(Sissy szemszöge)

Nem tudom, hogy meddig cipelhettek vállon, de egyszer csak megállt a férfi, aki cipelt. Lábra állított, de a kezemet erősen fogta. Aztán beültettek minket egy kocsiba egymás mellé és úgy mentünk tovább. A négy vámpír ujjongott és hangosan nevetett. Kezemmel elkezdtem keresgélni Esme kezét. Megtaláltam és megszorítottam.
- Azt ajánlom szépségeim, hogy ne próbálkozzanak semmivel, vagy a halandó kislány meghal – szólt hátra az egyik férfi.
Mondhatom, meg se mertünk moccanni. A mozdulatlanságban majdnem elaludtam. Már épp elnyomott volna az álom, mikor a kocsi hangos fékezéssel megállt és kicsapódtak az ajtók. Mindkettőnket kirángattak az autóból és egy irányba kezdtek el lökdösni. Kis híján átestem valamin, de még épp időben fogtak meg. Talán egy házba léphettünk be, mert nem fújt a szél. Aztán éreztem, hogy a kötésekkel babrálnak. Először a szememről került le a rongy. A hirtelen jött fénytől elkaptam a fejemet és becsuktam a szememet. Aztán szép lassan kinyitottam. Jól érzékeltem. Egy ház földszinti részén voltunk. Esmére pillantottam. Ő is rám nézett.
- Jack! Vidd le a kis vendégünket a pincébe, addig mi foglalkozunk a másikkal.
A férfi megfogta a karomat és egy vasajtó felé lökdösött. Kinyitotta az ajtót, majd leoldotta a kezemről a kötelet, belökött és rám csapta az ajtót.
- Esme! – ordítottam az ajtót ütve.
Néhány pillanattal később Esme fájdalmas sikítását hallottam meg.
- Esme! – sikítottam kétségbeesve, még mindig dörömbölve.
Aztán hirtelen kinyílt az ajtó és Esmét lökték be, hangos kacaj kíséretében. Letérdepeltem hozzá.
- Mit tettek veled? – suttogtam, aztán megláttam.
Mindkét karját felvágták és vérzett.
- Úristen! – kaptam a kezemet a szám elé.
Megfogtam a karját, felhúztam, hogy minél távolabb kerüljünk az ajtótól. Végül egy sarokba ültettem le Esmét, aki hangtalanul és könnyek nélkül sírt.
Hátát a nyirkos falnak döntöttem. A ruhámból letéptem két hosszú anyagot, majd bekötöttem velük Esme sebeit.
- Nem lesz semmi baj, Esme. A fiúk nemsokára megtalálnak minket – nyugtatgattam.
Átöleltem és a fejemet a vállára hajtottam.
- Mondd, mért tették ezt veled? – kérdeztem halkan.
- Hogy ne tudjak elszökni. A két vágással teljesen gyengítettek és az a baj, hogy túl régen voltam már vadászni is – sóhajtott fel. – Pont ma akartam elmenni, miután hazaértünk volna. Ne haragudj rám, Sissy, hogy nem tudtalak megvédeni.
- Nem, ez nem a te hibád. Nekem nem kellett volna téged megkérnem, hogy menjünk haza hozzánk . feleltem.
Átöleltem Esmét, fejemet a vállára hajtottam.
- Nem lesz semmi baj – suttogtam halkan, behunyva a szememet.
Elaludhattam, mert az erdőben sétáltam Edwarddal, kéz a kézben és mindketten boldogok voltunk.
Aztán dörömbölésre lettem figyelmes. Kipattantak a szemeim és újra a dohos pincében találtam magamat Esmével együtt. Kivágódott a pince ajtaja és két fickó jött le ördögi mosollyal az arcukon.
- Fölkelni, szépségeim! – rikkantotta el magát a Jack nevezetű vámpír.
Közelebb léptek hozzánk, majd megragadták a karomat és felráncigáltak. Olyan erősen fogtak, hogy megmoccanni se bírtam. Esme felállt, hogy segítsen, de a másik vámpír megfogta és a falhoz vágta.
- Esme! – kiáltottam megrémülve és éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.
A két férfi felcipelt egy földszinti szobába. Letettek, majd kimentek maguk után becsukva az ajtót. Nem voltam egyedül a helységben. A vámpírnő is ott volt. Kilépett az árnyékból.
- Üdvözöllek nálunk. Oh, elnézést, elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Liz. Téged pedig Elizabethnek hívnak.
Nem válaszoltam.
- Remélem, kényelmesen érzitek magatokat.
- Miért csinálod ezt? – robbant ki belőlem a kérdés.
- Hát, még nem jöttél rá, kicsi Sissyke? – mondta és egy perc szünetet hagyott, majd folytatta. – A kis vámpírfiúdra fáj a fogam. Sajnos nem tudtam Őt olyan simán becserkészni, ahogy elképzeltem, így arra a döntésre jutottam, hogy veled próbálkozom. S úgy érzem ez bevált.
- Ha én, kellek neked, akkor enged el Esmét! – parancsoltam nagy hibámra, ugyanis megfogta a nyakamat és két méter magasba felemelt. Rúg-kapáltam, hogy levegőhöz jussak.
- Itt, nekem te nem parancsolsz! – kiáltott rám.
Aztán gonoszan felcsillant a szeme. Elengedett, mire én hangos puffanással értem földet. Hangosan levegő után kapkodtam. Liz közelebb lépett, megragadta a jobb karomat, majd mind az öt körmét végig húzta rajta. Felsikítottam a fájdalomtól. Megpróbáltam elhúzni, de nem sikerült. Végül Liz ellökött magától és behívta Jacket. A férfi belépett, felráncigált, majd visszakísért a pincéhez. belökött, majd ránk csapta az ajtót.
- Sissy! – rohant oda Esme azonnal. – Mit csináltak veled?
Mielőtt megszólalhattam volna, eszembe jutott valami.
- Esme, kérdezhetek valamit?
- Persze.
- A vámpírok körülbelül mennyi méterről érzik meg az emberi vért?
Esme értetlenül nézett rám, de válaszolt.
- A mennyiségtől függ, ha sok, akkor talán egy mérföldnyire is, de ezt nem tudom pontosan. Miért kérded?
- Kérlek, segíts nekem! – mondtam és egy kicsi rácsos ablakhoz mentem. Meg tudnál emelni? – kérdeztem.
Esme finoman megfogott, és ami a maradék erejéből tellett felemelt. Kinyitottam az ablakot és kidugtam rajta a kezemet. Ökölbe szorítottam a kezemet, így vércseppek gyorsabban csöpögtek. Szerencsénkre kint fújt a szél, így talán a fiúk is megérzik, majd a vérszagot. Visszahúztam a kezemet, Esme pedig letett. Letéptem még egy darabot a ruhámról. Esme kivette a kezemből a rongyot és bekötötte a sebemet
- Köszönöm. Téged nem zavar a vér? – kérdeztem.
- Nem. Sok időt töltöttem már el Carlisle mellett, így már hozzászoktam.
Elmosolyodtam. Visszasétáltunk a sarokba és leültünk.
- Most már csak bízzunk abban, hogy a fiúk megérzik – sóhajtottam fel.
A fejemet Esme vállára hajtottam és néztem ki a fejemből. Aztán elmerültem a gondolataimban, addig sem unatkoztam. Lehunytam a szememet és magam elé képzeltem Edwardot.
„- Edward! Edward kérlek, halld meg!”
Éreztem, hogy valami megmozdul bennem és mintha repülni kezdene.
„- Edward! Szükségem van rád!

(Edward szemszöge)

Már vagy egy fél napja kerestük a lányokat, hiába. Már átléptük Kanada határát is. A háznál talált nyomok egy főúthoz vezettek, de onnantól megszűntek, valószínűleg kocsival vitték tovább őket. Aggódtam Sissyért, hogy hogyan érinti ez a dolog a szülei halála után és vajon nem esett-e baja?
Végül egy tisztáson álltunk meg. A nap már lemenőben volt. Teljesen elvesztettünk minden nyomott. Idegesen járkáltam fel-alá. Aztán úgy éreztem, mintha valami eltalált volna. Már megakartam szólalni, mikor meghallottam egy hangot a fejemben.
„- Edward! Szükségem van rád!”
Megtorpantam. Ez Sissy hangja volt.
„- Sissy, hallasz engem?” – kérdeztem gondolatban.

( Sissy szemszöge)

Csendben vártam, hátha történik valami. Semmi. Nagyot sóhajtottam.
„- Sissy, hallasz engem? – hallottam meg Edward hangját a gondolataimban.
Kipattantak a szemeim a meglepettségtől.
- Esme, hallom Edward hangját a fejemben! – mondtam.
Csodálkozva nézett rám. Bátorítólag megszorította a kezemet.
- Ügyes vagy. Mondj el neki mindent.
- Rendben – mondtam, majd behunytam a szememet és koncentráltam.

(Edward szemszöge)

Kinyitottam a szememet és a többiekre néztem.
- Figyeljetek! Sissyvel sikerült kapcsolatba lépnem.
Mindannyian ujjongásban törtek ki. Újból meghallottam Sissy hangját.
„- Edward, nem tudom, hogy merre vagyunk, de sikerült néhány vércseppet kijutatnom a szabadba. Remélem, megérzitek.”
„- Megsérültetek?”
„- Esme súlyosabban, én jól vagyok.”
„- S kié a vér?”
„- Az enyém, de ez most nem fontos! Kérlek, siessetek!”
„- Rendben.”
- Figyeljetek! Állítólag Sissy elcsöppentett néhány vércseppet, amit ki tudott jutatni a szabadba. HA figyelünk, megérezzük.
Mindannyian csendben álltunk. Feltámadt a szél és északnyugatról ismerős, édeskés illatot hozott magával.
- Érzitek?
Bólintottak.
- Akkor gyerünk! Nincs vesztegetni való időnk! – feleltem, és futásnak eredtem.
„- Sissy! Tartsatok ki! Nemsokára ott vagyunk! – üzentem még gondolatban.

(Sissy szemszöge)

„- Edward, nem tudom, hogy merre vagyunk, de sikerült néhány vércseppet kijutatnom a szabadba. Remélem, megérzitek!”
„- Megsérültetek?”
„- Esme súlyosabban, én jól vagyok” – hazudtam.
„- S kié a vér?” –aggodalmaskodott Edward.
Felsóhajtottam.
„- Az enyém, de ez most nem fontos. Kérlek, siessetek!”
„- Rendben.”
Kinyitottam a szememet. Ránéztem Esmére.
- Minden rendben lesz – mondtam.
„- Sissy! Tartsatok ki! Nemsokára ott vagyunk! – hallottam meg még Edward utolsó gondolatát.
- Esme, Edwárdék megérezték a vérem illatát. Már úton vannak.
Fentről hangos csapkodás hallatszódott le.
- Azt hiszem, észrevették a többiek közeledését – súgta Esme.
Kivágódott a pince ajtaja és mind a négyen lejöttek. Mindketten felálltunk, majd Esme elém lépett, támadó pozíciót felvéve.
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy vége a bújócskának, drágaságaim – kacagott fel a nő. – Jack, hozd a lányt! Jeremy, Otto, tiétek a nő! Öljétek meg!
A három férfi közelebb lépett. Ketten rátámadtak Esmére és leteperték a földre.
- Esme! – kiáltottam és a segítségére siettem, de Jack elkapott és magához rántott.
- Ne!
Az ajtó felé lökdösött.
- Ne! Esme!
Jack gondolom megunta a dolgot, mert felkapott a vállára és úgy cipelt be a földszinti szobába. Ledobott az ágyra, majd kiment, helyette pedig bejött Liz. Felálltam, szembe fordultam vele.
- Ezt még nagyon meg fogod bánni! – mondtam.
- Arra azért, majd kíváncsi leszek!- kacagott fel.
Először észre se vettem, hogy Liz gondolatai a fejemben megjelennek, míg anyáék képe fel nem tűnt. Láttam, hogy Liz elbűvöli a férfit, aki a másik kocsit vezette, hogy jöjjön belénk. Aztán Liz szemével láttam az egész balesetet. Felsikítottam, majd összerogytam, mikor vége tért a „filmvetítés” a fejemben. Hangos zokogásban törtem ki. Felpillantottam Lizre.
- Te voltál az! Te ölted meg a szüleimet! – ordítottam rá.
Értetlenkedve nézett rám, majd elmosolyodott.
- Vagy úgy. Van egy képességed – csillant fel a szeme. – Hát, ha már így rájöttél, akkor elmondom. Igen, én gyilkoltam meg a szüleidet, bár nem ők voltak a célpontok.
- Hanem én – leheltem.
- Pontosan. Sajnos, egy kicsit elszámoltam magamat – felelte félvállról.
- Te GYILKOS! – üvöltöttem és ráugrottam.

(Edward szemszöge)
Sissy vérének illata egyre jobban erősödött. Lassan a fák közül egy ócska ház bukkant elő.
- Alice, Rosalie tiétek Esme. Miénk a többi.
Bólintottak. Már csak néhány méter volt. A ház előtt kicsit lefékeztünk. Meghallottam Esme gondolatait a pincéből. Két férfi volt vele.
- Változik a terv! Rosalie, te menj Esméhez. Lent van a pincében. Emmett te menj vele! A többiek fenn vannak. Ők a mieink.
Bólintottak.
Én mentem elől. Berúgtam az ajtót. Egy, két méter magas vámpír kapta ránk a tekintetét. Azonnal rávetettem magamat. Jasper is besegített, addig a többiek a lányok keresésére és segítségére siettek.

(Sissy szemszöge)

Lizt váratlanul érte a támadásom, így a hirtelen jött súlytól mindketten eldőltünk. Karmoltam, ahol tudtam, de hiába, hisz vámpír volt. A haját fogtam meg és kezdtem el tépni. Erre már hangosan felsikított, majd megfogott és átdobott a szoba másik végébe. Szerencsétlenségemre az üvegasztalra estem, ami szilánkokra tört alattam. Sikítani akartam, de a levegő bent ragadt. Kintről morgásokra lettem figyelmes. Megpróbáltam felülni, de nem ment. Éles fájdalom hasított a hasamba. Odanyúltam. Éreztem, hogy meleg folyik a ruhámon és valami ki áll belőlem. Felemeltem a fejemet. Egy hatalmas szilánk állt ki a hasamból és elég csúnyán vérzett. Visszafektettem a fejemet és ránéztem Lizre. Megkövülten állt és nézte a tócsába gyűlő vért. Ekkor nyitott be Alice és Carlisle. Mindketten Lizre támadtak, majd darabokra tépték. Odarohantak hozzám. Addigra már éreztem, hogy a számon is vér folyik ki.
- Sissy! –suttogta Alice szörnyülködve, majd letérdepelt és a fejemet finoman az ölébe rakta. Óvatosan simogatni kezdte az arcomat. Kicsit elmosolyodtam.
- Szia..sztok – köszöntem elhaló hangon.
Carlisle óvatosan megtapogatta a hasamat és a mellkasomat.
- Esme, jól van? – kérdeztem.
Éreztem, hogy egyre jobban elfáradok, mintha valami elszívná az életerőmet.
- Igen, jól van – felelte, majd az ajtó felé fordult.
- Edward! – kiáltott kétségbeesetten.

(Alice szemszöge)

Edward és Jasper a magas vámpírnak ugrott neki, míg Emmett és Rosalie, Esme segítségére siettek. Én és Carlisle a csörömpölések és Sissy vérének illata után mentünk. Benyitottunk a szobába, ahol egy vámpír állt megkövülten. Rátámadtunk és megöltük. Mikor végeztünk megfordultunk és borzalmas látvány tárult a szemünk elé. Sissy üvegszilánkokban feküdt és egy kiállt a hasából. Odarohantam hozzá, letérdepeltem mellett.
- Sissy! – suttogtam kétségbeesve és fejét finoman az ölembe helyeztem. Finoman az arcát simogattam. Kicsit elmosolyodott.
- Szia..sztok – köszönt halkan.
Carlisle óvatosan megvizsgálta barátnőmet.
- Esme, jól van? – kérdezte Sissy.
Egyre fáradtabbnak tűnt.
- Igen, jól van – feleltem aggódva, majd az felé fordultam. Éreztem, hogy a szemem szúrni kezdett. A sírás jele volt.
- Edward! – kiáltottam kétségbeesve.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés