(Bella szemszöge)



- Szia, Bella – csilingelte lágy hangján.

Nekem pedig elakadt a lélegzetem, amikor pedig levette a kapucniját, és arany szemei az enyémbe fúródtak egyenesen eltátottam a számat.



Egyszerűen nem tudtam, hogy tényleg hihetek-e a szemeimnek. Hiszen ő nem lehet itt. Hogyhogy nem tudtam róla, hogy vámpír lett? Egyáltalán hogyan lett olyan, mint mi, és miért? Na és Alice honnan tudott róla? Annyi kérdés, amire csakis ő adhat választ. Az egykori egyik legkedvesebb barátnőm, aki Alice után a legtöbbet jelentette a számomra mindig.

- Angela? Tényleg te vagy az? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Már attól féltem, hogy fel sem ismersz – mosolyodott el.

- Más vagy a szemüveged nélkül – mosolyodtam el én is. – Az emlékeimben és a fotóimon is mindig csak szemüvegben láttalak.

- Nos, igen – kuncogott fel. – Tudod miután átváltoztam feltettem a szemüvegemet és rosszabbul láttam vele, mint emberként, úgyhogy inkább elhagytam. Eleinte nagyon hiányzott, de ilyen hosszú idő után már nem zavar a hiánya. Valahogy az udvarlóm is több volt, mióta elhagytam azt a kiegészítőt. Sőt, rengeteg hódolom van, de egyik sem az igazi – fintorodott el. – Szörnyűek ezek a faji különbségek, amik a kapcsolataim útjába állnak. Hiszen hogyan lehetnék együtt egy emberrel? Viszont nem akarok együtt lenni egy olyan vámpírral sem, aki embereket gyilkol. Kemény dió szingli vegának lenni, és néha meglehetősen unalmas is. Viszont, ha a madárkák igazat csiripeltek, akkor Bella Swan hamarosan nem lesz többé szingli vega, amiért kifejezetten irigyellek, de azért gratulálok – suhant hozzám közelebb, és szorosan magához ölelt, amit én boldogan viszonoztam.

- Köszönöm – motyogtam hálásan. – Mondd, hogy változtál át? – kérdeztem kíváncsian.

- Ez egy hosszú történet és most nem is ez a lényeg. Majd egy másik alkalommal mindent megbeszélünk. Előbb még sokkal fontosabb az esküvőd és a nászutad. Utána lesz elég időnk kitárgyalni a dolgokat. Úgy ahogy régen. Jut eszembe, a kisbabádból is vámpír lett?

- Nem éppen. Anthony félvér, hiszen Edward már akkor is vámpír volt, én pedig halandó, így a fiam a két világ közé született. Gyere beljebb, és bemutatom neked - fogtam meg a kezét. – Úgy örülök neked – öleltem meg még egyszer. – Nem tudom, hogy hogyan lettél vámpír, és miként talált rád Alice, de nagyon örülök, hogy itt vagy velünk.

- Én is örülök nektek – viszonozta a gesztust. – Őszintén szólva, a suliban is tudtam már, hogy furcsák a Cullenek, de sosem feltételeztem volna róluk, hogy nem emberek. Mondjuk mindig is rajongtam az arany szemükért, és most nekem is olyan van – mutatott büszkén a szemeire. – Ráadásul most már szemüveg sem takarja őket – fűzte még hozzá.

- A szüleid? – álltam meg a egy pillanatra. – Na és Eric?

- A szüleimnek csodálatos élete volt, a háttérből figyeltem őket, és a testvéremet. Sosem felejtettek el engem, és mindig szerettek. Megőrizték a szobámat miután eltűntem, és anya mindig gondosan kitakarította, hátha egy napon visszatérek, de nem tettem. Nem akartam, hogy kérdéseket tegyenek fel, és mivel más lettem, így könnyedén lebukhattam volna, hogyha velük maradok – szomorodott el. – Eric meghalt, nem sokkal az átváltozásom előtt.

- Hogyan történt? – kérdezgettem volna tovább, de akkor kicsapódott az ajtó.

- Angela – vetette magát Alice a nyakába. – Úgy örülök, hogy eljöttél, és ideértél. Remélem, hogy sok ruhát hoztál, mert jó ideig nem fogunk elengedni téged. Esme már alig várja, hogy újra lásson, na és Carlisle hallotta, hogy ápolónőként dolgozol, és ajánlana neked egy állást, és Emmett már elsütött vagy nyolc poént egy szemüveges vámpírról, úgyhogy jó lenne, hogyha megvédenéd magad és megmutatnád annak a meláknak, hogy nem is vagy szemüveges, na és végül, de nem utolsó sorban mindenki nagyon kíváncsi már a titokzatos vendégre – hadarta el egy levegővel. Nekem pedig az az érzésem támadt, hogy Angela és Alice valamiért nem akarja barátnőm múltját nagy dobra verni, úgyhogy kénytelen leszek kifaggatni Edwardot.

- Alice, inkább csak menjünk be – kuncogott fel Ang. Annyira örültem neki, de kíváncsi is voltam rá.

- Helló, kiscsaj, hová lett a szódásszifon? – kacsintott rá Emmett.

- Emmett – vágta kupán Rose azonnal. – Ne is figyelj rá – legyintett Rosalie.

- Nem fogok, talán inkább csúfos bosszút állok rajta – vigyorodott el gonoszul.

- Na azt megnézem, cicám – villantak meg Emmett szemei.

- Bocsánatért fogsz esedezni – vágta rá Angela határozottan.

- Bírom a spinét – húzta magához Emmett és megpörgette.

- Mi is megismerhetjük a barátnődet, anya? – kérdezte Jacob kíváncsian.

- Hát persze – mosolyogtam a fiamra. – Angela, ők itt a fiaim, Anthony, Jake és Billy – mutattam a három büszkeségemre. – Ők pedig a párjaik, Nathalie, aki nem mellékesen ikreket vár, úgyhogy hamarosan háromszoros nagyi leszek. Gabriella, kezében Timmel, aki az első unokám, és Johanna, Billy párja.

- Én még nem tudok unokát felmutatni – kacsintott Angelára Johanna.

- Már az is szép teljesítmény, hogy párod van a gyerekkorodban történtek után – ölelte magához Johannát.

- Hé, ti ismeritek egymást? – húztam fel a szemöldököm.

- Én láttam el a lábtörését anno, és vele töltöttem az éjszakát is, miután a rendőrség kihallgatta a történtekről – magyarázta Angela. – Nem hittem volna, hogy még találkozunk – fűzte még hozzá. – Főleg azt nem, hogy még itt, Forksban.

- Én sem hittem volna, de örülök neki – mosolygott rá őszintén Johanna. – Még nem is ismered a testvéremet. Justin – fordult körbe. – Justin – szólt egy kicsit erélyesebben.

- Szerintem Justin lehet az az ember, akit mindjárt felfal az a szőke vámpírlány – sütötte le Angela a szemeit.

Nem, nem lehet, hogy Ang még mindig… de bizony. Én is pont ilyen voltam, amíg nem szeretkeztem Edwarddal. A legkisebb csóktól is zavarba jöttem, hát még egy ilyen igen csak túlfűtött pillanattól, amit Tanya és Justin a nap huszonnégy órájában produkál.

- Öhm… igen, ők azok. Tudod, tettek egy lökött fogadalmat miszerint egy hónapig semmi szex, és ez valahogy mostanában jár le, illetve lehet, hogy pont ma éjjel, úgyhogy hagyjuk is. Valószínűleg az elkövetkezendő néhány hétben nem fogjuk látni őket az esküvő után pirult el Johanna.

- Sebaj, egyszer majd csak elszakadnak egymástól, és akkor majd megismerkedem vele – rántotta meg a vállát Angela.

- Erre ne vegyél mérget – kuncogott fel Billy.

- Örülök, hogy látlak Angela, és sajnálom – lépett mögém Edward, és átkarolt.

- Ugyan, már régen történt – válaszolta barátnőm. – Neked több sajnálnivalód van – fűzte még hozzá. – Éppen itt volt már az ideje, hogy elvedd a barátnőmet. Már akkor meg kellett volna kérned a kezét, amikor először megláttad. Egyértelmű volt, hogy ti ketten egymásnak vagytok teremtve.

- Jogos – biccentett Edward. – A férfiak már csak ilyen hülyék – csapta össze a tenyerét. - Na, vidámabb témákra. Megdajkálhatom a kisbabát? – nézett Gaby felé csillogó szemekkel. – Mióta átváltoztam, sajnos nem igazán engedtek a közelembe egy kisbabát sem. Az anyukákban kiéleződik a gyermekük iránti féltés, én viszont imádom a kicsiket. Esküszöm, hogy nem fogom bántani – nyújtotta Tim felé a kezét. Az arcán viszont látszott, hogy már felkészült a visszautasításra.

- Csak nyugodtan – csúsztatta bele Angela kezébe a kisfiát Gaby.

- Komolyan? – jelent meg hatalmas mosoly barátnőm arcán. – Szia, pöttöm – simított végig Tim arcán, aki azonnal gügyögni kezdett neki. – Istenem, de édes vagy. Tudsz már ülni, vagy sétálni?

- Nem, ahhoz még túl kicsi, de talán hamarosan eljutunk idáig – válaszolta Gabriella mosolyogva.

- Bella, Edward gyertek ti is, rugdosnak – hallottuk meg Nathalie boldog hangját.

- Megbocsátasz egy pillanatra? – fordultam Angela felé.

- Hát persze, mi jól elleszünk itt Timmel, és Gabriellával, ugye?

- Természetesen – mosolyodott el Gaby.

- Akkor mindjárt jövünk – kaptam el Edward kezét, és odarohantam a fiamhoz és a feleségéhez szerelmemmel a nyomomban.

Nath azonnal elkapta mindkettőnk egy-egy kezét, és a pocakjára helyezte. A következő pillanatban pedig erőteljes rúgások és mocorgások voltak érezhetőek a pocakjában. Hogyha képes lennék rá, akkor sírnék a boldogságtól. Annyira tökéletes volt ez az éjszaka. Ráadásul igaza volt Alice-nek, tényleg nagyon örültem a meglepetés vendégemnek, aki a jelek szerint nagyon is jól kijön Johannával, és Gabriellával is, na és még, bármilyen hihetetlen is, de az egész farkas falkával is. A Cullen család pedig már eleve is nagyon kedvelte Angelát, úgyhogy ezen nem volt min meglepődni. Mindent egybevetve tökéletes éjszakánk volt. Mindenki boldog volt, és végre a családunk is együtt volt, mindenki, ráadásul hamarosan férjhez megyek, és ez a legcsodálatosabb dolog, ami valaha történt velem, persze a fiaimon kívül.

- Elrabolhatom a menyasszonyt egy kicsit? – lépett mellém Angela hajnaltájt.

- Hát persze – engedett el Edward. – Holnap találkozunk, kicsim. Az oltárnál foglak várni – ölelt magához még egy pillanatra. Majd lágy csókot nyomott a számra. – Tudod, legénybúcsú – forgatta meg a szemeit.

- Élvezd ki, mert utána nőuralom lesz a házban – simítottam végig a mellkasán kihívóan.

- Öhm… talán mégsem kéne elengednem téged. Tegyük át az esküvőt most azonnalra – rántott magához.

- Na azt már nem, Edward Cullen. Az esküvő menetrend szerint fog zajlani – lépett elénk Alice. – Engedd el szépen Bellát – fejtegette le kedvesem kezeit rólam.

- Nem, ő már az enyém – fúrta kedvesem a fejét a nyakamba. Majd finomat végigpuszilta a sebhelyemet, és a fogaival ugyanott belém harapott egy kicsit.

- Edward – nyögtem fel.

- Khm… van itt némi társaságotok – állapította meg Rose. – Nem mintha engem zavarna a túlfűtöttség, de kiskorúak is jelen vannak – ölelte magához a leendő keresztfiát.

- Ja, nem kéne már most megrontani a kiscsávót. Nekem kell elrontani ezt a gyereket, mint jó keresztapja, úgyhogy viselkedjetek. Az esküvőig szűzi életet kell élnetek. Lehet, hogy ez szívás, de ez van skacok – veregette hátba Edwardot. – Neked nem kell szűzi életet élned, tulajdonképpen, csak asszonykádnak.

- Szégyelld magad – vágta kupán Rose. – Azt hiszem, hogy ma Timmel alszom helyetted – húzta fel az orrát. Tim pedig elvigyorodott, és gyűrögetni kezdte Rosalie felsőjét. – Oh, vacsorát kér – mosolyodott el Rose. Azután pedig eltűnt Timothyval a karjaiban. Valószínűleg a hűtőhöz ment, ami roskadozott az üvegezett anyatejtől.

- Bocsi, srácok, de mennem kell kiengesztelni az asszonyt – sóhajtott fel Emmett. Amin mi csak mosolyogni tudtunk, majd egy szempillantás alatt ő is eltűnt.

- Muszáj elengednem téged, igaz? – csípte Edward a fülcimpámat a fogai közé.

- Ha sokáig izgatsz még, akkor összedől a ház, és elmarad az esküvő, mert élhetünk bűnben házassági levél nélkül is – sóhajtoztam elégedetten.

- Azt már nem, el szeretnélek venni – tolt el magától. – Imádlak, és a tenyerem foglak hordozni, amint kimondod azt az igent – villantotta rám a kedvenc féloldalas mosolyomat.

- Szavadon foglak – kacsintottam rá. Majd hagytam, hogy Alice és Angela maga után húzzon.

Fogalmam sem volt, hogy mit terveznek, csak azt tudtam, hogy biztosan valami újabb jó következik az életemben, ami miatt érdemes volt ennyi időt várni a menyegzőmre. Egyre több unokám születik, egyre több az esküvő körülöttem. Minden olyan, mint amilyennek elképzeltem emberkoromban. Vagy talán még annál is sokkal jobb.

- Felkészültél a meglepire? – kérdezte Alice izgatottan.

- Igen, már alig várom – mondtam lelkesen.

- Tádám… - mutattam a meglepetésre. - Megvásároltam egy férfiaknak fenntartott bárt, ahol eltöltjük az esküvődig hátralévő időt tanulással, utána pedig átalakítom menő étteremmé, és a fiaidnak adom, hogy a farkasok folyamatosan biztos bevételhez jussanak, és így kevesebb gondjuk legyen a járőrözés mellett. Angela már fel is ajánlotta, hogy segít az átalakításban, és kapunk tőle néhány titkos családi receptet is. „Black kifőzde” néven jegyeztettem be. Ez az én ajándékom neked, és a fiúknak az esküvő alkalmából. Legalábbis egy része. Port Angelesnek már nagy szüksége van egy igazán jó étteremre.

- Alice, ez elképesztő. Köszönöm, a fiúk nevében is – borultam a nyakába.

- Bármikor – kacsintott rám Alice. – Most viszont tartozol némi táncleckével, ha jól emlékszem. Holnap nagy lesz a környéken a babaáldás, mert megőrjítem az én Jasperemet. Egész Forks szeretkezni fog, ha rajtam múlik. Sőt még lehet, hogy Port Angeles is – nevetett fel vidáman. – Johannára úgyis pont ráfér, hogy kihúzza azt a karót. Épp itt az ideje egy kis balesetnek.

- Alice, ezt nem teheted meg vele és Billyvel – tiltakoztam hevesen.

- Nyugi, úgysem bántanám, de ha baleset történik, akkor azt nem fogom megbánni – kacsintott rám.

- Rossz vagy még mindig te kis kobold – ráztam meg a fejem.

- Azt hiszem, hogy akkor én a lagzi után elmenekülök egy időre – fintorodott el Angela.

- Angela, te még…

- Igen, szűz vagyok, tudom, hogy látszik – húzta a fejére a kapucniját. – Mindig azt hittem, hogy majd Eric és én, de nem, és utána nem volt senki, akivel, és áááá…

- Hé, nyugi, biztosan megtalálod a megfelelő társat magad mellé - öleltem magamhoz. – Viszont, ha már mind itt vagyunk, megtarthatnám azt az órát, amit ígértem. A későbbiekben még bárkinek jó lehet egy kis hevítés céljából – mondtam kihívóan.

- Hogy te mennyit változtál – nevetett fel Angela.

- Te viszont semmit, és ez fantasztikus. Még mindig ugyanolyan kedves, és vidám lány vagy, mint amikor idejöttem – mondtam őszintén.

- Na, kezdődik már a buli? – jelent meg Rose Johanna kíséretében.

- Hát persze, gyertek – nyitotta ki Alice az ajtót. Majd felkapott egy zsákot az egyik székről. – Mindenki vegye fel az egyiket – adta ki a parancsot.

- Hű, ezek elképesztőek, Alice – emeltem ki egy mélykék melltartót tangával, és harisnyakötővel. Na meg persze az elképesztő combfix társaságával együtt, ami az egész szettet megkoronázta.

- Ezt én nem veszem fel – nyögött fel Angela.

- Dehogynem – vágtuk rá azonnal. – Dögösnek kell lenned, és senki sem fog látni, csak mi. Jó buli lesz – nézett rá Alice boci szemekkel.

- Én…

- Légy szíves – meresztett rá boci szemeket Johanna is.

- Na jó – sóhajtott fel Angela, majd egy szempillantás alatt átöltözött.

- Huh, életemben először irigykedem – nyelt egy nagyot Rose.

- Az nem kifejezés – kontrázott rá Alice is.

- Csatlakozom az előttem szólókhoz – biccentettem.

- Én csak egy ember vagyok, úgyhogy nekem van csak igazán jogom irigykedni – mondta legörbülő szájjal.

- Egyáltalán nincs okod panaszra – vágtuk rá mindannyian.

- Ezt akartam hallani – húzta ki magát büszkén. – Ha már négy vámpír is ezt állítja, akkor igaz lehet.

- Tényleg gyönyörű vagy, kincsem – lépett be Esme is. – Ne nézzetek rám így. A hírek gyorsan terjednek, és ha hiszitek, ha nem Carlisle is igen szenvedélyes férfi, amit most inkább nem fogok firtatni – kacsintott ránk.

- Gyere csak, anya, neked is jut rúd, és szexi fehérnemű is – fogtam meg a kezét, hogy beljebb invitálhassam.

- Nagyon helyes, mert úgysem tágítottam volna – kuncogott fel. - Majd ha már több, mint százötven éve lesztek házasok, akkor megtudjátok, hogy néha fel kell dobni a szexuális életeteket. Na nem mintha a hagyományos dolgok nem lennének fantasztikusak, de az ilyesmi új lendületet ad – mondta komolyan.

- Ebben biztosan igazad van, anya – bólintottunk rá mind. Ha valaki tudja, akkor az ő, hiszen tényleg ő van a legrégebb óta férjnél, és irigylésre méltó a házasságuk.

Miután Esme is átöltözött, mindenkit beállítottam egy rúdhoz a színpadon, míg én az egyik előttük álló asztalon helyezkedtem el. Majd a távirányító segítségével bekapcsoltam a magnót, amiben nem meglepő módon azonnal egy erotikus dallam csendült fel. Azonnal felvette ma ritmust, majd tekerni kezdtem a csípőmet, lassan, és behunyt szemmel, mélyen átérezve a ritmust, miközben azt képzeltem, hogy Edwardnak táncolok. Majd a térdeimet behajlítva leguggoltam, és széttárt térdekkel ringattam magam tovább.

- Hé, ez roppant kényelmetlen – nyögött fel Johanna.

- Semmi gond, akkor próbáld így – fordultam szembe velük. Majd egy szimpla guggolásból lassan, kígyózó mozgással haladtam felfelé.

- Ez jó – vigyorodott el Alice. – Na és ilyet mikor mutatsz? – kérdezte a kis kobold. Majd a rudat megragadva felkapta a lábait a földről, és először egy rendkívül laza spárgába húzta a lábait, majd lassan lecsúszott a talajra.

- Ez igen, és még te mondod, hogy táncórákat adjak neked? – csóváltam meg a fejem.

- Láttam már néhány filmet, amiket kedvelnek a férfiak is – kacsintott rám.

- Igen, szóval, ha akarjátok, akkor ilyeneket is mutathatok nektek – mondtam még mindig elképedve.

- Részemről kezdeném az alapoknál – állapította meg Johanna. – Így sem vagyok túl csábos, és olyat nem hiszem, hogy tudnék, amit az előbb Alice produkált.

- Ne legyél kishitű, Johanna – léptem oda hozzá. – Először is jó erősen fogd meg a rudat – mondtam határozottan.

- De csúszik – rázta meg a fejét.

- Vagy csak félsz még a saját csáberődtől – simítottam végig a karján. – Szóval, gyerünk, fogd meg ezt a rudat jó erősen.

- Jól van – morogta az orra alatt. – Hé, egész jó – lelkesedett fel. – De spárgázni nem tudok – fűzte hozzá azonnal.

- Semmi baj, akkor kulcsold a lábaidat a rúd köré, és forgasd körbe magad a kezeddel, amíg le nem érsz a földre. Igen, ez az, nagyon ügyes vagy – mondtam elismerően. – Csak egy kicsit kevésbé görcsösen, és akkor tökéletes lesz az egész. Most pedig megtanulunk egy tipikus kezdő táncot, ami egyszerű mozdulatokat tartalmaz, de nagyon szexi lesz ettől függetlenül – mondtam komolyan. – Szóval mindenki egyszerre – ugrottam vissza az asztalra.

Majd elkezdtem a csábos mozgást, amit már igen régen gyakoroltam, de most mégis jobban élveztem, mint valaha. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha Dawn, és Jacob most lát odafentről, akkor mindketten mosolyognak, majd barátnőm ellejt egy igazi, vérbeli rúdtáncot a legjobb barátomnak, miközben fél szemüket rajtunk tartják, ahogy mindig is. Ettől a gondolattól egészen átszellemültem, de azért néha-néha hátrasandítottam, és elégedetten figyeltem, ahogy a lányok már elsőre profikat megszégyenítő módon táncolnak. A szám végén elégedetten néztem végig a lányokon.

- Fantasztikusak voltatok – tapsoltam meg őket boldogan.

- Akkor most jöhet az est második fele, meglepetés a menyasszonynak – szaladt el Alice egy szempillantás alatt. Majd ugyanolyan gyorsan vissza is jött. – Ezt Esme és én készítettük az évek során. Most pedig szeretnénk neked átadni, hiszen neked készült mindvégig – adott át egy fotóalbumot.

Fellapoztam, és eltátottam a számat. Minden itt volt. Az első fényképeink Edwarddal. Minden egyes elkapott gyönyörű pillanat, és egyik kép csodálatosabb volt, mint a másik. Azután pedig meglepő látvány fogadott. La Pushban készült fotók. Én hatalmas pocakkal, Anthony csecsemőként, Dawn és Jake első randija. Boldog pillanatok, ahogy lassan felnőtt a fiam, majd Dawn Billyvel a pocakjában, és mellette Jacob, amint előtte térdel, és a pocakját puszilgatja. Mindig is irigyeltem ezt a pillanatot, mert ilyenkor mindig elképzeltem, amikor Edward teszi ezt az én pocimmal. Utána megint Dawn, ezúttal a kis Jacobbal a pocijában. Annyira tündéri volt az egész helyzet.

- Ez csodálatos, köszönöm – öleltem meg őket. – Életem legszebb ajándéka.

- Oh, ezt még most elcsenjük egy kicsit, hogy majd beletehessem az esküvői fotóitokat is.

- Már alig várom – sóhajtottam fel.

- Na csajok, akkor kezdődhet a leánybúcsú? – kiáltott fel Alice.

- Még szép – lépett be az ajtón Gaby, és mögötte nagyjából egy egész tucat táncossrác.

- Na ne – kezdtem el hátrálni a hátsó kijárat felé.

- Na de – kaptam el a lányok, majd letaszítottak egy asztalra, és odabilincseltek a rúdhoz.

- Ez egyáltalán nem vicces. Egy szál fehérnemű van rajtam – mondtam hisztérikusan.

- Legalább hamarabb eláll a srácok lélegzete – kacsintott rám Alice.

A fenébe, most mit csináljak? Nem, ez határozottan nem jó, és nem akarom, hogy egy bár kifejezetten izmos, ámbár semmiképpen nem vámpírtest, ráadásul nem Edward körbenyálazza a fedetlen idomaimat.

- Alice, ezért még megkapod a magadét – sziszegtem dühösen. – Elintézem, hogy Edward kivételesen tényleg kitekerje a vékony kis nyakadat.

- Úgysem tennél ilyet – csilingelte nevetve.

- Jaj, ne már – görbült le a szám széle.

- Nyugi, ez csak egy poén volt – legyintett Alice. – Viszlát fiúk, köszönöm, hogy itt voltatok, a menyasszony hűségesnek bizonyult – vigyorodott el barátnőm.

- Nagy kár, pedig örömmel körbetáncoltuk volna a menyasszonyt. Ezt a lányt, akár ingyen is – mondták a srácok kissé csalódottan.

- Büszke vagyok rád, Bella – csatolta ki a kezeim Alice.

- Ez egyáltalán nem volt vicces – morogtam rá.

- Jól van, sejthettem volna, hogy ilyen szinten nem szoktad érteni a tréfát – nézett rám boci szemekkel. – Ne haragudj, kérlek – pislogott rám ártatlanul. – Csak egy ártatlan vicc volt – mondta komolyan. – Most jön az igazi buli – sikkantott fel.

- Jövünk már – lépett be Nathalie pizsamában, míg Anthony egy hatalmas zsákot húzott maga után, amiben szemmel láthatóan párnák és hálózsákok voltak. – Párnacsata – kiáltotta el magát Nath.

A lányok pedig azonnal megszerezték, amit csak tudtak, míg én aggódva védtem Nathalie-t minden apró kis ütéstől. Tudtam, hogy a párnák nem okozhatnak nála gondot, hiszen nem is ütnénk soha nagyot a pocijára, de akkor is ösztönös volt.

- Hálás vagyok, anya, de nem lesz baja – tolt egy kicsit arrébb Anthony. – A babák és a mamájuk is nagyon erősek – nyomott puszit az arcomra.

- Sajnálom, ez reflex – rántottam meg a vállam.

- Semmi baj, jól esett a gesztus – mosolygott rám fiam felesége. – Oh – szusszantott fel kétségbeesve. – Anthony, én… nem kapok…

- Lazíts - ültette le a padlóra Anthony. – Semmi baj, kicsim, már itt is van – kapott elő egy tűt a kabátjából, majd egy szempillantás alatt beadta az injekciót. – Belégzés, kilégzés. Mélyet, tüdőből – tette fiam felesége mellkasára a kezét. – Lélegezz velem. Ez az – bíztatta tovább. – Jól van, ügyes vagy, kincsem.

- Mi ez az egész? – kérdeztem hisztérikusan.

- Ez a terhessége egy tünete – válaszolta fiam. – Valószínűsíthetően vagy az egyik vagy mindkét baba erősebben örökölte a vámpír génjeimet, és ezt egy alakváltó szervezete méregként is felfoghatja.

- Ne hívd így a kisbabánkat – görbült le Nath szája. – Ő a miénk. Nem lehet méreg. Csak más, mint egy átlagos baba.

- Tisztán tudományos alapon mondtam ezt. Természetesen nem méreg, hanem a kisfiúnk, vagy kislányunk, aki még nem tudja, hogy mit miért tesz – csitította Anthony a feleségét kedvesen. – Most már rendben lesz, napi egy légút-tágító, és semmi baj, de azért vigyázzatok rá – nézett rám kérlelőn.

- Ha szeretnéd, akkor itt maradhatsz – ajánlottam a lehetőséget.

- Nem, jól vagyok, és Anthony megígérte Edwardnak, hogy ott lesz a legénybúcsún – tiltakozott Nath.

- Edward biztosan megértené, hogy most más a legfontosabb – mondtam határozottan.

- Kérlek, jól vagyok, ha bármi történik, ígérem, hogy hívlak, itt a mobil a zsebemben – mondta Nath komolyan.

- Megígéred? – húzta fel a szemöldökét Anthony.

- Esküszöm, mint a feleséged – vágta rá azonnal.

- Rendben, kicsim – csókolta meg Anthony. – Mindent csak szép lassan, és igyál meg legalább fél liter folyadékot még egy órán belül.

- Úgy lesz – mondta engedelmesen.

- Helyes, szeretlek – nyomott még egy csókot Nath szájára, majd a pocakjához hajolt és kettőt cuppantott rá – Titeket is szeretlek, és téged is anya – kaptam én is egy puszit. – Sziasztok – köszönt el, majd már el is tűnt.

Majd gyorsan elszaladtam egy nagy adag narancsléért Nathalie számára, amit azonnal fel is hajtott, ahogy azt Anthonynak ígérte. Azután kezdetét vehette a fergeteges leánybúcsúm, ami tényleg felejthetetlen élmény volt, leszámítva azt a tényt, hogy fél szemem mindig Nath-on tartottam, mert nem tetszett nekem ez az egész rosszullét, amit még az est elején láttam. Viszonylag korán el is aludt, valószínűleg a gyógyszer hatása miatt, de egyáltalán nem bántam. Jobb, hogyha vigyázz magára és kipiheni a fáradalmakat, mert szüksége lesz még az erejére.



Még felocsúdni sem volt időm, és már el is jött a pillanat, amikor elérkezett az idő a készülődésre. Még sohasem voltam ilyen izgatott egész életemben. Talán csak akkor, amikor Anthony volt a pocakomban. Már alig vártam, hogy elkészüljek. Parancsszóra megfürödtem, utána pedig izgatottan vettem fel először a fehérneműt, utána pedig a ruhát. Egyszerűen fantasztikus volt az egész. Mindig is azt hittem, hogy rettegni fogok az esküvőm napján, de most sokkal inkább izgatott várakozással tekintettem az elkövetkezendő néhány órára. A ruhám tökéletes volt, ahogy a sminkem is, amit természetesen Alice készített el nekem. A hajamról nem is beszélve, amik gyönyörű csigákban omlottak alá a vállamra. Még soha nem láttam magam ilyen sugárzóan szépnek, és felszabadultnak. Majd hirtelen felcsendültek a már oly régóta várt hangok.

- Anya, itt az idő – lépett be a szobába Anthony. – Gyönyörű vagy. Alice néni, tökéletes munkát végeztél – bókolt fiam nagynénjének.

- Köszönöm – ugrott barátnőm Anthony nyakába. – Gyere Angela, ideje indulnunk – vették fel a csokrokat.

- Csodás vagy, Bella – kacsintott rám Ang, majd kiviharzottak a szobából.

- Köszönöm – siettem utána és mindkettőjüket gyorsan megöleltem.

- Mehetünk? – állt mellém Anthony a karját nyújtva.

- Igen – vettem egy mély levegőt.

Majd belekaroltam fiamba, aki csókot nyomott a kezemre, és boldogan indult el velem a zene ütemére a kertbe, ahol ki fogom mondani Edwardnak a boldogító igent. Annyira hihetetlen volt az egész. A házat beborította a fehér rózsa, és a narancsvirág, éppen olyan csokrokban, mint amilyen az én csokrom is volt. Egyszerűen tökéletes volt minden. Angela, Alice és Rosalie előttünk libegett lefelé a lépcsőn, mindhárman csodálatos levendula színű ruhát viseltek. Amikor a teraszajtóhoz értünk Angela és Rosalie szélesre tárták azt előttünk, és én végre megláthattam a vőlegényemet, aki hófehér öltöny viselt, de a zakóján a minta pontosan ugyanolyan volt, mint amilyen az én ruhámon. Még a szám is tátva maradt egy pillanatra, mivel ma kivételesen sütött a nap, és így családom minden tagja szikrázott a napfényben, ahogy én is. Mintha az ég is úgy akarná, hogy itt és most mondjuk ki a boldogító igent.

- Anyu, gyönyörű vagy, és tudom, hogy nagyon sokat vártál erre a pillanatra, de azért nem kéne szó szerint rohannod az oltárhoz. Alig tudlak visszatartani – suttogta fiam a fülembe.

- Oh, te jó ég – kaptam a szám elé a kezem. – Azt hiszem a legjobb lesz, ha most rögtön lesújt rám egy villám.

- Ugyan anya, akkor lenne baj, hogyha nem így éreznél – nyomott puszit a fejem búbjára Anthony. – Gyere, indulás tovább, mert apa még aggódni kezd, hogy miért nem megyünk tovább.

- Jézusom, most meg megálltam? – néztem fel fiamra rémültem. – Meghalni – haraptam az ajkamba.

- Talán kicsit mégis idegesebb vagy, mint mutattad – simított végig a hátamon Anthony. – Mély levegő, és indulunk – irányított fiam határozottan leendő férjem felé.

- Köszönöm, hogy legalább te ennyire nyugodt vagy – ragadtam meg fiam kezét a másik kezemmel is.

- Vele boldog leszel, ezért pártolom ezt az esküvőt – rántotta meg a vállát.

- Akkor is hálás vagyok – mondtam, amikor Edward elé értünk végre.

- Bármikor – nyomott lágy puszit az arcomra. Majd a kezemet belecsúsztatta édesapja kezébe. Majd megpaskolta Edward vállát. – Ideje volt, már régóta – állapította meg. Amin Edward csak jó mosolygott, és kissé megcsóválta a fejét.

- Tudom – mosolyodott el Edward. – Az elkövetkezendőkért pedig előre is bocsi, fogadás volt még nagyon régen, és nem tehettem ellene semmit.

- Miről beszélsz? – kérdeztem, de ekkor megfordult a „pap”, akinek a személyét eddig nem is figyeltem.

- Kedves egybegyűltek – fordult felénk… Emmett? Na nem, hol van Carlisle? – Azért gyűltünk itt össze a mai napon, hogy összeadjuk ezt a két bűnös lelket, akik köztudottan már több, mint ötven éve elhálták a nászt, amiből még mag is csírázott, de végre rászánták magukat a lépésre, hogy igába hajtsák fejüket, ezzel is bizonyítva, hogy szerelmük örökké tart. Lényeg a lényeg, az én öcsikém mohó, rossz kisfiú volt, aki engedett ennek a nagyon is pajzán kislánynak, és ebből lett a nagyon jó fej uncsiöcsi, Anthony. Megjegyzem, hogy egyáltalán nem bánom, és nem tartom rossznak, hogy így történtek a dolgok. Szóval, miután mind egybegyűltünk, megkérdezném, hogy van-e valakinek kifogása ellene, hogy a mindig dögös, ámbár már sokkal kevésbé ügyetlen, Isabella Marie Swan Black, és a mindig komoly, ám a lelke mélyén sziporkázó, Edward Anthony Masen Cullen házasságot kössön? Senki? Egyetlen egy kósza jelentkező sem? Biztos?

- Emmett, szerintem senkinek nincs ellene kifogása – forgattam meg a szemeimet.

- Huh, de heves kis menyecske – kacsintott rám idióta bátyám.

Akármennyire is haragudni akartam rá, azért csak el kellett mosolyodnom az egészen. Mindig is különleges esküvőre vágytam, de nem ilyen értelemben, de ha már így alakult, akkor kiélvezem. Ha játsszunk, akkor játsszunk rendesen.

- Drágám, ha ez a pap még sokat süketel, akkor kénytelen leszek itt helyben leteperni téged, mindenki előtt – simultam Edwardhoz.

- Türelem, kincsem, nemsokára már a feleségem leszel, és akkor eltűnünk innen – győzködtem tovább.

- Hé, gyerekek, „előbb a mise, addig nem d… ti se”, hogy egy nagy kedvencemet idézzem – tolt el szerelmemtől Emmett. – Viszont, mivel tudom milyen a nélkülözés – kacsintott Rose-ra. – Ezért rövidre fogom. Szóval, Isabella Marie Swan Black, akarod-e az itt megjelent Edward Anthony Masen Cullent törvényes férjedül? Jesszusom, sehol nem fog kiférni a nevetek. Kezdjétek el gyakorolni a kis betűk írását – fűzte hozzá szem forgatva. – Kufircolsz-e vele, amikor csak úgy kívánja, és vele éled-e le az örökkévalóságod pajzán dolgokat művelve, amelyeknek remélhetőleg néha fültanúja leszek?

- Igen, ígérem, hogy a nap huszonnégy órájában pajzán gondolataim töltik majd be a házunkat, hogy minél több szép élménnyel, és tapasztalattal gazdagodjak – mondtam. Mire Emmett arcáról lefagyott a vigyor, Edward azonban felnevetett, ahogy mindenki más is.

- Edward Anthony Masen Cullen, nem mellékesen öcsi bogyó, akarod-e Isabella Marie Swan Black-et törvényes feleségedül? Kielégíted-e asszonyodat minden nap akárhányszor, és amikor csak úgy kívánja, évente összetöröd-e vele legalább egyszer a hálószoba bútort, és szétszaggatod a komplett ruhatárát? – kérdezte Emmett komolyan.

- Igen, ígérem, hogy már a nászéjszakán elkezdem a ruhatár megcsonkítását – biccentett Edward.

- Ezennel férj és feleség vagytok. Ledöntheted a lábáról az asszonyt – intett Emmett nagylelkűen. Mire Edward felkapott és szenvedélyesen megcsókolt, miközben megforgatott a levegőben.

- Szeretlek, és később mindent megmagyarázok – nyomott még egy puszit az arcomra Edward.

- Én is szeretlek, és kíváncsian várom a magyarázatot – kuncogtam fel. – Azért én élveztem az esküvőnket – bújtam hozzá.

- Örülök, hogy azért tetszett, de ha akarod, akkor tarthatunk egy hagyományost is – mosolygott rám.

- Nem, mi nem vagyunk átlagosak, és ez így volt tökéletes – rántottam meg a vállam. – Táncoltasson meg én uram.

- Örömmel, én asszonyom – nyomott még egy puszit a számra. Majd a tömeg felé fordított, hogy mindenki gratulálhasson nekünk…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés