( Edward szemszöge)

Miután az egész pereputty felkészült a változásra, az utunk egy szállodához vezetett. Alice szerint időre van szükségünk, hogy mindent alaposan átgondolhassunk, mérlegelhessünk. Na, persze! Ez csak egy jó ürügy volt arra, hogy éjjel-nappal vásárolhasson. Nem értem, miért nem húzhatnánk meg magunkat egy régi helyünkön, amíg Carlisle stabilizálni tudja a vérszomját. De hát nők, mit vársz tőlük? Elájulnak a ruháktól, kiegészítőktől, cipőktől, táskáktól, és még sorolhatnám, miktől. Lassan három napja poshadok ebben a szobában. Két okból kifolyólag. Az első: elvállaltam, hogy vigyázok Carlisle-ra. A második: mindezt azért tettem, mert szükségem volt egyedüllétre. Egy kis magányra. Bezárkózottságra. Nem tudtam volna végignézni minden egyes percben az utcán, ahogy elhalad mellettem egy szerelmespár. Összebújva, csókolózva, boldogan, és ami a legfontosabb, együtt. Egyre többet gondolok Bellára, bár tudom, mindhiába. Mostanra már biztosan elfelejtett. Már csak egy elmosódott emlék vagyok számára. Úgy tartják, a bolondok megbánják a szavakat, amit kimondtak, de a bölcsek azt bánják meg, amit nem mondtak ki. Én is pontosan ugyanezt érzem. Milliószor visszapörgettem már magamban azt a percet, amikor olyan ostoba voltam, hogy elengedtem Bellát. De néha a legnehezebb és a leghelyesebb dolog ugyanaz.
- Még mindig a haldoklót játssza? – lépett be a szobába fivérem.
- Már rég halott vagyok, te hülye – ültem fel az ágyon. Már egy pillanatnyi, oly csöppnyi emlékezéstől is megfosztanak? Hisz az emberek változnak, a dolgok pedig elromlanak. Csak az emlékezés marad egy olyan vámpír számára, aki egy rakás szerencsétlenség. Különben is. Ennek az idiótának nem Alice-ékkel kellene lennie?
- Hogy lehetséges az, hogy most nem épp a nyáladat csorgatod a feleséged után, és pincsiként követed mindenhová? Teljesítve az összes kívánságát?
- Alice-ék elzavartak minket – lépett be morcosan Jasper is a szobába. Olyan, - hogy is mondjam – édesen festett, - persze csak a heteróság határain belül -, hogy kitört belőlem a nevetés.
- Ne röhögj már, te idióta – dünnyögte nekem Emmett, de ezzel csak azt érte el, hogy még hangosabban kezdtem el hahotázni.
- Mi… mi történt? – már a hasamat fogtam a nevetéstől. Most elképzelem, ahogy a behemót bátyámat a kis törpe fülön ragadja, s kipenderíti. Még jó, hogy nem kapott gerincsérvet szegény.
- Jasper rámászott a kis koboldra – válaszolt kérdésemre Emmett.
- Mi? Most fogd rám! Nem akarlak emlékeztetni valakire, aki bemászott egy nő próbafülkéjébe – kontrázott a másik.

- Az tévedés volt. Azt hittem, Rose cica van odabent. Nem is tudom, ki miatt hittek minket egy párnak a fehérnemű osztályon, mert a kezemet fogdosta. Tetőzve mindezt, egy piros tanga volt nála.
- Csak a kocsi kulcsot akartam elvenni tőled. Az pedig azért volt nálam, mert Alice megkért, hogy fogjam meg, míg ő próbál. Ráadásul miattad ki fognak herélni a lányok, mert meghúztad a kocsi oldalát. Miért kellett menőznöd? – kelt ki magából Jasper.
- Mert azt hitte a kiscsákó, hogy faszább nálam. Emmett Cullen-nel senki se szórakozzon menőségi témában.
- De hisz vagy 60 éves volt a férfi – hüledezett Jasper. És vámpírságom során először örültem annak, hogy nem tudok bepisilni.

( Nessa szemszöge)

Az idő telik, de anya még mindig hajthatatlan. Nem hajlandó bevallani az igazat. Pedig tudom, hogy valamit eltitkol. Álmaimban gyakran felbukkan az ismeretlen férfi, akinek nem látom az arcát. Sokat töprengtem rajta, hogyan lehetséges ez. De semmi elfogadható választ nem találtam rá. SP továbbra is velünk maradt – az én és Axe legnagyobb bánatára. Azóta minden megváltozott. Látszólag az ő és anya kapcsolata rendeződött, de én nem ringatok túl nagy álmokat ezzel kapcsolatban. Mivel bátyám és én megelégeltük a dolgokat, elkezdtünk bandázni, inni, cigizni. Egyszerűen csak lázadozni. Mindketten befestettük a hajunkat feketére, s extravagánsabb ruhákat veszünk fel. Csajozás és pasizás terén sem kell minket félteni. Anyának ugyan nem tetszik a dolog, de amíg ő sem beszél, addig mi sem változunk. SP-t különösebben nem zavarja a kialakult helyzet. Ha látja, hogy elmegyünk, csak megkérdezi, van-e pénzünk, s ha szükségünk van rá, ad. Nem éppen így reagál egy apa, ha a gyerekeiről van szó. Főleg nem, ha részegen esünk be az ajtón. Szóval senki se mondja azt nekem, hogy ez a radiátor az apám.
- Csá, hugi – esett be a szobám ajtaján Alexander.
- Mizu? – végzem el az utolsó simításokat a buli előtt.
- Semmi. Kész vagy?
- Igen – állok fel a sminktükör elől.
- Ejha! Nagyon dögös vagy. Kinek a fejét akarod ma este elcsavarni? Az összes srácnak megáll majd a szíve, ha meglát – terül el egy széles vigyor az arcán.
- Kivételesen senkinek sem. És a lányok retteghetnek majd este? – mosolyodom el.
- Csak egy. Az új kiszemeltem. Clara.
- A szőke plasztik baba? – kérdezem, bár már meg sem lepődöm bátyám lányválasztásán. Kinyitom az ajtót, majd a folyosón a ruhafogashoz tipegek, s leveszem róla a kabátom.
- Tudod, miért a szőke nő a legjobb az orális szexben? – jön utánam bátyám.
- Nem. Miért?
- Mert vákuum van a fejében – kezdünk el mindketten nevetni. Nem is értem, kitől örökölte Axe a humorát. Az egész eddigi élete csak poénokból állt ki. Anyától biztos nem, se attól a karót nyelt SP-től. Alex kinyitja az ajtót nekem, s mindketten megindulunk a kocsi felé. Szerencsére az ősökkel nem futhatunk össze, ugyanis hétvégére elmentek kikapcsolódni. Legalább addig se előttünk nyalják-falják egymást. Beszállunk a kocsiba, majd testvérem indít.
- Amúgy még nem is mondtam. Tomék holnap este kiruccannak valahová a skacokkal egy hétre. Szerintem velük tartok. Neked volna kedved?
- Nem is tudom. És az iskolával mi lesz? Meg anya is tutira kiakad majd, ha hazajön, és nem talál itthon minket – tör fel belőlem a jobbik énem.
- Ugyan már! Máskor is lógtunk már, nem? Anya pedig csak hisztizik egy sort, s majd lehiggad. Különben is. Ő sem árulja el a múltja titkos részleteit. Sem az igazi apánk kilétét. Mert abban 100%-ig biztos vagyok, hogy nem származhatunk attól a metroszexuálistól. Jobban mondva köcsög edénytől. Különben is. Te is tudod nagyon jól, hogy csak mi vagyunk egymásnak – nyújtja kezét felém.
- Veletek megyek – fogom meg kezét. Az összekulcsolt ujjaink jelzik a köztünk lévő legerősebb, és elszakíthatatlan köteléket: a testvériséget.

( Edward szemszöge)

- Mi ez a zaj? – csatlakozik társaságunkhoz Mary és Carlisle.
- Semmi, csak a fiaid végre feltárták egymás iránti érzelmeiket – tör fel belőlem a visszatartott nevetés. Mary és Carlisle értetlenül merednek rám, míg Jasper és Emmett szúrós pillantások hadát küldik felém. Ebben a pillanatban úgy nézhetik ki, mint egy őrült, de nem zavar. Csak a felszabadultság, és a vidámság érdekel.
- Jasper Whitlock Hale
- Emmett McCarty Cullen – tör be hozzám a két idegbeteg húgom. Úgy látszik, mindenkinek az én szobám tetszik. Fivéreim rémülten kutatnak rejtekhely után, de sajnos csalódniuk kell.
- Cica, meg tudom magyarázni – szólal meg valamelyest nyugodt hangon Emmett, bár a gondolatai segítségért kiáltoznak felém.
- Abban biztos voltam. Megnyugodhattok mindketten, nem áll szándékunkban bántani titeket. De amiért kénytelenek voltunk megszakítani a vásárlásunkat miattatok, ugyanis az eladónő állandóan a kapcsolatotokról faggatott minket, bosszút állunk. Nem is akárhogy. Bánni fogjátok még a napot is, amikor megszülettetek – a kijelentésre a szobában megfagyott a levegő.
- Rosalie-val hazafelé jövet gondolkoztunk, s megtaláltuk a legmegfelelőbb helyet az elkövetkezendő néhány évre – húgom gondolataiból én már megtudtam az úti célunkat. Ez tényleg kegyetlen.
- Biztosak vagytok benne? – kérdeztem hitetlenkedve. Azért mégiscsak Hannára is kellene gondolni. Húgom csak bólintott, majd mosolyogva megosztotta a többiekkel is az új lakóhelyünk nevét.
- Navassa-sziget.*

4 nappal később
Az elmúlt pár napban sikeresen ideköltöztünk, majd elkezdtük a legfontosabb teendőket. Mivel egy lakatlan szigetről beszélünk, magunknak kellett házat építenünk. Tulajdonképpen még mindig nem értem, miért éppen ide kellett költöznünk, de a lányok szerint jót fog tenni nekünk egy kis kikapcsolódás, s ezen a szigeten ismét összekovácsolhatjuk a családot. Annyit legalább sikerült elérnem, hogy csökkentsem az itt tartózkodásunk időtartamát. A fiúk egy egész napig tartó hisztériában törtek ki, mikor megtudták, hogy nem lesz se TV, se Playstation, se internet. Hanna fantasztikus kalandnak tartotta, s állítása szerint mindig is szerette volna ezt kipróbálni. A lányok még mindig haragudtak a fiúkra, s nem is érintkeztek velük. Az ideutazásunk előtt megkértek, hogy töltsem fel a mobilom, s hozzam magammal. Ezt nem tudtam mire vélni, de teljesítettem kérésüket. A többiek elmentek vadászni, de nekem nem volt kedvem, így itthon maradtam Hannával és Mary-vel. A kis csöppség épp alszik. Már messziről hallottam Carlisle gondolatait, miszerint menjek ki a ház elé. Így is tettem, s fél percre rá a többiek is megérkeztek.
- Miért kellett kijönnöm? – kérdeztem kíváncsian.
- Alice-ék akarták – húzta meg a vállát Emmett.
- Szerettük volna Alice-szel, ha te is jelen vagy, amikor közöljük a fiúkkal a bosszúnkat – válaszolta meg kérdésem Rosalie.
- De hát már megbüntettetek, nem? Elhoztatok ide, ahol nincs semmi. Csak üresség. Kibaszott nagy sivárság.
- Nagyot tévedsz, Emmett. Ez csak a kezdet volt. Az igazi megtorlás még csak most következik – mosolyodott el Alice, majd Rosalie-val egyetemben, férje füléhez hajolt, hogy megoszthassa vele is a feladatot. Helyzeti előnyömnek köszönhetően sikerült kiolvasnom gondolataikból a bosszú tárgyát, amitől kitört belőlem a nevetés. A két lány pajkosan rám kacsintott, majd gondolatban ezt üzenték felém: „Édes a bosszú, de még édesebb, ha élvezetes formában kivitelezhető.”


*A Navassa-sziget  egy apró, lakatlan sziget a Karib-tengeren. Kuba, Haiti és Jamaica között helyezkedik el aGuantánamói-öböltől 160 km-re délre. A szigeten 1857-től guanótermelés folyt, 1917-ben világítótornyot építettek rajta. Egy 1998-as expedíció a szigetet természetvédelmi területté nyilvánította.