Edward szemszöge:

A kocsiban mind a ketten csöndben voltunk. Bella az ablakon bámult ki, míg én hallgattam halk, szívének, lassú dobogását. Mikor megérkeztünk a háza elé, még mindig ki bámult. Vajon min gondolkozhat? Soha nem fogom megtudni... Kiszálltam a kocsiból, majd megkerültem. Kinyitottam az ajtót neki, mire felébredt. Rám nézett azokkal nagy, csokoládé barna szemekkel. Elpirult, de nem tudtam az okát és ez bosszantott.

- Miért vagy velem ilyen udvarias? Hisz meg sem érdemlem!- mondta még enyhe pírral az arcán. Szóval, azért pirult el, mert udvarias vagyok vele?

- Szerintem meg megérdemled, mint minden gyönyörű lény a földön!- bókoltam, mire arca pirosabb lett. Szám mosolyra húzódott. Elkezdte tapogatni a zsebét, mint aki keresne valamit. Aztán leesett, hogy a kulcsot keresi.

- A francba! Nincs kulcs, mivel nem ajtón távoztam -majd sóhajtott egy nagyot. Megfogtam a kezét, mire kíváncsian rám nézett. Elkezdtem húzni a ház erdőre néző oldalára. Mikor ránéztem, még mindig kérdőn nézett rám. Körül néztem, de a szomszédok nem figyeltek. És mivel már sötét volt, ezért a járó kelők sem láthattak minket. A hátamra lendítettem és felugrottam az ablakhoz. Most sikeresen eltaláltam az ablakát. A párkányon egyik kezemmel kapaszkodtam a másikkal pedig az ablakot nyitottam ki. Bemásztam az ablakon, majd letettem Bella-t.

- Úgy látszik, hogy most már az emeleti ablakokat is be kell zárnom!- mondta mosolyogva. Széles vigyor terült el az arcomon.

- Szerintem, máshogy is be tudnék jutni!- csúszott ki. Kérdőn vonta föl a szemöldökét, de még mindig mosolygott. Sőt, még szélesebb lett a mosolya.

- Hogyan is?

- Nem részletezem!

Fejét rázta és közben felnevetett. Levette a pulóverét. Alatta egy rásimuló póló volt, ami kihangsúlyozta vonalait. Nagyot nyeltem. Leült az ágyra, majd megpaskolta az ágyat. Leültem mellé. Nem szólaltunk meg. Csönd volt, mint a kocsiban, de nem kínos, hanem inkább furcsa. A csönd kellemes, megnyugtató érzés volt.

- Mit szeretnél tudni?- kérdezte megtörve a csöndet. Nem tudom...Mit is kérdezhetnék?

- Nem tudom. Te mit szeretnél tudni?- kérdeztem, mert semmit nem tudtam kérdezni.

- Mit esztek?- kérdezte. Persze, hogy ezt kérdezni. Vámpír vagyok...

- Hát embereket...kéne ennünk, de mi és a Denali klán, meg még páran nem élünk evvel a lehetőséggel. Állati vérrel táplálkozunk. Nem oltja a szomjat, de erőben tart és ez elég- mondtam. Mikor belenéztem nagy, barna szemében elvesztem.

A szerelem szenvedélyét csak úgy győzhetjük le, ha futunk előle. Csak hogy én épp felé futottam. Belesétáltam a szerelem csapdájába, pedig nem akartam... egészen mostanáig. Ha hallanám a gondolatait, lehet, hogy csak azt hallanám, mintha csak egy barát lennék. Fájdalmat okozna, de én akkor is szeretném. De ha valamilyen csoda folytán ő is szeretne, akkor azonnal karomba zárnám. De nem hallok semmit sem, sajnos. A szerelem olyan lövedék, ami a szívet találja el, de az agyat roncsolja szét. Az én agyam teljesen tönkre ment, de a szívem újra éledt fagyos rabságából.

- Azt mondod Denali klán. Denali az Alaszkában van, akkor miért vannak Forksban?- kérdezte.

- Tanya miatt. Tudod őt senki sem szereti. Nagyon jól tud hisztizni és ha nem kapja meg amit akar, akkor be nem áll a szája. De amint meg van neki ami kell, értéktelen lesz számára és rögtön más kell neki. Kiharcolta, hogy meglátogassanak minket- mondtam és egyszerre átkoztam és örültem. Átkoztam, mert Tanya miattam jött ide. Akar engem, mint társat, de örültem is. Ha nem jön ide, akkor nem ismerhetem meg Bella-t, meg nem halna meg Tanya. Na jó, ez még tőlem is durva, de igaz.

- Szóval, most mi kell neki?- kérdezte kíváncsian. Grimaszt vágtam.

- Én.

- Ó! Tetszik neked? - kérdezte feszülten.

- Isten ments!- mondtam neki, mire megkönnyebbült. Talán ő is így érez? Talán neki tetszem?Nem tudom, és ez zavart. Hogy is szerethetne. Ő sosem szeretne belém! Eszembe jutott egy idézet "Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd." Hogy ez mennyire igaz!

- Elmondod végre, hogy miért voltál itt tegnap este?- kérdezte immár harmadszor.

- Mert... tudni akartam, hogy jól vagy- e, meg ilyesmi...- szememet lesütöttem. Nem bírtam a szemébe nézni, ne hogy valami olyat lássak benne, ami meg rémítene.

- Te... Aggódsz értem? - kérdezte. Szíve felgyorsult, lélegzete akadozott.

Bella szemszöge:

- Te... Aggódsz értem? - kérdeztem. Szívem felgyorsult, lélegzetem akadozott. Nem válaszolt. A hallgatás felér egy vallomással! Ő... Szeret engem? Egy szörnyeteget? Mai napon többször kérdeztem meg, hogy miért járt nálam az éjjel. Nem válaszolt, csak hazudott, mert félt bevallani az érzéseit.? Szerelmesnek lenni megalázó, szégyen teljes, azt jelenti, hogy elveszti az ember a fejét, az önkontrollt.

- Vannak emberek, akik úgy halnak meg, hogy sose tudják, hogy van-e szerelem. Akik nem szerettek senkit, és akiket nem szeretett senki soha. Én ilyen voltam előző életemben. De amióta megismertelek... Nem ismertem be még magamnak sem, mert nem tudtam milyen érzés a szerelem!- mondtam, mire felemelte a fejét és csillogó szemekkel nézett rám.

- Te.. Szeretsz engem? - kérdezte reménnyel teli hanggal.

- Nem tudom, hogy milyen érzés a szerelem...Mielőtt megismertelek fekete- fehérben láttam a világot. De miután beléptél az életemben, minden színes lett. Minden egyes alkalommal mikor látlak, élénkebbek ezek a színek, de amikor nem látlak, akkor minden szín elhalványul. Ahogy telik az idő nélküled, úgy halványulnak a színek. Látom őket, de nem olyan tisztán, mint amikor veled vagyok vagy csak látlak- mikor kimondtam, szemébe néztem, miben szerelem csillogott. Csak most fogtam fel, hogy előbb vallottam be, hogy szeretem és fáj a hiánya.

- Én is hasonlóan sötét vagyok e téren, de tudom, hogy nélküled az életem szörnyű lenne. Mint amikor a harcnak vége és én vagyok az egyetlen túlélő aki látja a borzalmat, érzi a hiányt és fél az élettől, mert nincs velem az, akit szeretek! Te vagy az életem legjobb része!- mondta. Szavai égették szívemet, de nem fájt, hanem boldoggá tett. Lassan közelebb hajolt hozzám, majd ajka lecsapott az enyémre. Lassan csókolt, de szenvedélyesen és lágyan. Hihetetlen érzés volt. Ilyet nem érdemelnék meg! Mikor ajkain elszakadtak ajkam égni kezdett hiányától. Megakartam csókolni újra, de nem akartam rátámadni. Lenéztem, mert nem bírtam rá nézni, anélkül, hogy el ne vesszek szemeiben.

- Szeretlek!- suttogtam és éreztem, hogy arcom pirosabb lesz. Nem válaszolt. Kezével felemelte a fejemet. Mikor szemébe néztem boldogság és szerelem csillogott.

- Szeretlek!- ismételte el szavaimat, majd ajkamra csókot lehelt. Hasonló volt, mint az előző, de mégis jobb, szenvedélyesebb. Ajkaink újra elváltak, de csak levegőért. Mikor pótoltuk a levegő mennyiségét újra lecsapott ajka ajkamra. Lassan lefeküdtem az ágyra, de nem váltunk el. Még mindig egymást csókoltuk. Mikor elvált az ajkam az ajkától kapkodva szedtük a levegőt. Homlokát homlokomra támasztotta.

- Szeretlek!- mondta fulladozó hangon. Még mindig szedtük a levegőt.

- Én is!- mondtam. Mellém feküdt, én pedig mellkasára hajtottam a fejem. Majd lassan az álom elnyomott.

Alice szemszöge:

A nappaliban ültem és egy divat magazint olvastam. Épp egy borzasztó ruha költeményt bámultam, mikor elhomályosult a kép.

"Edward-ot láttam. Bella-val volt egy szobában. Gondolom Bella szobája volt az. Bella mond valamit, mire Edward szeme csillogni kezd. Ilyen csillogást még nem láttam tőle. Ő is mond valamit. "Szeretlek!" Olvastam le a szájáról. Lassan Bella-hoz közeledik majd megcsókolja!"

Majd visszatérek a jelenbe. Ledobtam a magazint és örömömben felsikítottam.

- Edward? - kérdeztem, de válasz nem jött.

- Edward itt vagy?- kérdeztem. Mire Emmett lejött az emeletről.

- Nincs itthon. Nem tudom, hogy hol van, de neked tudnod kéne!- mondta vigyorogva. Hozzá vágtam egy párnát.

- Miért kell mindig engem bántani? Egyébként is, miért sikítottál az előbb?- kérdezte kíváncsian, de azért vigyorgott tovább.

- Nincs itthon?- kérdeztem. Ha nincs itthon, az annyit jelent, hogy Bella-val van! Újra felsikítottam. Mikor Emmett-re néztem láttam, hogy a fülét fogja.

- És most miért sikítottál?

- Ugyanazért, mint az előbb!- válaszoltam, fújt egyet válaszul csak kinyújtottam a nyelvemet.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés