|
31.fejezet
2011.05.05. 12:57
31. fejezet.
Alice szemszöge:
Istenem, olyan tökéletes minden, mindenki boldog és olyan jó a hangulat. Damien is tök jó fej (mint ahogy azt már előre sejtettem) még vásárolni is eljön velünk és nem panaszkodik vagy bármi, egyetlen kérése csak az volt, hogy néha engedjük be egy könyvesboltba. De ezen csak szólnunk kell, és már jön is, cipeli a csomagjainkat, segít kiválasztani két ruha közül, és ha véleménye van valamiről, mindig elmondja, de nem úgy hogy bántó legyen… Inkább olyan ő nekem, mint egy aranyos és segítő báty. Én ennek annyira örülök. Jasper rel minden szépen alakul, bejelentettük az eljegyzésünket, amit ügye mindenki tudott már jó előre, de akkor is jó érzés volt kimondani, hogy a vőlegényem! Istenkém, milyen jó érzés lesz akkor kimondani, hogy a férjem?! Hah már most bele borzongok! Persze Rose és én már tisztára be is vagyunk pörögve szervezzünk, megrendelünk, visszamondjuk, nézegetjük… minden amit csak el lehet képzelni. Néha még Bella is beszáll. Rosalie mesélte hogy szerinte jót tesz neki hogy megint mindenki felvidult. Mert ha szomorúak akkor Bells képes még azért is magát okolni. Tényleg össze illő páros ő és Edward.
Most is épp indulnék Rose szobájába hogy tovább hogy végre mindent megszervezünk, ám mielőtt még elérhettem volna a kilincset, két erős kar ragadta meg a derekam majd egy szenvedélyes, térd rogyasztó csókban forrtunk össze.
- Csak nem hiányoztam? – kérdeztem a mellkasától, miközben még az előző csóktól pihegtem.
- Nekem mindig hiányzik a menyasszonyom! – Mormogta mély hangján. Én felkuncogtam.
- Olyan jó amikor ezt mondod! – vigyorogtam rá. Akár hányszor mondja is ki rajtam folyton egész testemen átfut egy jóleső bizsergés hullám.
- Ezt örömmel hallom… - majd egy kényeztető csókkal ledöntött a lábamról az ágyra.
Hogy egy mély, forró és igazán kielégülést hozó szeretkezésben részesítsen. Nem siettünk el semmit, simogattuk, harapdáltuk egymást. A lökései erősek mégis óvatosak voltak, lassú ritmusban járt ki-be, szinte teljesen kicsúszott belőlem, hogy egy pillanat múlva megint teljes méreteiben élvezhessem. Őrületes volt ez a tempó, néha majd eszemet vesztettem annyira kívántam de ő végig kitartotta magát, aminek eredményeként életem eddigi legszebb, legmélyebb szeretkezését köszönhetem.
Ezek után még inkább úgy éreztem mintha az életem egy álom lenne, egy csodálatos varázslatos álom. Napközben az esküvőnket terveztük, éjszakánként pedig a vőlegényem kényeztető kezei közé kerültem. Az idő szinte repülni látszott. Hiszen nemrég még hónapok voltak az esküvőmig most pedig már csak napok választottak el a boldogító igentől. Rose már a leánybúcsúm utolsó részletei intézi…
Te szent tehén már csak három nap van hátra… Az utolsó együtt töltött éjszaka amit még nem férj és feleségként teszünk meg… Olyan hihetetlen az egész. Alig másfél év telt el mióta megismertem az én félistenemet és bámulatra méltó családját… Az életem megváltozott. Mindig egyedül kellet élnem, hisz emberek közt nem volt maradásom., más „vámpírok” pedig nem ismertem... De aztán jött Nessie és színt hozott az életemben. Bemutatott szerelmemnek és boldoggá tette az éltem. Nessie és Jasper nekik köszönhetem hogy megmentetek az örökös magánytól és helyébe vé
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés