Hazaértünk.
Furcsa volt. Felettéb furcsa. A szívem dobogott, és most nem az izgalomtól. Most a félelemtől. legfőképp nem azért aggódtam, hogy mi van Aroval, hanem azért mert tudtam, a közelben van Jane. És hallottam mire képes.
- Jake, jobb lenne, ha te nem jönnél be, illetve nem is jönnél a közelbe.
- Bízd rám, jó? Szerinted majd csak hagylak, hogy besétálj? - nézett rám szigorúan. Utáltam ezt a nézését. Volt benne valami.. valami fájdalom... Nem tudok ellenálni ilyenkor.
Együtt kanyarodtunk be a házhoz vezető úthoz. Megfogtam Jake kezét, és közben tudattam vele, hogy ha gondolja, átváltozhat farkassá. Nemet intett, bár tudtam, legszívesebben rég megtette volna
Beléptünk az ajtón. Érezni lehetett a feszültséget. Anya pillanatokon belül ott volt, és átölelt. Apa is odajött. De nem volt sok idő az üdvözlésre.
- Na végre ittvagytok!- mondta Jane unott hangon
Amikor rájuk néztem elkerekedett a szemem. Jane Demitri kezét fogta. Hát ez a vámpír tud érezni? Na jó, ez kissé durva gondolat volt, de nem így van?
- Itt. Miért volt ilyen sűrgős? - tettem fel flegmán a kérdést.
- Meg kell bizonyosodnom róla, hogy nem ti raboltátok el Arot.
- Janeee! Ezt te sem gondolod komolyan! - fortyant fel apa.
- De! És Bella az az átkozott pajzs.
- tehét használni akartad! - Szisszent fel Emettt.
- Nyugodjatok meg! - szólalt meg csendesen Charlisle.
Éreztem, ahogy Jasper egy nyugodt hangulat hullámot küld felénk.
- Nem mi raboltuk el. - szólalt meg csendesen Jacob mellettem.
- És higgyek neked korcs?
- Ha egymás ellen vagyunk, nem jutunk előrébb. - szólalt meg csendben Alice- látom Aro jövőjét, tehát nem Nessiék rabolták el.
- Akkor ki? -kérdezte gúnyosan Jane
- Nem tudom... Nem látom...
- Vámpír háború?- kérdeztem.
-Igen- válaszolt Emett csillogó szemekkel.
-Én tudom kik lehetnek - szólalt meg apa.
-Kik? - kérdeztük egyszerre.
- A románik... nagyon furán néztek Arora, és hát a gondolataikat is titkolták előttem...
-Akkor hivatalosan is vámpír-háború - mondta Demitri.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés