Edward kivonszolt a házból. Én már mentem volna a kocsihoz, de megrázta a fejét.

- Futni fogunk - mondta és felkapott a hátára.

Szorosan behunytam a szemem nehogy megint úgy járjak, mint először. Futás közben hallottam, hogy Edward beszél valakihez, de nem értettem, hogy kihez ezért azt gondoltam, hogy csak hangosan gondolkodik.

5 perc múlva már a kedvenc tisztásán voltunk. Mikor körülnéztem észrevettem, hogy egy ház van ott. Edward látta a döbbenetet arcomon.

- Ez lett volna a szülinapi ajándékod, de most a szükséghelyzet miatt be kell költöznünk, hogy Victoria ne találjon ránk.

- Hűűű.

- Tetszik? Esme volt a tervező.

- Az nem kifejezés… Ez gyönyörű!

- Gyere, menjünk be. Jacob már biztos alig várja, hogy láthasson.

- Miiii? Mit keres itt Jacob? - kérdeztem ledöbbenve.

De nem szólt egy szót sem csak magával húzott a házba.

~ 0 ~

- Edward te mióta tudsz erről? - a tény, hogy óriás vérfarkasok járkálnak közöttünk, kicsit rémisztő volt. Ugyanis ez volt a helyzet. Jacob és a barátai mind vérfarkasok voltak. És Jacob pont akkor változott át mikor vele telefonáltam. Legalább nem kell őt felhívnom, hogy hogy van.

De ha a vámpíroktól nem ijedtem meg akkor már csak kibírok egy csapat óriási szőrös farkast.
- Mióta először Forksba jöttünk. Csak akkor még Jacob nagyapja várt bennünket. Tényleg kutya, hogy is van ez? Azt hittük, hogy a farkasok már rég nem léteznek.
- Mi is azt hittük, amíg egyszer csak át nem változtunk. Utána kiderült, hogy egy csapat vérszopó az erdőben járkál. Azóta éjjelente a város környékén, és La Push-ban járőrözünk, nehogy megöljenek valakit. 2-őt már sikerült kiiktatnunk de még vannak vagy tízen. Egy vörös hajú nőstény vezeti őket.
- Victoria - mondtuk egyszerre Edwarddal, csak a különbség az volt, hogy míg ő gyűlölettel ejtette ki a nevet addig én félelemmel.
- Szóval ez a neve.
- Igen és pont miatta kérnénk a segítségeteket. Bellát akarja elkapni, mert 1 hónappal ezelőtt megöltük a társát, aki szintén Bellát akarta. Én és Bells ide költözünk, hogy ne találjon ránk, de addig Charlie védtelen lesz. Tudnátok rá is vigyázni? - kérdezte Edward mit sem törődve rémült tekintetemmel.
- Persze, majd odaküldök valakit a bandából. És mikor lesz a végső ütközet?
- Hát Emmettékkel úgy gondoltuk, hogy nem várjuk meg, míg ők találnak ránk, úgyhogy minél hamarabb annál jobb. De ezt még meg kell beszélni a falkavezérrel, oda tudnál vezetni hozzá?
Jacob kihúzta magát és nem kevés büszkeséggel a hangjában, azt mondta.
- Épp vele beszélsz.
Edwarddal nagy szemeket meresztettünk. Értem én, hogy Jake érett személyiség, meg minden, na de azért mégiscsak 16 éves!
- Értem. Ha gondolod, holnap neki állhatunk gyakorolni. Carlisle fogja megmutatni a az újszülöttek elleni harcmodort, ugyanis ő nagyon sok vámpírháborúban részt vett, amikor a Volturi-hoz tartozott.
- Mi az a Volturi? – meg sem várva Edward válaszát hozzá tette - Oké, ezt majd holnap után beszéljük meg, úgy látom, Bella mindjárt elalszik - nézett rám mire én pislantottam egy laposat és tiltakozni kezdtem.
- Folytassátok csak, ne is törődjetek velem - de Edward az ajkaimra tette kezét.
- Bella, édesem. Ne is próbálj vitatkozni - És ajkait gyengéden az enyémekhez érintette. Sajnos szerelmes csókunk nem tarthatott soká, mert Jacob elkezdte hangosan köszörülni a torkát.
- Akkor én lelépek gyerekek. Nem is zavarok tovább.
- Szia Jake – mondtam, de már el is tűnt.
Úgy látszik a gyorsaság nem csak a vámpírok lételeme, hanem a vérfarkasoké is.
- Edward…
- Hmm? - dörmögött bele kedvesem a nyakamba.
- Zavar, hogy Jacobék is részt vesznek az akcióban. Túl fiatalok még ehhez. Amúgy is, nem értem miért kell ekkora túlerő, azt hittem, hogy Victoria csapata a legrosszabb esetben is 15 fős. Ha Tanya családja is jön, akkor lazán elintézhetjük őket nem?
- Figyelj, Bella, ezt holnap megbeszéled Carlisle-lal. Ő a csata szakértő. Szerintem most már feküdj le, mert holnap sok dolgunk lesz. Még be kell rendezni a házat, és át kell hozni az összes cuccunkat…
- Minek? Azt hittem, hogy csak addig leszünk itt, amíg lerendezitek Victoriáékat, és utána visszaköltözünk.
- Hát, arra gondoltam, hogy itt lehetnénk egész nyáron, a saját házunkban, kettesben, ahol senki nem tör ránk… - ennél a résznél megeresztett egy gonosz vigyort.
- Oké, oké. Ne is folytasd tovább, meggyőztél. De most már tényleg vigyél haza, mert mindjárt összeesek.
Kitámolyogtam a házból, a szerelmemmel a nyomomban, aki szerintem attól félt, hogy hanyatt vágódom.
Megborzongtam, amikor érzékeltem, hogy milyen hűvös van kint. Edward megdörzsölte a jobb karom, hogy ne fázzak. Közben rám adta a dzsekijét a menetszél miatt. Karjaiba kapott és én mellkasához bújva elszenderedtem.
Csodálatos álmom volt.
A kis házam konyhájában álltam és főztem mikor Edward oda jött és megcsókolta a nyakam. A következő amit láttam, hogy az ágyban fekszünk és vadul tépjük le egymás ruháit. A többit már gondolom tudjátok, de ha nem, akkor a képzeletetekre bízom a dolgot. Engem is megtámadtak a tinédzserkori hormonok. Pedig azt hittem, én ebből kimaradok.
Az álmom hatására mosolyogva ébredtem. Edward mellettem feküdt a hatalmas ágyban.
- Jó reggelt, álom szuszék - köszöntött Edward és egy puszit nyomott a hátamra.
- Jó reggelt - mosolyogtam rá.
- Azon gondolkodom, hogy mit álmodtál. Egyfolytában a nevem hajtogattad, és nagyokat vigyorogtál néha.
- Oh - pirultam el. - Muszáj elmondanom?
- Igen! - vigyorgott rám. Láttam, hogy tudja, mit álmodtam, de élvezte, hogy zavarba hozhat.
Ekkor szerencsére megkordult a gyomrom, ami elterelte Edward figyelmét. Aggódó képet vágott.
- Ó. El is felejtettem, hogy tegnap nem is vacsoráztál. Biztosan nagyon éhes vagy. Esme főzött gombás ravioli-t - amikor meglepetten néztem rá, hozzá tette. - Alice elmondta neki, hogy ezt etted első alkalommal, amikor úgy igazából együtt voltunk.
- Ja, így már értem.
Miután befejeztem a reggelit és letettem a villát, Alice száguldott be a konyhába.
- Bella, segítened kell berendezni a lakást, elvégre ti fogtok ott lakni.
- Alice, nekem mindegy, hogy milyen a lakás, amíg Edward is ott van velem - belenéztem kedvesem szemébe, hogy dühös-e. De nem,  szemében nem volt se düh, se harag. Csak szerelem, gyengédség és vágy. Legalább már nem eszi magát a James-ügyön. Eddig attól féltem minden pillanatban, hogy eltűnik azzal az ürüggyel, hogy így sokkal jobb lesz nekem.
- Oké, akkor menjetek Charlie házába összeszedni a cuccaidat. De a ruháidat ne hozd el. Azokra nem lesz szükséged - tette hozzá gonosz vigyorral mire én látványosan nyeltem egyet. Mindenki elkezdett nevetni, még a ház túlsó végéből is halottam egy mély hangot. Emmett.
- Előbb szeretnék beszélgetni Carlisle-lal - mindenki értetlen képet vágott. - A csatáról – így már mindenki értette, hogy mit akarok én Carlisle-től. Eddig ugyanis nem sok dolgom volt vele, leszámítva egy-két cseppet sem vidám kirándulást a balesetin, melyek alkalmával Carlisle kénytelen volt itt-ott „megfoltozni”.
- Most nem tudsz. Behívták egy sürgős esethez.
- Oh értem. Hát akkor el is indulhatunk haza, nem? - néztem kérdőn szerelmem szemébe.
- Persze.
Bementünk a garázsba ahol Edward kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját. Most nem harcolhattam, hogy én vezessek mivel ez az ő kocsija. Láttam a szemeiben, hogy ezt tudja és élvezi is.
15 perc alatt beértünk az utcánkba. Amikor benyitottam a házba senki nem volt ott, hiszen Charlie hétvégenként is dolgozik.
Gyorsan összepakoltam a neszesszeremet, a CD-imet és a könyveket. Edward felkapta a táskát és levitte a cuccokat. A konyhában írtam egy levelet Charlienak, hogy csak visszajöttem összepakolni a cuccaim. Ne ijedjen meg, hogy esetleg kirabolták a házat. Bár egy ilyen kis városban erre csekély az esély. Aztán visszamentünk Edward kocsijához. Elindultunk, de Edward nem a Cullen ház felé vette az irányt, hanem a tisztás felé.
- Akarsz új ágyat, vagy megfelel az, amit vettünk?
Csúnyán néztem rá mire elvigyorodott.
- Legalább akkor ne vágj ilyen képet, mikor már a házban leszünk. Hisz tudod, hogy Esme és Alice mennyire szeretnék, hogy te örülj annak, amit neked csinálnak.
Felöltöttem a legangyalibb arcom és megkérdeztem, hogy így megfelel-e.
- Hmm, nem is tudom. Nem tudnál kevésbé szép lenni? Még a végén azt hiszik, hogy te nem is te vagy.
Grimaszoltam egyet.
- Igen ez az. Így pontosan megfelelsz - mondta és egy hatalmas vigyor terült szét az arcán. Oldalba vágtam de ettől még jobban vigyorgott. Már ha ez lehetséges.
Nem sokára odaértünk a házhoz, ahol egy kamion állt. Nem kellet sok idő, hogy rájöjjek, ez a bútorokat szállítja.
Alice ott ugrándozott a munkások között és utasításokat osztogatott, hogy mit hova tegyenek. Persze örömmel teljesítették kívánságait, hisz nem nagyon láttak még nála szebb nőt soha. Egy óra múlva, mikor minden a helyén volt, a munkások elszontyolodva elköszöntek és leléptek. De Alice még mindig nem engedte meg, hogy bemenjünk a házba, mondván, hogy ez meglepetés lesz és amúgy is láb alatt lennénk, úgyhogy elküldött minket. Ahhoz képest, hogy délelőtt még ragaszkodott ahhoz, hogy a mi házunk, mi rendezzük be…

Edward megkérdezte, hogy nincs-e kedvem megnézni az erdőt az ő módszerével. Kicsit gyanakvó voltam, de olyan szépen nézett a szemembe, hogy nem tudtam neki ellenállni, ezért igent mondtam. Felkapott a hátára és sikongatásaim közepette felugrott velem az egyik fára. Karjaim szorosabbra fonta a tökéletes márványmellkasán nehogy leessek és egyik fáról a másikra kezdett velem ugrándozni. Olyan boldog volt a sebességtől, hogy úgy nevetett, mint egy jóllakott ötéves. Az ő öröme az én számra is mosolyt csalt. Az egyik fa tetején aztán megállt, hátra nyúlt és óvatosan a karjaiba vett.
Lélegzetelállító látvány tárult a szemem elé. Láttam az egész erdőt, Forksot és a hideg, kék óceánt egyaránt.
A fenti hűvös szél könnyeket csalt a szemembe. Ezt Edward is észre vehette, mert fogta magát és azon az "úton" ahol jöttünk vissza is ment.
- Oh, Edward… Ez csodálatos volt.
- Örülök, hogy tetszett - mondta izgatottan. – Ha gondolod legközelebb is mehetnénk, csak, mondjuk Seattle-t nézzük meg.
- Amikor csak akarod - mondtam és szorosan behunytam a szememet, nehogy elszédüljek.
Egy idő után észrevettem, hogy már nem ugrálunk ezért résnyire nyitottam a szemem. A ház előtt álltunk, amit egy hatalmas piros szalag vett körül és az ajtó előtt egy óriási masniban végződött. Az egész család a teraszon állt és mosolygott. Még Rosalie is, aki már nem is volt annyira undok mióta megtudta, hogy fel akartam áldozni az életem "csak", hogy a családja, na meg persze az édes anyám, megmeneküljön Jamestől.
Lekászálódtam Edward hátáról és csodával határos módon nem estem fenékre. Alice odanyújtott egy ollót és azt mondta:
- Boldog előszülinapot - és megölelt. Mosolyogva oda mentem a masnihoz és a közepén elnyisszantottam a szalagot. Emmett hatalmasat nevetett ügyetlenségemen, mire én elpirultam és Rosalie hasba vágta.
Edward megfogta a kezem és bementünk a házba.
- Most meg mi van? - hallottam a hátam mögül Em értetlenkedő hangját, de senki nem válaszolt neki. Mindenki azt figyelte, hogy miképp reagálok az ajándékra.
Könnybe lábadt szemekkel rohantam Esméhez és Alice-hez és egyszerre öleltem át kettejüket.
- Imádom. Köszönöm.
Kicsit meg voltak lepve, de aztán észbe kaptak és ők is viszonozták az ölelést.
- Én köszönöm, hogy szereted a fiamat. - suttogta a fülembe Esme és elengedett.
- De hát őt nem lehet nem szeretni - mondtam neki mire kedvesem odajött és megcsókolt. Nyakába csimpaszkodtam és bevitt a házba. Észre sem vettem, hogy mindenki eltűnt körülöttünk, csak Edwardra figyeltem, aki egyre vadabbul csókolt. Én visszacsókoltam és a hajába túrtam. Lefektetett az ágyra és lehúzta rólam a pulóvert. Szorosan simultam testéhez, ami mintha most nem hideg lett volna, hanem tűz forró a vágytól. Megtaláltam az utat a pólójához és elkezdtem leráncigálni róla, hogy végigsimíthassam egész felsőtestét. Hangosan belenyögött a nyakamba. Hallottam, hogy eszeveszettül zihál csak úgy, mint én. Most a nadrág következett, amit úgy csúsztatott le rólam, hogy észre se vettem, és közben végig simogatta testem minden négyzetcentiméterét. Én is megkerestem a nadrágja zipzárját. A nadrágon keresztül is éreztem, ahogy egyre jobban kíván. Nem bírtam lehúzni róla a nadrágot ezért besegített. Nyelveink vadul keringtek egymás szájában. Már minden egyes ruhadarabot leszedtünk egymásról. És végre megtörtént. Végre tényleg, végérvényesen egyek lettünk. Csodálatos érzés volt. Ennél szebbet soha nem kaphatok.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés