- Jó reggelt! – köszönt Edward mosolygósan.
- Gyanúsan vidám vagy, de azért sem kérdezem meg, hogy hol jártál – incselkedtem vele, miközben felvettem a pólómat.
- Jó, mert úgysem mondanám meg – vigyorgott.
- Induljunk, mert még meg kell sütnöd egy csomó muffint – pusziltam meg és kimentem a kocsihoz.

Mikor Edward beszállt mellém az autóba az arca elég gondterhelt volt. Mikor ránéztem mosolyogni kezdett, de átláttam már a maszkján.

- Mi a baj? Mégsem tudsz sütni? – kuncogtam fel, miközben La Push felé vettem az irányt.
- Izgulok – vallotta be.
- Nyugi, Rach nem olyan gonosz, mint amilyennek beállítottam és a farkasok sem fognak megenni. Ott lesz nekik a süti – próbáltam jobbkedvre deríteni.
- Az ajándékodon izgulok – simított végig az arcomon.
- Mond el mi az és akkor már nem kell rajta idegeskedned – ajánlottam fel „nagylelkűen”.
- Tudtam én, hogy az este is ezt akartad kiszedni belőlem – vigyorgott önelégülten. – Amúgy, a meglepetéseket pedig nem szokás elmondani.
- Nem szeretem a meglepetéseket.
- Ezt szereted – biztosított róla.
- Ajánlom is, különben nem kapod meg a sajátodat – kacsintottam rá és leállítottam a motort.


Kiszálltam és benyitottam a házba, ahol Rachel már türelmetlenül sertepertélt.

- Na, végre! Már azt hittem sosem érkeztek meg! Edward, láss neki a sütésnek, három óra múlva minden legyen kész! Bella, te velem jössz!
- Igen is! – szalutált Edward és elkezdte felverni az előre odakészített tojásokat.
- Hé, azt a szexi kis köténykét neked készítettem oda Cullen! – veregette hátba Jacob Edwardot, majd ő is utánunk jött.

Felmentünk a tetőtérbe, bár értelmét nem láttam, hisz kedvesem vámpír, valószínűleg úgyis hallani fog, de ha azt nem is, a gondolataikból simán kiolvassa.

- Mi ez a nagy titkolózás? – kérdeztem nevetve, mikor Jacob leült.

Ami idegesített. Mondjuk, abban semmi irritáló nincs, ha valaki leül. De ez a valaki Jacob, aki csak akkor ül, ha muszáj, vagy ha éppen törzsfőnököt játszik. És most úgy ült le.

- Mit követtem el?
- Szerelmes vagy – mondta Jacob.
- Azt hiszem, ez nincs benne a hét főbűnben – mosolyogtam.
- Edward tudja? – kérdezte Rach.
- Igen.
- Biztos vagy ebben? – vette át a szót Jake.
- Na, jó. Ez ijesztő. Tudja. Bár még nem mondtam neki… - ÉS tényleg nem mondtam még neki! Mekkora hülye vagyok!
- Erre akartunk kilyukadni kedvesem – ölelt meg Rachel.
- Nem hiszem el, hogy ezért rángattatok fel ide. Már ne is haragudjatok, de ez még tőletek is szokatlan.
- Oké, te akartad – vette elő Jacob az alfa hangját. – Bells, mióta élek ismerlek. Voltál a legjobb barátom, a szerelmem, a menyasszonyom. Sőt, amíg el nem költöztél szinte a feleségem voltál…
- Hé! Szégyelld magad, te bigámista! – csapta tarkón férjét Rachel.
- Ex feleség? – nézett rá Jake mézesmázosan.
- Ez nem a Lilaakác Köz, hogy mindenki mindenkinek a mindenkije. Térj a lényegre!
- Sosem láttalak még ennyire szépnek.
- Köhömm Jacob, ha nem tűnt volna fel, a terhes nejed éppen melletted ül – köszörülte meg a torkát Rach.
- Akarom mondani sosem láttalak még ennyire boldognak…
- Ahogy én sem. Tudom, gyenge emberi szem bla bla, de hidd el Bella, az érzelmek kifejezésében egy kicsit jobb vagyok, mint ti ketten együtt. Jó, nem azt mondom, hogy az összes ember jobb, de én igen. Talán Edward fura képességű tesójánál nem, de…
- A lényeg? – türelmetlenkedtem.
- Bármi is történjék, mi csak szeretnénk, hogy tudd, mi mindenben melletted állunk és támogatunk. Edward nagyon jó ember
- Vámpír – vágott közbe Jake.
- Szóval nagyon jó vámpír, és hozzád is jó. Csak akartuk, hogy ezt tudd. Mellesleg Jane barátnőm remekül varr.
- Ez most hogy jön ide?
- Lényegtelen – vágta rá Jacob.

Szerencséjükre nem kezdtem el kíváncsiskodni, mert a telefonom bekattant és olyan hangosan kezdett el csörögni, mintha süket lennék.

- Ez meg mi? Rémesen hangos – nyöszörgött Rach.
- Kaptam egy üzenetet – válaszoltam, de mire kimondtam kikapta a kezemből a telefont.
- Gyorsabb vagy, mint egy vámpír.
- Nekem mondod? – emelgette a szemöldökét Jake.
- Fúúúúj. Erről nem akartam tudni! – nevettem fel.
- Ne irigykedj, egyszer majd te is megérzed az élet ízét – kacagott Jacob, nekem pedig az arcomra fagyott a mosoly. Ha tudná, hogy két héten keresztül csak azt kóstolgattam, és tegnap is…
- Mi a…? – esett le Jake-nek, de Rachel az üzenettel volt elfoglalva.

Gyorsan, hogy mentsem a helyzetet megkérdeztem a telefon tolvajt, hogy mit írt és kicsoda.

- Azt írja, kellemes ünnepeket kívánok, remélem jól érzed magad és azt is, hogy észhez tértetek. Szeretlek. Mohamed.
- Ó. Biztos, hogy Mohamed van odaírva?
- Jó oké, Chris.
- Ha jól sejtem válaszoltál….
- Én is kellemes ünnepeket kívánok, Rachel Black. Ui: Bella is azt kívánna, csak most lent van az eszével.
- Kedves – morogtam az orrom alatt, mikor kedvesem felkiabált lentről.

Gyorsan lementünk a lépcsőn – már amilyen gyorsan egy terhes nő le tud menni.

- Jó az illata – mondta Jacob.
- Köszi – nézett furán Edward. Gondolom nem szokta meg, hogy megdicsérik a farkasok.
- Ja, semmi. Legalább elnyomja a bűzödet – kuncogott fel a falkavezér.
- Ezt nem lehetett kihagyni mi? – motyogtam és megpusziltam Edwardot. – Tudom, hogy még sosem mondtam, de szeretlek.

Edward olyan vidám, kisgyerekes örömmel nézett rám, hogy azt hittem rögtön elkezd ugrándozni, de ehelyett csak ránézett a ház két vendégére és letérdelt.

Azt hittem szívrohamot kapok, mikor az ajtó hirtelen kivágódott.

- Állj! Nélkülünk ezt nem csinálhatjátok!
- Hogy az a… - káromkodott Edward.
- Hát ti meg? – tátottam el a szám.
- Én hívtam őket – mondta Rachel, mikor a nyitott ajtón egyszerre tizenöt hatalmasra nőtt fiú jött be.
- Őket meg én – vigyorgott Jacob.
- A lényegre térhetnénk! Gyerünk már! – őrjöngött Alice.
- Isabella Marie Swan, a világ legboldogabb személyévé tettél engem akkor, mikor először megcsókoltál – habár ezt akkor nem tudtam. – És most az egész univerzum legboldogabb férfija lennék, ha a válaszod igen lenne. Szóval, hozzám jönnél feleségül? – kérdezte Edward a bársonyos hangján.

Nem tudtam semmit sem mondani. Rachel meghívta Edward családját, hogy lássák, ahogy megkéri a kezemet. Jacob elhívta a falkát ugyan ezért. A két család békére lelt miattunk. Rengeteg verzió árasztotta el elmémet, romantikusabbnál, romantikusabb válaszok tömkelegével, én mégis csak egy dolgot tudtam mondani.

- Azt hiszem az én karácsonyi ajándékom a tiéd mellet semmi.
- Nem ez a rész jön – súgta oda Emmett.
- Igen, hozzád megyek. Szeretlek Edward és örömmel leszek a feleséged az öröklétre és tovább.

A háttérből tapsolás és füttyentések hallatszottak és a boldogságom határtalan volt. Mielőtt Edward megcsókolt volna, Jacob pár szavát kaptam el, amit Alice-hez intézett.

- Örülök, hogy újra találkoztunk.



Vége

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés