"- Igazából semmit - préselte ki magából a szavakat nagy nehezen, majd éreztem, hogy már nem tudd uralkodni magán..."

és csókolt volna megfele, de elhúzódtam. Persze nem nagyon, csak annyira hogy ne érjen az ajkaimhoz, és gonoszan elvigyorodtam magam, mire ő mérgesen nézett rám.

- Direkt kínzol?

- Ezt úgy értsem, hogy nem tudsz nekem ellenállni? - Még mindig fülig érő vigyorom volt, Alice meg nem válaszolt, csak sértődötten karba fonta kezeit. - Nem engedhetünk a csábításnak, hisz veszélyes, emlékszel? 

- Ezt még vissza kapod! - fordult el, és ki ugrott az ablakon, én meg elkezdtem nevetni, azon, hogy milyen arcot vágott. Ha pusztán a hangommal, meg azzal hogy közelebb voltam hozzá a megszokotnál így elcsábítottam, akkor milyen lehet, mikor csinálok is valamit, mert ezt vehetjük akár semminek is.

Kíváncsi vagyok mi lesz a bűntetésem, bár, szerintem nem fog tudni kitalálni valami nagy dolgot, hiszen ilyesmibe, amit én csináltam, csak nem fog belemenni, és ennél nagyobb kínzás, nem hiszem hogy létezik. Mikor arra vágysz, amit sohasem kaphatsz meg, pedig bármit megtennél érte, holott tudod hogy semmi értelme.

Na jól van, fejezzük be a filozofálást, inkább menyek aludni.  Éjszaka borzalmasan aludtam, az álmaim... Jajj, minden öt percben felébredtem, hiszen kitudna úgy aludni, hogy meztelenül képzeli el barátnőjét? Én ugyan nem. Valahogy eltelt az éjszaka is, reggel felkeltem, és ahogy kiléptem a szobámból, Rosalie-val találtam magam szemben.

- Hogy ment? - tért rögtön a lényegre.

- Neked is jó reggelt - mondtam gúnyosan miközben lementünk a lépcsőn.

- Mond már, mi volt?

- Semmi. Azt tettem amit mondtál. A puszta hangommal is érdekes reakciókat váltottam ki belőle, és nem engedtem hogy megcsókoljon, mire ő megígérte hogy visszakapom, majd elment. Ennyi - ültem le az asztalhoz.

- Így kell ezt, bátyus. Látod, hogy tudod te - veregette meg a vállam, én meg kezdtem egy kicsit rosszul érezni magam. Alice azt mondta hogy nem, én meg itt erőltetem, mintha ezen múlna az életem. Talán nem kellene hallgassak Rosalie-ra. Alice csak nem fogja a végtelenségig azt mondani hogy: "túl veszélyes" . Addig is, türelmesen várakozom. Vagyis megpróbálom kibírni.

Megettük a reggelit, én meg indultam nézni valamit a tévében. Nem kellet suliba menni, mert, ugyan csak február volt, de már megkezdődött a nyári szünet, ugyanis megváltoztatták a tanév beosztását. Szerencsémre a vakációk nem lettek rövidebbek, csak máskor kezdődnek. Bekapcsoltam a tévét, és találtam is benne egy jó filmecskét, amelyik vámpírokról szólt, de az ottani vámpírok kicsit sem hasonlítottak Cullenékre. Manapság már a babonákat meg a legendákat is megváltoztatták, olyannyira hogy semmi közük az igazi témához. Szőrnyü! Akkor elkezdett rezegni a telefonom. Egy SMS. Megnéztem. Alice írta és ez állt benne:

Délután gyere hozzánk, beszélnünk kell. És Rosalie-t is hozd.

                                                                             Alice

Hm, vajon mit akar? A telefonnal a kezemben mentem a fürdőbe, majd letettem a telefont valahova, elvégeztem a dolgomat, és kijöttem. Délután kell Cullenékhez menjek, de még alig van tíz óra, szóval van időm bőven. Végig néztem azt a hülye filmet, mert tényleg hülye volt, majd elkezdtem kapcsolgatni innen oda, onnan ide, de nem találtam semmit, mert mesét csak nem fogok nézni. Nem, itt van Tom és Jerry, jujj de jó!!!! Nem nézem, hiszen én nagy ember vagyok, aki nagy filmeket néz. De olyan cukik a figurák, és olyan vicces, rámférne már egy jó röhögés. Elmegyek Cullenékhez mielőtt még elkezdem nézni ezt a mesét, semmi kedvem végig hallgatni Rosalie gúnyolódását, ha megfogja látni hogy én mit nézek. Így is van mivel idegesítsen. De hol a telefonom? Ide raktam az asztalra, tudom hogy itt volt, el sem mozdultam innen, nem volt ki elvigye. Kimásztam az ágyból, és elkezdtem keresni a szőnyeg alatt, a fiókban, de nem leltem. És akkor eszembe jutott valami.  De, volt ki elvigye, mikor a fürdőben voltam.

- ROSALIE!!!!!!!!! - üvöltöttem. 

- Nem muszáj ordibálni, itt vagyok - mondta húgom mellőlem.

- Hol a telefonom???????? - förmedtem rá.

- Mégis honnan tudjam én? Te rakod le mindenhova. Biztos megint a konyhában hagytad.

- Ha megint szivatni akarsz... - emeltem fel mutató ujjam, majd leszaladtam a konyhába, és elkezdtem kutatni. Átfésültem az egész házat az ágynemütől kezdve, egészen az utolsó fűszálig ami a kertben van. Vagy két órát töltöttem ezzel, de nem volt sehol. Hullafárdtan mentem felfelé, és már feladtam a keresést, mikor húgom jelent meg előttem.

- Megvan?

- Nincs - sóhajtottam faradtan.

- Mi lenne ha felhívnálak? Biztos te vagy vak, és itt van valahol. Garantálom hogy úgy lesz - vette elő saját rózsaszín telefonját, és vártunk. Csörgött egyet,  én meg meghallottam a telefonom hangját, vajon honnan? A fürdőből. Ezer átkot szórva magamra futottam odafelé, és be is vertem a lábam az egyik székbe nagy sietségembe, majd egy lábon ugrálva egyensúlyoztam, miközben ezt gondoltam: "Francba! Francba! Francba!", ugyanis  a lábam egy kicsit fájt. Végul eljutottam a fürdőbe, kezembe vettem a telefonom, megfordultam hogy menjek kifelé, és Rose én-meg-mondtam mosolyával találtam magam szemben.

- És nem volt nálam! Megint vak voltál, nem volt igazad! Valld be! - kezdett el nevetni, de rá se piruláztam, hanem lementem. Már dél volt ugyan, azonban én nem vártam meg az ebédet, gondoltam majd eszek Cullenéknél. Felhívtam Alice-t, mondtam neki hogy hamarabb megyek, és bepattantam a kocsiba. Persze előtte szóltam Rosalie-nak hogy majd jöjjön. 

Ismét hamar oda értem, kopogás nélkül bementem, és a nappaliban érdekes látvány fogadott. Az egész család ott volt, Edward, Nessie meg Bella a kanapén ültek, bár az utóbbi kissé távolabb volt az első kettőtől, Jacob és Alice Nessie lábainál foglaltak helyet, Esme és Carlisle egymást ölvelve álltak, Emmett meg egy fotelban terpeszkedett. Mi van itt, valami családi gyűlés? Mindanyiuk arckifejezése kicsit feszült volt, mintha aggódtak volna, vagy féltek valamitől. Hát tőlem nem kell félni, az biztos. Igazán nem agresszív típus vagyok.  

- Nem fél senki semmitől - válaszolta Edward a gondolataimra egy mosoly kiséretében. Akkor? - Ezzel várjuk meg Rosalie-t.

 Nem kellet sokat várni, ugyanis pont amikor Eddy kimondta ezt a mondatot, húgom autója leparkolt a ház előtt. 

- Na, mi ez a nagy csend? - lépett be Rose mosolyogva.

- Van egy dolog, amelyiket mi is nemrég tudtuk meg, és úgy érzem, ez rátok is tartozik - rakott elém egy újságot Carlisle gondterhelt arccal. Nem úgy volt hogy ő meg Esme nyaralnak? Mindegy. Megnéztem az újságot, amiben ez állt:

Újabb gyilkosságok Seattle-ben

Egy hét alatt három holttestre bukkantak a rendőrök, és egy 17 éves fiú eltűnt. A holttestekben egy csepp vér sem maradt, harapások is látthatóak. Nem tudni mi támadta meg őket, a spekulációk egy vérszomjas állattól kezdődnek, és folytatódnak egészen egy hiperaktív gyilkosig. Utóljára ilyet 15 évvel ezelőtt láthattunk, akkor is számos gyilkosság, és eltűnés volt. Az emberek kezdenek félni.

- Hol érdekel minket Seattle? - kérdeztem.

- Egy vámpír tette mindezt. Vérszomjas, újszülött vámpír -  magyarázta Edward.

- És?

- Ugyanez történet 15 éve is, csak akkor mégtöbb gyilkosság és eltűnés volt - mondta. - Ha nem állítjuk meg, ujra találkozni fogunk a Volturival.

- Mi az a Volturi? - ráncolta szemöldökét Rosalie. 

- Ők a fajunk uralkodói, úgymond a királyi család. Ha valaki megszegi a törvényeiket, halál vár az illetőre.

- Akkor ők jók. Miert kellene félni tőlük?

- Az egyik törvény az, hogy nem fedhetjük fel magunkat emberek előtt - sóhajtotta Alice fáradtan. Így már világos. - A másik meg az, hogy ne keltsünk feltűnést. Ez az újszülött mindkettőt megtette.

- Mit érdekel minket hogy mi van ezzel a vámpírral? - Még mindig nem értettem.

- Ha a Volturi Seattle-be megy, nem kicsi az esélye hogy ide is eljutnak, és akkor megfogják tudni hogy elmondtuk nektek a titkunkat, ami nekünk egyenlő a halállal - köpte a szavakat Bella, úgy, hogy értsem: ez a mi hibánk.

- Nem fogják megtudni, ha nem mondjátok el nekik.

- Nem tehetjük. Arónak az a képessége, hogy ha megérint valakit,  meglátja az összes gondolatát ami valaha a fejében járt - magyarazta Renesmee.

- Ha így állunk, megkellet volna haljatok, mikor megtudták hogy Bellának elmondtátok a titkot - néztem az illetőre, aki egy mérges pillantással jutalmazott.

- Kivételes esett volt, de most már nem védhetjük meg magunkat, így is szúrjuk a szemüket mert ilyen sokan vagyunk, és az életmódunk, szerintük természetellenes  - nézett körbe a családon Carlisle. 

- Szóval ez azt jelenti hogy veszélyben vagytok - mondtam, anélkül hogy egyáltalán felfogtam volna mit mondok.

- Nem csak mi, ti is - suttogta Nessie. Olyan szomorú volt mindenki, ilyen komor hangulatban nem láttam még őket, ezért gondoltam nem hagyok időt a szomorkodásra. Minnél többet beszélünk, annál jobban tudnak másra figyelni, azon kívül hogy nem sokára mind meghalunk. 

- Hogyan tovább? - kérdezte húgom.

- Fogalmam sincs. Talán elkellene fogadnunk hogy igazuk van - ült le a családfő.

- Nem - állt fel Szerelmem.

- Van jobb ötleted? - szólalt meg Emmett is, aki eddig csendben burkolózva hallgatott.

- Nincs, de nem lesz ez a végzetünk.

- Nekem van egy ötletem. A Volturik félnek tőlünk, és szerintem nem fog az egesz bagázs jönni, hogy le tudják győzni az egész falkát, plusz titeket - vetette fel Jacob. Mi van? Milyen falka?

- A legtöbben utalják a vámpírokat, nem hiszem hogy belemennenek - mondta Esme.

- Most én vagyok az Alfa, azt csinálják amit mondok. Amúgy is, tudják hogy Nessie-ről van szó. - He? Miről folyik a szó?

- Ti miről beszéltek?

- Jacob vérfarkas - felelte Alice röviden.

- Hányan vagytok? - akarta Carlisle tudni.

- Azt hiszem vagy haton. - Akkor jó sokan lesznek.  - Szólok a többieknek, hogy kezdjünk el járőrözni, kitudja, talán elkapjuk azt a vérszívót.

- Megyek veled! - kiáltott fel Edward és Emmett egyszerre, majd Jake-kel együtt eltűntek. A többiek felmentek, csak Alice maradt lent. Leültünk a kanapéra.

- Hogy lehet hogy Jacob vérfarkas, és mégis ennyire jóban van veletek? - kérdeztem Szerelmemtől.

- Igazából ő csak alakváltó, vagyis akkor változik farkassá, mikor úgy van kedve, a teliholdnak semmi köze hozzá. Az alakváltók azért vannak hogy megöljék a vámpírokat, és Jacob nem igazán kedvel minket, de Nessie a bevésődése, ezért nem bánthat minket.

- Bevésődés?

- Amolyan szerelem első látásra, csak erősebb, ritkán történik meg, és ha egy farkas megtalálja a lenyomatát, bármit megtenne érte. Úgy is lehet mondani, hogy a lenyomat egyenlő  a farkas életével.

- Érdekes hogy egy félvámpír meg egy alakváltó. Edward és Bella hogy reagált mikor megtudtak?

- Bells majdnem kitörte Jacob nyakát, ő meg nem ellenkezet. Edward meg... neki sem nagyon tetszett az ötlet, de végül megbékéltek. Mostmár a családunk tagjának tekintjük Jake-et, bár, az az igazság hogy rettentően büdös - ráncolta az orrát, mire muszáj volt mosolyogjak, azonban a mosolygásom nem tartott sokáig, mert Alice megfeszült a karjaimba, és üveges szemekkel a távolba révedt.

- Mit láttál? - kérdeztem mikor vissza tért közénk.

- A Volturi... Eldöntötték... Három nap - nézett rám riadtan.