Bella szemszöge:

A szobámban csomagoltam. Igen, kollégiumban lakom. Itt a környéken nincs közelebb a gimihez, de még így is biciklivel kell járnom. Remek. Hála Istennek, nincs szoba társam. Miközben pakoltam ki a ruháimat eszembe jutott valami vagy inkább valaki. Jessica. Még nem nézte meg a  videót. Gyorsan rápillantottam az órára. Még van fél órám. Odamentem a tükörhöz, onnan a kútba kötöttem ki, majd leúsztam az aljára és Jessica fürdőszobájában kötöttem ki. Leszaladtam a lépcsőn. Majdnem meglátott Jess. Ép pop cornt készít. A nappaliban elkezdtem kutakodni. Mindent feltúrtam. A nappali olyan lett, mintha most törtek volna be. Magamban felkuncogtam. Ne de Bella, most törtél be hozzájuk! Mivel ujjlenyomatom nincs, ezért nem kell aggódnom. Nem találom sehol azt a nyavalyás kazettát! Dühöngtem magamban, mikor megpillantottam Jessica táskáját. Odamentem és kivettem belőle a kazettát. A táskát leejtettem a földre.
- Anya, te vagy az?- kérdezte Jess és hallottam, hogy közeledik. A kazettával elindultam az előszobába és visszamentem.
 A kollégiumi szobámban kötöttem ki.
- Jaj, Bella én most annyira büszke vagyok rád!- mondtam magamnak önelégülten. Legalább sikerült megmentenem Jessica Stanley és családja életét. És természetesen a Cullen család életét is megmentettem. És Tanya-ét is. Pedig szívesen megnyúztam volna a szöszit... Sóhajtva mentem vissza és pakoltam ki a többi cuccomat. Magamban azért átkoztam magam. Most nem azért, mert egy szörnyeteg vagyok, kivételesen. Hanem azért, mert úgy iratkoztam be, mintha elsős lennék. Remek. Mivel most ért véget az őszi szünet, holnaptól már járhatok iskolába... Remek.

1 év múlva...

Edward szemszöge:

- Edward! - kiáltott fel Alice.
- Mi van?- kérdeztem dühösen. Mostanában egyáltalán nem érzem jól magam. Valami hiányzik. Egy éve történt...
Egyik nap még boldog voltam, másnapra pedig, mintha valaki hiányozna. Mikor előtör belőlem ez az érzés akkor mindig keresek valakit és elszórakozok vele.
- Leveled jött!- táncolt be Alice.
- Kitől?
- Azt sajnos nem tudom... Még cím sincs rajta,csak a te neved!- mondta önelégülten. Kinyújtottam a kezem Alice pedig odaadta a levelet. Lassan, óvatosan kinyitottam.
" Te szeretsz
  Én szeretlek.
  Én ismerlek,
  Te nem ismersz

Edward!

Tudom, hogy nem érted miért küldtem ezt a levelet. Miért küldtem neked. Én ismerlek és szeretlek! Te ismertél és szerettél! Tudom, hogy neked nem jelent semmit, de ezt én megígértem. Várok rád, még ha nem is szabad!
 Szeretlek, Bella! "
Nem értettem, hogy miért ír nekem ez a Bella ilyen levelet.
- Mi van benne?- kíváncsiskodott Alice
- Mintha nem tudnád!
- Most tényleg nem tudom! Úgyhogy remélem megtisztelsz azzal, hogy elmondod, vagy megmutatod!- mondta türelmetlenül Alice. Odanyújtottam neki a levelet. Elég gyorsan elolvasta, majd újra elolvasta, de most lassabban.
- Nem értem
- Én se!

1 évvel később

Bella szemszöge:

A kollégium pletyka fészkei azt csicsergik egész nap, hogy új tanulók jönnek. Engem ez különösebben nem érdekel. Miért is érdekelne? Engem csak a Cullen család érdekel...Ők most jelenleg Forks-ban vannak. Vagy legalább is én így tudom. Két év telt el, mióta nem láttam őket. Azóta lett egy szoba társam, de fél éve elköltözött. Megint egyedül vagyok, sajnos.

Az ébresztő zajosan keltett.
- Hagyjál már engem aludni, legalább egyszer az életben!- mormogtam dühösen az órára, de az nem hagyta abba. Felültem és megfogtam az ébresztőt és kivágtam az ablakon. Harmadikos vagyok, remek. Ma van az első nap és ma jönnek az új tanulók. Remek. Felkeltem, majd a szekrényhez mentem. Kiválasztottam a szokásos felszerelést és elindultam a fürdőbe. Gyorsan lefürödtem. Magam köré csavartam egy törülközőt és kiléptem a fürdőből. Az ágyhoz mentem és  magamra kapkodtam a ruhámat. Még volt egy teljes órám, úgyhogy el kell addig foglalnom magam. Úgy döntöttem, hogy elbiciklizek a parkba. Ma, mint mindig borús idő volt. Remek. Leszaladtam a tároló részhez. Kiszedtem a biciklimet a többi közül és útnak indultam a park felé. Az utcákon alig voltak.  A parkban sem voltak többen ezért leültem a kedvenc padomra. Csak ültem és bámultam ki a fejemből. Láttam, hogy a gimi legmenőbb pasija közelít felém. Francba! Egyáltalán mit keres itt? Mikor mellém ért, leült.
- Szeretnék veled beszélgetni. - mondta nyájas hangon. Remek.
- Adok egy fontot, azzal beledumálhatod a marhaságaidat az egyik parkoló órába.- mondtam dühösen.
- Ha- Ha.  Azt szeretném megkérdezni, hogy eljössz velem bulizni szombaton?
- Bocsáss meg, de ezen a hétvégén fáj  a fejem - mondtam majd fogtam a biciklimet, ráültem és tekertem a gimi felé.
- Azért még gondold át! - kiabálta
- Nincs mit átgondolnom!- kiáltottam vissza.
Nem tekertem gyorsan, ezért csak tíz perc alatt értem a gimi kapuja elé. De nem vettem észre a kocsit és az nekem jött. Repültem vagy négy métert. A kormány sikeresen gyomorszájon vágott. Homályosan kezdtem látni, de még láttam, hogy egy ezüst színű autó jött nekem. Becsuktam a szemem. Hallottam, hogy egy csomóan sikoltoznak. Nem bírtam kizárni ezeket a hangokat. Fájt a fejem.
- Sajnálom! Jól vagy? Nem figyeltem és véletlenül történt! Annyira sajnálom!- hallottam meg a világ legcsodálatosabb hangját. A szemeim kipattantak és nehezen ugyan de ráfokuszáltak arra a személyre aki most fölém hajolt. Edward...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés