A Cullen ház felé vezető úton a rádióban a kedvenc számom ment. Jó hangosan az énekessel énekeltem a dalt. Eszembe jutott, hogy régen mennyire szerettem énekelni, és hogy a régi sulimba még egy musical-be is szerepeltem. Anyuék szerint szép hangom van, és hogy művészeti suliba kellene mennem, de én inkább nem akartam. És most már amúgy sem tudnám elképzelni az életemet énekesként. Főleg hogy most már azt is tudom úgysem tartana sokáig. Nem akartam elrontani a kedvemet azzal hogy ismét a betegségemre gondolok, így ismét elkezdtem énekelni. Ez felszabadított,és egy időőre elfelejtettem,mi lesz velem később. Eldöntöttem, hogy mostantól csak a mának élek, és nem gondolok a jövőre. Minél több időt kell Alecel, és az újdonsült vérfarkas barátaimmal töltenem. Ugyanis Quilel, Embryvel, Sethel és főleg Jakel nagyon jóba lettem, igaz az utóbbival Volterra óta nem tudtam beszélni. A Cullen házhoz érve lefékeztem. Bent senkit sem találtam, még Emmettet sem, de aztán az emeletről meghallottam hogy valamin vitatkozik Rosalieval, úgyhogy úgy döntöttem inkább nem szólok közben. Aztán éreztem hogy két hűvös kar hátulról átölel és hideg ajkak érintették meg a fülemet. A szememet lecsukva mosolyogtam.
- Hol voltál? – motyogta a fülembe egy mézédes hang.
- Gondoltam elkell egy új farmer – emeltem fel a kezemben lévő szatyrot.
- Már azt hittem elraboltak – mondta, de hallottam a hangján hogy mosolyog. Szembefordultam vele.
- Majdnem. – húztam el a számat. – Találkoztam Chasel – mondtam. A tekintete elsötétült.
- Héj, ne húzd fel magadat. Elküldtem a francba – vigyorogtam rá, mire elnevette magát. Inkább nem említettem hogy váltunk el egymástól.
- Tényleg? – kérdezte ellenállhatatlan vigyorral.
- Aha – mondtam és átkaroltam a derekát, arcomat pedig a mellkasába fúrtam. Annyira imádtam az illatát.
- Héj, Alecító! – kiáltott le Emmett az emeletről.
- Alecító? – kérdeztem nevetve Alectől, aki csak elhúzta a száját.
- Mániája hogy beceneveket ad – morogta az orra alatt, amin megint csak nevettem.
- Mi az Emmett? – kérdezett vissza.
- Ha befejeztétek az enyelgést, eljöhetnél velünk egy Baseball meccsre. Seattle-ben lesz. Minden hímnemű megy – nevetett fel a saját viccén. Alec rám nézett, majd fel.
- Nem hiszem hogy… - kezdte.
- Elmegy – válaszoltam helyette gyorsan.
- Király! Tíz perc múlva indulunk – mondta Em, és megint eltűnt. Alec szemrehányóan nézett rám.
- De én szívesen maradtam volna veled – motyorogta.
- Leszünk még eleget együtt. Inkább haverkodj össze Em-ékkel – simítottam végig az arcán mosolyogva. Nagyot sóhajtott.
- Rendben, de holnap elmegyünk valahova, csak ketten. – mondta majd megcsókolt.
- Oké – vigyorogtam. Tíz perccel később Emmett hatalmas telepjárójával elmentek. Időközben megjött Bella és Renesmee, akik eddig valami Charlie-nál voltak. Bella mosolyogva köszönt, Renesmee viszont csak dühösen nézett rám. Viszonoztam ezt a nézést, és elmentem mellette, ki az ajtón. Útközben felvettem a kabátomat, és kimentem a szabadba. Nagy levegőt vettem, teleszívva a tüdőmet friss levegővel. Ma is szép idő volt, és a hó is kezdett elolvadni. A nap lassan előbújt a felhők mögül, megvilágítva így mindent. Elindultam, lassan sétálgatva és nézelődve a fák között. Gyönyörködtem a környezetben. Annyira szép volt, és nyugtató. Kigomboltam a kabátomat, mert melegem lett. A nap erősebben sütött mint gondoltam volna. Leültem arra a farönkre, amire korábban is, és lehunyt szemekkel élveztem a napsütést.
- Ma szép idő van – szólalt meg egy kellemesen rekedtes hang a hátam mögül. A szívemhez kaptam a kezemet, ijedtemben, de legbelül mégis örültem mert tudtam hogy ez a hang kihez tartozik.
- Jacob – mondtam, és éreztem hogy mosoly kúszik az arcomra.
- Helló – köszönt és leült mellém. – Figyelj, tudom hogy nem kellett volna olyan hülyén viselkednem, de …
- Nem, nem a te hibád, nekem csak nem kellett volna olyan durvának lennem. Sajnálom, de nagyon meg voltam ijedve – magyaráztam.
- Azt el is hiszem – sóhajtott fel. – Csak tudod, nem tudtam volna végignézni hogy ha véletlenül nem tud megállni, vagy ha…
- Css! – tettem a kezemet a szájára – Hanyagoljuk a témát – mondtam mosolyogva. Éreztem hogy mosolyra húzódik a szája a tenyerem alatt.
- Oké – motyogta, mire levettem a kezem a szájáról. Annyira átható tekintettel nézett rám, hogy el kellett fordítanom a fejemet. Zavarba ejtően nézett rám, és ez zavart.
- Van kedved eljönni egy buliba? – kérdezte hirtelen. Felé fordultam. Izgatottan nézett rám.
- Milyen buliba? – kérdeztem.
- Igazából szülinapi. Seth ma lesz húsz éves. – mondta mire nekem a magasba szaladt a szemöldököm.
- Seth már húsz éves? – kérdeztem hitetlenkedve. Jake elnevette magát.
- Elméletben igen, bár testileg hat éve nem öregszik – mondta vigyorogva.
- Azta, akkor te most, mennyi is vagy pontosan? – kérdeztem.
- Hát igazából, huszonkettő, de tizenhatnak nézek ki – látszólag jól mulatott az arckifejezésemen.
- Hűha! – esett le az állam. – Akkor te idősebb vagy nálam, persze elméletileg – tettem hozzá.
- Pontosan – vigyorgott büszkén. – Akkor jössz vagy a vérszívó barátod nem engedi? – kérdezte gúnyosan. Egy gyors mozdulattal tarkón vágtam.
- Áucs – fogta meg a fejét nevetve.
- Nem szoktam senkitől sem engedélyt kérni semmire, amúgy is Alec baseball meccsen van Emmettel, Jasperrel, Carlisle-al, és Edwarddal. – válaszoltam szintén vigyorogva.
- Ó, akkor engem megint kihagytak a buliból – tettetett sértődöttséget.
- Tényleg, te miért nem mentél velük? – kérdeztem homlokráncolva.
- Nem szeretem a baseballt – válaszolt nyugodtan.
- Á, az más – mondtam – Hát, akkor elmegyek a buliba. Amúgy sem hagynám ki Seth szülinapját – mosolyodtam el.
- Amúgy ő akart meghívni, de megelőztem, mert amúgy is ki akartam veled békülni – vallotta be.
- Hát ez sikerült – mosolyogtam rá. – És mikor kezdődik a buli? – kérdeztem.
- Most – vigyorgott. Felháborodottan néztem rá.
- És csak most szólsz? – löktem meg a karját, mire elnevette magát.
- Bocsi, de eddig nem találtalak, mert őnagysága elment vásárolgatni – mondta gúnyosan, mire megint kapott egyet.
- Komolyan, még a végén péppé versz – nevetett.
- Ha nem kötekszel, nem kapsz – válaszoltam nemes nyugalommal.
- Rendben, de gyere – állt fel és a kezét nyújtotta. Elfogadtam, mire felhúzott. A keze kellemesen meleg volt, és puha. Még mindig nem eresztette el, ezért én húztam ki az övéből.
- Azt sem tudom mit vegyek fel – motyorogtam, mire csak kuncogás volt a válasz.
- Te meg ne röhögj – fenyegettem meg, mire látványosan becipzárazta a száját, de nem bírta sokáig szótlanul.
- Amúgy nem kell nagyon kicsípni magadat, mert tábortüzes buli lesz. – vigyorgott. Csak a szememet forgattam, majd belépem a házba. Alice ugyanis, berendezett itt nekem egy saját szobát,mivel a legtöbb időmet itt töltöm.
- Én itt megvárlak – mondta Jake komolyan és megállt a bejáratnál.
- Azt nem mond hogy még mindig nem békültél ki Renesmeevel? – kérdeztem, mire csak megvonta a vállát.
- Azt hiszem, jobb ha egy kicsit külön vagyunk. – mondta halkan.
- Jake, ez így nem lesz jó – mondtam.
- Hagyjuk ezt a témát jó? – kérdezte szinte könyörögve.
- Oké – sóhajtottam – Öt perc és itt vagyok – mondtam és felszaladtam az emeletre. Csak egy laza pulcsit kaptam magamra, meg azt a farmert amit ma vettem és mentem is vissza le. A lépcső felénél Bellába ütköztem.
- Ó, szia Stella – köszönt mosolyogva.
- Szia – válaszoltam.
- Hova mész? – kérdezte barátságosan.
- Seth szülinapjára. Ha Alecék hamarabb érnek vissza megmondanád neki hol vagyok? – kérdeztem.
- Persze – válaszolta – És tudod hol lakik Seth vagy…?
- Öhm, Jake gondolom tudja, ugyanis vele megyek – magyaráztam,mire láttam hogy az arcán meglepettség suhan át.
- Jake? Itt van? – kérdezte meglepetten.
- Ja, de miért? – kérdeztem homlokráncolva.
- Á, semmi, semmi, csak rég nem láttam – magyarázta, de láttam hogy valamin agyal.
- Hát, jó – mondtam - Akkor szia – köszöntem el, és elmentem mellette. Éreztem a tekintetét a hátamon, de nem érdekelt különösképpen. Jacob kint a falnak támaszkodva állt.
- Hát ez tényleg gyors volt – mondta vigyorogva – Hallottam beszéltél Bellával – komolyodott el.
- Aha, de kicsit fura volt. Csak nem vele is összevesztél? – kérdeztem.
- Mondjuk hogy nem örül annak hogy Nessie miattam szomorú, és mérges, meg ilyenek – válaszolta.
- Oké, na jó. Én nem akarok belekeveredni ebbe a családi vitába úgyhogy menjünk – mondtam és elindultam a Ford felé.
- Mégis hová mész? – kérdezte őszinte meglepettséggel Jacob.
- Hát, gondoltam nem gyalog akarunk menni – válaszoltam, de csak elvigyorodott, és a másik irányba mutatott ahol ott állt a VW Rabbit-e.
- Inkább menjünk az enyémmel – mondta, mire elmosolyodtam.
- Nekem nyolc – mondtam és a kis kocsihoz mentem. Jake kinyitotta nekem az anyós ülés felőli ajtót én meg beültem. Miután ő is beült, elindultunk La Push felé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés