Hirtelen abbamaradt nevetésem és Edwardé is.Nem tudtam ki morgott az előbb, de mikor észrevettem, hogy Edward és a többiek mereven Tanyára néznek akkor döbbentem rá, hogy mi történik.

Hisz Edward meg Tanya egy pár, én meg itt ölelgetem Edward derekát!

Gyorsan elengedtem és egy pillanat múlva már anya mellett álltam és őt öleltem. Nem hagytam, hogy Edward olvasson a gondolataimban és hogy Jazz érezze az érzéseim, mivelhogy a testemből a bizsergés eltűnt - ahol Edward érintett – és helyét féltékenység vette át. Próbáltam ezt elnyomni, hisz nem szabad ennek lennem, nem akartam tönkretenni Edward és Tanya kapcsolatát!

Én törtem meg a csendet:

- Nagyon köszönöm az ajándékom!- mondtam, és puszit nyomtam apa, anya, Alice és Rosali arcára, a fiúkat csak megöletem, kivéve Edward-ot, mivel mikor felé kezdtem közelíteni Tanya újra felmorgott. Kikapcsoltam a képességem és gondolatban bocsánatot kértem Edwardtól. Gyorsan visszamentem anya mellé és szembetaláltam magam az Ő kérdő tekintetével. Ekkor Jasper felnevetett.

A francba! Hisz kikapcsoltam a pajzsom! TELJESEN!!! El is felejtettem, hogy Jazz miatt fenn kéne hagynom… így most már tudja az érzéseim…de teljesen mindegy, hisz azok süket fülekre találnak…vagy nem…nem találhatnak! Gyorsan vontam be Jazz-t a pajzsom alá, és még épp időben!

- Sajnálom!- mondta Jazz- csak hát elég fura volt Nessie…és most, hogy éreztem őt már értem is…

- De miért vicces is ez?- tudakolta őt Alice.

- Hát …- mereven és kérdőn nézett rám, hogy elmondhatja -e. A többiek is felém fordultak, és láttam, hogy Edward felém lép, én pedig gyorsan Alice mellé szaladtam.

- Miért félsz tőlem?- kérdezte Ed fájdalmas arcot vágva. Összeszorult tőle a már nem dobogó szívem.

- Nem tőled fél… de összeköttetésben van veled…-felelte Jazz.

- Miért?- kérdezte újra, mire Jasper újra rám sandított. Én csak aprót tudtam bólintani, mert elmerültem azokban a gyönyörű, most mégis fájdalmasan csillanó szemekben. Ha akartam se tudtam volna megszólalni.

- Féltékeny…és nem tőled fél, hanem…

- Tanyától!- vágta közbe Rosalie.

- Miért félne Tanyától?- kérdezte anya- És mi lenne… féltékeny?- ennek a kérdésnek már a végét csak suttogta, mert szemében a felismerés fénye csillant.

- De hisz ez egyszerű!- akadtam ki- Hisz Edward meg Tanya egy pár én meg itt flörtölök Edwarddal.- adtam magyarázatot.-Csoda, hogy még nem szedte le a fejem. Féltékeny meg azért….-hirtelen hallgattam el, majd arcomat a tenyerembe rejtettem, de azért ujjaim közül kukucskáltam.
Mindenki megrökönyödve figyelt engem, majd testvéreimből kitört a kacagás. Még Edward is kuncogott, de szemében mintha egy pillanatra vágyat láttam volna fellobbanni mikor észrevette, hogy ujjaim közül figyelem.
Anya szigorú pillantást vetett feléjük, majd mellém lépett és lefejtette a kezeimet az arcomról és megsimogatta azt.

- Miből gondoltad, hogy együtt vagyunk? –kérdezte meg végül Tanya.

- Miért? Nem vagytok?- kérdeztem értetlenül.

- Nem.

A válaszától köpni -nyelni nem tudtam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés