15. fejezet
2010.10.06. 16:14
(Nessie szsz.)
Újra itt vagyok a Cullen villában. Két és fél hónap telt a halálom óta. Családom vámpírokból zombikká változott már ha fogalmazhatok így. Senki sem olyan, mint volt. Mindenki csak ül vagy sétál illetve vadászni jár el. Hihetetlen, hogy ezt a hatalmas változást az én halálom okozta.
Két és fél hónap…
Ennyi idő alatt Edward számtalanszor határozta el, hogy elmegy a Volturihez, és ha sikerült is odajutnia –ami kétszer történt meg- Aroék visszautasították. Persze ebben két dolog is közrejátszott. Az egyik természetesen az ereje, a másik pedig a kívánságom. És szerencsémre ezt Aro tiszteletben tartja.
Esmee és Carlisle iszonyatosan szomorúak. Mindketten egy lányukat vesztették el. Anya sokszor sír ilyenkor pedig Apa próbálja meg vigasztalni.
Alice teljesen lelassult. Fura fogalmazás,de igaz. Az örökké izgő-mozgó tornádó nővéremet most már a vásárlás se hozza lázba. Bár ugyanannyiszor jár el , mint régebben, de ez csak felszín. Unott arccal dobálja a kosárba a ruhákat, legyen az Gucci vagy sima elnyűtt póló.
Emmett drága bátyám. Szegényt szintén szörnyen sokkolta hír. Azóta nem is hallani tőle bármilyen viccet. Csak meccs- forma1-meccs- és így tovább. Persze Roselie is sokszor próbálja meg vigasztalni, vagy legalábbis egy kis időre elfelejtetni vele mi történt. Rose pedig ilyenkor hagyja magát, hisz felejteni akar. Őszintén m ár ő is úgy tekintett rám mint lányára. Bennem találata meg soha nem létező gyermekét. Ezt még ő mondta a temetésemen.
Mert bizony az is volt nekem. Sok osztálytársam megjelent rajta, sőt az egész Volturi klán és Denali klán is. Akik nem tudták az igazat azt a mesét kapták, hogy medvetámadás ért ezért is van csak urnás temetésem. Valójában pedig csak az történt, hogy a csat után nem találták meg a testemet.
Hogy miért? A testem egybeolvadt a Földdel, csak így sikerült megmenekítenem.
Jasper szinte sohasem tartózkodik otthon. Ott vannak neki a saját érzései is és még nehezebbé teszi neki ezt az egészet, hogy érzi családom érzéseit is. Nem csoda, hogy folyton menekül hazulról.
Edward…
Nme tudom mit mondhatnék. Őt viselte meg ez az egséz legjobban. Az erejét sem használja, folytan csak a volt szobámban ül és az egyik közös képünket nézi vagy pedig a levelet olvassa. Vadászni el se jár cak kb 3 hetente. A többiek próbálnak tovváblépni, kérésemre.
Igen ugyanis mikor megtudtam, hogy nagy valószinűséggel meg fogok halni írtam nekik egy levelet, amit halálom után Lucy hozott el nekik. Mindenkit a továbblépésre ösztökéltem és leírtam benne hogy mennyire szeretem őket.
Ma március 21.e van. Ugyanolyan mint a többi nap amit idáig lent töltöttem családom körében.Mégis érzem, hogy ez a nap már lesz… Egész nap furcsa érzésem volt…
Bár már régóta vagyok a Földön még nem sikerült megtalálnom a módját hogy térhetnék vissza. Igazi hús-vér valóba. De sürgősen meg kell talánom a módot mert én már nézni se bírom szeretteim fájdalmát.
Családom mint majdnem mindig a nappaliban ült és tv-t nézte, csak Rose és Emmett hiányzott. Ők épp egymással voltak elfoglalva csakhogy felejtsenek valamilyen szinten. Érdekesen módon most Edward is lent tartózkodott és Japerrel próbáltak meg sakkozni. Alice pedig hola tv-t nézte, hol pedig egy divatmagazint.
Én szerelem mellett álltam. eleinte csak a játékot figyeltem, majd gondolataimat átvett az aggodalom visszöjövetelem formájának megoldása miatt. Nem is érzéekltem a külvilágot, így lehet az is hogy nem vette észre hogy Roseék szobájában állok.
Hát nem mondom először kisebb sokk ért…majd ebből ébredve próbáltam meg visszaszállni a nappaliba csakhogy nem ment. Valami nem engedett és akkor megtörtént az amire vártam…
Minden arany és ezüstös szinben kezdett el pompozni. Nem hittem a szememnek…ezek szerint én leszek…újra Cullen leszek!
|