Amikor megérkeztünk, már messziről kiszúrtam Sethet. Vigyorogva állt egy barna ház mellett.
- Na végre, már azt hittem Stella elküldött a francba – mondta Jakenek címezve, majd hozzám fordult.
- Örülök hogy itt vagy!– mondta majd megölelt.
- Én is hogy meghívtál. Boldog szülinapot! Bocs, de valaki későn szólt, így az ajándék elmaradt - mondtam és közben sunyin Jakere pillantottam.
- Jól van na – morgolódott az említett, mire mind a ketten felkacagtunk.
- Semmi baj és köszi Stella – mosolygott Seth.
- Hagyjuk ezt a Stellát, oké? Inkább csak Ness – mind ketten értetlenül néztek rám.
- Ness? – kérdezte Jake.
- Aha, Ness, mint Vanessa. Ez a második nevem – magyaráztam, mire mind a ketten elvigyorodtak.
- Hát, legalább rövidebb, és jobban is hangzik – mondta Seth, majd betessékelt az ajtón. Jake ott jött szorosan mögöttem. Bent egy tőlem úgy két évvel idősebbnek tűnő lány tevékenykedett egy idősebb nővel. Valamit süthettek, mert kellemes illat terjengett az egész házban. A nappaliban ott volt Embry, Quil, és még egy pár srác, akik szinte mind ugyan úgy néztek ki. Rövidre nyírt haj, bronz barna bőr, és persze hatalmas izmok. Quil ahogy kiszúrt odakiáltott.
- Héj, Stella! Szia – köszönt, mire többen is felém fordultak és meglepetten mértek végig. Aztán Embry odaszaladt.
- Helló, Stella – mondta és megölelt.
- Szia Embry – öleltem vissza– Szia Quil! – kiáltottam vissza Quilnek aki éppen valamilyen hifi szerűséget szerelt. Ezután többen is odajöttek és bemutatkoztak, és mint kiderült az a lány akit a konyhában láttam, nem más volt mint Leah, Seth nővére. Az idősebb nő pedig Mrs.Clearwater, Seth és Leah mamája. Megismertem még egy Paul nevű srácot is aki Jake nővérével jár, meg még sok más embert. Egészen jól kijöttem az itteniekkel. Nagyon kedvesek voltak, pedig tudták ki vagyok. Még Leah is beszélgetett velem, amin Jake nagyon meglepődött. Azt mondta Leah nem nagyon beszélget olyanokkal akiknek valami köze van a vámpírokhoz,kivéve őt, meg az öccsét Sethet. A hangulat egyre jobb lett, és én egyre jobban kezdtem feloldódni. Még alkoholt is ittam, pedig az nem szokásom. De Embry a kezembe nyomta, és azt mondta most tehetek kivételt, és én meg úgy döntöttem, miért is ne? Nincs mit veszítenem. Később kimentünk az udvarra, ahol már égett a tábortűz. Jakel letelepedtünk egy farönkre, és onnan néztük ahogy a többiek bohóckodnak egymással. Annyira felszabadultak és vidámak voltak. Valahogy amikor a Cullen villában vagyok nem érzem ilyen felszabadultan magamat. Kivéve Alecel. Vele mindig önmagam tudok lenni. De ezt leszámítva, Cullenék valahogy olyan feszültek, vagy inkább hidegek. Ellenétben az itteniekkel, akiről csak úgy árad hogy mennyire jól mulatnak a másik hülyeségén. Bár lehet az is egy szempont, hogy Cullenék több ideje vannak már ezen a világon mint a mi életünk háromszorosa. Kivétel persze Bella és Renesmee. Paul éppen valamilyen sztorit mesélt amikor megszólalt a mobilom.
- Bocs – mondtam,majd felálltam és arrébb vonultam. Paul folytatta a mesélést.
- Haló – szóltam bele vigyorogva,mert a kedvem az már az első üveg sör után a magasba szökött.
- Ness? Ó hála az égnek! – hallottam meg Alec megkönnyebbült hangját. – Hol a francba vagy? – szólt bele kissé csípősen.
- Bulizok – feleltem még mindig vigyorogva.
- És mégis hogy képzelted hogy csakúgy lelépsz? – kérdezte és a hangja elég mérgesen csengett.
- Most mit izélsz? Szóltam Bellának hogy szóljon hogy elmentem – mondtam és kezdtem én is felhúzni magamat.
- Hát ő nem mondott semmit, csak Renesmee mondta, hogy elhúztál egy rakás vérfarkashoz bulizni,és hogy szerinte ennek nem lesz jó vége, mert akármikor baj történhet – magyarázta hevesen.
- Ó, már mindent értek. Nessieke drága megint bekavart – mondtam szándékosan nyávogósra fogva a hangomat.
- Ness, te részeg vagy? – kérdezte mérgesen.
- Ki? Én? Dehogy! – vigyorogtam.
- Nessie megmondta hogy ebből csak a baj lesz – mormolta.
- Úhúú, szóval most már lelki társ is nem csak szent angyal – gúnyolódtam mérgesen. Kezdett nagyon elegem lenni ebből a Renesmeeből.
- Ne őt hibáztasd, ő csak jót akar!– vette a védelmébe, amitől még jobban kiakadtam. Elég volt ennyi.
- Huhú, csak nem elcsavarta a fejedet? Hát, áldásom rátok! – mondtam és kinyomtam, majd kikapcsoltam a telefont, választ sem várva. Most ha józan lennék sírva fakadnék, és azon elmélkednék milyen szánalmas az életem, de így hogy elég mennyiségű alkohol van a szervezetemben, nem éreztem semmit csak jókedvet. Úgy döntöttem innom kell még hogy még véletlenül se törjön rám a fájdalom. Visszafelé menet, lenyúltam az asztalról még egy sört, majd visszaültem Jacob mellé a farönkre.
- Ki volt az? – kérdezte vigyorogva, Ő sem kevés mennyiségű sört ivott meg, de nem látszott rajta annyira.
- Senki, csak Alec…akart valamit…de nem fontos – válaszoltam és nagyot kortyoltam a sörömből.
- Á, nem tetszik neki hogy itt vagy mi? – komorodott el. Nekidőltem, az oldalának.
- Nem nagyon érdekel – mondtam mosolyogva. Kedvesen nézett le rám.
- Héj skacok! – kiáltott fel hirtelen Seth, mire kicsit megugrottam. – Karaoke! – rikkantotta, és a ház felé intett.
- Ugh! – nyögött fel Jake.
- Mi van? - néztem rá kíváncsian.
- Ne akarj hallani engem énekelni – mondta mire elnevettem magamat.
- Hú, de vicces, na várj csak! – mondta gonoszan és elkezdett csikizni.
- Ááá, hagyd abba! – nevettem.
- Menjünk! – ugrottam fel gyorsan, és a házhoz futottam.
- Héj, nem ér itt hagyni! – kiáltott utánam nevetve. A házban már nagyban ment a Karaoke, amikor beléptem. Éppen Paul énekelt valami lassú számot, a többiek meg rajta röhögtek.
- Na jó, Paul hagyd abba mielőtt mindenki kibukik – röhögött Quil. Paul nagy morogva továbbállt. Ekkor Embry kiszúrt engem.
- Ness! – kiáltott. Az itteniek hamar rászoktak erre a becenévre. – Te jössz! – mondta és felém nyújtotta a mikrofont. Jake ekkor ért be az ajtón.
- Na, gyerünk. Gonoszul kinevettél, akkor most menj – vigyorgott és a mikrofonhoz taszigált. Izgultam,mert már nagyon régen énekeltem közönség előtt, és kicsit ideges voltam.
- Gyerünk – mondta Quil és elindított egy számot. A plazmatévén ment a szöveg, és ahogy felharsant a zene, énekelni kezdtem. Nem kellett a szöveget néznem mert ismertem ezt a dalt. Többeknek leesett az álla. Jacobra néztem aki tátott szájjal nézett, kikerekedett szemekkel. A képébe vigyorogtam, miközben énekeltem, és lassan felé lépkedtem. A pia megtette a hatását, mert nem éreztem mást csak boldogságot,és azt hogy remekül érzem magamat. Jakehez érve kézen ragadtam és magammal húztam, miközben még mindig énekeltem. Táncolni kezdtünk, és a végén azt vettem észre hogy már mindenki táncolt, és énekelt. Amikor a szám véget ért, mindenki tapsban meg rikkangatásban tört ki, én meg vigyorogva meghajoltam.
- Ness, fantasztikus hangod van! – kapott fel Jake és körbeforgott velem.
- Hát, tudod, régen szerepeltem egy mu…musicalben – mondtam összeakadó nyelvel. Kicsit sokat ittam, de az agyam nem állított le, inkább azt mondta hogy igyak még és oldódjak fel. Mintha tudná hogy már nem sokáig lesz ideje működni.
- Hű, ez aztán tuti – vigyorgott. Ez után még rengeteget táncoltam, főként Jacobbal. De táncoltam Sethel, Quilel, Embryvel, Paullal, és úgy szinte mindenkivel. Pörgős számok mentek, így mindig mozgásban voltunk. Leah-val még az asztal tetején is táncoltunk, a fiúk meg kiáltoztak, meg füttyentgettek. Nagyon jól éreztem magamat. Egyszer csak egy lassú szám indult el és mindenki keresett egy párt akivel táncolhatott. Persze Jake engem kért fel, én meg elfogadtam. Átfontam a kezemmel a nyakát, ő pedig a derekamra tette az övéit. Az érintése szokatlanul forró volt, de mégis kellemes. A tekintete az arcomon kalandozott. A következő pillanatban a mellkasomba belenyilallt a fájdalom, ezért a karommal odakaptam, és összekuporodtam.
- Ness! – kapott utánam Jake és kivitt a tömegből. Csak azt vettem észre hogy már a szabadban vagyok, és egy padon ülök. A kezeim még mindig a mellkasomat szorították, miközben nagy levegőket vettem.
- Stella, kérlek mondj már valamit!Megrémisztesz! – kérlelt.
- Egy perc és vége – nyöszörögtem két levegővétel között.
- De, mi ez? Ness, hallod? – kérdezte és megérintette a karomat. Éreztem hogy fájdalom csillapodik, így lassan elvettem a karomat a mellkasomról, és Jakere néztem.
- Semmi baj, már vége – mondtam halkan és felálltam.
- Stella – fogta meg a karomat és maga felé fordított. – Valami itt nincs rendben látom, mond el.
- Nem, tényleg semmi bajom, látod? – mutattam magamra,és tovább akartam menni, de megint visszarántott.
- Nem, semmi sincs rendben. Az ember nem esik csak úgy össze. Láttam hogy fájdalmaid vannak…Ez nem normális…ez… - hadarta. – El kell mondanod, vagy el kellene menned egy orvoshoz…
- Jake, én meg fogok halni – szakítottam félbe, mire értetlenül meredt rám.
- Mi?
- Meg fogok halni. Beteg vagyok – mondtam komolyan. Elsápadt bronz színű bőre alatt.
- Mi? De…hogy…mi? – dadogta.
- Jake, én rákos vagyok. Tüdőrákom van,és már olyan stádiumban amit nem lehet meggyógyítani – mondtam egészen halkan. Láttam hogy megroggyan a térde, és lehuppan a padra. Leültem mellé.
- És mióta..
- Mióta tudom? – kérdeztem. Csak bólintott.
- Carlisle három napja mondta el. Eddig én sem tudtam róla.
- És Alec, tudja már? – suttogta.
- Nem, de nem is akarom hogy tudja. Most kezd beilleszkedni, és összebarátkozni Cullenékkel, nem akarom ezt elrontani – mondtam halkan.
- De Stella, tudnia kell…hiszen ez…felfoghatatlan – rázta meg a fejét.
- Istenem, még csak most ismertelek meg,és máris elveszítelek – temette a kezébe az arcát. Tétován megérintettem a vállát.
- És mennyi … - lehelte alig hallhatóan.
- Úgy fél év, vagy kevesebb – suttogtam magam elé a kimondatlan kérdésre a választ.
- Jézus… - még jobban elsápadt.
- Héj, srácok! Hova lettetek? – kiáltott Leah, és odarohant hozzánk – Héj Jake, mi a baj? – nézett rá komolyan.
- Jacob kicsit sokat ivott, és nincs valami jól – magyaráztam.
- Á, értem – nevetett fel Leah. – Na gyere, Ness! Énekelj még egy számot! – mondta vigyorogva és megragadta a karomat. Amikor bementünk a házba még láttam hogy Jacob, immáron farkasként beszalad az erdőbe.


¤¤¤


Miután Leah-val bementünk, Quil egyből a kezembe nyomott egy üveg piát, amit le is húztam. Jake nem is jelent meg ezután. Még vagy három számot végigénekeltem, a többiek kérésére. Nem tudom mennyit ittam, és hogy mit, de a végére már azt éreztem, hogy nem zavar senki sem, és hogy teljesen ellazultam. Hirtelen nem éreztem nyomást a betegségem miatt, vagy az Alecel való vitánk miatt sem. Nem is tudom kikkel táncoltam, csak azt tudom hogy már annyira kivoltam bukva hogy az egyik széken ültem és a kezemben egy poharat szorongattam, amiben ismételten valamilyen alkohol tartalmú ital volt. Azt se vettem észre mikor lett vége a bulinak, csak arra emlékszem hogy Leah lehuppan mellém.
- Tudod…Stella – kezdte vigyorogva. Ő sem keveset ivott és ez meg is látszott. – Azt hiszem, hogy hiába has…hasonlítasz Nessiere, te totál…más vagy – mondta nehezen forgó nyelvel, és megölelt. Visszaöleltem és felnevettem.
- Köszi,Leah. Tudod, te meg tök j..jó fej vagy – vigyorogtam.
- Hogy fogsz hazamenni? – kérdezte félig lehunyt szemmel.
- Azt… már nem tudom…
- Majd én hazaviszlek – szólalt meg egy kellemes hang a hátam mögül. Megfordultam, és észrevettem ki is az.
- Jakeííí – nevettem és megindultam felé, de megbotlottam a saját lábamban, és ha Jake nem elég ügyes akkor el is esek.
- Mennyit ittál Stella? – kérdezte komolyan miközben olyan könnyen kapott fel mintha csak két kiló lennék.
- Nem, tudom…de képzeld a…a tequila annyira ütős tud lenni – kuncogtam. Hallottam ahogy felsóhajt. A szememet lehunytam. Éreztem mikor értünk ki,mert a friss hideg levegő csípte az arcomat, de fázni nem fáztam mert Jacobból kellemes meleg áradt. Mint egy hősugárzó. Óvatosan beültetett az anyósülésre, majd ő maga is beült a vezetőülésre. A kis Rabbit pont kényelmes volt, és Jakenek köszönhetően jó meleg volt benne.
- Ne…a Cullen házba vigyél – motyorogtam félálomban, úgy félúton.
- Miért? – kérdezte meglepetten, de éreztem ahogy megfordul a kocsival.
- Nem… akarom látni most a ba…barátnőd képét – morogtam.
- Miért? – ismételte meg az előző kérdését.
- Mert egy kis szarkavaró…bocsi – tettem hozzá gyorsan.
- Miért? – kérdezte továbbra is.
- Uh…hagyd már abba ezt miértet – nyögtem fel, mire elmosolyodott.
- Azért, mert az, és kész. És Alecel is összevesztem. – válaszoltam halkan.
- Mi.. – kezdte,de félbeszakítottam.
- Ki ne mond! – figyelmeztettem.
- Jó – kuncogott – Akkor min?
- Azon hogy számon kérte hol vagyok…meg parancsolgatott, és nekem senki se par…parancso…na tudod mit akarok mondani – morgolódtam. Nem nagyon tudtam összefüggően beszélni mert az a sok üveg pia megtette a hatását.
- Értem, szóval nem tetszik neki hogy vérfarkasokkal lógsz – mondta keserűen. Annyira bántott hogy ez ennyire letöri.
- Vastagon leszarom, mit gondolnak. Én jól érzem magam veled – mosolyogtam rá – És Quil meg a többiek is annyira király arcok – folytattam, mire hatalmas vigyor terült el a képén.
- Szeretsz velem lenni? – kérdezte.
- Nagyon is – válaszoltam határozottan. Ezután hatalmasat ásítottam, és a következő amire emlékszem hogy Jake összekapar az ülésről, én meg kómásan átfonom a kezeimmel a nyakát. Félálmomban láttam, hogy nem az ajtón hanem az ablakon mászik be, nehogy nagyi észrevegye, mert szerintem ő is tudta hogy kikészülne ha így bepiálva látná a kis unokáját. Felosont velem az emeletre és bevitt a szobámba. Óvatosan lefektetett az ágyra, levette a kabátomat, és a csizmámat, sőt még be is takart. Aztán ki akart menni, de én kómásan megragadtam a karját.
- Maradj itt még egy kicsit jó? – motyogtam és kinyitottam a szememet. Láttam hogy elmosolyodik, majd letelepszik mellém az ágyra. Nem fáztam, hiszen mellette ki fázna. Jól esett a jelenléte.
- Miért ennyire elcseszett az életem? – suttogtam, mire rám nézett. – Miért történik velem mindez? Annyira szerencsétlen vagyok – szipogtam,és éreztem ahogy a könnyeim kicsordulnak.
- Sss, Ness, ne sírj – suttogta, és letörölte a könnyeimet. – Minden rendbe jön majd.
- Nem, Jake, semmi sem lesz rendben – mondtam komolyabban. – Meg fogok halni, és ezen semmi sem segít. – láttam hogy az arca megrándul.
- De, egy dolog segít. Bellának is segített – mondta de hallottam a hangján, hogy fáj neki hogy ezt mondja.
- A vámpírméreg? – nevettem fel gúnyosan – Nem már az sem. Carlisle szerint 20-25 százalék az esély rá hogy meggyógyít. – láttam rajta hogy teljesen elsápad.
- De…de, csak van rá valami mód hogy…
- Nem, nincs, sajnos – suttogtam magam elé.
- De, nem – makogta – Nem hagyhatják hogy csak úgy meghalj. Szerinted Alec engedni fogja…ez nem – rázta meg a fejét.
- Ők sem tehetnek már semmit sem. Ez egy súlyos betegség…és nincs rá gyógymód. – mondtam. A szemében mintha könnyek csillantak volna meg, de ezt a sötétben nem nagyon tudtam kivenni.
- Akkor kész? Feladod mielőtt még küzdöttél volna? – kérdezte kissé ingerülten.
- Szeretném ezt a fél évet vagy pár hónapot arra tölteni, hogy azokkal vagyok akiket szeretek, és nem azzal hogy csövek lógnak ki belőlem és mindenféle tesztet csinálnak – feleltem. Most már tisztán láttam, tényleg könnyek voltak sötét szemeiben.
- De, Jake, semmi baj. Még rengeteg időnk van. Ne szomorkodj jó? – érintettem meg forró arcát. Rám nézett. – Bulizzunk sokat, és hülyüljünk! – mosolyogtam rá. kis mosolyt láttam a szája szélén.
- Rendben – válaszolt halkan. Nagyot ásítottam.
- Azt hiszem én alszok – mondtam,majd lehunytam a szememet.
- Ness? – kérdezte még.
- Hm? – hümmögtem még kómásan.
- Pontosan mit mondott Nessie? – kérdezte.
- Nem, tudom pontosan. Valami olyat mondott Alec, hogy Renesmee szerint nem biztonságos veletek lenni, vagyis én ezt szűrtem le belőle – motyogtam.
- Értem – hallatszotta hangján hogy mérges.
- Jake.? – susogtam
- Igen?
- Köszi..
- De mit? – kuncogott.
- Mindent – sóhajtottam,majd elnyelt az álmok világa. Még annyit éreztem hogy valami meleg megérinti a homlokomat, aztán már csak a sötétség.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés