23. fejezet (2.rész)
2010.10.23. 16:02
Lassan egy hete vagyunk itt.
Mióta Edward ébresztett, kerülöm őt… Ha a közelembe kerül, általában inkább elrángatom Jacket valahová.
Tudom, hogy Jack szeret engem, én pedig csak kihasználom. Csúnya dolog ez tőlem, de kétségbe vagyok esve.
- Loli, mi a baj? – kérdi Jack.
Perpillanat egy réten vagyunk, amit közösen találtunk.
- Semmi – sóhajtottam.
- Loli, engem nem tudsz átverni – mondja, majd átölel, ajka a fülemet súrolja. – Edward miatt van?
- Tessék? – meglepetten, egyben ijedten fordulok felé.
- Ugyan, Loli – csóválja a fejét lemondóan, szemeiben szomorúság és szeretet csillan. – Szerintem tudod te, miről beszélek.
- Fo… Fogalmam sincs – hebegek.
- Így csak megnehezíted!
- Jack… Kérlek… Nem szeretnék róla beszélni – suttogom, majd felkászálódok a földről.
- Nézd, tudod, hogy szeretlek, így azt is észrevettem, hogy te mást szeretsz. Csak az a baj, hogy Ő is mást szeret.
- Ja, egy hazug, kétszínű libát! – szinte köpöm a szavakat, de a végére leesik, hogy most buktattam le magamat.
Jack amolyan „Látod, hogy igazam volt?” módon mosolyog rám.
- Miért nem mondod el neki, hogy szereted?
- Persze! És hogy? „Szia Edward! Képzeld, csecsemőkorom óta beléd vagyok esve. Kérlek, dobd azt a liba barátnőd és járj velem!”
- Csecsemőkorod óta? – kérdi zavartan nevetve barátom.
- Látod, hülyeség! Ha elmondom, csak kinevet, vagy meg is utál, ha már nem utál amúgy is. Legalább ennyi szeretet maradjon meg nekem… Amúgy is, boldog azzal az álszent viperával… - kezdek föl-alá járkálni.
- Hűha, te aztán szereted a javából – sóhajtja szomorúan.
- Sajnálom!
- Mit? Hogy szerelmes vagy?
- Igen. Hogy nem beléd, de úgy érzem, nem tudnék Edward nélkül élni.
- És mi lesz, ha Edward beavatja a csajt a titkunkba?
Hirtelen toppanok meg.
- Mi?
- Szereti őt, nem? Valószínűleg elmondja majd neki. Mi lesz, ha a csaj azt kéri tőle, hogy tegye őt vámpírrá?
- Egy: Edward nem lehet ilyen hülye, hogy elmondja. Kettő: Sose változtatná át! Három: A csaj nem lenne normális, bár már most se az… És amúgy is tud már rólunk – sóhajtom letörten.
- Mi? Honnan? Azonnal szólnunk kell a többieknek! – Jack már szaladna is vissza, de megállítom. – Mi van? Szólnunk kell neki!
- Nem, nem fogunk. Hallgass meg!
Jack nagy nehezen enged nekem.
- Hallgatlak.
- Minden akkor történt, mikor először mutatott be nekünk Edward… Miután Bella elment, azt mondtam akkor, hogy vadászni megyek, mert túlságosan erős volt nekem az illata. Emlékszel?
Bólintott, hogy igen. Vámpírmemória.
- Nem vadászni mentél – kijelentette és nem kérdezte.
- Nem… Követtem Bellát. És nem tudom jól tettem-e, mert most olyan dolgot tudok, amivel nem tudom, hogy mit kezdjek… - sóhajtottam fájdalmasan.
- Mit?
- Bella…
|