Emmett szemszöge:

A történelem óráról röhögve jöttem ki, aminek az lett az eredménye, hogy sokan megrémültek a hangomon. Ez van. Haláli ez a csaj! Az egész napom unalmas volt, de ő feldobta a napomat. Nagyon bírom! Ám ekkor esett le, hogy nekem most tesim lesz! Ch.. Gyűlölöm ezt az órát, de nem csak én, hanem a többiek is. Ha nem kéne visszafognunk magunkat akkor ez lenne a világ legjobb órája, de ez lehetetlen. Nagyot sóhajtottam mikor bementem az öltözőbe. Edward már bent volt. Mikor Edward meglátott széles mosoly virított arcán.
- Hát te minek örülsz? - kérdeztem, mert fogalmam sincs, hogy ennek mi a baja, már megint.
Ezen még jobban vigyorogni.
- Látom izgalmas volt a történelem óra!- mondta, mire én is elkezdtem vigyorogni.
- Bizony ám!- mondtam majd körbe néztem.
Senki nem volt bent az öltözőben, ezért vámpír gyorsasággal átöltöztem, majd bementünk a terembe. Az egyik gyerek, ha jól emlékszem Mike Newton, furcsán méregetett.Mintha megakarnám enni, vagy ilyesmi. Ha- Ha, belőle, ha akarnák se ennék vagy innék. Büdös egy gyerek az már biztos.
Mellettem lévő gyerek, név szerint Edward, hangosan elkezdett röhögni. A tanár éppen bent volt és mivel meghallotta Edward-ot, ezért még adott hat kör futást pluszba. Így is hatot kellene futnunk.
"Hogy lehetsz ilyen kegyetlen az emberekkel?" Kérdeztem Edward-ot, mire ő csak vállat vont, de még mindig vigyorgott.
- Csak egy- két ember nem akar jelen pillanatban megölni!- suttogta halkan, mire felnevettem. Upsz!
- Ma mindenkinek jó kedve van? Akkor legyen még három kör, hogy én is örüljek!- mondta mérgesen a tanár. Magamban hangosan kezdtem el röhögni. Valószínűleg most már nem csak Edward-ot akarják kinyírni, ha nem engem is. Egyre jobb ez a nap!
  Nekünk, vámpíroknak könnyű a futás, de az embereknek... ezek itt örülnek, ha kibírják a hat kört, erre még kapnak kilencet. Most sajnálni kéne őket...de nem fogom. Most nincs kedvem.

Edward szemszöge:

Emmett és én jól kihúztuk a gyufát a tesi tanárnál. Plusz kilenc kört adott a hat körhöz, de ő nem tudta, hogy minket ez nem fáraszt ki. Vagyis az embereket kifárasztja, de a vámpírokat nem. Mikor végeztünk a tizenöt körrel, Emmett még mindig magában röhögött.
" Most úgy megölném ezt a két rohadékot! Hülye Cullen-ék!" Gondolkodott Mike Newton és hasonlóan gondolkodtak a többiek is. Evvel telt el az óra, hogy hallgattam az emberek gondolatait.  Mikor vége volt a tesinek elmentünk Em-mel az öltözőbe, és emberi gyorsasággal átöltöztünk, majd kimentünk az öltözőből. Emmett újra a történelem órán gondolkodott.
" Ez a csaj marha jó fej! Jó a humora, okos és nem fél senkitől sem!" Gondolkodott Em, mire elmosolyodtam. Bella tényleg okos, szép nem is szép, hanem gyönyörű! Jaj Edward, verd ki a fejedből ezt a marhaságot! Attól még, hogy beleszerettél nem jelenti azt, hogy ő is ugyan így érez, sőt biztos. Hiszen számára csak egy barát vagyok, aki túl sokat tud róla. Em-mel különváltak útjaink. Én mentem spanyolra ő meg kémiára. A spanyol, a biosz és az irodalom órák voltak azok az órák, amiken testvéreim nélkül kellett elszenvednem. Habár mostanában a biosz és az irodalom már nem volt unalmas, de a spanyol az maradt. Egyedül ültem, szerencsémre. Mivel jobban tudtam a nyelvet, mint a tanár, ezért én csinálhattam akármit. Elővettem a zsebemből Bella fényképét, amit még az este loptam. Olyan gyönyörű volt, mint mindig. Boldognak tűn, de ekkor valamin megakadt a szemem. Bella mögött egy tükör volt amiben látni lehetett azt a személyt, aki készítette a képet. De ennek a személynek az arca el volt maszatolva. Addig addig vizsgálgattam, míg ki nem csengettek. Összepakoltam a cuccomat és elindultam a menzára. Mikor beértem a többiek már a helyükön ültek. Fogtam egy tálcát, raktam rá egy szelet szilárd trutyit, meg egy dobozos üdítőt. Hát igen, az emberi étel undorító. De ha belegondolok, mikor ember voltam akkor is ilyeneket ettem! Undorító. Leültem a szokásos helyemre és az ajtót bámultam. Látni akartam Bella-t. Egész órán őt néztem, de nekem ez nem volt elég. Én önző bunkó! De Bella nem jött. Vajon hol lehet? Miért hagyta ki az ebédet? Kérdeztem magamtól, de válaszolni nem tudtam. Mivel már csak pár perc maradt ezért elindultam a biológia terembe. Majdnem mindenki bent volt, köztük Bella is, aki elmélyülve rajzolt. Erről eszembe jutott az irodalom óra. Akkor valósághűen rajzolta le a rózsát. Eszméletlenül szép volt, de nem volt szebb mint ő. Lassan közelítettem meg. Nem akartam, hogy megzavarjam. Mikor leültem felnézett rám majd folytatta tovább a rajzolást. Közelebb hajoltam egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit. Csak most vettem észre, hogy az illata bódítóan édes. Megkóstolnám, de NEM! Bella halhatatlan, de attól még nem támadhatok rá! Elterelésként rápillantottam a rajzára. A kinti természetet rajzolta le természet feletti szépséggel. Mikor kinéztem csak zöldellő fákat láttam, de amikor Bella rajzára néztem...le írhatatlanul, kimondhatatlanul gyönyörű volt, mint ő maga! Ekkor becsengettek. Elrakta a füzetet. Én őt néztem ő pedig  a tanárra koncentrált, megjegyzem nem sok sikerrel.

Bella szemszöge:

Próbáltam a tanárra figyelni, de nem nagyon sikerült. Néha néha rápillantottam pad társamra, de rögtön el is néztem. Edward engem bámult. Miért csinálja ezt? Nincs jobb dolga, mint engem nézni? Hátra dőltem a széken és becsuktam a szemem. Péntek volt és ennek kifejezetten örültem. A péntek azt jelenti, hogy holnapra nem kell tanulni, nem mintha én eddig is tanultam volna, de legalább tovább aludhatok és kínozhatom álmomban Tanya-t. Tényleg hol van Tanya? Körbe néztem, de ő sehol nem volt. A tanár elkezdett írni valamit a táblára, úgyhogy én is elkezdtem írni. Ám amilyen szerencsétlen vagyok leejtettem a tollamat. Lehajoltam érte és észre vettem, hogy Edward cipőjéből sár darabkák hullanak. Ő volt nálam az éjszaka! Felkaptam a tollamat és már hajoltam volna vissza, mikor a fejemet bevertem a padba.
- Hogy mennél el a jó édes ....- mondtam hangosan, mire a tanár megállt a magyarázásban és a toll sercegése is abbamaradt.
- Bella akartál valamit mondani? - kérdezte a tanár, de láttam, hogy jót mulat rajtam. Adok én neked mulatságot mindjárt.
- Nem tanárnő, nem akartam mondani semmit!- mondtam majd fújtam egyet. Fejemhez emeltem a kezem. Fájt, de volt már rosszabb is, ezerszer rosszabb.
- Jól vagy? - kérdezte Edward. Lazának próbált tűnni,de még így is ki lehetett hallani az aggódást. Milyen kedves!
- Kutya bajom!- mondtam neki mosolyogva, mire ő is mosolygott. Fejemmel intettem a tanár felé. A csapót elkezdtem folyatni. A tanár odaakart menni elzárni, de én elzártam. Mikor visszafordult újra megnyitottam. Ő megint el akarta zárni, de megint én voltam a gyorsabb. Ezt a műveletet vagy ötször megismételtem, míg a tanár dühösen odament a csaphoz. Elkezdte csavargatni, de nem jött víz, majd mikor közel hajolt hozzá, nagyon közel megnyitottam teljesen, mire csupa víz lett. Edward mellettem elkezdett kuncogni, majd az egész osztály röhögni kezdett. A tanár szégyenkezve rohant ki. Abba kéne hagynom ezt, de olyan jól esik. Majd én is elkezdtem nevetni. A mai nap eddig egészen jó volt. Mikor kicsöngettek én siettem tesire. Sietni akartam, mert nem volt kedvem másokat hallgatni, habár Edward-dal most volna egy kis beszédem, hiszen még is csak bejött hozzám este. Csak azt nem értem, hogy mit keresett nálam. Na mindegy, ezt majd ma megbeszélem vele. Gyorsan átöltöztem és bementem a terembe. A teremben elő volt készítve a korlát. A többiek is megjelentek. A vigyor rögtön az arcukra fagyott, mikor meglátták a korlátot.
- Sorakozó!- utasított minket a tanár. - Hat kör, indul!- parancsolta. A futás hamar véget ért, számomra. Mikor a többiek is végeztek mentünk a korláthoz. Csak egy volt és mi húszan voltunk. Mindenkit kritizált. Hogy ezt így kell, hogy ezt úgy. Az előttem lévő nem bírta magát tartani. Kövér volt, de ezért nem kéne leugatni a fejét! Szegény sírva ment ki! Én következtem. Elkezdtem a gyakorlatot mire megszólalt.
- Kihúzatni és megtartani! - parancsolt rám.
- Repülni nem kell?- kérdeztem vissza mivel már rohadtul idegesített. Megdöbbenve nézett rám. A többiek próbálták elfojtani a nevetésüket, de nem nagyon sikerült.
- Menjél ki! - parancsolt rám.
- Sajnálom, de jogom van bent maradni! - vágtam vissza. Már vöröslött a feje. Ha- ha! Dobbantott egyet lábával.
- Takarodjál ki, kislányom! Ha kell ide hívom az igazgatót is!- fenyegetett.
- Úgy se jön ide, mellesleg nem takarodok ki! - mondtam neki nevetve.
- Hányszor mondjam el még neked, hogy takarodj ki?!- Kérdezte és láttam ahogy a nyála ide oda fröcsköl. Undorító.
- Még egy párszor elmondhatná!- ekkor megszólalt a csengő. Hál' Istennek. Mikor kiértem a teremből hangosan elkezdtem nevetni. De nem csak én, hanem mindenki. Gyorsan felöltöztem és indultam haza. Végre vége van ennek a napnak. Majd ha hazaérek, felhívom Jess-t. Majd elindultam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés