Bella szemszöge:

Szemem csukva, karom mellkasomon pihen. Próbáltam élvezni a víz érintését, de nem bírtam. Fájt a fejem, zúgott a fülem. Lassan kezdtem érezni, hogy a langyos víz egyre hidegebb lesz. Elfogyott a meleg víz, remek. A többiek valószínűleg nem fognak nagyon fürdeni nyolc előtt. Elzártam a vizet, majd lassan felálltam. A csempén tartottam a kezem, majd mikor kiegyenesedtem elkezdtem vetkőzni. A ruháim csurom vizesek. A telefonom is tönkre ment. Remek. A ruháimat ledobtam a földre, majd egy törülközőt csavartam magamra és bementem a szobámba. Az ágyam már száraz volt, egészen addig, míg rá nem feküdtem. Akkor kicsit vizes, de nem zavart.
Az álom lassan-lassan elnyomott.

" Egy hatalmas fürdőszobában voltam. A tükör előtt ültem és be volt csukva a szemem. Mögöttem állt valaki és a hajamat fonta be. Érdekes volt, mert én utálom, ha be van fonva. Ami még különösebb volt, hogy az egyik sarokban, a káddal párhuzamosan volt egy vállfára felakasztva egy bezsákozott ruha. Majd én kinyitom a szemem, ami a szerelemtől csillogott- nem mintha most nem csillogna attól!- Hirtelen megrázkódtam, majd felálltam. A hajam kibomlott, a lány mögöttem dühösen elkezdett magyarázni. Nem érdekelt, a tükörhöz hajoltam, mire megfogta a kezem, de én lerángattam magamról. Beszippantott a tükör, majd a kútba érkeztem.

Csak ekkor vettem észre, hogy rajtam egy fehér ruha van. Egy menyasszonyi ruha. Bepánikoltam, leúsztam a kút aljára és visszamentem a szobába. De senki sem volt ott. A tükörben láttam magam, hogy a ruha csupa kosz és elszakadt pár helyen. Mint egy roncs. Kimentem a fürdőszobából. Nem érdekelt, hogy ki lát meg. Nem érdekelt, hogy ki mit fog rólam mondani. Csak az érdekelt, hogy ki lesz a vőlegényem. Lementem a lépcsőn.

A vendégek akkor már táncoltak, sőt, mindenki táncolt. Amint a cipőm sarka elhagyta az utolsó lépcsőfokot, a zene elhallgatott és mindenki rám nézett. Nem lett volna annyira megalázó, ha nem én lettem volna a menyasszony, de én voltam. Nagyon sok ismerős arcot láttam. Sokan a gimnáziumból jötttek. Láttam Alexa-t, Jenny-t akik úgy néztek rám, mint egy leprás utca lányra. Ez szíven ütött, de amikor megláttam a koszorús lányt, aki szomorú, mérges, dühös tekintettel bámult, megijedtem.

Alice volt az. Alice, akit én nagyon szerettem. Mellette állt Rosalie aki szintén úgy nézett rám, mint Alice, csak ő rutinosabban. Róla elhinné az ember, hogy tud így is nézni, de Alice-ről senki sem állítaná. Ekkor megláttam a vőlegényt, Edward-ot. Meggyötört volt és fájdalmasan szomorú. Csak, hogy a kezeiben ott volt az a teremtés, aki miatt elkezdtem rázkódni. Tanya Denali ölelte át, majd közelebb hajolt Edward-hoz és lágyan megcsókolta.

Ez természetesen fájt, de az, hogy Edward visszacsókolt, porig alázott. Könnyeim elkezdtek folyni, majd, mint amikor a folyó megárad, árvíz szerűen lepte el az arcomat. Láttam az üvegről visszatükröződve az arcomat. A smink, ami rajtam volt és a víz nem bírta teljesen kimosni, most, mint mosópor a ruhából, kihozott mindent. A sminket, a boldogságot, az életet és a szerelmet. Mindent. Ekkor meghallottam a világ legesleggyönyörűbb hangját.

- Szeretlek Tanya Denali!- mondta Edward Tanya-nak, majd újra megcsókolta. Észre se vettem, hogy már el is szakadtak egymástól, de már újra összeér szájuk. A tömeg elkezdett tapsolni, majd, mikor vége lett, valaki hozzám vágott egy torta szeletet."

A fájdalomra kénytelen voltam felkelni. Zokogtam és sírtam. Én soha nem hagynám ott Edward-ot az oltárnál, de várjunk csak Bella. Te nem is fogsz soha oltár elé állni. Egy tizenhét éves vagy. Tudom, hogy ez egy gyönge mentség, de attól még igaz. Kettő, én és Edward nem leszünk újra együtt. Nem azért mert nem akarom, hanem azért mert nem szabad, és ahogy a kórházban elbúcsúzott, nem szeret. Szerintem ezt akarta elmondani, de inkább úgy döntött, hogy finoman tudtomra adja, hogy takarodj az életemből, mert nem szeretlek. Három,

Tanya. Most még csak egy pár, de mi lesz, ha mondjuk pár hét múlva úgy tér vissza, hogy férj és feleség? Abba én belepusztulnék. Pont, mint az álmomban. Az órára pillantottam, ami fél hetet mutatott. Kinéztem az ablakon, alkonyodott. Fújtam egyet, majd visszafeküdtem az ágyba. Igazából gondolkodni akartam, de
elnyomott az álom.

"Egy szobában voltam ami számomra idegen volt. Tiszta, rendezett fiú szoba volt. Vagy a szoba lakója rend mániás, vagy anyuci rak rendet. Az utóbbira tippeltem. Hisz nagyon kevés rend mániás tinédzser van a földön, és nem hiszem, hogy a szoba tulajdonosa közéjük tartozna. Valaki éppen most rontott be, így hát eltűntem a szoba legsötétebb sarkéba. Csak most láttam, hogy a kezeim hulla fehérek, és hogy egy fehér, koszos ruhában vagyok. Vagy is a szörny vagyok. Megnéztem a fiú arcát. Ez Tom! Tom szobájában vagyok, pedig megfogadtam, hogy én ide be nem teszem a lábam! De a sors kiszámíthatatlan. Tom Ledobta a cipőjét, majd ledőlt az ágyra. Feje fölött összekulcsolta a kezét és bámulta a plafont. Már majdnem elő bújtam, mikor megszólalt a telefon.

- Haló?- köszöntött bele.
- Szia, Lucy vagyok!- van egy pár tippem miért hívta...
- Szia, nos, hogy döntöttél?- nyájas hangja irritálta a fülem.
- Rendben. Pont ráérek - hallani lehetett, hogy mosolyog. Ha tudná, mire vállalkozik.. Szurkolok, hogy becsússzon a gyerek!
- Tíz körül a parkban? - most már Tom is boldog volt. Nem sokáig!
- Várlak!- majd egy sor pittyegés jelezte, hogy a beszélgetés megszakadt.

Tom még feküdt az ágyon és mosolyogva nézett ki a fejéből. Lassan előbújtam és az ágy mellé csúsztam. Bal kezemmel megfogtam Tom bal kezét, mire az megijedt. Én át bújtam az ágya alatt, ami bűzlött kosztól. Anyuci nem volt annyira alapos. Lassan felmásztam az ágyra. Tom éppen a másik oldalon keresett engem. Megfogtam hátulról a vállát mire felordított."
Az ajtó kopogására keltem fel. Megráztam a fejem, majd kimásztam az ágyból. Lassan az ajtóhoz battyogtam, majd kinyitottam azt. Nagyon meglepődtem.
- Sajnálom Bella, hogy felkeltettelek - majd az ajtóban álló személy tekintete lejjebb vándorolt. Én is megnéztem magam. Jézusom. Egy szál törölközőben állok?!
- Semmi baj - még mindig magamat bámultam - Megbocsátanál egy kicsit? Felöltözök - mondtam majd választ sem várva becsuktam az ajtót. Berohantam a szekrény elé és magamra kapkodtam egy pólót meg egy melegítőt. Mélyeket lélegeztem, majd visszamentem az ajtóhoz és szélesre tártam.

Tom szemszöge:

Reszketve kuporogtam össze az ágyon. Féltem, nagyon féltem, de nem akartam félni. Valaki kopogott, majd benyitott. Mary volt és mikor meglátott rémülten szaladt hozzám. De megcsúszott.
- Basszus Tom, te bepisiltél?- mutatott a padlón lévő tócsára. Csak ráztam a fejem. Óvatosan felállt, majd az ágy szélére ült.
- Mi a baj?- kérdezte, de hirtelen felállt.
- Ne hazudj! Nem hiszem el, hogy nem pisiltél be! Vizes az ágy és nem látok semmilyen víz forrást!
- Nem vizeltem be. Az csak víz. Véletlenül kiöntöttem - hazudtam. Furán nézett rám, majd nagyon lassan leült.
- És ezért kellett sikítani?- kérdezte gúnyosan, mire mérgesen néztem rá.
- Nem. Csak megijedtem!- mondtam.
Közelebb hajolt, majd megpuszilta az arcomat.

- Jól van na! Jó éjt!- mondta, majd óvatosan kilépkedett a szobámból. Az órára néztem. Még csak fél kilenc volt, szóval még van időm. Addig előkészítettem a ruhámat és elmentem lefürödni. Lehet, hogy meg kéne látogatnom Bella-t. Lehet, hogy ő is megnézte. És lehet, hogy őt is rémisztgeti valami gonosz, sötét dolog. Lehet, hogy a park előtt beugrom hozzá.

Bella szemszöge:

Miután kinyitottam az ajtót küldtem egy mosolyt, amit vissza is kaptam.
- Gyere be!- szóltam Edward-nak. Belépett, és becsuktam az ajtót.
- És, mi szél hozott?- kérdeztem. Kicsit furcsa volt, hogy átjön, ráadásul hozzám.
- Alice aggódott érted és Rosalie is. De mivel ők nem tudtak eljönni, ezért engem küldtek, hogy faggassalak ki - mondta és egy halvány mosoly bujkált az ajkán. Szóval nem magától jött, hanem küldték. De nézd a jó oldalát, legalább eljött hozzám. Ettől kicsit jobban éreztem magam.
- Hát akkor gyere és tárgyaljuk ki, hogy hogy vagyok - kicsi gúny költözött a hangsúlyba, amit természetesen meghallotta Edward. Féloldalasan elmosolyodott. Esküszöm, hogy ha egyszer a hosszú életemben rendőr leszek én lecsukom Edward Cullen-t! Az ilyen mosolyt be kéne tiltani! Edward elindult a nappali, hálószobámba és leült az ágyamra. Követtem, majd én is leültem mellé.

- Szóval, hogy vagy?- jött az első kérdés. Pont olyan, mintha egy szupersztár lennék és Edward lenne a riporter.
- Egészen jól - mondtam neki diplomatikusan.
- Mi történt tesi órán?- jött a második kérdés. Közben az arcát figyeltem. Láttam, hogy a tekintete megváltozik. A szemében felcsillan a féltés, aggódás. Lehet, hogy mégsem küldték, hanem saját lábán jött?
- Rosszul lettem. Néha előfordul. Ez valamilyen allergia. Nem tudom, hogy mire vagyok allergiás, de néha vannak ilyen rohamaim- hazudtam. De ha úgy vesszük, allergiás vagyok azokra, akik megnézték a kazettát.
- Tényleg jól vagy? Mert ha nem akkor elvihetlek a..- a kezemet a szájára raktam.
- Edward. Én tényleg jól vagyok. Nem kell engem elvinni sehová - mondtam neki mosolyogva, mire az egyik kezével levette a kezemet a szájáról.

- Rendben van. Azt hiszem megértettem - mosolygott rám. Hatalmas késztetést éreztem. Meg akartam csókolni, de tartottam magam, vagy legalábbis próbáltam tartani magam. Nem akartam letámadni. Mikor álmomban szerelmet vallottam neki, már ha azt lehet ennek nevezni, akkor elmondta nekem, hogy ezt nem szabad. Az ajkaimba haraptam. Mindketten elcsendesültünk. Egyikünk sem szólalt meg, de ez egyáltalán nem volt kínos. Inkább megnyugtató. Végül én törtem meg a csendet.
- És te, hogy vagy?- kicsit összerezzent, de aztán mosolyogva nézett rám.
- Egészen jól- mosolygott rám. Kicsit összezavarodtam a mosolya miatt és csak arra "ébredtem" fel, mikor letámadott. Ajkai lecsaptak az enyémre. Szenvedélyesen csókolt. Én meg annyira megijedtem, hogy először azt sem tudtam mi történik. Nem viszonoztam, mire elhúzódott.

- Sajnálom. Nem tudom, hogy mi törté...- nem hagytam, hogy befejezze. Most én kezdeményeztem. Edward is lefagyott, de ő hamarabb kapcsolt, így hát visszacsókolt. Átkarolta a derekamat, mire én a hajába túrtam a kezeimet és még közelebb húztam magamhoz. Edward a karjaiban tartott, mikor elváltak ajkaink. Szaporábban vettük a levegőt. Homlokunkat egymáséra támasztottuk. Én hallgattam ahogy veszi a levegőt. Már kezdtem lenyugodni, mikor megdermedt. Egyik fülét a szívemre rakta. Ezt miért csinálja? Hisz a hallása kiváló! Ekkor eset le, hogy az én szívem lassabban ver, nagyon lassan. Megijedtem.

- Bella! Biztos, hogy jobban vagy?- kérdezte idegesen, majd elvette a fülét a szívemről és a szemembe nézett.
- Igen - feleltem kicsit idegesen. - Miért kérdezed? - adtam az ártatlant.
- A szívverésed... nagyon lassan ver a szíved!- mondta, majd bal kezemet magához húzta és kitapintotta a pulzusomat. Ijedten nézett rám és én ijedten bámultam rá.
- Nincs semmi bajom! - bizonygattam, de elkezdtem rázkódni. Nem azért rázkódtam, mert nem vert annyira a szívem, amennyire kellett volna, hanem azért, mert Tom éppen a tükör előtt állt egy törülközőben. Tartani kellett magamat, mert különben itt helyben átváltozok. Valamivel el kell küldenem.
- Bella! Csak azt ne mond, hogy jól vagy! - mondta mérgesen. Felálltam, majd elindultam a fürdőbe. Beültem a zuhany kabinba, de nem csuktam be az ajtót. Meg engedtem a hideg vizet és próbáltam nyugtatni magamat, próbáltam nyugtatni a szörnyeteget. Természetesen Edward követett engem. Farmer zsebéből kivette a telefonját és a pénztárcáját és mellém ült. Fejemet a vállára hajtottam.

- Jól vagyok, csak... - most mit mondjak? Mondjam azt, hogy egy élő halott vagyok, mint te? Mondj valami hihetőt! - Csak, az allergia.
- Azt akarod mondani, hogy az allergiád miatt lassú a szíved? Engem ezzel nem versz át!- bizonygatta, majd elzárta a vizet.
- Egész életemben lassú volt a szívverésem. Ez valamilyen családi vonás - még hozzá az én egy tagból álló családomé. Habár a szörny is egy tagnak számít, szóval a két tagból álló családi vonás.
- Szüleid hol vannak?- kérdezte.
- Messze innen - suttogtam.
- Konkrétabban?
- A temetőben alszanak - majd éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Nem is ismertem őket, de még is hiányoznak. Ha nem átkoztam volna meg az életemet, akkor már rég találkozhattunk volna.
- Akkor ki felelős érted? Ki a gyámod?- kérdezősködött. Éreztem, hogy nagyokat pislogok, de nem akartam elhinni, hogy megint álmos vagyok!

- Én. Én vagyok felelős magamért - mondtam, majd ásítottam egy nagyot. Edward felállt, majd felhúzott. Kilépett, majd egy törülközőbe csavart. Derekamnál felemelt és bevitt az ágyba. Ott letett, és én befeküdtem. Betakaróztam, majd a takaró alatt levettem a vizes ruháimat. Meztelenül feküdtem az ágyban és csak egy takaró állt közénk. Edward közelebb hajolt, majd nyomott egy csókot a homlokomra.
- Sajnálom, hogy felébresztettelek. Aludj jól! Holnap találkozunk!- mondta, majd hallottam a lépteit és minden eltűnt.

"A parkban találtam magam. Sötét volt, mert azt a helyet, ahol álltam nem világította meg a park fénye. Körül néztem. Csak egy méz szőke lányt láttam, aki egy padon ült és várt. Valószínűleg ő volt Lucy. Márkás ruhában volt és a parfümjét még itt is lehetett érezni. Undorító! Ekkor a megjelent Tom. Lucy felállt, majd megcsókolta Tom-ot. Nem is értem, hogy mit esznek rajta. Undorító. Tom a lánnyal együtt leült a padra és ott is folytatták a smárolást.

Eljött az én időm, gondoltam. Közelebb mentem hozzájuk. A lány megérezhette, hogy ott vagyok, ezért kinyitotta a szemét és rám nézett. Nagy hiba volt, mert én a szemébe néztem. Láttam, ahogy a fény a szemében kialszik. A ruháját átáztatja víz, arca eltorzult. Tom megszakítja a csókot. Eltolja magától és felordít. Körbenézett.
- Mit akarsz tőlem?- kérdezte ijedten. Szemében ott volt a félelem.
- Hamarosan megtudod, csak ne, hogy eljárjon a szád, mert a családod bánja!- morogtam rá, majd eltűntem"

Az álmom innentől csendes és nyugodt volt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés