Edward szemszöge:

El sem hiszem, hogy Bella szeret engem!  Hihetetlen érzés volt őt csókolni. Különös dolog a csók. Külön életet él, közlési forma és vad érzelem egyetlen nedves érintésben, de isteni. Szegény Bella annyira kimerült, hogy elaludt. Valószínűleg kimerült. A meleg ami belőle árad, kellemes érzéssel tölt el.
" Gratulálok!" Hallottam meg a világ legidegesítőbb vámpírt, Alice- t. Hallottam, hogy halkan bemászik az ablakon. Széles mosolyra húzza száját.
- Mit keresel itt, Alice?- kérdeztem tőle barátságtalanul.
- Volt egy látomásom. Annyira megörültem ennek a látomásnak, hogy felsikítottam. Emmett elkezdett faggatni, úgy hogy ide jöttem- mondta még mindig vigyorogva.
- Nem tudtál volna máshova menni?- kérdeztem tőle egyre ingerültebben.
- Tudtam volna, de nem akartam!

Bella szemszöge:

A kútban voltam, mint mindig. De most nem volt velem senki sem. A szörny voltam, a vérengző. Leúsztam a kút aljára, ami beszippantott. A fürdőszobában találtam magam. Halkan kimentem a fürdőből. A ház csendes volt, még sem volt teljesen csendes. A szobám ajtaja nyitva volt. Bekukucskáltam rajta. Edward az ágyamon feküdt én pedig ember formában mellette, Alice Edward testvére az íróasztalnál ült. De hát én itt vagyok! Akkor ki az ott Edward mellett, az ágyamon, az én emberi testemben? Nagyon dühös lettem.  Mi történt velem? Annyira felmérgeltem magam, hogy most valakit meg kell ijesztenem, vagy rosszabb. Meg kell ölnöm. Ki a következő? Tanya három nap múlva fog meghalni, Jessica anyja két nap múlva fog, de Jess-nek már csak egy napja volt. Visszamentem a kúthoz. Felmásztam és kimásztam a Tv-n. Jessica aludt. Magzat pózban feküdt, de remegett. Fázott? Vagy talán félt? Mikor kimásztam a Tv-ből  felébredt. Körül nézett és mikor meglátott, felsikított. Majd, mint minden áldozatom, meghalt.
Ekkor felébredtem. Körül néztem. Alice nem volt a szobában, de Edward igen. Éreztem, hogy az ágy tiszta víz.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Itt volt Alice? - kérdeztem. Ránéztem. Bólintott. Jézusom! Eluralkodott rajtam a pánik. Mit tettem?
- Bella, minden rendben? - kérdezte egyre türelmetlenebben.
- Nem, nem vagyok jól!- vágtam rá.
Be mentem a fürdő szobába és megengedtem a kádba a vizet.(kádas zuhanyzó) A víz gyorsan emelkedett.
- Mit csinálsz?- jött be Edward.
Nem válaszoltam, ahhoz túlságosan féltem. Bemásztam a kádba és elmerültem. Hallottam, hogy Edward mobilja megcsörren.
- Halo?
Halkan ugyan, de hallottam, hogy mit mondanak a vonal túlsó végén.
- Jessica Stanley súlyosan megsérült! A kóma szélén áll!- mondta a hang a telefonban, mire én fel jöttem a kádból. A több liter víz fojt ki a kádból. A telefonért nyúltam.
- Bella akar veled beszélni, Carlisle!- mondta, majd odanyújtotta nekem.
- Hogy néz ki?!- kérdeztem türelmetlenül.
- Hulla fehér, de még él. Valószínűleg kómába fog esni nem sokára.- nem halt meg, ez jó, de az egyáltalán nem, hogy majdnem megöltem. A telefon kicsúszott a kezemből. A vízzel borított csempére esett én meg visszacsúsztam a kádba. Mit tettem? Becsuktam a szemem. Valami hideget éreztem a derekamon. Kinyitottam a szemem és láttam a víz alatt, hogy Edward akar kihúzni. A két kezemet kiemeltem a kádból, de rögtön vissza is húztam. Ezek nem az én kezeim voltak! Ezek a szörny kezei, penészes, mocskos undorító kezek. Megfogtam a hajam, és kiemeltem a vízből. Hosszabb lett és sötétebb. Ránéztem Edward-ra. Aggodalmas tekintete megrémített. Sikítottam, mire Edward kiemelt a kádból. Mikor a kezemre néztem, láttam, hogy azok emberiek. Zokogva borultam Edwardra. Ő szorosan megölelt.
- Shh! Semmi baj! Shh!- próbált nyugtatni, de evvel csak még jobban feldühített.
- Semmi baj? Semmi? Baj?- mondtam neki. A düh amit most éreztem, olyan volt, mint, mint az előbb, mikor még Alice is itt volt. Kiszabadítottam magam Edward ölelő kezei közül. Nem akartam bántani. Mióta idejöttem Forks-ba, nem tudom irányítani a szörnyeteget. Befutottam a szobámba és kiugrottam az ablakomon. Az érkezés simán ment, majd amilyen gyorsan csak tudtam berohantam az erdőbe. Láttam egy csíkot mellettem, de nem érdekelt. Egyszer csak valami keménynek ütköztem. Edward volt az. Mivel nagy lendülettel jöttem és mentem neki, visszapattantam,d e Edward megfogott és magához húzott.
- Mi történt Bella?- kérdezte aggodalmasan.
- Én tettem! Miattam van most ilyen állapotban Jess!- zokogtam
- Nem te tehetsz róla!- nyugtatott. Had tudjam már jobban! Megint kiszabadultam öleléséből.
- DE ÉN TEHETEK RÓLA!- üvöltöttem.
- De Bella, velem voltál egész éjjel!- mondta nyugodt halk hangon.
- Nem, nem voltam! Mióta itt vagyok.. néha az ijesztgetésről álmodok, és amikor másnap felkelek, kiderül, hogy megtörtént!- mondtam halkabb, nyugodtabb hangon, de még mindig dühös voltam.
- Bella, nyugodj meg! Elviszlek hozzánk!- mondta, majd fellendített a hátára és elindult a Cullen ház felé. Míg Edward futott, addig én remegtem a félelemtől. Mikor beértünk  a házba, mindenki megbámult. Felsietett Edward a szobájába, majd lerakott a kanapéra.
- Edward Anthony Masen Cullen!- kiáltott fel valamelyik nő. Nem ismertem fel, de már hallottam valahol.
- Bocsáss meg! A többiek egy kicsit kiakadtak- mondta.
- KICSIT?!- ordított vissza ugyan az a hang, de már közelebbről, majd berontott a szobába.
- Normális vagy te Edward? Mikor mondtad el neki a titkunkat? És honnan veszed, hogy nem árul el semmit? Még a gondolatát sem hallod!- ordította a szőke szépség, Rosalie.
- Igen Rosalie, normális vagyok. És tudom, hogy nem mondja el!- mondta keményen Edward.
- Mégis honnan tudnád? Hisz ő egy ember! Kiszámíthatatlan, mint a többi!- ordította Rose. A többiek is felértek. Edward már akart szólni, de én meg előztem.
- Nem vagyok ember!- szűrtem a fogaim közül. Rosalie rám nézett. Pillantása dühös volt.
- Akkor mi vagy?
- Ne akard tudni!- mondtam fog csikorgatva. Éreztem, hogy a kanapé alattam vizes lett. Majd elkezdett csöpögni belőle.
- Tehát, egy jelentéktelen ember vagy, aki el akarja hitetni egy vámpír családdal, hogy nem ember!- ordított rám. Eddig tartottam magam. A düh, amit próbáltam elfojtani, felszínre tört és elborította az agyamat.
- NE DÜHÍTS TOVÁBB!- mondtam neki remegő hangon.
- Cica, ne csináld! - mondta Em, de nem hallgatott rá.
- Hazug egy ember vagy!- mondta normális hang erővel, de attól még a szavai feldühítettek.
- Rose, felmérgelted! Nem bírom lecsillapítani!- mondta  a világ fájdalmas képű. Igaza volt, már késő volt. Felálltam. Már mindenütt vizes voltam. Nem akartam átváltozni.
- Edward...Hol.... van....a....fürdő...szoba?- kérdeztem, mire felkapott. Csak egyet pislogtam, de már a fürdőben voltunk.
- Nyugodj meg Bella! Shh!
- Menj ki! És ha kell tedd azt amit a múltkor!- mutattam a kezemre, amin még látszottak  a karmolás nyomok. - MENJ KI!- ordítottam rá. kiment. Én a tükörhöz álltam és láttam, hogy a szörnyeteg is irtó dühös. Beszippantott. A kútban kötöttem ki, de most nem várakoztam. Rögtön elkezdtem mászni. Mikor kiértem a kútból, láttam, hogy mindenki a képernyőt bámulja. Egyre közelebb és közelebb kerültem a  képernyőhöz, majd kimásztam. Mindenki ledöbbent. Ha jól tudom, Esme elrohant, majd visszajött.
- Bella nincs a fürdőszobában!- mondta, mire mindenki arcán félelem suhant át, kivéve Edward- én. Ő tudta, hogy én vagyok. Közeledtem Rosalie-hez, de Emmett elé lépett ezzel elzárta az utat Rose-hoz. Nem láttam, hogy Edward elindul, de vele együtt repültem ki az ablakon. A lábamat felsértettem.
- Bella nyugodj meg!- mondta halk, ám de kemény hangon. Rávicsorítottam, mire morogni kezdett. Ez váratlanul ért,s megrémültem. Visszaváltoztam. Éreztem, hogy a lábamból folyik a  vér. Zihálva öleltem meg Edward-ot.
- Nyugalom Bella, Shh.!- nyugtatott. Ölébe vont és várta, hogy lenyugodjak. Fejemet a mellkasára szorítottam.
- Bella...?!- mondták egyszerre hitetlenkedve.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés