figyelmes, és most örültem, hogy értem, mit beszélnek.

- Alice, kérlek, nyisd ki az ajtót! Nem szeretném elengedni, már így is ég mindene, és ez neked köszönhető, most még az hiányzik, hogy essen egy nagyot! - A hang szigorú volt, férfi hang és valószínűleg bosszús is.

- Értettem. - Válaszolt egy kellemes, de bűnbánó női hang. Feltehetően a tulajdonosa Alice volt. Hallottam, ahogy lenyomja a kilincset, majd megmentőm szó nélkül belépett az ajtón, velem a karjaiban.

Felsóhajtott, majd tovább sétált. Nagy meglepetésemre lágy szellő csapta meg arcom, és kisvártatva egy hang szólalt meg. Hallottam, hogy aggódott, feltehetően miattam.

- Hogy van? Nagyon szenved? - A férfi hangja alig volt több suttogásnál. Nagyon oda kellett figyelnem, hogy megértsem, és ez szenvedések közepette még nehezebb volt. Mintha igenlő választ akartam volna adni a szenvedéssel kapcsolatos kérdésére, felsikoltottam ismét.

- Itt vagyunk, nem lesz semmi gond. Gondolj arra, hogy egyre kevesebb van hátra. Utána nincs több fájdalom. Megígérem. - Megmentőm beszélt hozzám. A hangját ezer közül is felismertem volna. Kellemes volt, halk és megnyugtató.

- Jól van. Vigyük fel a dolgozószobámba. Ott kivárhatjuk a három napot. - Szólalt meg a férfi, aki még az imént aggódott értem. Éreztem, hogy megmentőm ismét elindul velem, de ezúttal egy emeletre vezetett útunk. Szemeim csukva voltak, de nem voltam benne biztos, hogy ha kinyitom látnék-e valamit. A nemet találtam valószínűbbnek.

Eközben a fájdalom tovább ostromolt, egyre jobban. Összeszorított fogakkal tűrtem a kínokat, de nem tudtam, meddig fogom így bírni.

Valószínűsíthetően beértünk az előbb említett dolgozószobába, mert a férfi, aki idáig cipelt, és ezzel szerintem megmentette az életemet, egy ágyra helyezett óvatosan.

- Jól van, köszönöm, hogy elhoztad idáig. Menj, és beszéld meg Alice-szel a dolgot. Nem szeretném, ha még akkor is haragudnátok egymásra, mikor felébred. - Mondta a férfi, aki az imént értem aggódott.

- Jól van, megteszek mindent. És a lányt is támogatni fogom, mint a teremtőjének férje. Ha Alice nem lesz képes rá. Ezt mind az érzései, és a harci tapasztalatának szempontjából értem. - Válaszolt megmentőm és hallottam, ahogy elhagyjaa a szobát.

Amíg a figyelmem a beszédre öszpontosult, kínjaimat nem éreztem annyira intenzíven. Most, viszont, hogy csend volt, a fájdalom ostorcsapáskéntért. Összeszorított fogakkal tűrtem minden egyes fájdalomlöketet, nem akartam, hogy gyengének lássanak. A végén még rossz nézeteket állítanak fel rólam.

Teljesen elveszítettem az időérzékem. Lehet, hogy csak percek óta szenvedek, viszont nekem óráknak, sőt lassan napoknak tűnt. Nem tudtam, mennyi ideig kell még ezt elviselnem, és ez volt a legbosszantóbb.

Idegesített, hogy folyamatosan szinte csend van körülöttem. Néha bejött valaki, a hogylétem felől érdeklődött de aztán el is hagyta a szobát. Jól esett, hogy legalább aggódnak értem úgy,hogy még nem is ismernek.

Szabad utat engedtem gondolatáradatomnak. Sodródjak csak arra, amerre a képzeletem szeretné. Ha elgondolkodom hosszan valamin, talán átvészelem ezt a szörnyűséget, bármi is legyen ez. Soha életemben nem voltam beletörődő típus. Makacs voltam, bevállalós és szerettem a kihívásokat. Meg kockáztatni. Tudtam, bármi is vár rám az ajtó túloldalán, meg fogok birkózni vele, akármibe kerüljön is. Ha nem fog majd valami jól elsülni, tudtam, hogy mindenért magamat fogom okolni. Nem szerettem veszíteni, de magamnak soha nem vallottam volna be, hogy maximalista vagyok, és véleményem szerint nem is voltam az soha. Nem is szerettem egy pillanatig se azzá válni. Viszont ha valami nem ment, akkor azért sem adtam fel, képes voltam magam az őrületbe kergetni a próbálkozásaimmal.

Miközben a céljaimat tervezgettem észleltem, hogy egyre inkább nem tudok a gondolataimra koncentrálni, hanem ismét a fájdalom irányítja az érzéseimet, és a testemet. Összerándultam, és néha már vonaglottam a kíntól. Elképzeltem, hogy nézhetek most ki azon az ágyon, vagy vizsgálóasztalon, vagy ott, ahol feküdtem. Magamnak be kellett ismernem, hogy rettentően szánalmasan festhettem. Mint már említettem, nem szerettem gyengének látszani.

Nem kellett hozzá időérzék, hogy megállapítsam, már nagyon hosszú ideje szenvedek. A fájdalom lassan elkezdett csökkenni a végtagjaimban, de a lelkem mélyén valahol úgy éreztem, hogy nincs még vége. Sőt, most jön a java.

Meg kell mondjam, nem tévedtem. A nagyja még csak most következett. A fájdalom kínzó - szó szerint kínzó - lassúsággal araszolt a mellkasom felé. Mintha elevenen akartakk volna elégetni, az egész úgy festett. Ha kicsit több fantáziám lett volna, és elhiszem, hogy még mindig léteznek boszorkányok, még bemesélem magamnak, hogy most égetnek el a bűneimért. Magamban vágtam egy grimaszt, mert rá kellett, hogy döbbenjek, elmére közveszélyes gondolatmeneteim és fantáziaszüleményeim vannak.

A fájdalom elérte a mellkasomat. Úgy gondoltam, lehet, hogy meghalok, de legalább vége lesz a szenvedéseimnek, a kínok megszűnnek. Csend volt, még mindig. Vagy már megint? Magam sem tudtam eldönteni, de jelen pillanatban nem is érdekelt. Most csak az volt a fontos, hogy éljem túl ezt a nagy adag fájdalmat, bárhova is kerüljek utána, és akármi is történjen. Ahogy a csendben a légzésemre koncentráltam észrevettem, hogy a szívem őrült tempóban végzi feladatát, és csodálkoztam, hogy még nem ugrott ki a helyéről.

- Mindjárt vége. - Szólt egy lágy hang tőlem nem messze, de nem tudtam eldönteni, hogy hozzám beszél-e, vagy máshoz.

Az ajtó többször egymás után nyílt és csukódott. Legalább ötször. Gyors beszédet véltem hallani, de annyira gyors volt, hogy nem tudtam kivenni belőle egy szót sem. Olyan volt, mint mikor egy zsúfolt helyen vagy, és csak összefolyt hangkavalkádot hallasz az ott lévők beszédéből. Konkrét dolgokat nem értesz ki a hangzavarból, csak akkor, ha valakihez közelebbhe lyezkedsz el, vagy kicsit hangosabban beszél az illető mint a többiek.

- Már nem sok van hátra, Daphne. Próbáld meg kibírni. - Szólalt meg a már oly jól ismert férfi. Szerettem volna végre megtudni e kedves emberek nevét, akik itt tartottak az élők sorában, hiszen kimondhatatlan mennyiségű hálával tartoztam nekik, és el is határoztam, hogy kerüljön bármibe is, meghálálom, még akkor is, ha nem szeretnék. Megérdemlik.

A szívem eközben mind gyorsabb és gyorsabb ritmusban ostromolta a bordáimat. Attól féltem, kiszakad. De nem. Dobbant még egy utolsót, miközben a fájdalom is végső támadásának utolsó mozzanatához, a kínzás legszörnyűbb szakaszához érkezett. Felsikoltottam a hirtelen jött elképesztő mennyiségű fájdalomtól, majd minden olyan könnyű lett. Egyszerű, könnyű, és fájdalommentes. A kínzások után ez felüdülés volt, ámbár fogalmam sem volt róla, mi is történt velem.

Lassan kinyitottam szemeim. Egy fehérre festett falú szobában voltam. Az ajtó mellett 9 furcsa lényt vettem észre, köztük volt az a nő is, aki meg akart támadni. Akármi is történt velem, még halványan emlékeztem arra, ami történt azelőtt, mielőtt ide kerültem, de nem tudtam volna részletesen elmesélni. Egyszerűen nem volt tiszta a kép, annál inkább homájos.

- Végre, felébredtél. - Szólalt meg egy kedves nő, szív alakú arcán szeretettel teli mosoly játszott. Magam sem tudom miért reagáltam így, de felpattantam, és a hátsó falig hátráltam. Legörnyedtem, félig szinte már guggoltam, és vicsorogni kezdtem. Torkomból mélyről jövő morgás szakadt fel, én nem akartam. Megrémültem magamtól, azt sem tudtam, mit teszek, és miért. Kezdtem félni attól, hogy előbb vagy utóbb olyat csinálok, amit magam sem szeretnék.

- Nem fogunk bántani. - Szólalt meg egy szőke hajú férfi. Arcán nyugodtság, mégis komolyság, bölcsesség tükröződött. Szemeibe néztem, bízhatok-e benne. Topáz színű szemeiben lágyságot, törődést, gyengédséget, mégis komolyságot, és valamiféle szigort véltem felfedezni. Tekintete pontosan megmutatta nekem, milyen érzések dúlnak most lelkében, akárcsak mikor egy ember szeme elé tárja a betűk halmazát egy nyitott könyv. Egy könyv nagyon is hasonlít egy lélekhez. Néha nem lehet rajta kiigazodni, rejtéjes, tudni kell a kulcszót, vagy meg kell, hogy legyen a kulcs, ahhoz, hogy megértsük minden apró üzenetét, mozzanatát, és piciny jelzését. Egy ideig tekintetemet mélyen a férfi szemeibe fúrtam, aki meg sem rezzent, még csak nem is pislogott. Minden ellenvetés nélkül tűrte, hogy íriszeiben olvashassak.


Elszakítottam szemeim a férfi tekintetétől. Tovább vizsgálgattam az emberek sorát. A szőke hajú komoly egyén mellett megpillantottam azt az alacsony, szinte kobold szerű fekete hajú nőt, aki nagy valószínűséggel megtámadott. Félve kezdtem el végigmérni, nem tudtam, most mire számítsak. Még mindig az előbb említett helyzetben álltam, vagy inkább voltam, de most végre felegyenesedtem. Biztosan riadt voltam, nem kellett, hogy ismerjem magam ahhoz, hogy ezt meg tudjam állapítani. Nem akartam uralkodni az arcvonásaimon, őszinte szerettem volna lenni, hadd lássák csak azt, ami valójában zajlik a lelkemben. Soha sem tudtam jól palástolni az érzelmeimet, és az érzéseimet, a lelkemben dúló csaták mindig kiütköztek arcomon, vagy szemeimben.

- Jól van. Mi most kimegyünk. Beszéljétek meg a dolgot Alice-szel. - Mondta egy szőke hajú, szirén kinézetű fiatal szépség, hangja gúnyosan, és nem épp barátságosan csengett. - Ő a felelős mindazért, ami veled történt, hát mondja el ő, hogy mivé váltál. - Tette még hozzá, majd a többi emberrel a nyomában elhagyta a szobát. Egyedül maradtam hát gyilkosommal. Vagy inkább azzal, aki megváltoztatta az életem? Magam sem tudtam még, mi a megfelelő kifelyezés, vagy megnevezés Alice számára. Ismét félve tekintettem szemeibe, a mai napon már másodszor. Vagyis inkább amióta felébredtem. Kérdővé vált pillantásom, vártam, hogy megszólaljon, elvileg ezt most neki kellett kezdenie. Szerettem volna észszerű magyarázatot, részleteset, és olyat, ami pontosan igazol minden eseményt, illetve olyat, ami érthető, és teljességgel hihető is. Ilyet akartam, de tudtam, hogy effélét nehéz összehozni. Nem tudtam még mást, csak annyit, bármivé is váltam, egy új lehetőséget kaptam a sorstól. Egy harmadik lehetőséget.

Még nincs hozzászólás.
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU    *****    Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!