7. fejezet – A buli

A délelőtt történtek után csodával határos módon meg tudtam nyugodni. Mondjuk, Jasper biztos bevetette képességét. Ebédnél megint ideges lettem. De nem Tanya, hanem a buli miatt.

- Már megint miért vagy ideges? – kérdezett Jasper.

- Bocsi Jasper. Csak a buli – néztem rá bocsánatkérően.

- Megnyugodhatnál. Nem lesznek váratlan vendégek meg semmi – mosolygott megnyugtatóan Alice.

- A reggel után nehéz elhinni, hogy nem lesznek váratlan vendégek – sóhajtottam és a fejem Edward vállára hajtottam.

- Nem lesznek. Nyugodj meg – puszilta meg a fejem.

- Reggel, miközben kevésbé kihívó ruhát kerestem neked, találtam egy nagyon jó ruhát. Kék és pánt nélküli – vigyorgott Alice.

- Pánt nélküli? – nézett rá Edward.

- Nézzétek. Még rejtegetni akarja – röhögött Emmett.

- Kék és pánt nélküli? Az melyik? – kérdezte Rose.

-A Laura Scott– válaszolt a kis kobold.

- De az pántos – szólt vissza Rose.

-Már nem – vigyorgott Alice mire Edward nevetni kezdett.

- Levágta a pántot – nevetett.

- Te képes voltál tönkre tenni azt a ruhát? – sipította Rosalie.

- Ez fájt – motyogtam.

- Bocsánat, Bella. De ez akkor is bűntény volt, drága húgom részéről – fordult felém a szőke lány.

- Semmi gond – intettem le.

- Inkább menjünk – állt fel Emmett, mire mindenki követte.

~0~

Alice szobájában állok egy nagy tükör előtt.

- Alice, kicsit kihívó, nem gondolod? – kérdeztem, miközben magamat, nézegettem.

- Hát… lehet, hogy kicsit szabadon hagyja a válladat, de szerintem így tökéletes – nézett végig ő is rajtam.

- Nincs valami boleród vagy valamid? – fordultam a lány felé.

- Van egy fekete, ha az megteszi – mondta, s azzal berohant a gardróbba, majd egy pillanat múlva megint mellettem állt.

- Jó lesz ez – mondtam és felkaptam magamra.

- Hogy én erre miért nem gondoltam hamarabb? – kérdezte Alice.

- Nem tudom. Pedig te vagy a jövőbelátó kettőnk közül – mosolyogtam.

- Készen is vagy – csapta össze két apró kezét.

- Köszönöm, Alice – mosolyogtam. Kopogtattak.

- Gyere csak be Edy – szólt ki Alice.

- Carlisle autója a földúton vár – kukucskált be.

- Milyen? – forogtam körbe előtte.

- Csodás vagy. Mint mindig – mosolygott és a kezét nyújtotta.

- Menjetek nyugodtan. Mindjárt én is lent vagyok, csak felöltözöm – mosolygott ránk Alice és bezárult mögöttem az ajtó.

- Alice most olyan furcsa – mondtam Edwardnak lefelé menet.

- Mi történt? – kérdezte.

- Olyan mintha nem látná előre a dolgokat. Én találtam ki a bolerót is a ruhához pedig Alice szokta látni mit fog rám adni. Nem látta azt sem, hogy Carlisle nemsokára hazaér – meséltem el az észrevételeimet Edwardnak.

- Nem tudom, mi lehet – vonta meg a vállát

- 1 perc emberek - jelent meg Alice a lépcső tetején.

- Visszanyerte – kuncogott mellettem Ed, mire csak megböktem.

- Ez fájt – suttogtam neki.

- Miért bökdösöl? – vigyorgott mire csak megforgattam a szemeim.

Hallottuk hogy Carlisle Mercedes-e lefékezett a garázsba, amit egy ajtócsapódás követett.

- Bújjon el mindenki – utasított minket a kis kobold.

 Elbújni? Semmi értelme nincs – morogtam miközben Edward lehúzott a kanapé mögé.

- 3-tól visszaszámolok – suttogott Alice mielőtt Carlisle belépett.

- Sziasztok, megjöttem – kiabált Carlisle, majd - mint minden nap - felakasztotta a kabátját és a táskáját. Alice a kezét úgy tartotta, hogy mindenki lássa, majd mikor elfogytak az ujjai egyszerre álltunk fel.

- MEGLEPETÉÉÉS! – harsogtuk egyszerre.

- Köszönöm – mosolygott Carlisle.

- Boldog szüli napot Apu! – az első, aki a nyakába ugrott, Alice volt.

- Köszönöm – mosolygott Carlisle és inkább ő ölelt meg mindenkit.

- Hányadik is? – nevettem miután végigölelt mindenkit.

- A 365. – mosolygott.

- Jó sok – mosolyogtam én is. Carlisle háta mögött Alice hozta a tortát mire én akaratlanul is de, nevetni kezdtem.

- Boldog szüli napot Apu! – kiabálta Alice mire meglepetten fordult meg „Apu”.

- Torta? – nevetett ő is.

- Legalább a gyertyákat fújd el! – kérlelte Emmett.

- És kívánj is – mondtam.

- Rendben – mosolygott és elfújta a gyertyákat.

- És kapsz ajándékot is – adott át 3 kis csomagot a kis kobold.

- Az elsőt tőlünk kapod – mondta Edward és átkarolta a derekam.

- Vagyis az én ötletem volt Edy csak elkísért – vigyorogtam.

- Ez nem így volt. Ne higgy neki! – poénkodott.

- Köszönöm – mondta, miután kibontotta.

- Láttam, hogy összekoszoltad a múltkor és nem jött ki mosáskor, szóval gondoltam megvesszük neked – mosolyogtam.

- Köszönöm, nagyon rendesek vagytok – mosolyogott ránk és bontotta a következőt.

- Azt négyünktől kapod – mondta Rose.

- Egy könyv a régi gyógymódokról – nézte a vaskos könyvet Carlisle.

- És tőlem ezt kapod – nyújtotta át Esme az ajándékot.

- Ez mi? – nézte a dobozt.

- Bontsd ki és meglátod – mosolygott rá Esme.

- Egy új táska – nyitotta ki.

- Én akartam az inget de jöttek a gyerekek és megbeszéltük, hogy ők veszik az inget így arra jutottam, hogy táskát veszek neked – mosolygott Esme.

- Köszönöm mindannyitoknak – mosolygott Carlisle.

- Jó érzés újra ajándékozni valamit neked a szülinapodra – mosolygott Emmett.

- Ki kér tortát? – kérdezte Esme, mire mindenki rám nézett.

- Most nem kérek, kösz – mosolyogtam, mire mindenki helyet keresett magának és elkezdtek beszélgetni. Edward a zongorához ment és odahúzott maga mellé.

- Mit szeretnél hallani? – kérdezte és felvillantotta a csibészes mosolyát.

- Mondjuk, a Clair de Lune-t?! – mosolyogtam, mire csak bólintott és játszani kezdett. Háromszor végigjátszotta nekem a dalt, ezért nagyon elálmosodtam.

- Fáradt vagy? – kérdezte, mikor befejezte a játékot.

- Nem nagyon – mosolyogtam és körbenéztem a nappaliban. Sehol nem volt senki.

- Felmentek a szobáikba – mosolygott.

- Felmegyünk mi is? – kérdeztem, mire csak bólintott.

- Itt alszol ma? – kérdezte a lépcsőn felfelé menet.

- Nem tudom. Rose miatt nem szeretném, ha itt maradnánk megint éjszakára – mondtam.

- Akkor ezek szerint, majd én mennék át hozzátok? – kérdezte.

- Gyere – mosolyogtam és akkor felértünk az emeletre.

- Ezek a mécsesek – nevetett Edward és benyitott a szobájába. Ahol nem az fogadott minket amire számítottunk.

- Meglepetés! – kiabálták.

- Na ne – nevettem.

- De, Bella. Boldog születésnapot neked is! – jött hozzám Alice és átölelt.

- Köszönöm de mondtam hogy nekem semmit – mondtam és Rose-t öleltem meg.

- Ugyan. Ez semmiség. Carlisle tortájáról levettük a gyertyákat és felraktuk a tiéd. Semmi extra – mondta Esme.

- Nincsen ajándék? - néztem körbe. – Hurrá!

- Hát, csak apróságok – vonta meg a vállát Jazz és ő is megölelt.

- Boldog szüli napot, Hugica! – kapott az ölébe Emmett.

- Tedd őt le Emmett! – szólt rá Edward.

- Isten éltessen, Bella! – jött oda Esme és ő is megölelt és egy becsomagolt dobozt adott át.

- Csak egy hasznos kis apróság – mondta Carlisle.

- Ez egy elsősegélydoboz – nevettem, ahogy kibontottam.

- Négyünktől kapod – nyújtott át Jazz is egy dobozt.

- Ez egy nagyobb elsősegélydoboz? Vagy netán utántöltő? – kuncogtam.

- Bontsd ki és meglátod – nevetett Emmett.

- Nahát, de jó. Nagyon szuper. Köszönöm – több fénykép volt egy nagy keretben.

- Örülünk, hogy tetszik – mosolygott Rose.

- Tőlem pedig este kapod meg – mosolygott rám Edward és adott egy szájrapuszit.

- Köszönöm – mosolyogtam.

- Kívánj és fújd el! – mutatott a torta felé Alice.

- Rendben – mondtam és odalépve a torta elé elfújtam.

- Egy évvel idősebb vagy Ed-nél – vigyorgott rám Emett.

- Ha jót akarsz magadnak, akkor ezt többé ki ne mondd! – fenyegettem meg.

- Rendben – mondta viccesen és szalutált.

- Fáradt vagyok – súgtam Edward fülébe, mire csak bólintott.

- Azt hiszem, mi megyünk. Rose te is készen vagy? – kérdezte Edward.

- Persze – bólintott majd elköszönt Esmééktől és lement a garázsba.

- Hát akkor, sziasztok – mosolyogtam és Rose után mentem.

- Te csak menj. Mindjárt megyek én is –mosolyogott Edward. Furcsállottam hogy egyedül küld le, de mentem Rose után. A ház előtt állt a Volvo mellett.

- Nem tudod miért küldött előre? – bólintottam a ház felé.

- Ne kíváncsiskodj – jött Edward hangja mögülem.

- Oké. Csak menjünk – szálltam be a kocsiba.

10 perc múlva már a mi házunk előtt voltunk. Fáradtan mentem a konyhába, ittam egy pohár narancslevet és felmentem Edwardék után.

- Elmegyek tusolni – kaptam fel a pizsamám és a neszesszerem.

- Én ma a nappaliba alszom – mosolygott Rose.

- Ahogy gondolod – szóltam még vissza és siettem tusolni. 10 percig áztattam magam, majd a tusolás után, kifésültem a hajam, és fogat mostam. Sietve mentem vissza a szobámba, Edwardhoz.

- Gyere – tárta ki a karját mire én nagyon szívesen bújtam a karjai közé.

- Kíváncsi természet vagyok – céloztam az ajándékomra.

- Majdnem elfelejtettem – vigyorgott és egy dobozkát adott a kezembe. – Boldog születésnapot, Szerelmem!

- Ez… ez… köszönöm nektek – nyögtem ki nagy nehezen, miután megláttam az ajándékom. Egy nyaklánc volt medállal. A medálon a Cullen- címer volt.

- Még egyszer boldog születésnapot – mosolygott Edward és egy puszit adott a fejem búbjára.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés