- Te meg hová sietsz ennyire? – kérdezte egy ismerős hang. Megtorpantam, nehogy nekiütközzem.
- Anya telefonált hogy menjek haza mert…
- Na ne nézz hülyének Stella! – mordult rám mérgesen és közelebb lépett.
- Nem vagyok sem hülye, sem süket. Hallottam, mindent – mondta Jacob dühösen. – Lehet Aliceék beveszik ezt a süket dumát, de én nem. Nem engedem hogy odamenj – fejezte be végül. Először meglepetten, majd dühösen meredtem rá.
- Nem te fogod megmondani, hogy hova menjek és hova ne! Az én életem és azt csinálok amit akarok – kiáltottam, és eltrappoltam mellette.
- Nem hagyom, hogy csak úgy eldobd az életedet, mintha holmi frizbi lenne! – rántott vissza a karomnál fogva.
- Nem a te dolgod! – válaszoltam ugyan olyan hangnemben.
- De igen az – mondta halkabban és a tekintete ellágyult. Mély, sötét szeméből féltés és aggodalom sugárzott, és én nem tudtam mit kéne most tennem.
- Jake – kezdtem és a karomat szorító kezére tettem az enyémet.
- Nem engedhetem, hogy miattam szenvedjen. – folytattam és a szememet közben ellepték a könnyek. – Kínozzák Jacob! Most míg veled beszélek,őt kínozzák, és csakis miattam – kicsordultak a könnyeim miközben beszéltem. Láttam Jake szemében a megértést, de még mindig görcsösen szorította a karomat. Nem akart elengedni.
- Szeretem őt Jake. El kell mennem – suttogtam és megpróbáltam kihúzni a karomat a szorításából, de csak nem engedte.
- Jake – nyöszörögtem – Eressz… - lazított a szorításán, de nem engedett el.
- Stella, nem mehetsz oda egyedül. Meg fognak ölni – az arca hirtelen fájdalmassá vált – Nem mehetsz oda…legalábbis egyedül nem. – mondta határozottan.
- Jake… mi mást tehetnék? – sóhajtottam fel.
- Maradj itt, és várj!
- Mégis mire? – kezdtem megint begurulni.
- Arra hogy kitaláljunk egy tervet. – folytatta. Kérdően vontam fel a szemöldökömet.
- Egy tervet? – kérdeztem zavarodottan.
- Figyelj. – kezdte és félre húzott, le az útról. – Cullenék már hat éve azt tervezik, hogy hogyan kéne visszavágni a Volturinak.
- Visszavágni? Ezt hogy érted? – értetlenkedtem. Egy kidőlt fa törzsére mutatott. Leültem rá, ő meg mellém. Hideg volt kint ezért jobban összehúztam magamon a kabátomat. Jake észrevette ezt a mozdulatomat, és egészen közel ült hozzám. El akartam húzódni, de nem tudtam. Olyan jó meleg volt körülötte,hogy már nem is akartam. Mint egy radiátor.
- Köszi – motyogtam, mire válaszul csak mosolygott.
- Szóval, miért akarnak Cullenék visszavágni? – kérdeztem és kíváncsian pillantottam fel rá. Nagyot sóhajtott, majd mesélni kezdett.
- Hat éve a Volturi, aminek a te Aleced is a tagja – mondta gúnyosan.
- Már nem tartozik közéjük – vágtam közbe gyorsan. Kérdőn pillantott le rám.
- Komolyan. Már egy ideje nem tekintette Volturi tagnak magát. Legalábbis mindig úgy mondta hogy „ők” és nem azt hogy „mi” – magyaráztam. Jake vigyorogva nézett.
- Most mi van? – kérdeztem kissé durcásan.
- Látnod kéne magad amikor magyarázol. Nagyon szórakoztató – kuncogott. Én csak fújtam egyet,és a cipőmet kezdtem el bámulni. Éreztem magamon a pillantását, de nem néztem oda.
- Szóval hat éve, a Volturi eljött azért hogy elpusztítsák…
- Renesmeet – fejeztem be helyette. Meglepve nézett rám
- Alec elmesélte ezt a történetet. A vége az hogy visszavonultak, mert megijedtek Bella képességétől. – leesett állal nézett rám.
- Alec elmondta neked ezt?
- Alec mindent elmondott nekem. – válaszoltam.
- Elismerésem neki – vigyorgott. Csak a szememet forgattam.
- Miután elmentek, mindenki ünnepelt. Tiszta happy end. De megfogadták, hogy ezért még a Volturi megfizet. Carlisle fejében már elkészült a terv, csak még nem valósították meg.
- Milyen terv? – ráncoltam a homlokomat. Kinyújtotta a kezét, mintha el akarná simítani a homlokomon lévő ráncokat, de félúton visszahúzta.
- Öhm…- kezdte és mintha zavarban lett volna az előbbi viselkedéséért. – Carlisle négy év kutatás után talált egy olyan növényt, a nevét nem tudom mert eléggé bonyolult és külföldi is, de ez a növény megfossza a vámpírokat az érzékszerveiktől. Carlisle port csinált ebből a növényből, és saját magán tesztelte. Két órán keresztül nem látott, nem hallott és nem érzett semmit sem. Azt mondta olyan volt mintha nem is létezne. – leesett állal néztem rá, majd elgondolkodtam.
- Ez olyan mint Alec képessége. Ő is erre képes – elmélkedtem hangosan.
- Ja, igen. Az a köd – mondta.
- Te… láttad? – kérdeztem döbbenten.
- Hat éve használta ellenünk. Csak Bella képessége miatt használhatatlan lett. Olyan volt, mintha… nem is tudom. Szürke volt és hideg… de nem ért el hozzánk úgyhogy nem tudom hogy milyen. – vonta meg a vállát.
- Hát…most már nem tenne ilyet. Én nem tudom milyen volt régen. Én csak a mostani Alecet ismerem, aki sosem ártana sem nekem, sem a szeretteimnek. – mondtam komolyan. Lágyan elmosolyodott.
- Hiszek neked. – én is elvigyorodtam. Ekkor vonyítás harsant fel nem messze tőlünk. Összerezzentem, de Jake csak a szemét forgatta.
- Seth! Hagyd már abba – morgolódott a bajsza alatt. Nem kellett sokat várni, és egy magas srác szaladt ki az erdőből. Nagyon ismerős volt. Vigyorogva szalad oda hozzánk.
- Én téged ismerlek – mondtam összeszűkített szemekkel. Jake döbbenten nézett hol rám, hol Sethre, aki csak bocsánatkérően rám mosolygott.
- Ja, igen az. Ne haragudj, biztos a frászt hoztam rád, de mentségemre szóljon, hogy tényleg azt hittem Nessie vagy. – magyarázkodott. Elnevettem magamat.
- Felejtsük el. Stella vagyok – nyújtottam kezet.
- Seth Clearwater – vigyorgott. A keze nem volt akkora mint Jacobé, de az érintése ugyan olyan forró volt.
- Akkor a te húgodat Leah-nak hívják – jutott hírtelen az eszembe.
- Te ismered a nővéremet? – döbbent le.
- Nem,dehogy. Csak Jake mesélte hogy ő az egyetlen lány farkas – magyaráztam.
- Á, értem – mondta és közben sunyi pillantást vetett Jacobra.
- Mi akarsz Seth? – kérdezte Jake mielőtt Seth kérdezhetett volna.
- Véletlenül hallottam miről beszéltek, és…benne vagyok – mondta.
- Mégis mibe? – kérdeztem, mert Jacobon láttam hogy mindjárt nekimegy Sethnek.
- A buliba. Én is el akarom intézni a Volturit. Szóval, benne vagyok.
- Nem tudod miket beszélsz Seth – sziszegte Jake.
- Én is a falkába tartozom, úgyhogy nem hagyhatsz ki. Már felnőtt vagyok – emlékeztette. Láttam Jaken hogy nem tetszik neki, de végül csak bólintott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés