Edward (szemszög)

Ekkor hirtelen mindent elfelejtettem. Ha Alice nem mond gyorsan valamit...
Alice – hallottam a vadászatból visszatérő Jasper hangját.

- Kicsim, mit látsz? Kérdezte féltőn. Megpróbáltam kiolvasni a fejéből, de erősen Jasper re gondolt. Ez már túl sok volt. Szinte robbantam.

- mi van vele?- a hangom remegett.

- Jasper, mennünk kell. Suttogta halkan Alice. Jasper segített neki, és mielőtt megmozdulhattam volna elviharzottak. Utánuk akartam menni, de az apám lefogott.

- mi?.. Engedj meg kell...

- nem kell, Edward ez így nem mehet tovább. Elhagytad a te döntésed volt.

- de te tudod, hogy ezt kellet tennem- suttogtam

- De a családunk széthullik.És ez ellen valamit tennünk kell. Ezt nem bírom tovább nézni. El kell felejtened. Szavai tüzes nyílként söpört végig a testemen.

- Rendben - mondtam újra. - Ha nem bírod nézni, nem muszáj. És mielőtt bármit is tehetett volna elrohantam, futottam nem is tudom hova. Csak vitt a lábam. Semmire nem figyeltem sem az irányra sem az időre. Semmi nem jutott el a tudatomig. Egyszer csak úgy éreztem nem kell tovább futnom. Mikor felnéztem megláttam a
házat. Úgy éreztem hazaértem. Még a szívemet is újra éreztem pedig nem dobogott... ebben biztos voltam.

Bella (szemszög)

- szeretnék kérni tőletek valamit. Vettem egy nagy levegőt.

- szeretném, ha átváltoztatnátok, hogy legyek egy közületek. Tanya szemében hitetlenkedést láttam. - ugye tudod, hogy ez nem visszavonható.

- igen - suttogtam.

- és gondolom jól átgondoltad. De eleinte nehéz lesz... És most nem csak a 3 napig tartó átváltozásra gondolok. Az utána lévő idő a legrosszabb, de mindent megteszünk, hogy könnyebb legyen. - mondta - azt hiszem Kate lesz a legbiztonságosabb választás. Bízol benne vagy szeretnéd, ha valaki más...?

- nem, ha te bízol Kate - ben akkor én is. - megteszed? - Kérdeztem reménykedve.

- igen- sóhajtotta

- csak előtte elmegyek vadászni. Egy óra múlva megfelel?

- igen- suttogtam halkan. Bólintott majd Tanya -val együtt elindult. Mire feleszméltem már egyedül voltam. Legalábbis azt hittem.

- hiányzik... igaz? - kérdezte Victoria a sarokból.

- De Ő legalább még él... elemben James - suttogta megtörten. Erre nem tudtam, hogy mit feleljek. Igen, ha úgy tetszik, vagy igen csak a szíve nem dobog? - nem tudom, mit mondhatnék...- hát ez remek most én leszek a bűnbak. Remek üldözöttből, bűnös... - nem kell semmit sem mondanod...- erre meglepetten felnéztem. - szeretnél beszélgetni? 1 óra hosszú idő. - próbált valami lelkesedést vinni a hangjába. - talán az lenne a legjobb, ha én mesélnék. Nem hiszem, hogy olyan állapotban vagy... - nem, folytatta, de mindketten tudtuk, hogy mire gondol. Egy percig némán hallgattunk, a csönd kezdett egy kicsit kínossá válni.

- mesélnél nekem az életedről?- mondtam csak, hogy megtörjem a kínos csendet.

- azt nem lehet egy órába belesűríteni, de elkezdem most. - mondta nevetve és örültem, hogy végre kipukkadt az a buborék, ami minket eddig körbevett minket.
Sok mindent tudtam meg James-ről. Az életéről, a családjáról, hogy milyen volt mikor még ember volt... de egy óra alatt tényleg nem tudott mindent elmesélni. Ha nem így találkozunk esőszőr, ahogy találkoztunk nagyon jó barátnők is lehettünk volna...

- ops - hallottam meg magam mögött Tanya hangját. Bella, ha kész vagy, akkor kezdhetjük. Lassan bólintottam majd Victoriával együtt felálltam.