|
9 fejezet - Nos akkor...
2011.05.05. 13:42
Kimondhatatlanul bizseregtem… Mindenhol, az ujjam hegyétől kezdve egészen fülemig. Komikus, hogy ilyen hosszú élet alatt, inkább tanultam, és ismerkedtem, mint éreztem. Nem kifejezettem éreztem ezt az érzést még, de olvasni már olvastam róla, láttam filmekben, ahol tehetséges, avagy kevésbé ügyes színészek prezentálják. Sőt, tudtam, hogy Maryon időnként romantikus könyvekből vesz ihletett ahhoz, hogy- hogyan gerjessze fel még jobban öcsikém vágyát… Azt hiszem ez a szenvedély… az a fülledt, erotikus dolog, ami miatt a tinédzserek a matekóra kellős közepén elképzelik, hogy kedvenc sportolójuk mellkasáról eszik a csoki fagyit, vagy éppen a kedvenc a playboy lányukról.
Emlékeztem rá, hogy annak idején volt jó pár lány, aki elpirult a közelségemtől, egy-egy bóktól, de Nenay nem elpirult, nem zavarban volt, hanem vágyakozott… utánam.
Olyan erősen szívtam be a levegőt, hogy féltem bordáim ropogásába belezeng az iskola, de mellkasom a sok levegőn kívül egy új céltól is dagadt.
Ma reggel még szánalmasnak, és hülyének éreztem magamat, most meg már valami eszméletlen pasinak, aki miatt minden lány a falat kaparná a vágytól. Furcsa volt ez az érzés.
Egész áldott nap ez járt utána a fejemben…
- Wrath, vegyél egy nagyon – nagyon hideg zuhanyt a kedvemért - hallottam meg a fejemben Victor hangját, mire vigyorogva elindultam a fürdőmbe, de megálltam a kádnál, azon voltam, hogy csak poénból, még jobban ingerelem őt. De a kádra most furcsa szemekkel néztem. Még sosem próbáltam ki, lévén, hogy a vámpíroknak nincs szükségük fürdésre, és ha sietni kellett, vagy suli volt, akkor inkább a zuhanyt választottam. De most…
Tele engedetem a kádat vízzel, és levetkőztem, majd a forró, vízben elmerültem, és hirtelen levegőt is elfelejtettem venni, ahogy agyamban megjelent egy kép. Nenay… Ahogy elfúlva feljön a víz alól, csukott szempilláról csöpög le a víz, a haja hátára és mellére simul, ajkai elnyílnak, hogy levegőt vegyen, apró kezeivel végig simít a haján, majd gyönyörű macskaszerű szemit kinyitja, és rám nézve elmosolyodik.
- Hoppá – dőltem hátra a kádban, fejem a hideg porcelánhoz ért. A víz finoman nyaldosta, simogatta a mellkasomat, a hasamat, és a fülledt levegőtől, és a fantáziám is füllettebb lett.
Igyekeztem árnyékolni a jóleső ingert, ami minden porcikámon száguldozott, és nagyon – nagyon hosszú fürdőt vettem. A víz már kezdett kihűlni, mikor kiszálltam a kádból, és végignéztem vízcseppekkel ékesített mellkasomon.
Tekintetem követte a vízcseppek útját, és furcsa mód először éreztem azt, hogy nagyon… hm… állatias vagyok. Izmaim keményen megfeszültek, ha megfeszítettem a karomat, mellkasom szépen formált volt hasammal egyetemben, lábaim férfiasak voltak, se nem túl vastagok, se nem olyanok, mint a pipaszár. Önkényes mosolyra húzódott a szám, Rupert ezzel nem fog versenyre kelni! Aztán a mosoly lehervadt az arcomról.
Nem tudom, hogy Nenay mit válaszolt neki! Igent mondott? Vagy kikosarazta, ahogy remélem? Legszívesebben körmömet végighúztam volna bőröm felületén, míg a vér ki nem buggyan, de sebezhetetlen vagyok… külsőleg, emlékeztettem magam. Csak külsőleg.
Fáradt sóhajjal tekertem derekamra a törülközőt és léptem ki a szobámból, mire teljesen új és váratlan élmény fogadott.
- Wrath! – hangja kezdettben boldog és vidám volt, aztán utána mély, szinte már rekedt suttogás. Lelia…
Hosszú, szőke haja ki volt bontva, csak egy tincs volt szoros fonásban. Szőke szempillái megremegtek, ahogy tekintetét végig futta a testemen, és egyik ujját a szájához emelte.
- Kopogni te egyáltalán nem szoktál? – kérdeztem, de hangom nem volt sértő, ahogy a szemei cikáztak a bőrömön, kicsit ingerlő volt, és hízelgett hiúságomnak.
- Mi… minek, ha egyszer gond… gondolatolvasó vagy – mondta nehezen forgó nyelvvel, és sötétbarnás színű szeme az enyémbe mélyedt.
- Mert nem mindig CSAK gondolatolvasó vagyok, a lényem része, de nem használom mindig – lettem kicsit erélyesebb, saját figyelmetlenségemet leplezve.
- De hát hallottál! – mondta csodálkozva.
- Mi? Dehogy! – tiltakoztam, mire bosszúsan rám meredt.
- Béna húzás – fonta keresztbe mellkasa előtt karját – a vámpíroknak sirály a memóriájuk. És különben is azt mondtad, hogy gyere.
Egy perc alatt állt össze kép… miközben én éppen egy szőkésbarna lányról álmodoztam, a csurig töltött kádban, ez a lány azt kérte jöjjön be, én meg Nenay telet ajkáról képzeltem hallani a szavakat, és ez elevenen rázott meg. Jesszus, jó, hogy a fürdőbe nem jött utánam!
- Sajnálom, azt hittem, hogy valaki más az – mondtam, majd hirtelen túl kevésnek éreztem magamon azt az egy száltörülközőt.
- Ez nagyon kedves volt, Wrath Lihgting Dark! – mondta szúrósan, és levágódott a kanapémra, majd keresztbe tette lábát, melyen felcsúszott a szoknya. Lelia jó csaj volt, hosszú combok, kicsi, formás mellek, nagy ártatlan boci szemek… de nem az estem. Bezzeg, az a vad, macskalány, akinek mintha felvágták volna a nyelvét, és jó pár zoknival kitömték a melltartóját… Ő mindjárt más.
- Nem úgy gondoltam – kértem bocsánatot – Kérlek, kimennél, még felöltözöm? – hunytam be a szememet, mert a kérés ritka kínosan hangzott egy pasi szájából. Egy férfinek nem kéne élveznie, ha egy lány bámulja őt, miközben öltözik?
- Persze, nem gond – pattant fel Lelia, és morcosan felkapta a táskáját a kanapéról.
- Utána dumálunk – kaptam el a csuklóját. Aztán kicsivel, lágyabb arckifejezéssel mosolygott rám, kevésbé volt erőltetett, mint vártam.
- Jah – mondta válaszul, majd elviharzott a szobámból.
Tanácstalanul álltam, és tarkómat vakargatva fordultam körbe a szobámban, nem tudtam, de Lelia most mindet összezavart, mármint nem az érzéseimet, csak a pillanatot, felélénkült egóm visszaaludt, és nem örültem neki. Ma biztos átmegyünk Nenayékhoz. Hisz Kirk a családfő, megkért minket tartsunk velük egy kellemes kis eszmecserére, mert a lánya nem fog akadálni címszóval.
Felhúztam hát a fehér boxeremre egy farmert, egy könnyű inget, majd, vizes tincseimet megszárítottam hajszárítóval, ami totál lányos dolog volt. De Ian is így csinálta, és ő aztán minden, csak nem lányos.
Miután tökélyre vittem a külsőmet, amit újfent eléggé gáznak és nőiesnek éreztem, kijöttem a szobámból, és elindultam Lelia felkeresésére. Nem kerestem sokáig, lent ült a kanapén Coleen és lelkesen csacsogtak, kuncogtak, és egyéb lányos dolgokat tettek.
Uff.
Úgy döntöttem, hogy élve a sors adat lehetőséggel Wrath balra el fázisba vág, ami működött is, egészen addig, amíg bele nem ütköztem Elizabethbe.
Okkersárga szemét egyenesen az enyémbe fúrta, majd, kedvesen rám mosolygott.
- Hogy s mint Wrath? – kérdezte közönyösen.
- Jól vagyok, kösz. – néztem ösztönösen félre – Na és te?
- Detto – somolygott, majd megfogta a kezemet, és elkezdett a Lujzával közös szobájuk felé húzni – beszélni akarok veled, már egy hete! De idáig sose volt túl jó neked. Most léptek tehát, amíg észnél vagy, és józan!
- Francba – puffogtam, mire rám villantotta a tekintetét, de vigyorogva.
- Előlem hiába titkolod, amit titkolni akarsz, de nem fogok rákérdezni… Szóval nyugodj meg a mi titkunk, marad, hogy rágerjedtél Wolfék egyetlen egy szem lányára.
- Mi? Nem. Én nem. Elment az eszed? Hangosabban nem megy? – néztem a csukott ajtó felé, mire láttam, hogy mosolya kiszélesedik – Amúgy meg ez hülyeség. Tényleg jó csaj…. – oh apám de még mennyire, hogy az! Nagy, formás mellek, és érzik buja száj… - És nem mondom, hogy nem feküdnék le vele… mármint… hát nos, az esküvőnk után termesztésen. Ez persze nem jelent azt, hogy el akarom venni most. Avagy máskor…
- Ne hadoválj! – nevetett Beth.
- Élvezed mi? – morcoskodtam.
Felemelte hüvely és mutató ujját és a köztük lévő két milliméter alapján megállapítottam, hogy egy „kicsit” tetszik neki a Wrath szívatós műsor.
- Amúgy mit keres itt Lelia? – kérdeztem.
- Biztos hiányoztál neki – csúfolódott Beth.
- Ha-ha – néztem rá szúrósan.
- Te vagy gondolatolvasó – emelte fel a kezét.
- Miért jön ma mindenki ezzel? – emeltem fel a két kezemet, és értetlenül meredtem rá.
- Talán mert… Gondolatolvasó vagy? - morfondírozott Beth.
- Nah jó, mondd, mit akarsz – adtam fel, mire szélesen rám mosolygott.
- Nyilván neked is feltűnt, hogy Lujza igen összemelegedett Lou Wolffal – nézett rám cinkosan.
- Aha fel – bólintottam.
- Szerintem támogatnunk kéne az ügyet. Tudod, hogy mostanában Lujza nagyon magányosnak érzi magát, és szomorú. Előttem is próbálja tagadni, de ő valóban az… És ez abból fakad, hogy úgy érzi, egyedül van… De ez a srác… Ez nagyon levette a lábáról… Úgy hogy, ma, ha egy mód van rá, valahogy alakítsuk, úgy a helyzetet, hogy kicsit kettesben legyenek – vetette fel ötletét.
- Meg tudom oldani – bólintottam majd felálltam – ha csak ennyit akartál, akkor már megyek is.
- Csak ennyit – bólintott
Később azonban nem tudtam elkerülni Leilat, hosszan ecsetelt valami alakváltó ügyet, de képtelen voltam oda figyelni, mert már szememet folyton az órán tartottam, hogy lássam, hogyan tudnék időben úgy megérkezni, hogy lássam még a lányt. Fontos lett volna, ha végre képes lennénk vele beszélgetni, merengtem, miközben Lelia szavai monoton zümmögésként jutottak el az agyamba.
Aztán végre valahára elindultunk, Leila kénytelen volt haza menni, és itt hagyni bennünket, én meg szinte repültem, de bátorságom nem tartott túl soká, a végére túlságosan lelassultam, és megálltam a Wolf család garázsánál.
- Minden rendben? – fordult hátra Reid,
- Jah persze – mondtam, majd a cipőm orrával bökdöstem a földet – de egy kicsit még maradnék, mondtam.
- Maradj fiam, ameddig jól esik – mosolygott rám jóságosan Reid majd Florete is, miközben Beth rám vigyorgott, és huncutul rám kacsintott.
Mosolyogva megráztam a fejem, miközben elidőzött a tekintetem a garázsban, a két luxusautó mellett ott állt a Harley Davidson. És most is szállt belőle az a fantasztikus édeskés, gyümölcsös illat, ami annyira oda nem illő volt. Ahogy a lány sem illett a mi világunkba.
Egy törékeny, hideg, rideg szépség, aki olyan kislányos még, és egy ilyen szörnyeteggel jár az iskolába. Lefagyva meredtem a motorra, mert nyikordult a garázsajtó, és a lány lépett be rajta. Hosszú, szőkésbarna haja szoros copfban pihent, a szűk, sötétkék farmernadrág, kényelmesen nyúlt el a lány hosszú lábán, és a kicsit alkalmibb fekete felső csak még jobban kidobta a lány porcelánszerű bőrét. Inkább volt olyan, mint egy kislány, aki maffia főnök egy szem lánya volt, mint egy karakán tigris, aki csak a hecc kedvéért is kemény. Hirtelen vágy fogott el, hogy megtudjam, milyen volt kislányként. Jelmezbálban volt-e már? És ha igen, hercegnőnek öltözött? Voltak titkos álmai egy szőke hercegről, aki fehér lovon jön? Vagy elvből is kiröhögte az egészet.
Nenay abban a percben sok mindennek tűnt, éterinek, lágynak, és távolinak… Annyira elérhetetlen volt, hisz három ikerbástya védte, egy szőke szirén őrizte, és az egyik leghatalmasabb harcos gátolta az utat a legfelső, torony, legfelső szobájához, amiben Ő lakott. A piciny rock hercegnő, aki nyafogott, nagyképű volt, kissé felvágták a nyelvét, a modora is kivetni való volt… De ha egyszer ezek mellett olyan könnyen elsiklottam? Ha ő olyan elképesztően lágy, mint a legesleglágyabb méz, ott belül, hogyan is lennék képes nem észre venni azt a másik lényt, aki ott bújik meg a kemény maszk mögött.
Ez volt Nenay, jöttem rá hirtelen, egy olyas fajta kincs, amit annyi minden véd, hogy a rá nem méltókat elriasszák, aki azonban rájött arra, hogyan nyílik, hogy lehet eljutni hozzá, megismerte, azt a lágyságot, vidámságot, és sziporkázó tehetséget, ami ott bújt meg a macskaszerű szemek mögött.
- Csinos vagy – szólaltam meg, ahogy váratlanul felém fordította a fejét, megdermedt, a sötétségbe meresztgette a szemeit, annak ellenére, hogy tisztában voltam vele, hogy tudja, ki vagyok, hagytam, hadd játsszon az ő módszerével.Kimondhatatlanul bizseregtem… Mindenhol, az ujjam hegyétől kezdve egészen fülemig. Komikus, hogy ilyen hosszú élet alatt, inkább tanultam, és ismerkedtem, mint éreztem. Nem kifejezettem éreztem ezt az érzést még, de olvasni már olvastam róla, láttam filmekben, ahol tehetséges, avagy kevésbé ügyes színészek prezentálják. Sőt, tudtam, hogy Maryon időnként romantikus könyvekből vesz ihletett ahhoz, hogy- hogyan gerjessze fel még jobban öcsikém vágyát… Azt hiszem ez a szenvedély… az a fülledt, erotikus dolog, ami miatt a tinédzserek a matekóra kellős közepén elképzelik, hogy kedvenc sportolójuk mellkasáról eszik a csoki fagyit, vagy éppen a kedvenc a playboy lányukról.
Emlékeztem rá, hogy annak idején volt jó pár lány, aki elpirult a közelségemtől, egy-egy bóktól, de Nenay nem elpirult, nem zavarban volt, hanem vágyakozott… utánam.
Olyan erősen szívtam be a levegőt, hogy féltem bordáim ropogásába belezeng az iskola, de mellkasom a sok levegőn kívül egy új céltól is dagadt.
Ma reggel még szánalmasnak, és hülyének éreztem magamat, most meg már valami eszméletlen pasinak, aki miatt minden lány a falat kaparná a vágytól. Furcsa volt ez az érzés.
Egész áldott nap ez járt utána a fejemben…
- Wrath, vegyél egy nagyon – nagyon hideg zuhanyt a kedvemért - hallottam meg a fejemben Victor hangját, mire vigyorogva elindultam a fürdőmbe, de megálltam a kádnál, azon voltam, hogy csak poénból, még jobban ingerelem őt. De a kádra most furcsa szemekkel néztem. Még sosem próbáltam ki, lévén, hogy a vámpíroknak nincs szükségük fürdésre, és ha sietni kellett, vagy suli volt, akkor inkább a zuhanyt választottam. De most…
Tele engedetem a kádat vízzel, és levetkőztem, majd a forró, vízben elmerültem, és hirtelen levegőt is elfelejtettem venni, ahogy agyamban megjelent egy kép. Nenay… Ahogy elfúlva feljön a víz alól, csukott szempilláról csöpög le a víz, a haja hátára és mellére simul, ajkai elnyílnak, hogy levegőt vegyen, apró kezeivel végig simít a haján, majd gyönyörű macskaszerű szemit kinyitja, és rám nézve elmosolyodik.
- Hoppá – dőltem hátra a kádban, fejem a hideg porcelánhoz ért. A víz finoman nyaldosta, simogatta a mellkasomat, a hasamat, és a fülledt levegőtől, és a fantáziám is füllettebb lett.
Igyekeztem árnyékolni a jóleső ingert, ami minden porcikámon száguldozott, és nagyon – nagyon hosszú fürdőt vettem. A víz már kezdett kihűlni, mikor kiszálltam a kádból, és végignéztem vízcseppekkel ékesített mellkasomon.
Tekintetem követte a vízcseppek útját, és furcsa mód először éreztem azt, hogy nagyon… hm… állatias vagyok. Izmaim keményen megfeszültek, ha megfeszítettem a karomat, mellkasom szépen formált volt hasammal egyetemben, lábaim férfiasak voltak, se nem túl vastagok, se nem olyanok, mint a pipaszár. Önkényes mosolyra húzódott a szám, Rupert ezzel nem fog versenyre kelni! Aztán a mosoly lehervadt az arcomról.
Nem tudom, hogy Nenay mit válaszolt neki! Igent mondott? Vagy kikosarazta, ahogy remélem? Legszívesebben körmömet végighúztam volna bőröm felületén, míg a vér ki nem buggyan, de sebezhetetlen vagyok… külsőleg, emlékeztettem magam. Csak külsőleg.
Fáradt sóhajjal tekertem derekamra a törülközőt és léptem ki a szobámból, mire teljesen új és váratlan élmény fogadott.
- Wrath! – hangja kezdettben boldog és vidám volt, aztán utána mély, szinte már rekedt suttogás. Lelia…
Hosszú, szőke haja ki volt bontva, csak egy tincs volt szoros fonásban. Szőke szempillái megremegtek, ahogy tekintetét végig futta a testemen, és egyik ujját a szájához emelte.
- Kopogni te egyáltalán nem szoktál? – kérdeztem, de hangom nem volt sértő, ahogy a szemei cikáztak a bőrömön, kicsit ingerlő volt, és hízelgett hiúságomnak.
- Mi… minek, ha egyszer gond… gondolatolvasó vagy – mondta nehezen forgó nyelvvel, és sötétbarnás színű szeme az enyémbe mélyedt.
- Mert nem mindig CSAK gondolatolvasó vagyok, a lényem része, de nem használom mindig – lettem kicsit erélyesebb, saját figyelmetlenségemet leplezve.
- De hát hallottál! – mondta csodálkozva.
- Mi? Dehogy! – tiltakoztam, mire bosszúsan rám meredt.
- Béna húzás – fonta keresztbe mellkasa előtt karját – a vámpíroknak sirály a memóriájuk. És különben is azt mondtad, hogy gyere.
Egy perc alatt állt össze kép… miközben én éppen egy szőkésbarna lányról álmodoztam, a csurig töltött kádban, ez a lány azt kérte jöjjön be, én meg Nenay telet ajkáról képzeltem hallani a szavakat, és ez elevenen rázott meg. Jesszus, jó, hogy a fürdőbe nem jött utánam!
- Sajnálom, azt hittem, hogy valaki más az – mondtam, majd hirtelen túl kevésnek éreztem magamon azt az egy száltörülközőt.
- Ez nagyon kedves volt, Wrath Lihgting Dark! – mondta szúrósan, és levágódott a kanapémra, majd keresztbe tette lábát, melyen felcsúszott a szoknya. Lelia jó csaj volt, hosszú combok, kicsi, formás mellek, nagy ártatlan boci szemek… de nem az estem. Bezzeg, az a vad, macskalány, akinek mintha felvágták volna a nyelvét, és jó pár zoknival kitömték a melltartóját… Ő mindjárt más.
- Nem úgy gondoltam – kértem bocsánatot – Kérlek, kimennél, még felöltözöm? – hunytam be a szememet, mert a kérés ritka kínosan hangzott egy pasi szájából. Egy férfinek nem kéne élveznie, ha egy lány bámulja őt, miközben öltözik?
- Persze, nem gond – pattant fel Lelia, és morcosan felkapta a táskáját a kanapéról.
- Utána dumálunk – kaptam el a csuklóját. Aztán kicsivel, lágyabb arckifejezéssel mosolygott rám, kevésbé volt erőltetett, mint vártam.
- Jah – mondta válaszul, majd elviharzott a szobámból.
Tanácstalanul álltam, és tarkómat vakargatva fordultam körbe a szobámban, nem tudtam, de Lelia most mindet összezavart, mármint nem az érzéseimet, csak a pillanatot, felélénkült egóm visszaaludt, és nem örültem neki. Ma biztos átmegyünk Nenayékhoz. Hisz Kirk a családfő, megkért minket tartsunk velük egy kellemes kis eszmecserére, mert a lánya nem fog akadálni címszóval.
Felhúztam hát a fehér boxeremre egy farmert, egy könnyű inget, majd, vizes tincseimet megszárítottam hajszárítóval, ami totál lányos dolog volt. De Ian is így csinálta, és ő aztán minden, csak nem lányos.
Miután tökélyre vittem a külsőmet, amit újfent eléggé gáznak és nőiesnek éreztem, kijöttem a szobámból, és elindultam Lelia felkeresésére. Nem kerestem sokáig, lent ült a kanapén Coleen és lelkesen csacsogtak, kuncogtak, és egyéb lányos dolgokat tettek.
Uff.
Úgy döntöttem, hogy élve a sors adat lehetőséggel Wrath balra el fázisba vág, ami működött is, egészen addig, amíg bele nem ütköztem Elizabethbe.
Okkersárga szemét egyenesen az enyémbe fúrta, majd, kedvesen rám mosolygott.
- Hogy s mint Wrath? – kérdezte közönyösen.
- Jól vagyok, kösz. – néztem ösztönösen félre – Na és te?
- Detto – somolygott, majd megfogta a kezemet, és elkezdett a Lujzával közös szobájuk felé húzni – beszélni akarok veled, már egy hete! De idáig sose volt túl jó neked. Most léptek tehát, amíg észnél vagy, és józan!
- Francba – puffogtam, mire rám villantotta a tekintetét, de vigyorogva.
- Előlem hiába titkolod, amit titkolni akarsz, de nem fogok rákérdezni… Szóval nyugodj meg a mi titkunk, marad, hogy rágerjedtél Wolfék egyetlen egy szem lányára.
- Mi? Nem. Én nem. Elment az eszed? Hangosabban nem megy? – néztem a csukott ajtó felé, mire láttam, hogy mosolya kiszélesedik – Amúgy meg ez hülyeség. Tényleg jó csaj…. – oh apám de még mennyire, hogy az! Nagy, formás mellek, és érzik buja száj… - És nem mondom, hogy nem feküdnék le vele… mármint… hát nos, az esküvőnk után termesztésen. Ez persze nem jelent azt, hogy el akarom venni most. Avagy máskor…
- Ne hadoválj! – nevetett Beth.
- Élvezed mi? – morcoskodtam.
Felemelte hüvely és mutató ujját és a köztük lévő két milliméter alapján megállapítottam, hogy egy „kicsit” tetszik neki a Wrath szívatós műsor.
- Amúgy mit keres itt Lelia? – kérdeztem.
- Biztos hiányoztál neki – csúfolódott Beth.
- Ha-ha – néztem rá szúrósan.
- Te vagy gondolatolvasó – emelte fel a kezét.
- Miért jön ma mindenki ezzel? – emeltem fel a két kezemet, és értetlenül meredtem rá.
- Talán mert… Gondolatolvasó vagy? - morfondírozott Beth.
- Nah jó, mondd, mit akarsz – adtam fel, mire szélesen rám mosolygott.
- Nyilván neked is feltűnt, hogy Lujza igen összemelegedett Lou Wolffal – nézett rám cinkosan.
- Aha fel – bólintottam.
- Szerintem támogatnunk kéne az ügyet. Tudod, hogy mostanában Lujza nagyon magányosnak érzi magát, és szomorú. Előttem is próbálja tagadni, de ő valóban az… És ez abból fakad, hogy úgy érzi, egyedül van… De ez a srác… Ez nagyon levette a lábáról… Úgy hogy, ma, ha egy mód van rá, valahogy alakítsuk, úgy a helyzetet, hogy kicsit kettesben legyenek – vetette fel ötletét.
- Meg tudom oldani – bólintottam majd felálltam – ha csak ennyit akartál, akkor már megyek is.
- Csak ennyit – bólintott
Később azonban nem tudtam elkerülni Leilat, hosszan ecsetelt valami alakváltó ügyet, de képtelen voltam oda figyelni, mert már szememet folyton az órán tartottam, hogy lássam, hogyan tudnék időben úgy megérkezni, hogy lássam még a lányt. Fontos lett volna, ha végre képes lennénk vele beszélgetni, merengtem, miközben Lelia szavai monoton zümmögésként jutottak el az agyamba.
Aztán végre valahára elindultunk, Leila kénytelen volt haza menni, és itt hagyni bennünket, én meg szinte repültem, de bátorságom nem tartott túl soká, a végére túlságosan lelassultam, és megálltam a Wolf család garázsánál.
- Minden rendben? – fordult hátra Reid,
- Jah persze – mondtam, majd a cipőm orrával bökdöstem a földet – de egy kicsit még maradnék, mondtam.
- Maradj fiam, ameddig jól esik – mosolygott rám jóságosan Reid majd Florete is, miközben Beth rám vigyorgott, és huncutul rám kacsintott.
Mosolyogva megráztam a fejem, miközben elidőzött a tekintetem a garázsban, a két luxusautó mellett ott állt a Harley Davidson. És most is szállt belőle az a fantasztikus édeskés, gyümölcsös illat, ami annyira oda nem illő volt. Ahogy a lány sem illett a mi világunkba.
Egy törékeny, hideg, rideg szépség, aki olyan kislányos még, és egy ilyen szörnyeteggel jár az iskolába. Lefagyva meredtem a motorra, mert nyikordult a garázsajtó, és a lány lépett be rajta. Hosszú, szőkésbarna haja szoros copfban pihent, a szűk, sötétkék farmernadrág, kényelmesen nyúlt el a lány hosszú lábán, és a kicsit alkalmibb fekete felső csak még jobban kidobta a lány porcelánszerű bőrét. Inkább volt olyan, mint egy kislány, aki maffia főnök egy szem lánya volt, mint egy karakán tigris, aki csak a hecc kedvéért is kemény. Hirtelen vágy fogott el, hogy megtudjam, milyen volt kislányként. Jelmezbálban volt-e már? És ha igen, hercegnőnek öltözött? Voltak titkos álmai egy szőke hercegről, aki fehér lovon jön? Vagy elvből is kiröhögte az egészet.
Nenay abban a percben sok mindennek tűnt, éterinek, lágynak, és távolinak… Annyira elérhetetlen volt, hisz három ikerbástya védte, egy szőke szirén őrizte, és az egyik leghatalmasabb harcos gátolta az utat a legfelső, torony, legfelső szobájához, amiben Ő lakott. A piciny rock hercegnő, aki nyafogott, nagyképű volt, kissé felvágták a nyelvét, a modora is kivetni való volt… De ha egyszer ezek mellett olyan könnyen elsiklottam? Ha ő olyan elképesztően lágy, mint a legesleglágyabb méz, ott belül, hogyan is lennék képes nem észre venni azt a másik lényt, aki ott bújik meg a kemény maszk mögött.
Ez volt Nenay, jöttem rá hirtelen, egy olyas fajta kincs, amit annyi minden véd, hogy a rá nem méltókat elriasszák, aki azonban rájött arra, hogyan nyílik, hogy lehet eljutni hozzá, megismerte, azt a lágyságot, vidámságot, és sziporkázó tehetséget, ami ott bújt meg a macskaszerű szemek mögött.
- Csinos vagy – szólaltam meg, ahogy váratlanul felém fordította a fejét, megdermedt, a sötétségbe meresztgette a szemeit, annak ellenére, hogy tisztában voltam vele, hogy tudja, ki vagyok, hagytam, hadd játsszon az ő módszerével.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés