Két hét telt el mióta elmondtuk egymásnak a titkainkat. Vagy legalábbis én az enyémet. Két hete kaptam azt a számomra kiborító SMS-t, amiben valaki közli velem, hogy "A játék elkezdődött!" Tehetném azt, hogy nem veszek róla tudomást, de én egy sorozatgyilkos vagyok, amiről három ember kivételével senki sem tudja. Vagyis valaki még tudja a titkomat és megpróbálja megkeseríteni az életemet.

Egy szokásos napra keltem fel. A nap a felhők mögött bujkált és a hőmérséklet nem érte el a tizenöt fokot. Lerúgtam magamról a takarómat és a fürdőszobába igyekeztem. Megnyitottam a tusolóba a csapot és ledobtam magamról a ruháimat. Lassan a zuhogó vízbe álltam. A tusfürdőből kiöntöttem a tenyerembe egy diónyit, majd elkezdtem mosakodni. Éppen az arcomat mostam, mikor megéreztem a vér illatát. Eddig csak epret éreztem, de most tömény vért. Kinyitottam a csukott szemeimet és szó szerint lefagytam. A rózsából nem víz, hanem vér folyt. Amint észbe kaptam elzártam a csapot, de a vér ugyanúgy folyt tovább.

Kiszaladtam a tusolóból, magamra tekertem egy törülközőt. Elkezdtem letörölni magamról a vért. - Megjegyzés magamnak: Edward ne jöjjön ide ma! - gondoltam és egy kicsit el is nevettem magam, de csak magamban és tényleg csak egy kicsit. Mivel hát ez azért eléggé durva. Mikor már letöröltem magamról a vért nagy nehezen, bevonultam a szobámba. Az óra ötvenöt percet mutatott. Van öt percem elindulni? Sóhaj hagyta el a számat. Éppen vettem volna fel a nadrágomat mikor megláttam, hogy mindkét tenyerem véres. Nyeltem egyet, majd elkezdtem dörzsöli. De nem jött le. Azon gondolkoztam, hogy hagyom a fenébe, de így megjelenni egy vámpír családnál. De nem, mert ez kicsit ciki lenne. Így hát elkezdtem sikálni egy körömkefével. Már majdnem feladtam mikor egy szöveg rajzolódott ki a véres kezemen.

- Gyilkos! - olvastam fel hangosan a mondatot. Hátrálni kezdtem. Aki írta az SMS-t, nem emberi lény. Vagy lehet, hogy az volt, de én megöltem, de ki lehet az? Hisz én nagyon sok embert öltem már meg! És ezért nem jön le a tenyeremről a vér, mert vér tapad a kezemhez! Az órára pillantottam. Nyolc óra hét perc. Remek, elkéstem az első órámról. Edward aggódni fog, ebben biztos vagyok, de mivel magyarázzam meg a késésemet a tanároknak? És Edward-nak, vagy a többieknek? Mert erről nem kéne tudniuk. Így is felhúzta magát az SMS-en Edward, hát még emiatt mennyire ideges lenne?! Felkapkodtam magamra a zoknit és a cipőt, majd a vállamra a táskát és elindultam az iskola felé.

Mivel sietnem kellett ezért a szörny segítségével mentem a suliba. Az iskola melletti kis tóba kerültem, onnan pedig szaladtam az első órámra, ami matematika volt. A tanár ki fog akadni, hogy hol voltam, és valószínűleg büntetést is fogok kapni. A folyósón csend volt. Egészen addig, míg be nem tettem oda a lábam, és el nem kezdtem futni. Lábaim zaja felverték a csendet. Mikor a terem ajtajához értem, megálltam kifújtam a levegőt, majd bekopogtam és beléptem. A tanár szúrós szemeivel találtam szembe magam.

- Elnézést a késésért, elaludtam! - szabadkoztam. Miért pont ez az ostoba kifogás jutott az eszembe? Miért nem valami értelmesebb, amiért talán nem fogok kikapni? De már késő volt. Sajnos a számon nincs backspace billentyű. Láttam, ahogy Mr. Scott tanár úr - mivel az előző tanárt kirúgták, hála nekem - idegesen összeszorítja öklét, és arca vörössé válik az idegességtől.

- Kelj hamarabb! A büntetésed a terem kitakarítása. De, csak azért mert ma jó kedvem van! - parancsolt rám. Ja, persze, jó kedve van! Egy hang nélkül a padomhoz siettem ahol Edward ült. Melegen rámosolyogtam, majd kipakoltam a cuccaimat. Mikor leültem, Edward mélyen a levegőbe szívott. Körülnézett, de nagyon értelmetlen arcot vágott. Mintha érezne valamit, de nem tudja, hogy honnan jön. Aztán rám nézett, majd a tenyeremre. És eszembe jutott, hogy a vért érezte meg a kezemen.

- Vér van a kezeden! - súgta oda nekem. Bólintottam.
- Tudom. Tegnap este volt egy kis, munkám - ez jó kifogásnak hangzik. De sajnos hazugság. Mióta megöltem Tom-ot, meg a két cicababát, senki sem nézte meg a kazettámat. Edward-nak erről sosem beszélek, mármint, hogy holnap vagy holnapután kit fogok megölni.
Az óra további részében nem beszéltünk. De néha egymásra pillantottunk, majd mindketten elmosolyodtunk. Az óra végén teljesen elbambultam, így a csengőre sem figyeltem fel. Edward lágy csókja ébresztett fel, amit én viszonoztam, de Edward elhúzódott. Kérdőd néztem rá, mire ő csak a tanár felé intett. Megfogta a kezem, majd kivezetett a teremből. Bájosan mosolyogtam rá, de közben égett a kezem, a bennem tomboló kíváncsiság meg teljesen elborított. Csak gondolkoztam és gondolkoztam, hogy ki a fene képes erre?! Míg ezen az egy kérdésen gondolkoztam már a terem előtt álltunk. Edward maga elé fordított és várt. Én viszont csak álltam és bambultam. Valószínűleg elfogyhatott az a szemernyi türelme is, mert finoman el kezdett rázogatni.
- Bella, élsz még?
- Egy ideje nem! - válaszoltam neki derült mosollyal. Hitetlenkedve bámult.
- Akkor te egy angyal vagy! De vajon mi nyomhatja az angyal fejét, ha ennyire nem tud figyelni? - kérdezte égető kíváncsisággal.
Na, most mi a fenét mondjak neki? Végül a legegyszerűbb kifogást halásztam elő:
- Hát, csak bűntudatom van. Semmi egyéb.
Egy ideig mérlegelte a hangsúlyomat, gondolom, de aztán felhagyott vele és nyomott egy puszit a számra, majd eltűnt. Ment a következő órájára. Beléptem a terembe, majd a padomhoz siettem és leültem. Eszembe jutott az előttem ülő eper szőke hajú lányról Tanya, és hogy Edward semmit sem kérdezett róla. Mikor összejöttünk megjelent újra Tanya. Edward féltett és emiatt szakítani akart velem, de én megmondtam, hogy elintézem és tényleg, elintéztem. Most valahol az ő hamuját fújja a szél. Pedig nem is akartam megölni, csak véletlenül történt az egész.

" Tanya-val szemben állok, és éppen farkasszemet nézek vele.
- Miért vagy Edward közelében? Mit keresel te ott? - kérdezte tőlem ellenségesen. Mondjuk én is így kérdeztem volna, ha ő mászott volna rá a barátomra.
- Először is, Edward a barátom és a barátom. Mindkét értelemben értelmezzük. És mivel ő a barátom ezért jogom van a közelében lenni. Egészen közel - húztam fel az agyát.
- Hogy érted azt, hogy Edward a barátos és a barátod?
- Anyám, nem gondoltam volna, hogy ennyire hülye vagy! Edward a barátom, mint Alice vagy Rose, és barátom úgy, mint Alice és Jasper kapcsolata - magyaráztam neki a dedós módszerrel. Esküszöm, hogy egy retardált is megértené!
- MI?! Hogy képzeled elvenni tőlem a jegyesemet? Hm? Na, hogy képzeled elvenni tőlem, te haszontalan féreg! - ordibált velem. Nem lehetek biztos benne, de annyira belezengett az erdő a rohama miatt, hogy valószínűnek tartom, hogy az emberek is hallották!
Tanya nem hagyott neked időt, hogy megmagyarázzam. Vámpírgyorsasággal elindult felém, átszelve azt az öt méter távolságot. Nekem esett és neki nyomott egy fának.
- Mit képzelsz magadról, te gyönge kis ember? - kérdezte halkan, de idegbeteg módon. Elkezdtem gondolkodni... Most változzak át simán, vagy cseverészek vele még egy sort? Áh, beszélek még úgy is ég a gyomrom, valamivel le kell hűtenem!
- Ömh, már megbocsáss, de ki mondta, hogy én gyönge vagyok? Hisz múltkor is sikerült letépnem rólad a ruhát és az ütésedet is kivédtem! - oktattam ki, mire elengedett. Leestem a földre, mire ő egy jól célzott rúgással fejbe rúgott. Fájt a fejem, de az én esetemben kibírható volt.
- Neked még soha sem mondták, hogy ne a fejjel kezd! Akkor az illető jelen esetben én tompábban fogom érezni a többi próbálkozásodat! - motyogtam neki ezt a kisebb idézetet az egyik filmből, amit pár napja néztem a tv-ben.
- Nekem nem kell tanács ahhoz, hogy hogyan nyírjak ki egy embert! - nyafogta. Mintha a TopModell-ből csapták volna ki!
- Tudtam, hogy nagy az egód, de hogy ennyire... Mellesleg mi van, ha én annyira vagyok ember, mint te?
Ezen elgondolkozott, én meg kihasználtam a pillanatot és elgurultam mellőle. Felálltam, majd amilyen gyorsan csak tudtam az átváltozásra koncentráltam. Láttam, amint a hajam egyre hosszabb lesz és láttam, amikor Tanya meglátott engem. Az arca, a szeme mindent elárult. Hát nem kezdtem el gondolkodni. Rátámadtam és a fejét fogtam, úgy hogy rám nézzen. Mikor találkozott tekintetünk, megpróbáltam olyan erősen szuggerálni felé a halált amennyire az erőm bírta. Láttam amint az arca eltorzul, szeme szokatlan módon megfordul tengelye körül, szájából víz és vér folyt ki. Valószínűleg nem rég táplálkozott, döntöttem el a vért. Elengedtem az arcát, majd elkezdtem távolodni. Lassan visszaváltoztam. Egy öröm könnycsepp született meg a szememben és folyt végig az arcomon. De sietnem kellett. Elővettem az elrejtett benzines kannát és lelocsoltam vele, majd végül meggyújtottam."


Mikor visszatértem a jelenbe már az óra fele jócskán eltelt. Kipakoltam a táskámból a felszerelésemet, majd körülnéztem, hogy a többiek mit csinálnak éppen és kinyitottam ott a könyvet ahol az egyik osztálytársamé nyitva volt és megpróbáltam az órára figyelni, de sohasem sikerült százszázalékosan figyelnem, mert néha-néha elkalandoztam. - De most komolyan, ki lehet a zaklatóm? És mit akar? Habár van egy két tippem, hogy mit szeretne tőlem elvenni. Észre se vettem, hogy eltelt az idő, míg ki nem csengettek. Összepakoltam a cuccomat és elhagytam a termet.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés