A délelőtt kellős közepén ébredtem. Szerelmem mosolygós arcát láttam magam előtt, de észrevettem, hogy a szemében különös fájdalom tükröződött. Nem értettem, hogy mi baja lehet, hiszen a tegnapi nap, életünk egyik legszebb élménye volt. Legalábbis az én életemnek igen.

- Edward, mi a baj? - kérdeztem meglepődve a látottakon.

- Semmi – felelte, de láttam az arcán, hogy ez nem így van.

- Edward! Ne hazudj nekem! Látom, hogy valami baj van.

- Azt akarod tudni, hogy mi a bajom? Hát, tessék! - fakadt ki, számomra eddig ismeretlen dühvel. - TE MEGBÍZTÁL BENNEM ÉS ÉN VISSZAÉLTEM EZZEL. BÁNTHATTALAK, VOLNA! MEGÖLHETTELEK, VOLNA.

- Edward… - hápogtam a döbbenettől, de nem hagyott időt, hogy megszólaljak.

- Most már biztos el akarsz hagyni. Hiszen kinek kell egy olyan férfi, akivel le sem lehet feküdni anélkül, hogy az életét kockáztatná az ember - suttogta megnyomva az ember szót.

Könnyek tódultak a szemembe a mérhetetlen dühtől.

- EDWARD, EZT AZONNAL HAGYD ABBA! NEKEM EZ VOLT ÉLETEM LEGSZEBB ÉLMÉNYE ÉS EZEN NEM VÁLTOZTATHAT SENKI, MÉG TE SEM. HA TE EZT NEM VAGY KÉPES FELFOGNI, AKKOR MEG IS ÉRDEMLED, HOGY ELHAGYJALAK!! - üvöltöttem én is teljes erővel és felpattantam, de visszanyomott és szelídebben kezdett rá.

- De értsd már meg, hogy megölhettelek volna. És ezért én vagyok a hibás. Tönkre tettem az életed, újfent - mondta megtörten és magába roskadt.

Nyugtatóan kezdtem hozzá beszélni.

- Egy karcolás sincs rajtam. Látod? – a fejét állánál fogva magam felé irányítottam. - És tudod mit? Nem vagyok hajlandó ezt tovább hallgatni, úgyhogy elmegyek zuhanyozni és reggelizni. Addig gondold át a dolgokat!

Felkaptam a neszesszeremet, kiszedtem pár dolgot a hatalmas gardróbból, amit természetesen Alice kreált, és kivonultam a szobából. Dühösen léptem be a zuhany alá és addig áztattam magam, míg úgy nem éreztem, hogy vízköves lesz a hátam. Akkor felvettem a ruháim és bementem a konyhába. A lakás szerencsére csak 2 szintes volt, úgyhogy nem kellett sokat lépcsőznöm. Kikotortam a hűtőből egy tál salátát, amit valószínűleg Esme készített még tegnap, és megreggeliztem. Mikor betettem az edényeket a mosogatóba Edward hirtelen átkarolta a derekamat.

- Bocsáss meg, hogy így neked rontottam!

- Semmi baj, csak nem értettem, hogy mi bajod van. Neked talán nem volt jó? - kérdeztem szomorúan.

- Dehogynem! Hogy gondolhatsz ilyen képtelenséget?! Ez volt életem eddigi legszebb napja, csak féltelek. De tudod mit? Ne rágódjunk tovább ezen! Mit szólnál, ha meglátogatnánk a többieket?

- Oké, mehetünk - mondtam és kiindultam. Ma nem volt szükségem a dzsekimre, mert meleg, napos időnk volt.

Elindultam az autó felé, de Edward megrázta a fejét és hívogatóan kitárta csillogó karjait. Leesett, hogy futni akar.

- Ne Edward, könyörgöm! Tudod, hogy nem bírom a futást, és amúgy is, tegnap futottunk.

Megadta magát.

- Jó de akkor holnap megint futunk! - mondta. Kelletlenül bólintottam. Így korrekt.

Beszálltam a kocsiba, ahol Edward az ölébe vont. Így voltunk egész úton, míg oda nem értünk a házhoz. Alice kiszaladt elénk nyomában Jasperrel, a nyakamba vetette magát és megölelt.

Kicsit meglepett de viszonoztam az ölelést. Miért van az, hogy bármikor megérkezünk, Alice mindig elénk rohan?

- Ööö. Szia Alice, Jasper.

- Hello Bella - mondta Jasper mély hangján.

- Na, hogy tetszik a ház? Nem túl kicsi a gardrób? Nagyobbat akartam de Esme lebeszélt róla. - vágott bele Alice egyből a közepébe.

- Nem Alice, a ház tökéletesen megfelel - nyugtatta meg Edward. - De szerintem menjünk be a házba, mert Esme már alig várja, hogy ő is kikérdezhessen.

Bementünk a házba ahol szemet szúrt a szép versenyzongora hiánya, ami már a mi nappalinkban tündökölt. Esme diszkréten megkérdezte, hogy tetszett a ház mire megnyugtattam, hogy miden nagyon tetszik.

- Elrabolhatom Bellát egy kicsit? - kérdezte Alice és láttam, hogy valami nagyon fúrja az oldalát. O-ó remélem nem az amire gondolok… Ugye nem látta a ma éjszakát?!

- Persze, csak hozd vissza, különben nem állok jót magamért - mondta Edward és rám kacsintott.

Alice felvonszolt a szobájába. Aggódva megkérdezte:

- Bella jól vagy? Nem történt semmi baj?

Hát persze, hogy pont a ma éjszaka aggasztja! Egyből elvörösödtem.

- Khm. Igen persze. De erről ugye nem tud senki? - kérdeztem Jasperre gondolva, akivel mindent megoszt.

- Nem. Persze, hogy nem mondtam el senkinek! - biztosított.

- Akkor jó - hallatszott a hangomon a megkönnyebbülés.

Még beszélgettünk egy kicsit, de nem sokáig, mert Edward bejött és visszakövetelt a húgától.

- Bella itt az ideje, hogy egyél.

- De Edward, tudok én otthon is főzni. Igazán nem kell, hogy Esmét ezzel zargassuk.

- Már késő - felelte. - Már megcsinálta. Jaj, ne kéresd már magad, tudod, hogy mennyire örül, ha jól érzed magad nálunk - tette hozzá kérlelő arccal, aminek nem tudtam ellenállni, úgyhogy egy szó nélkül megindultam lefelé. Már a lépcső közepénél éreztem a frissen sült pizza illatát. Fel akarnak engem hizlalni. Összefutott a nyál a számban. Kit érdekel? A gyomrom egy hatalmasat mordult, mire Edward és a TV-t néző Emmett hangos röhögésben törtek ki. Éreztem, hogy elpirulok mire Edward átölelt és egy bocsánatkérő puszit nyomott a fejem búbjára. Miután elpusztítottam a pizza negyedét, megköszöntem Esmének, hogy ilyen kedves.

- Ugyan már drágám, egy szóra sem érdemes. Tudod mit? Vigyétek el a maradékot. Alice mondta, hogy ma este vendégeitek lesznek - itt jelentőségteljesen Edwardra pillantott, mire neki elkomorult a tekintete.

A kezembe nyomott egy reklámszatyrot, amiben a pizza volt, és egy hatalmas anyai ölelésben részesített. Úgy meglepett Esme érzelemkitörése, hogy meg sem bírtam mozdulni. Edward kitessékelt a házból és beszálltunk a kocsiba.

- Edward, miért mondta azt Esme, hogy vendégeink lesznek? - kérdeztem mivel nem is sejtettem, hogy mire, vagy kire gondolhatott.

- Majd meglátod – mondta, érzelem mentsen, de arcán láttam, hogy dühös… Nagyon.

Nem kérdezgettem, nehogy még jobban feldühítsem. Nemsokára a kivilágított házunk előtt voltunk.

Várjunk csak! Kivilágított?

De hát én mindent lekapcsoltam mielőtt elmentünk, csak az ajtót nem zártam be, mert ezt a helyet szinte senki nem ismeri. Kérdőn néztem Edwardra, akit szemlátomást nem lepett meg a dolog. Így hát én is próbáltam nem ezen agyalni. Mikor beléptem a nappaliba, egy hatalmasat sikítottam, mire Edward a számra helyezte kezét és finoman átölelt. Jacob három hatalmas farkas kíséretében ült a földön.

- Bocsi, hogy így betörtünk, de kint, gondolom ezt észrevettétek, szakad az eső. Ezek itt a barátaim. David, Jeff és Tim - mutatott sorban a farkasokra, akik mordultak egyet, amikor vezetőjük az ö nevüket mondta.

Szóval erre gondolt Esme, amikor látogatókat említett. Most már értem miért rakott el ennyi kaját. A méretükből ítélve kétszer annyi élelemre van szükségük, mint egy kőművesnek.

- Öhm, sziasztok - nem tudtam, hogy értik-e amit mondok. Jake megérezte a bizonytalanságom ezért bátorítóan rám vigyorgott.

- Nyugodtan beszélhetsz hozzájuk, megértik.

- Oké - mondtam valamivel határozottabban. - Srácok, hoztam egy kis pizzát, ha kértek itt van nálam - mondtam és megráztam a reklámszatyrot. A három farkas hirtelen és nagyon ijesztően indult meg felém. Még félúton sem jártak, mikor Edward védekező pózban elém ugrott és fenyegető morgás tört fel mellkasából. A farkasok megtorpantak. Láthatóan nem akartak semmi rosszat csak enni. Kérdőn néztek Jake-re.
- Majd én elveszem - mondta és így is tett. Odaadta a srácoknak, akik megszagolták és egy hangosat horkantottak, nemtetszésüket kifejezve. Pedig igazán jó illata van.
- Edward anyukája sütötte - mondtam, mikor rájöttem, hogy mi a bajuk. Úgy néztek rám, mintha egy őrült lennék. - Nincs benne semmi. Én is ettem belőle - tártam szét karjaimat, hogy demonstráljam, nem lett tőle semmi bajom. Vállat vontak és pillanatok alatt eltüntették az egészet.
- Megkérdezhetném, minek köszönhetjük látogatásotok? - morogta Edward mérgesen.
- Mi van, már nem tudsz a fejekben olvasni? - kérdezte Jacob gúnyosan mire Edward horkantott egyet.
- Ne terelj, kutya! Mondd, mi szél hozott, aztán kotródj a házamból!
- Csak gondoltam megbeszélhetnénk, mikor legyen a gyakorlás, de ha neked nem fontos Bella élete, akkor akár el is vihetem La Pushba. Ott biztos kíváncsi rá valaki.
Egy szempillantás alatt Edward hangosan morogva nekirontott Jake nyakának. A farkasok sem tétlenkedtek, megindultak Edward felé, de Jacob fulladozva leintette őket.
- NE EDWARD!!! - sikítottam. - EZT AZONNAL HAGYJÁTOK ABBA!
De mintha ott sem lettem volna, sőt Jacob feje egy árnyalatnyival még lilább lett. Hirtelen elrúgta magától kedvesemet, aki a falnak repült. Fel sem bírtam fogni, hogy képes valaki ekkora erőt kifejteni. De Edward már fel is pattant és hitetlenkedve nézett Jacobra.
- Tudom mire gondolsz kutya és igazad van - hajtotta le a fejét. - De nem bírom… nem vagyok képes rá - suttogta fájdalmas hangon.
- Pedig mindenki jobban járna, vérszopó. Forks, mert nem szívnátok a  vérüket, a quilute-ok mert nem kéne farkas alakban pompáznunk és Bella, akinek nem kéne azzal együtt élnie, hogy minden egyes pillanat, amit veletek tölt, végzetes lehet számára. És én is meg tudnám neki adni, amit csak akarhat, ezt te is tudod nagyon jól!
Itt pattant el a húr nálam. Lerogytam a földre és sírva fakadtam a gondolattól, hogy Edward elhagyjon engem. Ketten rohantak oda mellém, de nekem most csak az én egyetlen szerelmemre volt szükségem.
- Nem, Edward… - nyöszörögtem kétségbeesetten. - Ne hagyj el! - alig bírtam beszélni, a sírástól összerándult a gyomrom és nem engedett erős tartásából, ettől hányingerem lett, a fejem is fájt, de úgy, hogy üvölteni lett volna kedvem.
Egyszer csak nem bírta tovább a szervezetem, elájultam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés