Bella szemszöge:

" Az egyik mosdóban voltam. A tükör előtt álltam és a szörnyet láttam. De mikor nem láttam én azt a nyomorultat? Lenéztem kezemre, és láttam, hogy a romlott verzió van rajtam. A ruhám alja koszos volt és büdös. Lehet, hogy ki kéne mosni. Ekkor bejött két lány s közben valami ruháról beszéltek. De amikor rám néztek lefagytak. Ők azok, akiket majd Tom után kell megölnöm. A másik lány még nem vette észre, ezért becsukta az ajtót. De amikor meglátott, amilyen gyorsan csak lehetett, megfordult és elkezdte ráncigálni az ajtót. De az nem nyílt ki. Egy elviselhetetlen mosoly terült szét az arcomon.


Egy kicsit megijesztem őket, aztán jön Tom. Egyre közelebb mentem hozzájuk. Ők csak sikoltoztak és kétségbeesetten próbáltak kijutni a helységből. De kár, hogy nem fog menni. Egy határozott mozdulattal elkaptak a kezüket és magamhoz húztam.
- Öt rövid nap múlva... - mondtam nekik és közben önfeledten mosolyogtam rájuk. Az egyikük hangosan nyelt egyet, majd kinyitotta száját.
- Mi- Mi fog történni öt nap múlva? - kérdezte idegesen, s közben a falat bámulta. Nem mert a szemembe nézni, vagyis fél tőlem.
- Mind a ketten meg fogtok halni!- suttogtam nekik, majd eleresztettem a kezüket. Elrántották, majd magukhoz húzták. - Most pedig engedjetek el, mert van még valaki aki hasonlóan fog járni. Addig is szép napot! - válaszoltam, majd miután elfutottak előlem, kinyitottam az ajtót és elindultam megkeresni Tom-ot."

Hirtelen keltem fel. Sötét volt, hideg. Valami keményen feküdtem, de ennek a valaminek napfény illata volt. Kábultan néztem körül, majd amikor beugrott, hogy hol vagyok és, hogy kivel rögtön felébredtem. Visszahajtottam a fejem a mellkasára és behunytam a szemem. Két ok miatt is. Első, hogy még szerettem volna feküdni egy kicsit Edward-on, a második pedig, hogy még volt egy kis elszámolni valóm. Ha megkérdezték volna tőlem, hogy miért maradok, akkor valószínűleg a másodikat választanám. Mikor a szörnyre gondoltam visszasüppedtem az álomba.

" A folyosón bóklásztam. Tom-ot kerestem, de nem nagyon találtam. Mindenhol megnéztem, folyosón, termekben, de sehol sem találtam."

Megint felkeltem, de most muszáj volt. Ha nincs itt Tom, akkor hol a francba lehet? Hallottam, hogy óra van, de nem nagyon érdekelt. Valahogy ki kell jutnom innen. Koncentráltam, majd beindítottam a tűz-jelzőt.
- Bella, fent vagy? - kérdezte Edward.
- Igen. Mi ez?- adtam hülyét. Edward várt egy kicsit, majd kinyitotta a szekrény ajtót. Kilökött belőle, ami nem volt túlságosan hozzáillő viselkedés.

- Valahol tűz van!- mondta, majd ő is kimászott a szekrényből. Felállt, majd karon fogva elkezdett húzni az ajtóhoz. A folyosón a rohanó diákok tömegébe keveredtünk. Sikeresen kiértünk. Én a parkoló melletti patkára ültem és lihegtem. Egy kicsit lefárasztott a futás. Közben a tv-sek is kijöttek. Három furgonnal, és mindegyikben volt egy tv, ami a hír csatornára volt állítva. Nem is nagyon figyeltem volna rá, ha nem ütközött volna a tekintetem a szalag címmel.

" Gyilkos kazetta?"
- Jó napot kívánok, Ms. Canten vagyok! - nézett komoly arccal a híradós csaj -, Szerte a világon különös halál esetek történtek. Az elhalálozások körülményei minden esetben egyezőek. Talán egy sorozat-gyilkos műve? A rendőrség szerint ez lehetetlen, mert a világban több helyen is találkoztak már ilyen esetekkel. Toronto-ban 2007.04.25. -én 21: 46 - kor halt meg egy tizenhét éves lány és ugyanazon a napon 23:56- kor pedig Vancouverben halt meg egy huszonhárom éves férfi. Két óra alatt még repülővel sem lehetne megtenni ezt a távolságot, így a rendőrség kizárja a sorozat-gyilkos lehetőségét. Akkor mi tehet erről? Talán egy szellem? Meglehet, mert nemrég egy fiatal gimnazista fiú bejelentette a rendőrségnek, hogy egy szellem lány kísérti amióta megnézett egy kazettát. Önök mit mondanak erről? Ha bármit megtudnak az ügyről, azonnal értesítsék a rendőrséget" - fejezte be a riportot. Megkövülve ültem a hideg patkán és köpni, nyelni nem tudtam.

Tom azért nem volt ma iskolában, mert a rendőrségen jelentett fel. Mi fog történni, ha kitudódik, hogy én vagyok a gyilkos? Ekkor meghallottam egy nevet. Elkezdtem keresgélni azt a személyt, aki az előbb megszólalt. Azt a személyt, aki tudja, hogy ki vagyok, és tudom, hogy képes rá, hogy elmondjon mindent. Sehol sem láttam, de hallani hallottam.

Taylor, Taylor, Taylor. Sandra Taylor. Taylor.Sandra . A mostoha anyám nővérének az egyik lánya,Sandra . Csupán hat évvel fiatalabb nálam. Jelenleg negyvenegy évesnek kell lennie. Régen az én cimborám volt. Segített elrejteni a dögöket. Az utolsó évemben kijelentette, hogy mindent el fog mondani, akkor én megfenyegettem. Nem tudom, hogy elmondta-e vagy sem, de utána soha többé nem beszéltünk. És nem is nagyon szeretnék vele beszélni.- Bella?- hallottam meg a hangját, de sehol sem láttam. Amilyen gyorsan csak tudtam, felkeltem és elkezdtem rohanni. Nem törődtem senkivel és semmivel sem. Csak elakartam tűnni egyedül valahová. Nem vettem észre, hogy Edward mellettem volt és, hogy megfogta a kezemet. Leráztam magamról, majd az erdőbe futottam. Könyörgöm, hogy ne áruljon el engem az a nyomorult, senkiházi! Bemásztam az egyik bokorba és lefeküdtem. Nem, ez csak velem történhet meg! Mindig velem!. Először Edward családja bukkan fel, most meg Sandra is itt  Csak is velem kell kitolni, mindig. Istenem, ne hagyd, hogy lebukjak!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés