Nyár volt

Pontosan onnan folytatom a könyvet ahol befejeződött.

Írta: Surányi Csenge

Az ajkát újra a nyakamhoz érintette és megcsókolt. Mikor két kezem közé szorítottam arcát és felhúztam, hogy én is visszacsókoljam, elhúzódott.

- Bella, könyörgöm, ne tedd ezt velem. Tudod, hogy én is szeretném, de nem lehet, amíg át nem változol.

Reménykedő arckifejezésemet látva még hozzátette:

- Ami természetesen csak érettségi után fog megtörténni. Ha egyáltalán megtörténik – tette hozzá morogva, hogy alig hallottam meg.

Ezzel sikerült letörnie a lelkesedésemet.

- Hát jó - egyeztem bele. - De nehogy azt hidd, hogy feladom!

Gúnyosan rám vigyorgott és hirtelen az ölébe kapott. Miközben odasimultam tökéletes márvány mellkasához megkérdezte:

- És hova vihetem a kisasszonyt ma este?

- A lakosztályomba, Jean, nagyon elfáradtam.

- Ez nem valami eredeti – fintorgott – ezekben a viccekben mellesleg nem egy pasi osztja az észt??

- Ne cikizz, ennyi tellett.

- Igenis hölgyem! - mondta és körülnézett, hogy figyelnek-e minket, aztán elviharzott velem az autójához.

- Máris hazaértél kölyök? - Kérdezte Charlie, fel sem nézve a tévéről, amikor fáradtan lehuppantam mellé. Hiába hallom minden nap Edward tökéletes angolságát, hiába látom nap mint nap, mindig meghökkent az emberek tökéletlensége.

- Igen apa - feleltem.

- Edward is hazament? - kérdezte reménykedve.

- Igen - válaszoltam „letörten”. Charlie ugyanis nem tud az éjszakai látogatásokról, és nem is fog tudni. Már amennyiben ez rajtam múlik. Inkább sietve megkérdeztem - Kérsz vacsorát?

- Nem, rendeltem egy pizzát. Ha kérsz, van még egy kicsi a pulton.

Kinyitottam a dobozt és a kezembe vettem egy szelet meleg, sajtos-sonkás pizzát.

- Jó éjt Bells! - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.

Felsántikáltam a lépcsőn és bementem „hercegnői lakosztályomba”, ahol Edward ölébe dobtam a táskámat, amiben egy pótharisnya és egy adag zsepi volt.

Úgy látszik Alice mindenre gondolt.

Edward maga mellé húzott és megszagolta a hajamat. Elfintorodott.

- Ettől a sok kence-ficétől teljesen más lett a hajad illata - kommentálta egy kicsit szomorúan.

- Megyek, lezuhanyozom, és akkor kedvedre szagolgathatsz - mondtam neki sértetten. Elmosolyodott és egy puszit nyomott tarkómra.

- Aztán bele ne fulladj a vízbe, különben nem lesz mit szagolgatnom.

Kiöltöttem a nyelvem és méltóságteljesen kivonultam a szobából, azaz csak vonultam volna, de hasra estem. Szerencsére nem lett semmi bajom, mert Edward idejében elkapott. Felsóhajtottam, miközben berohant velem a fürdőszobába, letett és abban a pillanatban el is tűnt. Néha annyira bosszant, hogy még a saját szobámból sem vagyok képes kimenni, anélkül, hogy hasra ne esnék a saját lábamban. Miért mindig nekem kell lenni a bajba jutott lánykának?

Bosszúsan levetkőztem és beléptem a zuhanyfülkébe. Ott álltam, amíg úgy nem éreztem, hogy a gipszem, el kezd nehezedni. Akkor sóhajtva kiléptem és alaposan megszárítottam, hogy ne nedvesedjen át tőle az ágyam és felvettem a pizsim. Halkan megszólítottam Edwardot aki abban a pillanatban belépett és visszavitt a szobámba. Mekkora gáz…

- Mit szeretnél csinálni ma este? - kérdezte és gondosan betakargatott, nehogy megfázzak.

- Csak veled akarok lenni - mondtam vágyakozva.

Sóhajtott.

- Oké, de semmi őrültség.

- Rendben - feleltem megbotránkozva az őrültség szón.

- Akarod, hogy énekeljek, amíg el nem alszol? Nagyon fáradtnak tűnsz.

- Hát igen ez a sok herce-hurca, a bál meg Jac… - elharaptam a szót és aggódva figyeltem, hogy Edward hogyan reagál.

- Most rögtön idehozzam bocsánatot kérni, vagy inkább csak jó alaposan verjem meg? - kérdezte ingerülten.

Megijedtem, hogy tényleg megteszi, úgyhogy gyorsan azt feleltem: - Ne, hagyd nem ő tehet róla, csak aggódnak értem.

Edward morgott valamit, amit nem teljesen értettem, de a „na perszé”- t és a „seggberúgás” szót véltem kihallani, úgyhogy gyorsan másra tereltem a szót.

- Rosalie, Emmett és Jasper mit fognak csinálni most, hogy leérettségiztek? - kérdeztem tényleg kíváncsian.

Edward gyanakodva válaszolt.

- Rose és Emmett összeházasodnak 39-edszerre is és Jasper meg valami munkát keres, hogy szokja az emberek közelségét. Jut eszembe, munka, remélem, nem akarsz azoknál a Newtonéknál dolgozni. - mondta összeszűkített szemekkel.

- De igen. Csak ott van állás és tudod, hogy kell a pénz az egyetemre. - Bár Edward felajánlotta, hogy kifizetik a tandíjamat én nem akartam, hogy ennyi pénzt költsenek rám. - Amúgy mikor lesz Emmették esküvője?

- Másfél hét múlva. - válaszolta valami furcsa vágyakozással a hangjában. - Em azt mondta, hogy kérjelek meg, legyél a koszorúslányuk.

Nem tudtam, hogy erre mit válaszoljak, úgyhogy inkább bölcsen hallgattam.

- Ha nem akarsz, természetesen nem kell menned - mondta gyorsan Edward.

- Nem azért, csak nem tudom, hogy Rosalie mit szól hozzá - mondtam aggódva. - De szívesen elvállalom, hogyha nincs ellenvetése.

- Hát, Alice a Főszervező, úgyhogy Rosalie-nak nincs sok beleszólása - mondta kuncogva.

- Akkor igent mondok, gondolom.

Mindketten hallgattunk egy ideig, míg Edward meg nem törte a csendet:

- Aludj szerelmem, hosszú napod volt! - és elkezdte dúdolni az altatómat.

Odabújtam hozzá és már csak arra emlékszem, hogy elmotyogtam egy szeretlek-et és elaludtam.

Mikor délben felébredtem nem találtam magam mellett Edwardot és úgy megijedtem, hogy valami baj történt, hogy elkezdtek potyogni a könnyeim.

Egy pillanat múlva aggodalmas arckifejezéssel berontott a szobámba.

- Mi a baj? - kérdezte és körbenézett a szobában.

- Sssse… mmmi… - dadogtam -, csak megijedtem, hogy nem voltál itt.

- Jaj, Bella, édesem, nyugodj meg! Nincs semmi baj! Csak mivel Charlie elment horgászni, gondoltam főzök neked egy romantikus, villásreggelit – ezek a szavak kizökkentettek kislányos ijedtségemből.

- Ehh! Hiszem ha látom… - mondtam gunyorosan. Csúnyán nézett rám és kivételesen nem ajánlotta fel, hogy segít. Gondolom ezzel akart büntetni, de nem is tudja, hogy mellé fogott. Miután végre lebotorkáltam a konyhába és ott találtam vagy tízféle ételt az asztalon, rögtön elillant a hitetlenségem és a gyomrom éhesen megmordult.

Egy tipikus „na ugye?” pillantással nézett rám és leültetett az asztalhoz.

- Nyertél – önelégült pillantással nézett rám.

- Mit kérsz inni?

- Mik a választási lehetőségek?

 - Van frissen facsart alma-, narancs- és szőlőlé - felvágós.

- Hmm… azt hiszem az almalé tökéletesen megfelel. Honnan szerezted a frissen facsart gyümölcsleveket? – kérdeztem csodálkozva. - Csak nem a sarki kisboltból? – nincs is sarki kisbolt…

- Saját kezűleg facsartam. - válaszolta vigyorogva.

Ittam az almaléből és utána megkóstoltam a sajtos pogácsát, ami még meleg volt. Bizony, sajtos pogácsa!

- Ízlik? - kérdezte izgatottan.

- Az nem kifejezés. Szabad megkérdeznem mióta tudsz te főzni?

- Hát szabadidőmben sokat néztem a főzőcsatornát, hogy készíthessek neked valamit.

Mikor rosszallóan néztem rá, megkérdezte:

- Mi a baj? Mire gondolsz?

- Nem kéne ennyi időt rám pazarolnod.

- Ez egyáltalán nem volt időpazarlás - mondta megbántva.

Bocsánatkérőn néztem egy megbántott angyal szemébe. Odamentem és ajkam ajkaira helyeztem. Egy percig így álltunk és utána elhúzódott.

- Érdekes, most sikerült nyugton maradnod - mondta álmélkodva -, honnan ez az önuralom?

- Most volt időm felkészülni.

Égnek emelte a tekintetét.

- Talán gyakorolnunk kéne - javasoltam vigyorogva. - És mivel ma süt a nap, van egy tökéletes hely, ahol ezt megtehetnénk.

- Csak nem? - kérdezte gyanakvó fejjel.

- De! - válaszoltam. - Légyszíííves! - tettem hozzá egy bánatos kiskutya arckifejezésével.

- Most nem lehet - Mondta komolyan, fekete szeme elkalandozott egy pillanatra. - Ma el kell mennem vadászni.

- Brrrr… Hát jó - egyeztem bele. - De hamar gyere vissza.

- Pár óra múlva itt leszek. Ígérem!

Eltakarította a reggeli romjait és egy búcsúölelés kíséretében kislisszolt az ajtón.

Hirtelen megcsörrent a telefon. Odabotorkáltam és felvettem.

- Halló?

- Szia Bella te vagy az? Csak még egyszer bocsánatot akarok kérni a tegnap este miatt. És meg akartam kérdezni, hogy kiengesztelhetlek-e egy kis sütivel ma délután?

- Hát nem is tudom, Jake, nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne…

- Jah, Edward - jött rá Jacob -, hát akkor majd máskor.

- Oké, benne vagyok.

- Bella most le kell… - a mondat közepén nyögött egy hatalmasat. Ha nem tudnám, hogy Jake jófiú, még valami csúnyát feltételeznék. De Jake nem az az idióta típus. Nagyon megijesztett.

- Jake mi a baj? Rosszul vagy?

-…

- JAKE!!!!!!!!!!!!

- Szia… - hallottam a vonal végéről Billy brummogó hangját, és utána megszakadt a vonal.

Miért Billy volt az aki elköszönt? Mi van Jake-kel? Legszívesebben lerohantam volna La Pushba, de nem akartam Edwardnak kellemetlenséget okozni, úgyhogy inkább úgy döntöttem később felhívom Jacobot.

Addig is, amíg Edward haza nem ér nekiálltam kimosni a szennyeseket és kitakarítani a házat. Közben az elkövetkező nyárról gondolkodtam. Charlie már kezdte megkedvelni Edwadot, úgyhogy arra gondoltam, hogy beleegyezne-e, hogy az első nyaramat Forksban a Cullen-házban töltsem? Nem hittem benne igazán, úgyhogy arra gondoltam talán meg kéne kérni Alice-t, hogy ő vegye rá. Egy egész nyár Edwarddal. Hmm, jól hangzik.

Miután végeztem a mosással és a szüneti nagytakarítással nekiálltam megsütni az utolsó egymillió halat.

Edward 15 perccel azután állított be miután végeztem. Feldobtam neki az ötletet.

- Mit szólnál hozzá, ha egész nyáron veletek lennék?

- Tetszik az ötlet. Csak Charlie-t kéne rávennünk. – Bosszantóan gyors az agya.

- Ezt megbeszélhetjük Alice-szel - mondtam vidáman, hogy végre nem ő az aki a megoldással szolgál. - Addig is mit szólnál egy kis mozizáshoz?

Úgy nézett rám mintha egy elmebeteggel találta volna szembe magát.

- Hát én igazából egészen másra gondoltam, de ha te ezt szeretnéd…???!!! - nézett rám kérdőn.

- Csak vicceltem - nyugtattam meg gyorsan. - mit akarsz csinálni?? - kérdeztem kíváncsian.

- Hát Carlisle azt mondta, hogy már levehetjük a gipszedet, ha szeretnéd.

- Hű. Az tök jó lenne. – Bármit elhalasztok, csak végre kerüljön már le rólam ez a nyavalya.

- Akkor hozom a kocsit. 10 perc múlva itt vagyok.

- Jól van - sóhajtottam, és neki álltam egy levelet írni Charlienak amiben megmagyarázom, miért nem talál itthon, ha haza ér. És összeszedtem egy pár zoknit és cipőt, hogy legyen mit felvennem a kórházban, ha végre leszedik a gipszet. Edward még azelőtt visszaért mielőtt kibotorkálhattam volna a házból. Karjaiba kapott és kirohant velem a szakadó esőbe.

- A kórházba megyünk vagy hozzátok?

- Természetesen hozzánk - mondta szemernyi habozás nélkül. Mikor látta, hogy kérdőn felvonom a szemöldököm, mosolyogva hozzátette. - Kevesebb a zavaró gondolat.

- Ja úgy. Értem.

- Amúgy mit csináltál, amíg nem voltam ott?

- Hát, miután elmetél Jacob hívott, de nagyon furcsa volt a hangja, mintha valaki hasba rúgta volna a mondat közepén.

Edward arca hirtelen elkomorult. Mikor megkérdeztem mi a baja, csak megrázta a fejét, azután nem szólt egy szót sem egész úton.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.03.12. 19:10 Nikki nagyon jó