(Gabriella szemszöge)



Izgatottan ültem a kocsiban, miközben a Cullen ház felé tartottunk Jacobbal. Carlisle megígérte, hogy a mai vizsgálat alkalmával már meg tudja mondani a kisbabánk nemét, már hogyha a baba végre hajlandó lesz nem folyamatosan a formás kis popsiját mutatni a gép irányába.

- Kényelmesen ülsz? – kérdezte szerelmem.

- Igen, hidd el, hogy ez bőven több, mint elég kényelem a kocsiban – mutattam magamra. Az ülésem félig fekve volt, hogy kímélje a derekamat, a lábaimat Jake feltette a műszerfalra, míg a biztonsági övre vett nekem pocakvédőt, amit kifejezetten kismamáknak fejlesztettek ki, hogy ne nyomjon az öv egy kicsit sem. Mit kívánhatnék még, hogy ennél kényelmesebben utazzak? – Már így is sokkal jobban el vagyok kényeztetve, mint bármelyik kismama a földön.

- Te nem bármelyik kismama vagy, hanem a mi gyermekünk anyja – simította egyik kezét a pocakomra. Mire a kicsit azonnal rúgott egyet. Jól ki fog jönni az apukájával, ez egészen biztos. – Biztosan nem vagy túl éhes már? Majd megkérem Esmét, hogy a vérvétel után adjon neked valami harapnivalót, bár valószínűleg, miután ő is tudja, hogy nem ettél még ma semmit készülni fog.

- Te sem ettél még ma semmit, hiába mondtam neked, hogy reggelizz – morogtam rá.

- Mondtam, hogy szolidálok – rántotta meg a vállát. – Nem esett volna olyan jól a reggeli nélküled.

- Jól van, mindjárt ott vagyunk. Carlisle gyorsan le szokta venni a vért, úgyhogy már nem kell sokat várni a reggelivel – kuncogtam fel.

Úgy is lett. Bár azt hittem, hogy sosem fogunk odaérni. Jacob a fejébe vette, hogy ekkora pocakkal már nem utazhatok a hátán, mert még a végén leejt és bajunk esik. A kocsival viszont nem volt hajlandó szintén száguldozni, nehogy rosszul legyek a sebességtől. Túl aggódó, erről majd még beszélnünk kell. Nagyon jól esik a törődés, de azért még nem változtam porcelánbabává. Néhány perc múlva tényleg megérkeztünk. Bella és Edward már a teraszon állva várt minket. Amint megálltunk Jacob már mellettem is volt, és finoman kiemelt a kocsiból, majd a lábaimra állított.

- Hűha, szép pocak – villantak meg Edward szemei. – Ekkorának kell már lennie? Néhány nap alatt nőtt legalább öt centit.

- Ami azt illeti, szerintem is kicsit siet, de mivel egy farkas, és egy akármi gyermeke, így Carlisle nem aggódik. Egységesen fejlődik, és nekem sem okoz gondot, úgyhogy mondjuk azt, hogy teljesen normálisan fejlődik a körülményekhez képest – mosolyogtam rá fogadott apósomra. Vagy valami ilyesmi.

- Szerintem nem is olyan nagy a pocid, ne hallgass rá – bökte mellkason Bella Edwardot. – Az enyém sokkal, de sokkal nagyobb volt már. Mondjuk én csak egy hónapig hordtam Anthonyt a hasamban. Ő nagyon is sietett.

- Szerintem menjünk be, mert a vérvétel miatt nem adtam nekik reggelit, és ezt mielőbb pótolni szeretném – fogott kézen Jake.

- Sokkal inkább kíváncsi, és izgatott azért, amiért ma megtudhatjuk, hogy kisfiú, vagy kislány – mosolyodtam el. – A gyerekszoba már készen áll a berendezésre, és a kisfestésre, de Jacob biztosra akar menni, ezért nem hajlandó megegyezni abban, hogy legyen napsárga a szoba. Azt mondta, hogy kék lesz, vagy rózsaszín, attól függ, hogy a babánk kisfiú, vagy kislány – magyaráztam a sietség okát.

- Ez teljesen érthető, szerintem – bólintott rá Edward.

- Férfiak – forgatta meg a szemét Bella. – Azért izgalmas ez az ultrahang dolog. Én nem láthattam Anthonyt, amikor a hasamban volt, hiszen nem igazán mászkálhattam el vizsgálatokra ilyen növekedési ütemmel. Pedig biztosan fantasztikus élmény lehet.

- Ha szeretnétek, akkor nyugodtan bejöhettek meglesni az unokátokat – ajánlottam fel boldogan.

- Nem szeretném megszakítani a ti meghitt pillanatotokat – rázta meg a fejét Bella.

- Egyáltalán nem zavarnátok, anya – vágta rá Jake azonnal.

- Ez esetben szívesen megnézzük, de most már tényleg gyertek be – invitált minket Edward lelkesen.

Amint beléptünk a nappaliba, máris megcsapott minket a hagyma, és szalonna mennyei egyvelege, amint éppen sült. A nyál azonnal összefutott a számban, és szerelmem gyomra is korogni kezdett.

- Esme és Rose már készíti a reggelit – mosolyodott el Bella. – Carlisle pedig odafönn vár rátok, ha túl vagytok a vérvételen gyertek le enni – taszított minket az emelet felé.

- Gyere, menjünk gyorsan – húztam magam után Jacobot. Aki a lépcső alján felkapott, azután pedig csak a vizsgálóban tett le, ahol Carlisle már várt rám.

- Nem ettél semmit ma reggel, ahogy megbeszéltük, ugye? – fordult felém a tűvel.

- Nem, semmit, ahogy ígértem – válaszoltam csukott szemmel, és kinyújtott karral.

Éreztem, amint Carlisle végigsimítja a könyökhajlatom a fertőtlenítős vattával, majd a kis szúnyogcsípést, ami a vérvétellel járt. Nem sokkal később pedig újabb apró simítás, és egy kis vattapamacs jelezte, hogy készen vagyunk.

- Rendben is vagyunk – mosolyodott el az orvosom. - Most menjetek le reggelizni, addig én elvégzem a szokásos rutin vizsgálatokat, azután pedig megnézzük a kicsit – adta ki az utasítást.

Jake-nek nem kellett kétszer mondani, már lent is voltunk az asztalnál. Gyengéden leültetett Esme pedig már elénk is tette a két hatalmas tányér rántottát, Rose pedig még egy tál pirítóst is.

- Köszönjük – mosolyogtunk rájuk.

- Igazán nincs mit – legyintettek, majd visszamentek a konyhába tüsténkedni. – Ugye maradtok ebédre is? – kérdezte Rosalie kedvesen.

- Én köszönöm, de a vizsgálatok, és az ultrahang után járőröznöm kell, de örülnék, hogyha Gaby esetleg maradhatna estig. Legalább nem lenne egyedül – válaszolta Jacob azonnal.

- Akkor maradj, csapunk egy csajos napot, amíg Jacob visszajön érted – csillantak fel Rose szemei.

- Szívesen maradok – bólintottam rá rögtön.

Tudtam, hogy barátnőm már alig várja, hogy megint kitapinthassa a kicsit, amikor rugdalózik. Nagyon szereti azt az érzést, amikor a kicsi mocorog, ahogy én is.

- Nagyszerű – hozott nekünk boldogan üdítőt is. – Akkor ma sokat fogsz pihenni, közben pedig filmezünk, és átfuthatnánk néhány babamagazint is. Hoztam egy párat, hogy tudjunk nézelődni.

- Jó ötlet – csillantak fel ezúttal az én szemeim.

- Mindenre lesz időtök, de most egyetek – szólt közbe Esme is.

Mi pedig engedelmesen kezdtük el elfogyasztani a reggelinket. Húsz perccel később pedig már jóllakottan terpeszkedtem el a kanapén. Már éppen készültem volna elszunyókálni, amikor megjelent Carlisle.

- Minden rendben van a babával, és a mamával is – mondta elégedetten. – A biztonság kedvéért, azonban nem ártana, hogyha egy kicsit több folyadékot innál – fűzte még hozzá.

- Tudom, de már így is öt percenkenként kell kimennem – pirultam el.

- Ez normális dolog, bármennyire is kellemetlen a folyadékra szükséged van – mondta szigorúan.

- Jól van – egyeztem bele. A babáért mindent. Legfeljebb majd beköltözök a mosdóba.

- Majd figyelek rá – ígérte meg Jacob. Ajaj, most decire ki lesz mérve a három liter folyadékom naponta.

- Rendben, most pedig gyertek, és megnézzük a babát – indult el Carlisle a dolgozója felé, mi pedig lelkesen követtük.

- Ti nem jöttök? – néztem Esmére és Rose-ra.

- De, szívesen – termettek azonnal mellettünk.

Együtt sétáltunk fel a szobába, és mindenki izgatottan figyelte, ahogy Carlisle a pocakomra keni a zselét, azután pedig elkezdte keresni a babát a műszerrel. A szobát azonnal ütemes dobolás töltötte be. A kisbabám szívhangja. Imádtam ezt a hangot, így elégedetten hunytam le a szemem egy kis időre. Erős volt, és szapora. Egészséges. Néhány pillanattal később pedig már a kép is társult hozzá. Egy apró, ficánkoló kis test kezdett körvonalazódni. Izgatottan figyeltem a képernyőt, hátha meglátom, hogy kislány, vagy kisfiú, de nem tudtam megállapítani.

- Kisfiú – mosolyodott el Carlisle néhány pillanat múlva, és egy apró kis pöttyre mutatott a monitoron.

- Kicsi, Timothy – lett könnyes a szemem a boldogságtól. Jacob pedig gyors csókot nyomott a számra. Kis farkas, a jövő alfája, most már biztosan.

- Gratulálunk – mondták a többiek is meghatottan.

- Köszönjük – néztem körbe rajtuk. Mind kíváncsian kémlelték a monitort, és mosolyogva nézték a kisfiunk körvonalait, aki mindenfelé ficánkolt a kis lábaival, és kezeivel.

- Ha ilyen ütemben fejlődik, akkor már csak két-három hét, és meglesz a babátok – mondta Carlisle elgondolkozva. – Berendezem a szülőszobát, és az utolsó héten, amikor már mindenórás leszel, kiveszek szabadságot, és örülnék, hogyha a biztonság kedvéért befeküdnél ide hozzánk. Természetesen Jacob is veled jöhet.

- Rendben – egyeztünk bele azonnal. Nincs okunk kételkedni Carlisle szakértelmében egy pillanatig sem.

- Csinálok egy újabb fotót a babaalbumotokba, azután pedig ha nem haragszotok, be kell mennem dolgozni – mondta Carlisle. Majd a már szokott módon lefényképezte a babát, és kinyomtatta a képet.

- Köszönöm – fogtam a kezembe az apró kis képet a mi csöppségünkről.

- Nagyon szívesen – mosolygott rám Carlisle. – Most megyek, de ha bármi baj van, akkor csak szóljatok – sietett el. Esme pedig utána. Még biztosan elbúcsúznak egymástól, de mindig is diszkrétek voltak ezt illetően.

- Mennem kell, kicsim – nyomott csókot Jake a számra. – Este érted jövök, ha lejárt a műszakom. Ma este Billy járőrözik, hogy én veled tudjak lenni.

- Rendben, menj csak – görbült le a szám széle. Mostanában elég rosszul viseltem, hogyha nem tud velem lenni.

- Hé, gyorsan elszalad a nap – simított végig az arcomon. – Addig majd Rosalie szórakoztat téged, és halálra etet – kuncogott fel.

- Nem fogom megtömni, csak nem szeretném, hogyha éhes maradna – fintorodott el az említett.

- Kérlek, figyelj arra is, hogy igyon eleget – mondta Rose-nak. Majd komolyan rám nézett.

- Jól van, tudom, három liter, de magadra vess, ha egyfolytában ki fogok járni éjszaka – morgolódtam.

- Szeretlek – mosolyodott el.

- Én is szeretlek – nyomtam csókot a szájára, amit ő azonnal elmélyített, majd a kissé szenvedélyesebb csók után kisietett az ajtón, és elindult a falka felé. - Mit csináljunk? – kérdeztem Rose felé fordulva.

- Ami azt illeti, van egy kis meglepetésünk a számodra, ahol biztosan jól fogod érezni magad – törölgette le a pocakomat, majd felsegített. Edward és Bella pedig izgatottan követtek. Majd Esme is csatlakozott hozzánk. – Ez lesz itt a szobád az utolsó hétre – vezetett be egy hatalmas szobába.

- Ez csodálatos – kerekedtek el a szemeim. – Viszont egy kicsit túlzás. Nincs szükségem ekkora luxusra – csóváltam meg a fejem.

- Dehogynem, nézd csak meg a saját fürdődet – húzott maga után barátnőm. A látványtól a szám is tátva maradt. Masszázsterápiás zuhanykabin, jakuzzi, és pezsgőfürdő. Még soha életemben nem láttam ennyi kényelmet, és szépséget.

- Ez elképesztő – mondtam döbbenten.

- Azt olvastam, hogy a baba szereti, hogyha a kismama fürdik, és neked is jobb, mert ott olyan lesz, mintha súlytalan lennél, és pihennek az izmaid – magyarázta Rose. – Nem írták pontosan, hogy mire gondolnak, ezért van itt minden, ami csak szolgálhatja a kényelmedet – mondta mosolyogva. – Akár már most is kipróbálhatod. A szekrényben találsz kismama bikinit, addig mi is átöltözünk fürdőruciba – lelkesedett fel.

- Én pedig megyek, és hagyom kibontakozni a csajos beszélgetést. Ma Alice úgyis engem kínoz az esküvői előkészületekkel – forgatta meg a szemét Edward.

- Hé, hetedhét országra szóló lagzit ígértél, rémlik? – kérdezte Bella szigorúan.

- Igen tudom, a hugicámnak ezért van még a feje a vékony kis nyakán – szorultak ökölbe Edward kezei egy pillanatra.

- Viselkedj, vendégünk van – koppintott az orrára Bella.

- Jól van, megyek, jó mulatást – nyomott csókot kedvese ajkaira. – Csak reggel jövök, Alice után csatlakozom a fiúkhoz a Kecske-sziklánál – fűzte még hozzá.

- Rendben, mi is jól elleszünk – egyezett bele azonnal Bella. Majd még egy lágy puszi után Edward egy szempillantás alatt eltűnt.

- Vedd fel a fürdőrucid, mi is mindjárt itt leszünk – sietett el Rose, és Bella.

Én pedig a szekrényhez sétáltam, amibe legalább tíz kismamáknak való fürdőruha volt beakasztva. Mindegyik fantasztikus volt, úgyhogy csak kihúztam egyet a sok közül, és belebújtam. Nagyon kényelmes volt, és az eléggé hatalmas mellem is belefért, a pocakomról nem is beszélve. Miután felvettem, azonnal a hidromasszázs kabin felé vettem az irányt. Még csak hallottam róla, hogy mennyire kellemes és jó dolog az ilyesmi, de kipróbálni még nem volt alkalmam. Beléptem, és azonnal bekapcsoltam a zuhanyt. A víz egyszerre tizenkét fúvókából kezdett el fújni, és kellemes erőséggel masszírozta a hátamat, a vállamat, és a lábaimat is. Elégedetten sóhajtottam fel, és behunyt szemmel élveztem a masszázst. Nem tudom, hogy meddig állhattam ott, de már szinte elzsibbadtam a folyamatos vízsugártól. Úgyhogy kikapcsoltam, majd kinyitottam a kabint.

- Szia – mosolygott rám Rose, Esme és Bella a jakuzziból.

- Sziasztok – sétáltam én is hozzájuk, és bemásztam a hozzájuk.

- Na milyen volt a masszázskabin? – kérdezte Rose izgatottan.

- Fantasztikus – dőltem hátra az ülőhelyemen. – Teljesen ellazultam, és a derekam sem fáj. Majdnem olyan jó, mint amikor Jacob alaposan átmasszíroz.

- Hm… Jacob is bírja majd egy órán át? Igen kitartó ez a fiú – villantak meg Rose szemei. – Emmett masszírozása pont addig tart, amíg sikerrel le nem tépi az összes ruhámat. Nagyjából másfél perces élmény a leghosszabb azt hiszem, legalábbis ilyen típusú kényeztetés szinten.

- Ejnye, rossz fiú – borzadt el Bella.

- Ezért szeretem annyira – nevetett fel Rose.

- Lányok, én erről jobb szeretek nem tudni – fogta be Esme a fülét.

- Jake türelmes, és hősiesen masszíroz, na és persze minden másban is jó – vigyorodtam el.

- Na ezt viszont én nem akarom hallani – fogta be a fülét ezúttal Bella.

- Azt hiszem, hogy ezt majd kettesben fogjuk kivesézni – kacsintott rám Rosalie.

- Igen, én is azt hiszem – kuncogtam fel.

Majd kényelmesen elterpeszkedtem a hatalmas jakuzziban. Esme közben magunkra hagyott minket, hogy az ebéddel is foglalkozzon valaki. Egyetlen rossz szavam sem lehet. Egészen addig áztathattam magam a jobbnál jobb fürdőkben, ameddig a gyomrom el nem kezdett korogni. Mire pedig magamra vettem egy köntöst, és kisétáltam a szobába, Rose már a kezében egy hatalmas tálcával várt rám. Az ebédem is igen fejedelmi volt, háromfogásos. Na meg egy liter ásványvíz, mert biztosan kiszáradtam a fürdőben. A lányok pedig igazi hajcsárként töltötték belém a folyadékot. Mindent egybevetve fantasztikus volt a délelőttünk. Ebéd után pedig befeküdtem a hatalmas ágyba, és elszenderedtem.



(Nathalie szemszöge)



Annyira tökéletes volt a meglepetés, amivel Anthony előállt. Azt hittem, hogy Esme szigetére megyünk nászútra, ehelyett Hawaii partjainál kötöttünk ki, ráadásul egy luxusszállodában, teljes ellátással, és egy hatalmas lakosztállyal. Még mindig bambán álltam a lakosztályunk hálószobájában, ahol egy hatalmas gyümölcskosár, és egy üveg behűtött pezsgő állt, amivel a szálloda gratulált a házasságkötésünkhöz.

- Hogy tetszik? – karolt át szerelmem hátulról, miután adott borravalót a hordárnak.

- Ez egyszerűen fantasztikus, de mikor szervezted ezt meg a hátam mögött? – simultam az ölelésébe.

- Hát, ami azt illeti, anya és apa keze is vastagon benne volt a szervezkedésben – csókolt a nyakamba. – Tudom, hogy egy saját kis szigetre számítottál, de ennek a helynek is megvannak a maga előnyei.

- Az biztos. Majd elmegyünk máskor Esme szigetére. Hogy jutott eszedbe éppen Hawaii? – kérdeztem boldogan.

- Ami azt illeti, nem kerülte el a figyelmem, hogy nyolcéves korod óta Hawaii-ról szóló műsorokat nézel, képeket gyűjtesz, és volt még néhány szolig motívum, ami arra utalt, hogy nagyon szeretnél egyszer eljutni ide – magyarázta boldogan.

- Nem is tudom, mit mondhatnék – fordultam felé.

Majd szenvedélyesen megcsókoltam. Annyira hihetetlen volt, hogy itt vagyok, ráadásul egy ilyen fantasztikus szállodában, a tökéletes férjemmel, és ez a nászutam. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg eljutok idáig. Tizenhét éves vagyok, és mindent megkaptam az élettől, amire csak vágytam. Ez hihetetlen.

- Nem kell mondanod semmit, azt hiszem, hogy a tekinteted mindent elárul – mosolyodott el szerelmem. Majd felkapott, és egy szempillantás alatt a hatalmas ágyon találtam magam, férjem pedig fölém magasodott. – Mit szólnál, ha ezúttal tartanánk egy nászéjszakát is? Még csak nászreggelünk volt – harapott a nyakamba.

- Talán meg lehet győzni – húztam le róla a pólóját egy szempillantás alatt.

- Ezt örömmel hallom – kezdte el kigombolni a kis nyári ruhámat, ami néhány pillanat alatt lekerült rólam. Amikor a keze a csupasz bőrömhöz ért egyszerűen teljesen elvesztettem az eszem, és egy szempillantás alatt leszedtem róla a nadrágját. – Nyugi, kicsim, ez a két hét csak a miénk, nem kell sietnünk sehová – szorította a kezeimet a fejem fölé. – Mostanában igencsak heves vagy – simított végig szabad kezével a melltartópántom mentén.

- Te hozod ki belőlem a kisördögöt – villantottam rá a legcsábítóbb mosolyomat.

- Igazán igyekszem – kuncogott fel. Majd észveszejtő ostromba kezdett a nyakamnál, míg egy határozott mozdulattal kikapcsolta a melltartóm pántját is, és megszabadított a felesleges ruhadarabtól. – Megint van rajtad valami parfüm? – szimatolt mélyen a nyakamba.

- Nem tudok róla – gondolkodtam el.

- Más lett az illatod – húzta végig az orrát egészen a dekoltázsomig. – Édesebb, valahogy.

- Most tényleg ez a legfontosabb? – mozdítottam meg a csípőmet, hogy hozzádörgölőzzek.

- Nem, igazad van – vetette magát a számra. Majd néhány pillanat alatt lekerült rólam az apró bugyim is. Míg én megszabadítottam őt az alsójától. – Várj, próbáljunk ki valami újat – tekerte a lábaimat a csípője köré, majd velem együtt sétált be a fürdőbe.

Egy gyors mozdulattal megnyitotta a csapot, és belépett a kellemesen langyos víz alá. Én pedig hangosan felsóhajtottam a kellemes érzéstől, ahogy a vízcseppek végigsimítottak a bőrömön, miközben Anthony gyengéden simogatott, és harapdálta a nyakamat. Imádtam ezt az érzést. Hangosan sóhajtoztam, és szerelmem hátát simogattam, miközben még többet és többet kívántam. Egyszerűen elképesztő élmény volt. A hév egyre jobban elragadott, mintha nem is én lettem volna, és ajkaim, amik éppen Anthony nyakán játszadoztak, maguktól nyíltak szét, hogy beleharapjanak a forró bőrébe.

- Nath? – húzódott el döbbenten.

- Bocsi, azt hiszem, hogy elragadott a hév – sütöttem le a szemeimet. Talán nagyobbat haraptam, mint kellett volna.

- Semmi baj, csak próbálj meg nem szó szerint felfalni – mondta mosolyogva.

Majd szenvedélyesen megcsókolt, és közben összeforrasztotta vágyakozó testünket. A csókunkba sikoltottam a gyönyörtől, és annyira hozzásimultam kedvesemhez, amennyire csak tudtam. Gátlástalanul nyögdécseltem a lágy ritmusának ütemére. A hátam a hideg csempéhez nyomódott, miközben szerelmem mozgása egyre hevesebb lett. Így egyszerre érezhettem kedvesem forró bőrét, és a jéghideg csempe érintését, ami csak még jobban felkorbácsolta minden érzékemet. Anthony mozgása egyre intenzívebb lett, de egyáltalán nem bántam. Sőt, amennyire csak tudtam még ösztönöztem is rá, hogy minél szenvedélyesebb legyen. Néhány perccel később pedig egyszerre ragadott el minket a gyönyör. A fejemet szerelmem vállán pihentetve pihegtem, egészen addig, amíg Anthony óvatosan a lábamra nem állított, és háttal nem fordított magának. Egy pillanattal később pedig éreztem, ahogy a tusfürdős kezével simít végig a hátamon, majd egyre lejjebb a csípőmön, és a combjaimon. Óvatosan simogatva fürdetett, én pedig viszonoztam minden egyes érintését, miután szembefordultam vele. Zuhanyzás után pedig egy törölközőbe csomagolt, és alaposan megtörölgetett, majd a karjaiba vett, és a hatalmas ágyba bújtatott. Majd egy szempillantás alatt mellettem termett.

- Na, hogy tetszik Hawaii? – húzott a mellkasára.

- Eddig le vagyok nyűgözve – vetettem át az egyik lábam a csípőjén. Mindig is imádtam így aludni a kedvesem köré tekeredve.

- Hát még holnap hogy fog tetszeni, amikor elviszlek egy kis kirándulásra – mondta elégedetten.

- Már alig várom – ásítottam egy hatalmasat.

- Van is mit várnod – simított végig a hátamon. – Most viszont pihenjünk, mert holnap garantáltan hosszú napunk lesz – mondta komolyan.

- Rendben – motyogtam még félálomban, majd szerelmem megnyugtató szívverését hallgatva elnyomott az álom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés