|
11. fejezet - A hegedű szerelmes szava (1. rész)
2010.09.23. 15:06
Bambán álltam Edward előtt kezemben a hegedűmmel.Mögöttem állt az egész családom a Denalikkal együtt.
-Te...azt...akarod...?-makogtam.
-Igen, hogy játsz! Én pedig kísérlek!- mondta nekem féloldalas mosoly kíséretében.
-De én nem tudok!-próbáltam makacsoskodni.
-De tudsz!
-De NEM!!!-mondtam egy kicsit hangosabban a kelletténél.
-Kérlek!-nézett egyenesen a szemembe, én pedig újra elbambultam.
Megakartam szólalni hogy:
'Rendben van, de én szóltam!'
,de Alice megelőzött.
-Játszik!- csilingelte,-És nem mutatom meg!- forsult Ed felé és figyelmeztetően szegezte rá az ujját.
-Rendben....Akkor kezdhetjük?- kérdezte felém fordulva.
Lassan bólintottam, mire még jobban elmosolyodott. Majd közelebb léptem hozzá, hogy én is lássam a darabot.
Kikerekedett egy csöppet a szemem, amikor megláttam mit akar játszani.
Ez a kedvenc darabom! Meglepptségemet egy újabb mosollyal jutalmazta.
Felvettem az alapállást, mire ő a kezeit a zongora billentyűi felé emelte és elkezdtük...
Gyönyörű volt. Először mereven álltam, majd teljesen egymáshoz passzóló játékunkat hallva, egyre jobban élveztem az egészet. Szemeimet becsuktam és teljesen átadtam magam a dallam várázsának Éreztem, hogy arcomra fokozatosan mosoly ül ki.
A hangok egymást követték és mindegyik felért számomra egy-egy csodával. Éreztem, hogy családom tagjai végig ngem és Edwardot figyelik és arcuk mosolyog.
Lassan. legnagyobb sajnálatomra, elérkeztünk a darab végéhez. Mikor elhangzott az utolsó hang a szobára csend telepedett kb. 10 mp erejéig, majd elsőként Alice szökkent fel és kezdett el tapsikolni...végül mindenki más is.
Anya odajött hozzám és adott két puszit az arcomra, ekkor nyitottam ki szemem és láttam meg mindenki arcán a boldogságot és az elismerést.
-Még egyszer!- csilingelte nővérem. Én meg az ámulattól nem tudtam megszólalni és ezt Emmett ki is használta.
-Hagyd már! AZ ámulattól meg se tud szólalni! De mitől vagy kitől ámult el így?- kérdezte hahotázva, mire Alicetől és Rosetól is bezsbelt egy nyakast.
-Emmett!- morgott rá Edward is.
-Jól van na! Kérdezni se szabad?
-De szabad- vágtam rá- Ez nagyszerű érzés volt és úgy éreztem mintha lebegnék!
-Nocsak! Így elbűvöltek?
-Igen, teljes mértékben!- feleltem kétes értelemben, mire Em csak egy kaján vigyort villantott. De nem bántam, miközben a két család kiváncsian figyelte kisebb szócsatánkat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés