„Ezt most komolyan gondolja. Az előbb még arra kért, hogy üljek le, és ne csináljak semmit, most meg befogott munkásnak.”

Alice még engem is elkapott, mikor még kedden azt mondták, hogy csak üljek és dirigáljak. Hát ez nem így lett. Üvegmécseseket kellett elhelyeznem a házban. Minek az emeletre is tenni, mikor mindenki lent lesz?! Mikor ezt megkérdeztem Alice-től, csak egy kérdéssel válaszolt:

- Drága Bella, Fent is lennie kell egy kis hangulatnak, nem gondolod? – vigyorgott.

- És ha kigyullad az egyik? – aggodalmaskodtam tovább.

- Azt látnám – vonta meg a vállát és tovább pakolta a vázákat.

- Mert szerinted a mécses magától dönti el, hogy felgyújtja a házat, ami tele van vámpírral? – kérdeztem vissza mikor megdermedt.

- Honnan tudod, hogy csak úgy lehet minket elpusztítani? – fordult vissza nagyon lassan.

- Carlisle mesélte anyának, anya meg továbbadta nekem – vontam meg a vállam.

- És még a nők a pletykásak – kuncogott Esme.

- Persze ezt mindig a pasik mondják. Biztos magukból indulnak ki – vigyorogtam, majd leültem a kanapéra, miután letettem az utolsó mécsest is.

- Készen is vagyunk. Minek kellett sietni Alice? – ült mellém Edward.

- Ránéztél már az órádra nagyokos? – hajolt a füléhez.

- Egy, nincs órám. Kettő, még csak hét óra – mondta lazán.

- Hát tíz óra is elmúlt, szóval ma éjjelre itt maradtok - jött Esme.

- Biztos? Jól működik az órád, Anyu? – nézett Esmére.

- Bella. Raktam ki neked ruhát Edward ágyára, felmehetsz tusolni – jött Alice.

- Van ágya? – kérdeztem vissza.

- Mikor Forksba költöztünk, akkor vettem neki – húzta a vállát Alice.

- Azt mondta szükségem lesz rá – vigyorgott Ő.

- És hol is van a szobád? – álltam fel.

- Megmutatom – állt fel Ő is majd az emelet felé kezdett húzni. – Az első emeleten van Carlisle és Esme hálószobája, Emett és Rosalie szobája, illetve Alice és Jasper szobája – mutatta sorban a szobákat, ahogy haladtunk. – A második emeleten csak Carlisle dolgozószobája van – mutatott egy fehér ajtóra majd felértünk a harmadik emeletre.  – Az én szobám – nyitott be. Ami a szemem elé tárult, el sem hittem, hogy létezik. Két fal helyett üveg, a harmadik fal polc. A szoba közepén egy aranytakarós, kovácsoltvas keretes ágy, az üvegnél egy fekete kanapé.

- Gyönyörű ez a szoba – mondtam, miután körbesétáltam és leültem az ágy szélére.

- Köszönöm, de azt hiszem, ezt Alice-nek kéne mondanod – mosolygott.

- Holnap meglesz de, előtte fürdök és alszom egyet – mosolyogtam és felkapva a pizsamám az ágyról a fürdőbe mentem. Levetkőztem és a zuhany alá lépve elkezdtem folyatni a meleg vizet magamra. Jól esett a munka után ez a forró vizes tusolás. 10 perc után úgy érzetem, készen vagyok, kiléptem a fülkéből és a törölközőt magam köré csavartam, hogy ne szálljon ki a meleg a testemből. Megtörölköztem és elkezdtem öltözni, amikor valami durrant lent és elment az áram.

- Ezt nem hiszem el – morogtam és próbáltam tapogatózni a ruháimért de, semmit sem tudtam kitapogatni.

- Jól vagy Bella? – kopogott be Alice.

- Nem sérültem meg csak idegesítő hogy nem tudok felöltözni – szuszogtam.

- Akkor segítek. Sajnos levertem valamivel az áramot szóval most a fiúk szerelnek – magyarázta és a kezembe adta a ruháimat.

- A fiúk? Szerelnek? Nem lesz ebből baj? – kérdeztem, miközben felkaptam a ruháimat.

- Ne aggódj! Ha megrázza őket az áram, nem lesz semmi bajuk – legyintett Alice.

- Őszintén? Nem a fiúkért aggódom, hanem a vezetékekért – kacagtam, majd rá egy pillanatra hangos kiabálás hallatszott lentről.

- Mondtam Emmett, hogy ne a pirosat, hanem a kéket vágd el! – kiabált valamelyik nagyokos.

- Erről beszéltem – nevettem.

- Mindjárt megjavítja Edward. Láttam. De addig is gyere, feküdj le és aludj – fogta meg a kezem és az ágyhoz vezetett.

- Azt hiszed, tudok úgy aludni, hogy azon aggódom melyik fiút, rázza meg az áram? – ültem le az ágy szélére.

- Értem már nem kell aggódnod – lépett be a szobába Ő.

- Remek. Akkor megyek, és én aggódom a férjemért. Jó éjt! – táncolt ki a szobából a kis kobold.

- Köszi Alice. Jó éjt! – szóltam még utána és bebújtam a paplan alá.

- Nagyon késő van. Aludj Bella! – suttogott Edward a fülembe és egy dalt kezdett dúdolni. Boldogan aludtam el, mit sem tudva a holnap következményeiről.

~0~

Reggel fél 7 előtt 5 perccel keltem fel. Úgy éreztem teljesen kialudtam magam - hiába csak 7 órát aludtam. Felültem és megtapogattam magam mellett az ágyat. Nem volt olyan hideg. „Már egy ideje nem fekszik mellettem” – gondoltam magamban. Feltápászkodtam és a fürdőbe indultam, hogy felfrissítsem magam. Arcot és fogat mostam majd jó párszor, átfésültem a hajam. Kopogást hallottam.

- A fürdőben – kiabáltam ki.

- Azt hittem elszöktél – dőlt mosolyogva az ajtófélfának Edward.

- Oh, igen. Az a hobbim hogy az ablakodból ugrálok ki reggelente – kuncogtam és kisétáltam mellette.

- Tudtam én – kuncogott Ő is.

- Rosalie? – kérdeztem és valahogy lefagyott az arcomról a mosoly.

- A vendégszobában gubbasztott, sőt még be is zárkózott – válaszolt.

- Át kellett volna gondolnom tegnap ezt az itt alvást – húztam el a számat és nyitottam az ajtót, hogy Alicehez menjek ruhát kérni.

- Ne legyen bűntudatod, hiszen te is láthatod, hogy kezd megenyhülni Em iránt – simított végig a karomon.

- Rendben – motyogtam és rohantam Alichez. Az ajtaja előtt megálltam és kettőt kopogtam.

- Gyere csak be. Már kikészítettem neked a mai ruhád – szólt ki.

- Nem – vágtam, rá rögtön amint megláttam a ruhákat az ágyon.

- Ugyan – legyintett Alice – Nagyon csinos és szexi leszel ebben a szerelésben – mutatta fel a fekete csőnadrágot és a szűk fekete felsőt.

- Nem lehetne valami egyszerűbb farmer-póló összeállítás? – reménykedtem, és boci szemekkel néztem rá. Olyanokkal, amilyenekkel ő szokott rám.

- Rendben, de a délutánt nem úszod meg – sóhajtott és kidobott nekem pár egyszerű darabot. Gyorsan felöltöztem a fürdőben és elindultam a vendégszoba felé. Nem kopogtam, hanem csak benyitottam, de nem volt ott senki.

- Már lent van – jött a folyosón Edward és a karját nyújtotta.

- Akkor indulhatunk? – karoltam belé és mosolyogva mentünk le.

- Végre leértetek – toporgott az ajtóban Rosalie.

- Bocsánat, csak… - kezdtem a magyarázkodást útban a garázs felé mire ő nevetni kezdett.

- Komolyan vetted? Sosem tudnék rátok haragudni – mosolygott és jól kihangsúlyozta a rátok szót.

A kocsiban, csöndben ültünk. Mint mindig Edward fogta a kezemet. Sóhajtottam egy nagyot és belekezdtem a mondókámba:

- Rosalie. Sajnálom, hogy tegnap ott töltöttük az éjszakát. Nem gondoltam végig a helyzetet a te szemszögedből – hadartam el.

- Semmi gond. szerintem én is ezt tettem volna a te helyedben – mosolygott a visszapillantóba.

- Legközelebb nem fordul elő ilyen. Ígérem – mosolyogtam vissza.

Ez után a párbeszéd után újra csend volt.

Mikor Edward leparkolt Jasper fekete Audija mellett, már tele volt a parkoló autókkal és tanulók nyüzsögtek mindenhol.

- Itt meg mi történt? – kérdeztem.

- Emmett történt – morgott Edward és kipattant a Volvóból.

- Mit csinált? – szálltunk ki mi is Rose-al.

- Idehozta Tanya-t – morogta Rose.

- Azt a Tanya-t? – kérdeztem tőlük.

- Ismersz netán más Tanya-t is? – kérdezett vissza Edward és Em felé indult.

- Várj meg – kiabáltam utána miután nem bírtam a tempót.

- Emmett – morgott hangosan Edward és még valamit halkan mondott neki.

- Ne tegyetek olyat, amit megbántok – kaptam el a kezét.

- Edward nem is örülsz nekem? – kacérkodott Tanya.

- Nem. Sosem örültem neked Tanya – morgott a nőre, de közben még Emmettet nézte.

- Ne hazudj – vigyorgott önelégülten.

- Nem hazudik – szólaltam meg végre én is.

- Mit tudsz te? Hiszen csak egy kis emberlány vagy… - horkant fel.

- Egy emberlány, aki a barátnőm – mondta és megfogva a kezem elindultunk a terembe, ahol az óránk lesz.

- Ez most komoly? Vagy át akartok verni? – kiabált utánunk.

- Olyan komoly amennyire én itt állok és már megbántam, hogy idehívtalak – hagyta ott Emmett is.

- Emmett? Hogy mondhattad ezt? – toporzékolt, majd mérgesen beszállt autójába és elhajtott.

- Sajnálom Öcsi – suttogott majd előttünk ment be az ajtón.

- Mit mondtál neki? – kérdeztem miközben haladtunk a terem felé.

- Tanya terve nem az volt, mint amit neki mondott – vonta meg a vállát.

- Mi volt a terve? És mit mondott? – kérdezgettem a teremben is.

- Azt mondta Emnek hogy itt, marad vele és lesz a barátnője de, valójában engem akar. Mint mindig – sóhajtott és kihúzta nekem a széket.

- Szeretlek – mosolyogtam. Nem tudom mi ütött belém, de olyan jó volt kimondani. Hiába csak pár napja vagyunk ténylegesen együtt, jó volt kimondani.

- Én is Bella – mosolygott vissza és ő is leült mellém.

Jól indult a napom, annak ellenére is, hogy Tanya megjelent. Remélem ilyen jó lesz a buli is délután. Ezekben bízva éltem túl a napot.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés