Nem,nem,nem ez nem történhet meg! – Ütöttem mérgesen a falba,ami megrepedt.

-

Te egy szörnyeteg vagy,Jacob Black!Egy beteg ember.Hogy szerethettél bele a legjobb barátod pár
hetes kislányába?Egyáltalán...tényleg megtörtént a bevésődés?Biztos,hogy ezzel együtt elmúlt
Rosalie iránt érzett szerelmem?Én azt...nem bírnám ki.Téptem idegesen a hajamba.

- Jacob!Mi ütött beléd,fiam? – Gurult be a szobámba,Billy.
- Menny ki,apu – suttogtam úgy,hogy nem néztem rá.
- Hogy hagyhatnálak magadra,mikor örjöngesz,és rombolod a házat?
- Mondom menny ki! – ordítottam rá,majd eltátotta a száját,amint belenézett szemeimbe.
- Én...én... – dadogta.
- Mi az? – Aggódni kezdtem.
- Én ismerem ezt a tekintetet! – Célzott rám. – Te bevésődtél!Hát ez az a nagy probléma?Hiszen ez
fantasztikus! – Fülig ért a vigyor az arcán,és én szenvedve felnevettem.
- Fantasztikus? – kérdeztem gúnyosan.
- Mikor fogom megismerni az arám? – Kacsintott rám,belőlem pedig kitört az őszinteség.
- Soha! – Vágtam hozzá nem a legszebben. – Soha,érted?Nem lehet!Hiszen az illető egy pár hetes
félvámpír gyerek!Az istenit!Bella kislánya!Ez hogy lehet fantasztikus,miközben még elvesztettem azt a
személyt is,akiben megtaláltam azt,akivel leélném az egész életemet?!Most mondj valamit,apu!
Segíts,kérlek! – Könyörögtem szinte már neki.
- Azt,akivel leélnéd az egész életed?Kire célzol,Jacob?Én erről nem tudtam semmit – Hirtelen
meghűlt a levegő a szobában,és akkor jutott el a tudatomig,hogy milyen információt is osztottam meg
vele.De...amúgy sem számít semmit,így is összeomlottam már.
- Apu,el fogsz ítélni.Ebben teljes mértékben biztos vagyok,viszont nem birok tovább hazudni.
- Akkor csak az igazat – mondta parancsolóan.Kisfiúként éreztem magam,aki éppen félve vár
arra,hogy mi lesz az elkövetett csíny következménye.
- Rosalie – Sóhajtottam.
- Rosalie Cullen?Dr. Cullen egyik lánya? – kérdezte furcsállva. – Mi van vele?
- Ő az a személy,akiben a bevésődés előtt megtaláltam az igazit.

Nem szólt semmit,de a tekintetében láttam a megvetést.A...szégyent.Csalódást okoztam számára.Fájt
látnom,hogy ennek az egésznek én vagyok az okozója.

- Fiam – Kezdett bele mondókájába,és én kíváncsian felkaptam a fejem. – Ha lemondasz arról,hogy
alakváltó légy,a bevésődés megszűnik.
- Ezt...ezt most miért mondod?
- Nekem csak az számít,hogy boldog légy.De egy alakváltó és egy vámpír nem fér össze,tudod
jól.Embernek kell lenned ahhoz,hogy együtt tudjatok...lenni – Nehezére esett kimondani az utolsó szót.
– Viszont sosem fogom teljesen az áldásomat adni rátok,remélem megérted.Ettől függetlenül
tiszteletben tartom a választásod.
- Köszönöm,apu.Tényleg...igazán köszönöm.
- Akkor vegyem úgy,hogy mostantól nem változol át,és megvárod,amíg teljesen ember nem leszel? –
Komoly volt,rémisztően komoly.
- Azt hiszem – Bólintott.
- Rendben.Akkor holnap mondj el mindent Bellának is,amit nekem elmondtál.Úgy érzem Ő is
megérdemli,hogy őszinte legyél hozzá.
- Igazad van.Amint felkelek,elmegyek hozzá.
- Jó éjt,Jacob – Zárta le maga módján a beszélgetést,majd kigurult a szobámból.
- Jó éjt,apu... – suttogtam,mikor már nem volt ott.

Az este nem aludtam semmit.Hogy is bírtam volna,mikor másnap talán életem legnehezebb napja
következik?Éber tekintettel felugrottam az ágyból,magamra húztam gyorsan azt,amit éppen
találtam,majd kiléptem az szobámból,de azonnal beleütköztem apuba.

- Sok szerencsét,fiam.Tudom,hogy megúszod anélkül,hogy Bella megölne – Mosolygott rám,de én
csak a feszültségtől mérgesen fújtattam egyet.

Zsebre dugtam a kezem,és sétálva indultam neki a hosszú útnak.Annyi gondolat kavargott a
fejemben...Eszembe jutott Seth,akivel már vagy egy hete nem találkoztam,Ő mit sem tud az
egészről.Majd Bella,aki hatalmasat csalódott bennem,és soha többé nem találkozhatok azzal
a ’legjobb barát’ féle mosolyával.Végleg elvesztettem.Renesmee...tudom,hogy semmiről se tehet,de
tönkretette az életem.Olyan számomra,mint a drog.Legszívesebben most is karjaim közé zárnám.És
egyáltalán nem legutolsó sorban...Rose.Mi történt?Komolyan ilyen gyorsan vége lehet egy ennyire
erős szerelmnek?Intenzív,szenvedélyes,és még sorolhatnám a jelzőket a volt...kapcsolatunkra.Én még
szeretem.Igaz,hogy nem annyira,mint a kezdetekkor.Olyan...mintha egy kihűlő szerelem lenne.De én
nem ezt akarom!Szeretném élvezni a társaságát,a legtöbb időt vele tölteni,de...már nem dobog
ugyanúgy a szívem,mikor meghallom a nevét.

- Jacob? – Megmerevedve megálltam,majd felemeltem a fejem.
- Rosalie?Mit keresel itt az erdőben? – ...mivel át kell vágnom rajta ahhoz,hogy Cullenékhoz érjek.
- Téged.Azt hiszem...beszélnünk kell – Ajka egy egyenes vonalt képezett.Nem bírtam semmit
leolvasni az arcáról.
- Beszéljünk – Rántottam meg a vállam,mintha nem tudnám miről van szó,majd álltunk egymással
szemben,mint két idegen.
- Igaz az,amit Belláék állítanak?Bevésődtél Renesmeebe? – Idegesen beletúrt hajába,és
összeszorította állkapcsát.Éppen fájdalmat okoztam neki...
- Nem tudom,mi történik velem.Nem akarok hazudni neked,lehetséges,hogy igaz.De ha így is van,én
ezt megtöröm,Rosalie...Veled akarok lenni,nem pedig Nessievel,aki egy csecsemő,és a legjobb
barátom gyereke.
- Mit értesz azon,hogy megtöröd?Semmit se tudsz tenni ellene!Téged erre teremtettek! – Rázta meg
a fejét.
- Amit hazafele meséltem neked a repülőn.Lemondok arról,hogy alakváltóként éljem le az
életem.Húsvér ember leszek – jelentettem ki határozottan,Ő pedig eltátotta a száját.
- Mármint...teljesen ember? – Nyeltem egy nagyot.
- Igen.
- Lehetséges ez egyáltalán,Jake?Aznap sem igazán akartam elhinni ezt az egészet – Vágta rá
azonnal.
- Billy is megerősítette,hogyha nem fogok mostantól átváltozni,akkor elmúlik az
egész.Majd...elkezdek öregedni.És minden olyan dolog,amit átlagos emberek művelnek.
- Lesz egy gyönyörű feleséged,három gyerekkel együtt – Zárta le mondandómat,de nem
egészen,ahogy én elképzeltem azt.
- Nem – mondtam feszülten. – Gyerekem sosem lesz,csak ha adoptálok,feleségem pedig akkor,ha
az te leszel,Rose.
- Ne mondj hülyeségeket!Te most éppen egy pár hetes félvámpír csecsemőbe vagy
szerelmes,Jacob!
- De lehet,hogy egy hét múlva már nem...Kérlek,várj rám.Megteszed?Nem kérem,hogy örökké,pár
napról lenne szó.
- Kíváncsi lennék valamire,kipróbálhatnám? – Zavartan arcához ért,de nem voltam tisztában
azzal,hogy mire akart célozni.
- Bármit – Húztam fel szemöldököm értetlenül,és Ő elkezdett közeledni felém.

Mintha ki se mondtam volna az utolsó szavakat,de Rosalie már ajkamon csüggedt a másik

pillanatban.Gyengéden csókolt,szerelmesen.Viszont...nem tartott sokáig,miattam.

- Ez most...nekem nem megy – Becsukott szemmel elhúzódott,majd beharapta alsó ajkát.
- Tudtam – Nevetett fel keserűen.
- Micsodát?
- Semmit sem érzel már irántam.Tényleg beleszerettél Nessiebe.
- Hazugság,hogy nem érzek semmit irántad!Én tényleg...igyekszem.
- Ne akarj szeretni,ha az nem úgy van.Az érzések az évszakokkal együtt változnak,és
irányíthatatlanok,Jacob.Legyünk őszinték.Ha az eszemre hallgatok,nem szerettem volna beléd.De..ez
fölött nem én döntöttem,és örülök,hogy végül a szívem nyert.Köszönöm az együtt töltött
időket,Jake.Életem legszebb időszaka volt,hogy a szerelmed az enyém volt.
- Mondd,hogy tévedek,és ez nem búcsú... – Csuklott el a hangom.
- Sajnálom – suttogta. – Szeretlek,Jacob Black – Ölelt át.
- Én is szeretlek,Rose – leheltem nyakába,majd összeestem.

Rosalie már nem volt ott...és én csak a levegőt ölelgettem görcsösen,mindhiába...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés