Két teljes hét telt el a Bellával való beszélgetésem óta. Én azonban úgy érzem, mintha nem is 14 napja, hanem legalább 14 hónapja lett volna. Az életem mondhatni, hogy  teljesen szürkévé változott. A közös biológia órákról kiiratkoztam, miután egykori szerelmem teljesen átnézett rajtam. Megpróbáltam minél kevesebbet gondolni rá s már azt is elhatároztam, hogy teljesen túllépek rajta. Elvégre is minek sanyargatni a régi érzéseket ha csak mindkettőnknek fájdalmat okoznak? Ezalatt a néhány nap alatt meghoztam egy fontos döntést, miszerint Bellát teljesen kitörlöm a fejemből. Nehéz és kiállhatatlan volt az az út, mely eme döntés meghozatalához vezetett, de én ebben az egy dologban rettentő makacs voltam. Tökéletesen biztos voltam abban, hogy nem fogom az ő életét tönkretenni sem a fájdalmas jelenlétemmel sem pedig a végeláthatatlan szép emlékekkel.

 

Éppen az én egykori Bellámról készített képet zúztam porrá, mikor gyenge dörömbölésekre lettem figyelmes bejárati ajtónk irányából. A házban egyedül csak én tartózkodtam, így kénytelen voltam megnézni rejtélyes látogatómat.

 

Hamar leértem a földszintre az ajtó mögött váró látvány pedig teljesen letaglózott. Egy hosszú, szőke hajú lány térdelt előttem hatalmas kék szemekkel. Ujjatlan felsője mentén kék és zöld foltok húzódtak meg . A nyakán pedig egy ingen mély vágás volt, melyből csak úgy ömlött a vér. Látszott a lányon, hogy nincs teljesen magánál néhány másodperccel később pedig ájultan esett karjaimba.

 

Narrátor szm.!

 

Edward automatikusan zárta hideg karjai közé a gyenge lány elernyedt testét, majd finom mozdulatokkal bevitte őt a  házba. Kint csúnya vihar tombolt, így az sem volt meglepő, hogy a lány talpig elázva feküdt a hideg karok óvó ölelései  között. A fiatal titokzatos lány egészen felkeltette Edward érdeklődését ugyanis a lány bőrének hófehér színe volt , pont mint a vámpíroknak, de szemének színe valamint szívének dobogása hamar rá cáfolt a fiú gyanújára. Edward nem tudta, hogy mit tegyen a félig haldokló látogatójával, de magára hagyni sem akarta a szegény lányt így hamar tárcsázni kezdete apja számát. A vonal túlsó végén azonban nem Carlisle volt, hanem egy ápolónő, aki közölte Edward-al, hogy éppen egy tömegkarambol betegeit látják el, így Carlisle valószínűleg még aznap este sem tud hazamenni. A fiú már éppen tárcsázta volna kishúga számát is, mikor a telefon remegni kezdett a kijelző pedig egy új üzenet beérkezését jelezte.

 

 

Az üzenetben se megszólítás sem pedig aláírás nem volt, Edward mégis tudta, hogy kitől jött az utasítás. A világért sem akarta Bellát újból belerángatni veszélyes világukba, így esze ágában sem volt felhívni a lányt. Gyorsan meghozott döntése azonban hamar megingott, mert a titokzatos lány torka mélyéből egy  kegyetlenül fájdalmas üvöltés tört el s Edward már abban sem volt biztos, hogy a lány képes lesz e túlélni az előttük álló éjszakát. Így hát vegyes érzésekkel és temérdek bűntudattal megfűszerezve kikereste Belláék számát s néhány búgással később a vonal túlsó végén felhangzott a már olyannyira jól ismert édes hang.

 

-         Halló?!

 

-         Szia Bella! Edward vagyok, ne haragudj a késői zavarásért, de segítened kell!- a fiú hangja tele volt félelemmel és rettegéssel, amin Bella nagyon meglepődött.

 

-         Mi történt?- kérdezte a lány rémülten.

 

-         Hoznál kötszereket is?- mondta végül egy hosszú, néma csönd után Edward.

 

-         Úristen! Mi történt? Jól vagy?- Edward halványan elmosolyodott a lány óvó szavai hallatán, majd csak ennyit mondott:

 

-         Kérlek legyél itt minél hamarabb!- azzal letette a telefont.

 

Edward már teljesen magához tért a kezdeti sokk után , így gyors mozdulatokkal lehámozta a lányról a vérben úszó felsőt, majd a bőréhez tapadt nedves nadrágot is s az egyik hatalmas kádba forró vizet engedett . A titokzatos lány ekkor újból magához tért s fájdalomtól eltorzult hangon nyöszörögni kezdett.

 

-         Ssshh, nincs semmi baj!- simította félre a hosszú, arany hajzuhatagot Edward.

 

 Miután a kád teljesen megtelt vízzel a fiú óvatosan belehelyezte a lány remegő testét a forró habok közé. A lány a meleg érzés hatására mintha kicsit felengedett volna. Edward a kád mellett térdelt s aggódva nézte a gyönyörű lány helyenként véres arcát.

 

-         Kösz…ön…köszönöm!- krákogta a lány.

 

-         Én Edward vagyok, téged hogy hívnak?- kérdezte a fiú, miután megbizonyosodott arról, hogy a lány már sokkal jobb színben van, mint azelőtt.

 

-         Elisa- suttogta, majd újból elvesztette eszméletét.

 

Edwardnak valamiért nagyon a szívéhez nőtt Elisa s úgy gondolta, hogy nem lenne képes elviselni, ha elveszítené a lányt. Semmit nem tudott róla, mégis lehetetlenül sóvárgott utána. Még rengetegszer látni szerette volna a hatalmas kék szemeket melyek némán könyörögtek hozzá. Ugyanakkor valahányszor azon kapta magát, hogy gondolatai a lány körül keringenek mindannyiszor maga előtt látta Bella arcát és nagyon elszégyellte magát. S bár nem voltak együtt Belláék, Edward mégis úgy érezte, mintha illetlen gondolataival megcsalná egykori szerelmét.

 

Bella mindeközben megérkezett a Cullen ház elé, majd miután látta, hogy a bejárati ajtó tárva-nyitva rögtön bement rajta.

 

-         Edward?!- kiáltotta el magát Bella.

 

-         A fürdőszobában vagyok, gyere be!- hangzott fel Edward csilingelő hangja.

 

Bella gondolkodás nélkül ment a hang irányába, hisz még ennyi év elteltével is vakon megbízott a fiúban. A fürdőszoba ajtaja szintén ki volt nyitva, így Bellának még csak annyi ideje sem volt, hogy felkészüljön az elé tárulkozó képre. Bella csak annyit látott a lejátszódó jelenetekből, hogy a férfi kibe még mindig lehetetlenül szerelmes s kire akár az egész életét rábízná, most egy másik lány arcát leste megigézett szemekkel. 

 

Bella még sosem látott olyat, hogy Edward rajta kívül más lányra akárcsak egy pillantást is vetett volna, így kegyetlenül szíven találta a látvány. S egy percre teljesen hátrahőkölt és értetlen szemekkel nézte Edwardot.

 

-         Szia!- sóhajtott fel megkönnyebbülve a fiú, mikor észre vette Bella jelenlétét.

 

Bella még mindig nem tudott szóhoz jutni, hisz az események úgy hatottak rá, mintha valaki pofán vágta volna őt. S csak ekkor jött rá arra, hogy mit is jelent az a szó, hogy : vége.

 

Vége, ennyi volt. A lány végre megértette, hogy a kettőjük között kialakult flörtölős, lelkizős állapotnak most vége szakadt és helyét egy szörnyen idegen és visszataszító érzés vette át a „Csak barátok” .

 

-         Ő meg ki?- kérdezte Bella s hangjából kihallatszódott egy kis féltékenység is, melyet Edward nem vett észre.

 

-         Elisa - jelentette ki egyszerűen a fiú.

 

-         És mégis mit keres meztelenül a fürdőkádatokban?- kérdezte Bella immár néhány oktávval magasabb hangon, ami ezúttal nem kerülte el Edward figyelmét.

 

-         Nagyon sok sérülés van rajta és teljesen elázott szegény- mondta védekezően Edward, majd egyik kezét újból Elisa homlokára tette, melynek láttán Bellában nagyon felment a pumpa.

 

-         Kórházban a helye és nem itt!- mondta dühösen Bella.

 

Edward egy sokkal nyugodtabb helyzetben jót derült volna Bella féltékenységén, ám most inkább volt fárasztó és aggasztó a lány viselkedés, mint sem vicces.

 

-         Ne csináld ezt!- kérte végül Edward halkan Bellát.

 

-         Azonnal hívok egy mentőt!- jelentette ki határozottan a lány.

 

-         Ne! Nézd a bőrét! Teljesen olyan mint az enyém . Ő nem ember, hanem valami más…a szeme pedig hát…még sosem láttam ilyen szemeket- a mondat végére Edward hangja egészen ellágyult, ami kicsit sem segített Bella lelki állapotán.

 

-         Nekem itt nincs semmi keresni valóm- jelentette ki durcásan Bella, majd fogta magát s hátat fordított a különös párosnak és már éppen a bejárati ajtót hagyta volna el, mikor két erős kar magához húzta.

 

-         Édes vagy, mikor féltékenykedsz- suttogta egy dallamosan  lágy hang a fülébe.

 

-         Nem féltékenykedek!- jelentette ki a lány, ám az arcán megjelenő pír hamar megcáfolta kijelentését.

 

-         Azt hittem, hogy már teljesen elfelejtettél, hisz az utóbbi időben még csak felém se néztél- a fiú nehezen tudta értelmezni érzéseit, de abban egészen biztos volt, hogy  rendkívül fájdalmasan hatott rá Bella ridegsége.

 

-         Sok dolgom volt és nem igazán volt időm mással foglalkozni- füllentette a lány, mire Edward valami olyasmit mondott, melyre Bella jelen pillanatban egyáltalán nem számított…