22. fejezet
2010.09.18. 12:25
Bella szemszöge:
- Bella...?!- mondták egyszerre hitetlenkedve.
- Te vagy a kazettás csaj?- kérdezte Rose. Nem volt kedvem beszélni, ezért csak bólintottam.
- Már bocsi, de rondán néztél ki az előbb!- mondta Em vigyorogva. Felakarnak bosszantani, vagy mi?
- Bizony, mert te vagy a példaképem!- mondtam, mire a vigyor lefagyott az arcáról, de a többiek elkezdtek nevetni.
Rosalie-t kezdtem el nézni. Kicsit megrémült, mikor meglátta, hogy nézem, de rendezte arcvonásait.
- Mit bámulsz?- kérdezte keményen, de egy kicsi félelmet is hallottam hangjában.
- Sajnálom, én általában úgy nézek, hogy nyitva a szemem. Te nem?
Edward felnevetett. Felállt, majd segített felállni, de amikor a lábamra álltam, az összecsuklott a fájdalomtól.
- Jól vagy?-kérdezte aggódva.
Ráztam a fejem.
- Szerintem vidd be Bella-t a kórházba!- mondta Esme. Edward bólintott. Felkapott, majd elkezdett velem futni. Nagyon gyorsan mentünk. Gyorsabban, mint ahogy általában szokott. Az erdőből emberi tempóban vitt be a kórházba. Most odasétált a recepcióshoz és lerakott a földre.
- Dr. Carlisle Cullen-t keresem!- mondta lágy hangon. A csaj szeme kidülledt és a szája is tátva maradt.
- Ömh... persze, máris utána nézek!- mondta, és amikor lenézett a receptciós én a könyökömmel megböktem Edward-ot. Rám nézett értetlenül. Mire én dühösen. Zavart, hogy vele így beszél, velem meg nem. Vagy lehet, hogy mindig is így beszélt, csak eddig nem vettem észre?
- Sajnálom, de most nem ér rá!- mondta.
- A fia vagyok és a barátnőmet hoztam be, hogy ellássa, mert felszakadt a bőre! Úgy hogy siessen!- mondta Edward türelmetlenül. Megfogtam a kezét szorosan, mire újra rám nézett és elmosolyodott. Mellettünk egy fiút hordágyon hoztak be. A válla vérzett, mert golyót kapott.
- Mi történt vele?
- Ugyan az, mint nálunk. A szerelem vak, de a szomszéd nem!- mondta mosolyogva.
- Aha és a szomszéd, meg lelőtte!- mondtam, mire felnevetett.
- Nem. A szomszéd egy idős asszony és "véletlenül" meglátta őket amint a kertben csókolódznak. És "véletlenül" elmondta a lány apjának, aki a szomszéd. A lány apja, meg rendőr.
- Most már minden világos!
- Dr. Cullen az irodájában várja önöket!- mondta, de inkább csak Edward-hoz beszélt.
- Köszönjük!- mondta Edward, majd felkapott és elindult a lifthez.
- Nem vagyok nehéz?
- Nem, nem vagy nehéz!- mosolyodott el.
Belépett a liftbe. Megint csak ketten maradtunk. Mikor az ajtó bezárult, homlokát a homlokomra támasztotta.
- Szeretlek, ugye tudod?- kérdezte olyan hangon, mint előbb a recepciósnak, csak nekem édesebben és szenvedélyesebben mondta.
- Reménykedtem benne!- mondtam, majd egy gyors puszit adtam neki. Követelőzően nézett rám, de kinyílt a lift ajtó. Edward hangosan fújtatott. Felkuncogtam. Nagy léptekkel elindult Carlisle irodája felé. Csak ő nem tudta, hogy én vagyok a kazettás... Ha csak nem járt el a szájuk Cullen-nek. Edward az ajtó előtt megállt. Kiakarta nyitni az ajtót, de én megelőztem. Attól még, hogy nem tudok járni még nem vagyok rokkant! Belökte az ajtót és letett az egyik bőr székbe. Carlisle pedig rögtön odajött hozzám és megvizsgálta a lábam.
- Mi történt?
- Kiestem az ablakon -mondtam természetesen. Felnézett rám, majd elkezdett gondolkodni.
- Ha kiestél az ablakon, miért csak a lábad sérült meg?
- Mert vele estem!- jelentette ki Edward, mire figyelmeztető pillantást küldött Carlisle Edward-nak.
- Értem én!- mondta Carlisle. Carlisle a lábammal szórakozott mindaddig, míg nem fojt a vérem. Mert helyette nem vér, hanem víz fojt.
- Mi a...?- mondta hitetlenkedve. Ne már!
- Ki mehetek a mosdóba?- kérdeztem gyorsan.
- Persze Bella !- válaszolt gyorsan Edward. Alig bírtam ráállni a lábamra, de ki kellett mennem a mosdóba. Szemem sarkában láttam, hogy Edward aggodalmasan néz. Amint kiértem futottam. Számat összeszorítottam. Szinte berobbantam a mosdóba. Befutottam az egyik fülkébe. A WC ülőkét lehajtottam. Ráültem majd felhúztam a lábam. A víz, ami belőlem jött, kifojt a fülkéből.
- Van odabent valaki?- kérdezte egy kedves női hang. Nem feleltem.
- Hahó?!- a hang egyre kíváncsibb lett. Éreztem, hogy átváltozok. Fájt, mert nem akartam. A nő, aki kint várakozott, hogy megszólaljak, lassan bejött a fülkébe, de én addigra már nem voltam ott...
Edward szemszöge:
Miután Bella kiment, hallottam, hogy elkezdett rohanni.
- Tud rólunk valamit?- kérdezte Carlisle.
- Igen, tud mindent.
- Hogyan tudta meg?
- Elmondtam neki.
- Szórakozásból?- nézett rám hitetlenkedve.
- Nem.
- Akkor?
- Szerelemből -válaszoltam neki, majd a fejemet lehajtottam.
- Szereted? Mármint úgy szereted, mint én Esme-t?
Bólintottam.
- És Bella... is szeret?- kérdezte félénken. Nem tudta, hogy ő is szeret engem, vagy nem, ezért nem akart megbántani.
- Igen, ő is szeret- mondtam mosolyogva. Mikor felnéztem, láttam, hogy Carlisle is elmosolyodott.
" Esme mennyire boldog lesz, ha ezt megtudja...Sőt mindenki boldog lesz, talán Rosalie nem, de nem fog érdekelni, mert Edward boldog!" Gondolta apám.
- Már egészen mély benyomást tett Bella a többiekre!- mondtam.
- Hm? Ezt hogy érted? Ők már tudják?- kérdezte, mire megint csak bólintottam.
- Rose nem hagyta szó nélkül?
- Nem ám! De Bella sem fogta vissza magát...
- Bátor egy lány!
- Az!
Beszélgetésünket egy női sikoly zavarta meg. Kirohantunk az irodából. A nő épp a női mosdóból jött ki.
- Valaki segítsen!- kiáltotta. Belenéztem a gondolataiba. Bella egy WC mellett feküdt eszméletlenül.
- Ez Bella!- mondtam, mire Carlisle besietett a mosdóba. Én nem mentem be. Carlisle kihozta onnan, majd lerakta a földre. Mellé térdeltem. Megérintettem a kezét. Még nekem is hideg volt. Arca hó fehér, szája kék.
- Mérgezés?- találgatott Carlisle. Ráztam a fejem. A lámpák pislákolni kezdtek, majd teljesen kialudtak. Itt valami nagy baj van!
- Megyek, meg kell néznem valakit!- mondtam, majd választ nem várva elmentem Bella mellől. Nem akartam elmenni mellőle, de most muszáj volt. Láttam, hogy a folyosón egy kis patak folyik. Elindultam hát keresni azt a szobát, amelyikből folyik a víz. A 212-es szoba. Lenyomtam a kilincset, de az nem mozdult. Rángattam a kilincset, de nem akart beengedni engem. Kénytelen voltam berúgni az ajtót. Mikor beértem meglepődtem. Ez Jessica szobája volt. De nem láttam, hogy honnan folyik a víz. Majd a Tv bekapcsolt. Egy körrel kezdődött, majd sorra követték a borzalmas képek, majd egy körrel zárult. Mikor vége lett a Tv kikapcsolt. Ez meg mi volt? Majd a telefonom vibrálni kezdett. Megnéztem a kijelzőt, Ismeretlen szám. Téves, gondoltam magamban majd felvettem.
- Haló?
- Hét nap!- mondta egy durva női hang.
|
szégyen nem szégyen én nem láttam a filmet, és a storyját sem tudom, de ez áááállati. Csak Edwardot ne nyírd ki. plíz ;)