Az első sorban állva vártam, hogy megpillanthassam azt a személyt aki ezt az egész ördögi tervet kitalálta. Nem kellett sokat várni. Rövid időn belül kivonultak a vakító napsütésbe, ahol fajtánkból több ezren képviselték magukat. Amint az emelvényen álltak fenséges pompával csillogva, emelt fővel, mindenki elcsendesedett. A fiatalabb megköszörülte torkát és elő lépett a háttérből. Előadott egy limonádé beszédet az összefogásról és a közös hatalomról. Mikor odaért, ahhoz a részhez, hogy bemutatja bátyját, hátra nézett, de nem látta sehol. Az megkopogtatta jobb vállát és gúnyos vigyor kíséretében megkérdezte:

 - Te ezt tényleg elhitted, kedves Caius?

A Caiusnak nevezett szemei elkerekedtek és csak bambán nézett testvérére.

Ezt nem hiszem el! Tényleg komolyan gondolta? Ő, a nagy stratéga?!

Szemei hitetlenkedve kutattak válasz után.

Ez tarthatatlan! Még hogy megosztani a hatalmat!! Ne nevettessetek!!

Villámgyorsan testvérem szíve felé kaptam és kitéptem a több száz éve élettelen szervet. Holtan zuhant lábaim elé. Elvettem egy gyufát a zsebemből, meggyújtottam és rádobtam öcsém porhüvelyére. Amint a lángok felcsaptak, égő teste elé léptem és zengő hangon megszólaltam.

 - Testvéreim! Az elnyomásnak mostantól VÉGEEE!!!!

És hirtelen több ezer torokból, orkánként zúgott fel a hangáradat.

- Aro! Aro! Aro! Aro! Aro! Arooooooooooooo…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés