/Az Úr Szemszögéből/

Jó kis terv. Elégedett vagyok magammal és testvéremmel. Már éppen ideje volt. Hisz mire jó a vámpírság, ha nem arra, hogy uralkodjunk a gyengébbek felett?! Az eredeti terv csak Európa elfoglalását foglalta magába, de hála kedves testvérem stratéga képességének, az egész világot a saját uralmam alá hajthatom. De sajnos túl édes volt a hatalom, s öcsém túl sokat tudott. Elkerülhetetlen volt hát, hogy eltegyem láb alól.

- Bátyám, azt gondolom, hogy méltányos lenne, ha a hatalmat megosztanánk. Fele enyém, fele tiéd. Hisz a tervet én bővítettem ki. Én tanácsoltam a vámpír-hadsereg létrehozását, és én intéztem a kiképzésüket.

- Hát persze, öcsém, így lenne méltányos. Te leszel a szószólóm. Én hozom a fontosabb döntéseket, persze a kisebbeket rád bízom, és te végre hajtatod őket. Így nem kell foglalkoznod az unalmas dolgokkal, és a dicsőség is a tied lesz, míg én a háttérben maradhatok

- bátyám, te tényleg reálisnak gondolod ezt az ajánlatot? Így akarod kijátszani a saját, hús-vér testvéredet?

- Ne felejtsd el, hogy a szellemi gazda én vagyok!

- Te meg ne felejtsd el, hogy én kiviteleztem az egészet!

Mindketten néma csendbe merültünk és mérlegelni kezdtünk, majd egyszerre szóltunk meg.

- Fele-fele! Jó!

Öcsém nagy ünnepség keretében kívánta kihirdetni egyeduralmunkat. Belementem, hisz úgysem él már sokáig.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés