Agyamon újra és újra kérdéseik ezrei cikáztak át. Ennek a szörnyű napnak minden egyes pillanatát el akartam felejteni.

-Bejöhetek? – tudtam, hogy előbb utóbb valamelyikük megtöri a csendet.

-Persze. – sóhajtottam és tekintetemet az ajtó felé emeltem.

-Carlisle lent van, ha szeretnél beszélni vele. – az ajtót épp csak annyira tárta ki, hogy benézhessen.

-Azt hiszem most inkább nem. – szemeimet újra az ezüstösen csillogó erdő felé fordítottam.

„Hogy lehettem ennyire gyenge? Hogy engedhettem meg magamnak? Kis híján mindent tönkretettem. Annyira kevesen múlott, annyira… Hogy tudnék a szemébe nézni?” – suhant át a gondolat ismét agyamon.

-De velem is beszélhetsz, ha gondolod. – már mellettem is ült a földön.

-Talán el kéne mennem. Ha ma elvesztettem volna a fejem mindannyiótokat bajba sodortam volna.

-De nem vesztetted el a fejed. – állapította meg nyugodt, kimért hangon.

-Edward, nem ez a lényeg. – emeltem fel kicsit a hangon.

-Akkor mi?

-Ti évek óta itt éltek, kialakítottak magatokról egy képet, egy életet. Semmi jogom nincs ebbe belekontárkodni.

-Most már te is a család tagja vagy. – hangjában furcsa lágyság csengett.

-Nem, nem vagyok.

-Én… Mi annak tekintünk. A mai nap pedig… Akármelyikünkkel megtörténhetett volna, és velem meg is történt, ami azt illeti. Nem számít mióta élünk állati véren vagy, hogy egyáltalán ízleltünk-e valaha emberi vért. A kínzó vágy mindig ott lobog a torkunkban, ez soha nem változik. Ne arra gondolj, hogy mi lett volna ha... Hanem arra, hogy nem tetted meg.

-Talán nem kéne visszamennem az iskolába, talán el kéne utaznom egy időre. Nem biztos, hogy a következő alkalommal is megtudom állni.

-Ha menekülni akarsz…

-Mintha te nem ezt tetted volna, mikor megjelent Bella. – hangom hidegen csengett.

-Igazad van, de az a pár nap távollét nem segített túl sokat. Nem azon múlt, hogy nem bántottam Bellát.

-Akkor min? Hogy csináltad? Hogy álltál ellen?

-Én sem tudom igazán. Talán… Nem, tényleg nem tudom. A dolgok, az érzelmeim olyan gyorsan változtak. Csak éreztem, hogy mindenképp meg kell védenem őt és megfogadtam, hogy ennek érdekében bármit megteszek. De az, hogy mennyit jelentett akkor vagy, hogy mennyit jelent most nem változtat a helyzeten. Még mindig nehéz. Még mindig 1000%-osan oda kell figyelnem minden egyes másodpercben, mikor vele vagyok. Tudom, hogy mennyire könnyen elveszthetném a fejem, mennyire könnyű lenne megölnöm őt. De túl fontos nekem… túl önző vagyok, hogy elhagyjam. – szája félmosolyra húzódott.

-Akkor mit tegyek? – tétován rápillantottam.

-Elmenekülhetsz, de azzal sok bánatot okoznál a családomnak, a te családodnak. – arca hirtelen komor lett - Megpróbálhatod kerülni, de a gondolataiból és Alice látomásából ítélve erre nem sok esélyed van. Csak annyit ígérhetek, hogy mi mind itt vagyunk és melletted állunk… talán Rosaliet kivéve. Hiszen a családunk - szája sarkában újra megjelent a félmosoly erre a szóra - tagja vagy.

Minél többször említi ezt, annál inkább kezdem elhinni, hogy tényleg így gondolja… gondolják.

Hosszú percekig csak ültünk. Mindketten a gyönyörű színekben pompázó erdőt néztük. Nem szóltunk egymáshoz, nem mozdultunk, de éreztem, hogy nyomasztja valami. Kérdezni akar valamit, talán a fejemben kutakodik a válasz után.

-Gyerünk, Edward! Kérdezd csak meg. – bátorítóan rámosolyogtam - Lehet, hogy nem tudok olvasni a gondolataidban, de az arcodról elég könnyen tudok.

-Feltűnt, hogy eddig nem meséltél a múltadról - egy pillanatra megállt, mintha zavarban lenne -és a gondolataidnak ezt a részét is mindig jó mélyre temeted, ha tudod, hogy elég közel vagyok, hogy halljalak.

-Talán, mert nincs mit mesélnem.

-Csak csináltál valamit mielőtt Tanyáékhoz kerültél, és te is voltál ember.

-Igen, de egyáltalán nem lényeges. Semmi izgalmas. Csak egy hosszú és unalmas történet.

-Nem baj. Ma úgy sem találkozhatok Bellával. Tengernyi időm van.

-Rendben, de én előre szóltam… 85 évnyi unalom.

Éreztem, hogy a feszültség szétáramlik a testemben, ahogy lassan elöntenek az emlékek.

Ez az a beszélgetés, amit ittlétem 1 hónapja alatt minden egyes percben próbáltam elkerülni. Eddig sikerült.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés