Edward szemszöge:

- Oké!- próbálta mondani, de összeesett a kezemben. A mai napon mondta, hogy nem bírt aludni, miattam. Vagyis én szerintem miattam nem bírt aludni. Nem akartam neki semmilyen fájdalmat okozni, mégis sikerült. Gyorsan felkaptam, majd felvittem a szobájába. Lefektettem az ágyra. Levettem a cipőjét és a pulóverét, majd gondosan betakartam. Az ágy mellett álltam egy ideig. Hezitáltam. Nem tudtam eldönteni, hogy mellé feküdhetek e az ágyba vagy sem. Végül úgy döntöttem, hogy egy kis ideig mellé fekszek. Mielőtt felkel, akkor majd leülök a székre. Addig legalább élvezni tudom, hogy mellettem van.  Elkezdett forgolódni, mire egy kicsit megijedtem. Nem akartam felkelni mellőle már most! Közelebb húzódott hozzám, majd elkezdett motyogni valamit.
- Szeretlek, Edward!- először nem akartam elhinni, hogy tényleg ezt mondja, de miután megint elismételte, rájöttem, hogy tényleg ő mondja, és ezt nekem küldi. Közelebb bújtam hozzá. Nyomtam egy puszit a homlokára és becsuktam a szemem.

Nem számoltam, hogy mennyi ideje alszik. Igazából semmi nem érdekelt, csak ő! Mikor motyogott, mindig rólam beszélt. Hízelgő volt ez számomra, hogy rólam álmodik. Bárcsak én is álmodhatnék róla! Halkan ugyan, de megcsörrent a telefonom. Gyorsan felvettem, nem akartam felébreszteni.
A kijelzőn láttam, hogy Alice hív és, hogy hét harmincat mutat az óra a kijelzőn.
- Mondjad!
- Fel kéne keltened, vagy különben elkéstek mind a ketten, és láttam, hogy Emmett... Elkürtöli, hogy együtt vagytok, meg ilyesmi.- hadarta el gyorsan Alice.
- Pontosan, hogy és kinek mondja el?
- Mindenkinek elmondja, akivel találkozik. És hát, tudod milyen mocskos fantáziája van!- mondta Alice, mire rögtön megértettem. Emmett és a perverz gondolatai. Ha valakinek is mond valami perverz dolgot, akkor biztos vagyok benne, hogy az hinni fog neki. Alice és Jasper is megjárta már párszor ezt az utat, és már nagyon rég vár arra a napra, amikor én kerülhetek ilyen helyzetbe.
- Kösz Alice! Suliban találkozunk!- köszöntem el, majd kinyomtam és zsebre vágtam a telefont. Nem volt szívem felkelteni, de muszáj lesz neki, mert tudtom szerint nem szereti, ha a középpontban van.
- Bella! Ébresztő hasadra süt a nap!- rázogattam óvatosan. Morgott egyet, majd kinyitotta a szemét. Álmosan nézett rám, majd tekintete az ablakra tévedt.
-  Ha tényleg fog sütni a nap, akkor felkelek!- mondta, majd szemei lecsukódtak. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam volna...
- Bella, ha nem kelsz fel villám gyorsan, biztos lehetsz benne, hogy rólad fognak pletykálni!
- Miért is? - kérdezte még mindig csukott szemmel.
- Lesz egy olyan történetük, hogy te meg én együtt voltunk az este.
- Kinyithatnád a szemed, Edward! Mi együtt voltunk az este!- mondta.
- Ez igaz, de lehet, hogy ők más mire fognak gondolni, mint arra ami valójában történt!- mondtam neki türelmetlenül,de lágyan.
Felpattantak a szemei és magához képest elég gyorsan pattant ki az ágyból. A szekrényéhez ment. Egy kék pólót egy fekete pulóvert és egy farmert dobott az ágyra. Jelentőség teljesen rám nézett. Nem értettem, hogy miért...
- Ki mennél?- kérdezte türelmetlenül.
- Miért is?- még mindig nem értettem. Egyik szemöldökét felemelte, majd megrázta a fejét. Levette magáról a pólót, ami még tegnap volt rajta, majd újra rám nézett. Kezdem érteni, hogy miért mondta, hogy menjek ki.
- Tudod mit? Majd kimegyek én! Úgy is le kell fürdenem!.- mondta, majd hozzám dobta pólóját. Halkan felkuncogott, majd felvette az ágyról a ruhákat és elment a fürdőszobába. Én csak álltam és vártam. A fejemen még mindig ott volt a pólója. Egy nagy levegőt vettem, és éreztem, bódító illatát. Hallottam, hogy a farmerjét, ami rajta volt ledobta. Egy jó nagyot kellett nyelnem. Hallottam, hogy beszáll a tusolóba és megengedi a vizet. Testem remegett. Tartani kellett magamat, nehogy "véletlenül" be menjek a fürdőszobába. Furcsa érzelmek törtek a felszínre. Mintha... Nem is tudom, milyen érzés ez valójában. Talán vágyakozok Bella-ra, vagy kívánom.A telefonom újra megcsörrent. Alice volt az. Mégis ki lenne?
- Ha elzárja a vizet, menj be hozzá!- parancsolt rám.
- Miért is?- normális?
- Mert elfog csúszni, te idióta!- mondta, majd egy irritáló hang jelezte, hogy a vonal megszakadt.
 Hallottam, hogy elzárja a vizet. Nem bírtam mozdulni. Hiába próbáltam mozgatni a kezemet, az nem reagált. Hallottam, hogy az egyik lábát leteszi, majd a másik követné, de megcsúszik. Olyan gyorsan értem oda hozzá, hogy még épp idejében elkaptam. Csukott szemei hirtelen felpattantak, majd bőre libabőrös lett. Tartottam vele a szem kontaktus, vagyis csak próbáltam tartani. Férfi vagyok az Istenért! Szemeimmel egy pillanatra máshova néztem, de azt is megbántam. De nem azért, mert ronda, vagy valami ilyesmi. Nem. Azért bántam meg, mert még tovább szerettem volna nézni.
NEM! EDWARD NEM LEHETSZ ENNYIRE HÜLYE! kiabáltam magamra. Megfogtam az egyik törülközőt és Bella köré csavartam, úgy, hogy közben a plafont néztem. Mikor végeztem, felállítottam.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva, mire lassan bólogatott. - Bocsánat!- mondtam neki, majd kimentem. Nem akartam, hogy azt higgye rólam, hogy egy hormonokkal felpumpált tinédzser vagyok. Pedig félig meddig ez igaz. Visszamentem a szobájába és leülte az ágyra. Hallottam, hogy kijön a szobából, de nem néztem fel rá. Leült mellém, megjegyzem elég közel.Fejét a vállamra fektette és csendben várt.
- Sajnálom! Csak azért mentem be, mert Alice figyelmeztetett, hogy elfogsz csúszni. Gyorsan kellett cselekedne. Nagyon sajnálom, ha emiatt egy disznónak képzelsz, megfogom érteni -próbáltam szabadkozni, mire felnevetett.
- Annyira hülye vagy! Azt hiszed, hogy ezért én utálni foglak? Hogy disznónak képzeljelek?- kérdezte nevetve.
- Általában az emberek ilyenek. Ha egymást meglátják...- majd megint felnevetett.
- Őszinte leszek! Belül égek a szégyentől, de ezért nem foglak kevesebbnek nézni. Még csodálkoztam is, hogy éppen, hogy csak megnéztél. Általában ilyenkor a férfiak elég rendesen megbámulják a másikat!- nevetett fel zavarába. Én is megengedtem magamnak egy apró nevetést.
- Akkor nem haragszol?- kérdeztem még mindig félve.
-Csúnyán nézett rám.
- Ne nézz csúnyán, mert senkinek sem fogsz tetszeni!- mondtam, mire felnevetett.
- Nem számít, nekem a lányok jönnek be!- mondta, mire mindketten elkezdtünk nevetni. Bella a vállamnál fogva lenyomott az ágyra, majd rám mászott és megcsókolt. Lassú és rövid csók volt, amiben minden érzelem meg volt ami kell. Talán túlságosan sok is.
- Na gyere, mert a végén még elkésünk!- mondtam, mire leszállt rólam. Ásított egy nagyot.
- Sajnálom, hogy felébresztettelek, de elhiheted nekem, hogy így a legjobb!- mondtam mire bólintott. Lementünk a konyhában. Ivott valami narancs sárga löttyöt, majd az előszobába mentünk. Gyorsan felvettem a cipőmet, de valami megváltozott. Bella lélegzete felgyorsult. Ránéztem. A szemeiben félelem csillogott.
- Megbocsátasz?- kérdezte, mire bólintottam.
- Suliban találkozunk, oké?- kérdeztem, mire bólintott. Kiléptem a házból. Hallottam még a zár kattanását. Majd elindultam az iskola felé.

Bella szemszöge:

A szörny gonoszan méregetett minket, majd mikor Edward kilépett az ajtón én gyorsan bezártam azt.  A tükörhöz léptem és vártam. Majd ahogy régebben is, a tükör beszívott és a kútba estem. De ez nem olyan volt, mint régen. Ez olyan volt...mint amikor a mostoha anyám megölt. Feljöttem a víz felszínére és láttam, hogy a kút teteje lezárul. A jellegzetes kör. Na ne! Itt ragadtam. Ekkor a vízben felbukkant egy hulla, az egyik áldozatom. Majd még egy, és még egy. A kút tele lett az áldozataimmal. Könnyeztem. Nem akartam látni őket. Ekkor a szörny  előbukkant.
- Két választásod van! Visszatérsz és elfelejted Edward Cullen-t és a családját. Vagy követed őt!- mutatott egy hullára. Megfordítottam és felsikítottam. Edward volt az. Sápadt arca nem ütött el a mostanitól. Csupán annyi különbség volt, hogy ő, aki itt van velem a kútban, nem él.
- Ha a gyilkolást választod, akkor te emlékezni fogsz rá, de ő és a családja nem fog rád emlékezni. Egy másik városba költözöl és, hogy örülj, Jessica Stanley és családja is élni fog!- mondta.
Nem akarom megölni Edward-ot. Nem bírnám bántani.
- Az..... Elsőt választom -dadogtam, mire a hullák eltűntek. Utoljára Edward tűnt el.
- Jól döntöttél! Amikor visszamész, még ismerni fog téged, de holnap már nem!- mondta majd eltűnt. Könnyeim záporoztak. Miután kicsit megnyugodtam,leúsztam az aljára és az erdő szélén kötöttem ki. Elindultam az iskolába. Már becsöngettek, de még mindig volt vagy harminc perc. úgyhogy bementem.
- Köszönjük, hogy megtisztel a jelenlétével, Miss Swan. Miért is késett?
- Bocsánat, de belekeveredtem egy lövöldözésbe a szupermarket előtt- mondtam, majd elindultam a helyemre. Mindenki nevetett.
- Menj az igazgatóiba!- parancsolt rám.
- Ahhoz túl fáradt vagyok. Ha akar valamit az igazgató, akkor jöjjön ő ide!- mondtam, majd leültem a helyemre. Becsuktam a szemem. Az osztály is elhallgatott. Na végre!
- Azonnal menjen ki!- ordította rám.
- Sajnálom, de most valahogy nem megy a mozgás!
- Majd én megtanítalak rendszeresen mozogni!
- De már tudok, csak nem akarok!- mondtam, mire a fa vonalzót az asztalhoz ütötte. Nem szerette, ha visszafeleselnek neki. Értem én. Én meg nem szeretem, ha parancsolgatnak nekem!
- Ne akard, hogy odamenjek!- kiáltott rám.
- Isten ments, hogy ön ide jöjjön!- mondtam, mire az osztály újra nevetett. Elindult felém. Mikor már elég közel volt felálltam és átmentem a túl oldalra. Megint elindult felém. Felálltam, majd elkezdtem minden hova menni a teremben.
- Miért csinálod ezt, kislányom?- sziszegte dühösen.
- Ó, hát én csak átadom a tudásomat. Tudja, amit öntől tanultam!- mondtam, mire megindult felém. Elkezdett futni. Kimentem a teremből és elkezdtem futni. Hallottam , hogy ő is követ. Kimentem az iskolából. Gyorsabb voltam, ezért kapóra jött. Odamentem a teremhez és kopogtam Edward-nak. Kinyitotta az ablakot,és én bemásztam azon. Az osztály röhögött. Körül belül tíz perc múlva visszajött a tanár. Mikor meglátott, tiszta vörös lett a feje.
- Mikor jöttél be?- sziszegte.
- Nem tudom, hogy miről beszél!- adtam az ártatlant.
- Kislányom..- kezdte volna el beszédét, de a csengő félbe szakította. Mindenki kiviharzott a teremből. Mindenki vigyorogva ment ki.Ha ez az utolsó együtt töltött napunk, akkor legalább az legyen boldog, nem?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés