Másnap reggel Carlisle, Esmé és Jasper elmentek otthonról. Bár megkérdeztem Alicet, hogy hova nem mondta el. Azt mondta meglepetés lesz. Még tegnap este megbeszéltem vele, hogy Edward-al közösen fogjuk tartani a szülinapunkat. Alice egész nap szervezekedett, meghívott a bulira egy másik vegetáriánus családot is. Kicsit féltem a velük való találkozástól, de Alice megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj.
Nem hagyta, hogy segítsek neki, így felmentem a szobámba és olvasni kezdtem a "Hegedülés kezdőknek" című könyvet.
Miután kivégeztem a könyvet elkezdtem átnézni a kottáimat. Kerestem egy egyszerűbb darabot amit el tudnék játszani, de végül lettem erről a tervemről. Tudtam, hogy a többiek is hallanák én pedig azt nem akartam, hisz ki tudja milyen pocsékul játszom. Pláne Edward meg Emmett...nos Emmett azért, mert kiröhögne, Edward meg... hát ő volt a családban a 'zene művész' és én nem akartam, hogy kioktasson vagy még rosszabb, hogy ő is kiröhögjön. Végezetül leültem a kanapémra és egy orvosi könyvet kezdtem el bújni. A rendes iskolai könyveimet arrébb löktem, hisz suliig van még 2 hónapom, és addig minek tanuljak?
Úgyis mindent megjegyzek egyszeri olvasás után. Ha meg most mindet elolvasnám suli időben csak unatkoznék.
Este 6 fele járhatott, mikor meghallottam, hogy Carlisék megjöttek. Lettem a könyvet amit épp olvastam a többi mellé amit már elolvastam és már indultam is lefelé. Nem törődtem vele különösebben, hogy szanaszét hagytam a kottáimat. Mikor leértem mindenki mosolyogva nézett rám, még egy kicsit Rosalie is.
- Nessie, idejönnél egy kicsit?- kérdezte Carlisle.
- Valami gond van?- kérdeztem vissza. A többiek majdnem felnevettek, helyette csak mosolyogtak.
- Semmi gond nincs, aranyom. Csak adni szeretnénk neked valamit.- szólt kedvesen Esmé.
Lassan odasétáltam, majd Carlisle kivett valamit Jasper kézéből és az én kezembe adta.
-Tessék! Ez a tied!
Megnéztem a kezemben tartott papírokat. Anyakönyvi kivonat, személyi, útlevél. Miden iratom anyaként Esmé volt feltüntetve, apaként pedig Carlisle. Azt hittem, hogy menten elbőgöm magam, de helyette szorosan magamhoz öleltem Esmét és Carlislet. Viszonozták az ölelést, ha lehet még szeretet teljesebben, mint én, majd mindketten egyszerre suttogtak a fülembe.
- A mi kislányunk!
És én már nem bírtam tovább. Felzokogtam, majd még erősebben kezdtem ölelni őket.
A nevem mostantól:
Vanessa Alice Cullen

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés