(Edward szemszöge)



Amint leértünk a fiammal, helyet foglaltunk a párjaink mellett. Kérdő tekintettel néztem végig a még eddiginél is feszültebb arcokon, amikor megakadt a tekintetem az egyik társ hiányán. 

- Justin, elárulnád, hogy hol van, Tanya? – kérdeztem idegesen.

- Tanya elment a városba két napja, hogy megpróbáljon beépülni a többi Marie-hoz hasonló lány közé – válaszolta Justin higgadtan. – Ha belegondolsz, akkor logikus lépés, hogy odament, hiszen ő is már csak szukkubus, és mint ilyen hasonlít a csábítása a Marie által kibocsátott bűvölethez – magyarázta Justin. 

- Na és mi van, ha lebukik? Honnan tudod, hogy viszont látod-e még valaha? – csattantam fel. Hogy a fenébe volt képes csak úgy elengedni a szerelmét az oroszlán barlangjába? 

- Azért tudom, hogy nem lesz baja, mert Tanya kreatív és tehetséges nő, ráadásul Kate és Irina vigyáz rá. Ott vannak mindketten, és figyelik őt, meg az egész csoportot. Eleazar és Carmen pedig itt ülnek, mint láthatod. Nem lesz semmi baja. Ha holnap reggelig nem ér vissza, akkor a megállapodásunk alapján érte megyünk, és akár az akarata ellenére is hazarángatjuk – válaszolta azonnal Justin. Milyen jól tűri Tanya kis magánakcióját. Hogyha Bella tett volna ilyesmit, akkor egészen biztos, hogy én már az egész házat összetörtem volna az erdővel együtt. 

- Tudunk bármit is azokról, akik el akarták vinni Marie-t? – fordultam ezúttal apám felé. 

- Nem sokat – rázta meg a fejét Carlisle. – Az egyikük vámpír, nem vegetáriánus életmóddal. Az arca sebhelyes volt. Ilyesmit nem nagyon láttam még. Valószínűleg az átváltozása után égette meg valaki az arcát, mert más esetben nem lehetne heg az arcán. A lánnyal kapcsolatban, semmiben sem vagyok biztos. Mintha dobogott volna a szíve, de csak néhány pillanat volt az egész, amíg el nem tűnt. Marie szerint nem volt félelmetes a lány, és nem is akarta bántani őt, hanem olyan volt, mintha jót akarna neki azzal, hogy elviszi tőlünk. Viszont a férfitől félt. Ő más volt, mintha bosszúra vágyna, elégtételre. 

- Hm… valaki, aki hasonló képességeket gyűjt össze, és elégtételre vágyik, akkortájt, amikor két nagyon is jelentős Volturi testőr váratlanul eltűnik tőlünk nem messze. Ez nem lehet véletlen – gondolkodtam hangosan. 

- Jó felé kapizsgálsz – léptelt be az ajtón Tanya kecsesen. Egy alig takaró ruhácskában. 

- Felcsaptál Valkűrnek? – húztam fel a szemöldököm. 

- Nem, csak éppen az „apánk” szereti, ha a „lányai” nem túlöltözöttek, hogyha otthon vannak – huppant le Justin ölében. 

- Tehát valami csodanő háremet tart? – kérdeztem gúnyosan. 

- Amit azt illeti, csakis szép nőket tart maga körül, ez tény, de nem háremként. A lányokhoz soha nem nyúlt senki egy ujjal sem. Kislánykoruk óta ő gondozza, tanítja és edzi őket. Egyikük sem rab. Önszántukból vannak vele, nem pedig kényszerből – kezdett bele Tanya a mesélésbe. – Max vigyáz rájuk, tanítatja őket, és normális életfeltételeket biztosít. Cserébe a lányok megteszik, amit kér tőlük. Ez általában vagy a képességük fejlesztése, vagy pedig egy új tag megszerzése, mint például Marie, aki hasonló képességekkel bír, mint az ottani lányok, de kiderítettem, hogy Marie sokkal erősebb bármelyiküknél. Ezért is akarja őt ennyire Max. Valamilyen nagy tervhez van rá szüksége, viszont azt egyik lány sem tudja, hogy mi az a nagy terv. 

- Nem láttál véletlenül Volturi testőröket valahol bezárva? – kérdeztem kíváncsian. Hátha megoldhatjuk ezt a rejtélyt valahogy. 

- Történetesen ott van Heidi és Alec is velük, de nem mondanám, hogy akaratuk ellenére tartózkodtak ott. Sőt, Alecnek kifejezetten jó sora van – villantak meg Tanya szemei. – Heidi pedig csatlakozott a hasonló képességű nők családjához. 

- Biztos vagy benne, hogy önszántukból vannak ott, és nem csak a lányok képességének a hatása alatt állnak. 

- Nos, szende kis barátnőm, Heather, semmilyen formában nem tartja fogva Alecet. Hacsak nem a szépségével. Nekem nem tűnt úgy, mintha a képességét használná rajta – válaszolta Tanya azonnal. – Heidi pedig, nem tudom. Nekem úgy tűnt, hogy nincs az elméje kényszer alatt, de tévedhetek is a dologgal kapcsolatban. Viszont lassan vissza kell mennem, mert azt mondtam, hogy csak vadászni jövök el. Keresni fognak, hogyha nem találnak meg egy idő után – állt fel Justin öléből. 

- Kicsim, muszáj visszamenned? Nem akarom, hogy lebukj, inkább maradj itt velünk. Majd együtt megoldjuk a többi részét, elég kockázatot vállaltál már így is – húzta vissza magához Justin. 

- Én is egyetértek Justin nézeteivel – bólintottam rá.

- Hasonlóképpen, én már az első eltűnéseddel sem értettem egyet – szállt be Carmen is a beszélgetésbe. – Nem kell, hogy felesleges kockázatot vállalj, kedvesem. 

- Nem hiszem, hogy bármiféle kockázatot is vállalnék. Nem gyanakszanak rám, és valamilyen szinten beleférek a csapatukba is. Tudnék még információkat szerezni – vetette ellen Tanya. 

- Szerintem jó ötlet, hogy visszamenjen, de felügyelettel – gondolkozott el Johanna. – Vásároltam néhány dolgot a neten, ami ma jött meg. Nem volt belőle annyi darab, ahányan vagyunk, de szerintem az is elég, hogyha néhányan hordanak maguknál ilyen vész-jelzőt – lengetett meg egy kis szerkezetet maga előtt. – Hogyha megnyomod ezt a kis gombot, akkor az összeköttetésben álló darabok is villogni kezdenek pirosan, és tudni fogjuk, hogy bajban vagy – magyarázta lelkesen. 

- Felcsaptál valami ügynöknek? – morgott fel Justin. – Mi lenne, hogyha Billy vinné vásárra a bőrét? Akkor is aggatnál rá egy csipogót, és majd csak lesz valahogy? Vagy te magad mennél utána, mert már megteheted, én viszont nem tudok utána menni, és kihozni őt egy esetleges fogságból, mert csak egy ember vagyok – dühöngött Tanya párja. Majd felpattant, és kivonult a házból, hangosan bevágva az ajtót maga után. 

- Azt hiszem, hogy jobb, ha utána megyek – sóhajtott fel Tanya. – Én meg tudom nyugtatni. 

- Nem, inkább majd én, ez övön aluli volt, igaza van – állt fel Johanna. – Addig tanulmányozzátok a csipogókat. Szerintem beválhat – sétált ki Johanna is a testvére után. 

- Frusztrálja, hogy nem voltam hajlandó sürgősségi átváltoztatásra a veszély miatt. Eredetileg úgy terveztük, hogy majd néhány év múlva változtatom át, és én szeretném tartani ezt az iramot. Meg akarom hagyni neki a lehetőséget, hogy találjon magának egy lányt, aki képes neki gyermekeket szülni, hogyha mégis vágyik egy kis lurkóra. Olyan jól bánik a kicsikkel, és én nem fogom tudni megadni neki ezt a csodát – magyarázkodott Tanya. 

- Szerintem Justin nagyon is biztos a döntésében – szólt közbe Jasper. – Az érzései mindent elmondanak róla, egyáltalán nem az a csapongó fajta férfi, úgyhogy ki fog tartani melletted a végsőkig. 

- Akkor sem ez a legjobb pillanat az átváltoztatására. Ti is tudjátok, hogy az újszülöttek kiszámíthatatlanok, a helyzet pedig feszült, nagyon feszült. Nem tudnánk rá minden pillanatban figyelni. Ha nem lennénk bajban, és úgy kérte volna már régen vámpír lenne, de most nem lehet, és ezt ti is tudjátok – roskadt le Tanya az egyik fotelbe. – Talán mégis utána kéne mennem – emelte fel a fejét néhány pillanattal később. 

- Nem, Johanna ötlete egyáltalán nem rossz, és ezt mind tudjuk – sóhajtott fel Eleazar. – Viszont csak akkor egyezem bele, hogyha biztos vagy benne, hogy senki nem gyanakszik rád – nézett komolyan Tanyára. 

- Egészen biztos vagyok benne, hogy nem lesz baj, de ígérjétek meg, hogy vigyáztok Justinra, és nem hagyjátok, hogy hülyeségeket csináljon – nézett ránk könyörgőn. 

- Vigyázni fogunk rá, nincs miért aggódnod – ígértem meg azonnal. Ez a legkevesebb, amit tehetünk, ha már Tanya mindent kockára tesz a család kedvéért. 

- Köszönöm – mosolyodott el Tanya. Majd elrejtette a nem sokat takaró ruhájába a csipogót, és elsüvített, vissza Seattle-be.

- Holnap utána kell mennünk – mondtam határozottan. – Szerintem az lenne a legbiztosabb, ha több csoportot alkotnánk, mert úgy kizárt, hogy mindenki eltűnik közülünk. 

- Jó gondolat – értett egyet Bella. – Én megyek veletek, talán le tudom védeni az elméteket előlük. Eddig még mindenki ellen működött a dolog. 

- Én a házban maradok, egy ideig az én pajzsom is jól működik, tíz tizenkét órára tudom vonni a ház köré, vagy addig, amíg nem alszom el. Majd sok kávét főzök – mondta Anthony. 

- Én veletek megyek – vágta rá Billy.

- Én is – biccentett Jake is. 

- Azt hiszem, hogy én is kipróbálom magam a tűzvonalban – ajánlkozott Emmett. 

- Én inkább a kicsik mellett maradok – vágta rá Rosalie. 

- Akkor legyen két csoport – ajánlottam. – Anthony a kicsikkel, és a lányokkal itthon, mi pedig Bellával Seattle-ben. 

- Drágám, még képes vagy az átváltozásra? Ha gondolod, akkor velük mehetsz – bújt Julie Samhez. 

- Képesnek képes lennék rá, de nem akarom, itt az ideje, hogy ember legyek melletted. Emberként is tudok vigyázni rátok.

- Igen, tudom, csak azt hittem, hogy frusztrál téged, hogy nem tudsz már úgy segíteni, ahogy régen. 

- Egyáltalán nem, tudtuk, hogy egyszer eljön az én időm. Te is tudod, hogy már így is sokáig maradtam farkas. 

- Talán van megoldás, mindkettőtök számára – kezdett bele Nathalie halkan. – Esetleg, hogyha Johanna szérumát…

- Nem, a halandóság nem rossz, vagy félelmetes dolog, Nathalie – csattant fel Sam. 

- Drágám, ne kiabálj vele, csak nem akar elveszíteni bennünket – csitította Samet Julie. – Higgadj le, mi is gondoltunk erre nem is olyan régen. 

- Inkább felmegyek a lányokhoz, ha itt már mindent megbeszéltünk – pattant fel Nath, majd felrohant az emeletre.

- Kicsim – állt fel Anthony. Majd szúrós pillantást vetett az apósára, és Nathalie után indult. 

- Ne, kérlek várj, majd én – állt fel Sam, hogy a lánya után induljon. 

- Ma nagyon hullámzanak az érzelmek – feszült meg Jasper. Majd mindenkin végigcikázott a nyugalom kellemes hulláma. 

- Akkor mindent megbeszéltünk? Egy órája hagytuk abba a járőrözést, és eléggé fáradt vagyok – ásított egyet Jacob. 

- Szerintem most mindenki pihenjen egyet, a többit, majd holnap megbeszéljük – vágott apám a szavamba, mielőtt még megmagyarázhattam volna a Volturi iránti érdeklődésemet. „Elég volt ma éjszakára ennyi. Már az is csoda, hogy nem kérdeztek rá azután, hogy Volturi testőrökről kérdezősködtél. Holnap majd elmondjuk nekik azt is, hogy látogatóink lesznek, de ma este már mindannyiunk számára elég volt a feszültség.” 

- Rendben, akkor reggel – kelt fel Jake maga után húzva Gabyt. Néhány pillanattal később pedig belépett az ajtón Johanna halványan mosolyogva. 

- Minden rendben. Justin is mindjárt jön, csak elbúcsúzik Tanyától – bújt hozzá Billyhez. – Azt hiszem, hogy tudnék aludni. 

- Ezzel egyetértünk – bólintott rá Billy. Majd a karjaiba emelte kedvesét és ők is eltűntek. 

- Nem sokkal később pedig Sam jött vissza Julie-ért. 

- Minden rendben? – pattant fel Nathalie anyukája aggódva.

- Igen, megértette – mosolyodott el Sam. – Csak egy kis idő kell neki. 

- Felmegyek hozzá – rohant fel Anthony az emeletre. Majd szép lassan mindenki elszivárgott a nappaliból, csak Jasper és Alice maradt ott Bellával és velem. 

- Beszélnünk kell – nézett rám Alice morcosan. 

- Igen, tudom – sóhajtottam fel. Ő nyilvánvalóan látta, hogy mi történt Olaszországban. 

- Akkor talán sétáljunk egyet – pattant fel Jasperrel együtt, én pedig azonnal követtem őket Bellával a nyomomban. 

Sokáig rohantunk, egészen addig, amíg az erdő legmélyére nem jutottunk, elég távol ahhoz, hogy senki ne hallja ezt a beszélgetést. Amikor Alice hirtelen megállt és szembefordult velünk. 

- Edward, te is tudod, hogy ennek nem lesz jó vége – kezdett bele idegesen. – Láttalak titeket Volterrában. Arónak megtetszett Bella, Marie-ról nem is beszélve. Elég volt neki, hogy a gondolataidban látta a kislányt. Az a szerencsénk, hogy Marie és Emily tényleg tökéletesen egyformák, így Aro csak az egyik kicsiről tud, de Marie-t nem fogjuk tudni elrejteni előlük. Ezért az lenne a legjobb, hogyha egy időre Emilyt elvinné magával Sam és Julie, hogy ne is találkozzanak vele. Marie viszont kénytelen lesz jelen lenni, amikor idejönnek. 

- Nem fognak idejönni, ha időben visszaküldjük a testőreiket – vetettem ellen. 

- Edward, ezt te sem gondolhatod komolyan. Aro vérszemet kapott, és tudod, hogy ilyenkor nem lehet csak úgy lerázni őt. Hidd el, nem fog minden megoldódni olyan egyszerűen. 

- Talán mégis, hogyha sikerül a tervem. Marie képességét fejleszteni kell, és akkor el tudja kápráztatni a három vezetőt, és a testőrségüket. Ráadásul Tanya azt mondja, hogy ez a Max nevű valaki jól bánik a lányokkal, és valakivel szemben elégtételt akar venni. Mi van, hogyha pontosan a Volturi ellen intéz hadjáratot? Végül is, két testőrük már ott is van. 

- Ha a Volturi ellen intézne hadjáratot, akkor a két testőr már halott lenne – vágott közbe Alice.

- Nem biztos, hiszen, ha Heathernek megtetszett Alec és maguk mellé állítja, akkor már eleve sokkal erősebbek lettek, mert Alec képessége több, mint hasznos. Heidi pedig abszolút illik a többi lányához – gondolkoztam hangosan. 

- Te komolyan Marie-t akarod használni fegyverként, ha nincs már megoldás? – kérdezte Bella idegesen. 

- Csak és kizárólag végszükség esetén kérjük meg Marie-t, hogy használja a képességét, de lehet, hogy szükség lesz rá, úgyhogy fejlesztenünk kell az erejét – öleltem magamhoz Bellát. 

- Szerintem Marie már fantasztikusan használja az erejét most is. Én személy szerint nem terhelném tovább. Tíz-tizenöt vámpírral és farkassal bír el egyszerre a megérzéseim szerint, annál többen pedig Volterrából sem vonulnak ki. Inkább próbáljuk meg megőrizni az ártatlanságát, amíg lehet. Anthony és Nathalie most nevelgeti őt a képessége használatára. Helyesre és helytelenre, ha túl hirtelen kap ellentétes információkat, akkor összezavarodik. Még túlságosan is befolyásolható korszakban van. Ráadásul, hogyha Emily nincs a közelében, akkor mintha még erősebb lenne a képessége. 

- Ezt hogy érted? – kérdeztük kíváncsian. 

- Akkor vettem észre, amikor elvittük vásárolni Marie-t, de Emily nem akart jönni. Aki csak meglátta majd elájult tőle, és én magam is úgy láttam, mintha szinte sugárzott volna. Eleazar pedig azt mondja, hogy Emilynek van valami képessége, ami most még csak fejlődőfélben van. Még nem tudja pontosan, hogy mi lesz az, de azt mondta, hogy olyan, mint valami kontroll. Még az is lehet, hogy a képességük valamilyen szinten összefügg, de ez persze még nem biztos. A lényeg, hogy Marie képességét jobb lenne nem túlfejleszteni, mert még a végén a képesség fogja uralni őt, és nem pedig fordítva. 

- Jasper, bízz egy kicsit jobban Marie önuralmában – morgott fel kedvesem. – Az unokánk nem egy vadállat. Képes uralkodni az ösztönein. 

- Az unokátok még kislány, aki nem érzi még át a tettei súlyát – állt a férje mellé Alice. 

- Még jó, hogy nem azzal is őt vádoljátok, hogy el akarják rabolni. Még a végén kiderítitek, hogy Marie akarja, hogy elrabolják, mert figyelmet akar maga köré – csattantam fel én is. – Ő csak egy kislány, akinek nagy képesség adatot meg. Viszont biztos vagyok benne, hogy megfelelő gyakorlással képes lesz uralni a helyzetet, bármilyen nehéz is legyen ez a számára. 

- Nem ez a lényeg. Most még ösztönösen cselekszik, ha megijed, akkor egyszerűen képtelen nem használni a képességét, és nem tudja irányítani, mindenkit elkábít, aki a környezetében van. 

- Még mindig jobb, mintha leblokkolna – állapítottam meg. 

- A lényeg az, hogy nem kérheted meg, hogy élesben használja a képességét, mert még nem tudja pontosan, hogy mit csinál. Még nagyon kicsi, és nekünk is időbe tellett, míg megtanultuk használni a képességünket – magyarázta Jasper. 

- Valóban, de ha te edzenéd őt, akkor menne. Te és Anthony. Ketten meg tudnátok csinálni. Marie vakon hallgat az apjára, és téged is nagyon szeret, ráadásul tudja, hogy te le tudod őt állítani. Ha elég nagyadag nyugtatást kap, akkor képes leállni. Ezt érdemes lehet kipróbálni – gondolkozott hangosan Alice. 

- Talán, de több időre lenne szükség. Alig két hét alatt nem fog mindent megtanulni, nem akarom őt túlterhelni – sóhajtott fel Jasper. 

- Nem is fogod. Minden nap csak annyit gyakoroltok, ameddig Marie nem fárad el. A legjobb, ha Emily is ott van veletek, mert együtt talán könnyebben tanulnak – gondoltam át a tervet. 

- Rendben, reggel megbeszéljük Anthonyval és Nath-tal, és ha beleegyeznek, akkor már holnap elkezdhetjük a tanulást – egyezett bele végre Jasper a dologba. 

- Én ettől még nem nyugodtam meg. A Volturi most már Belláról is tud, aki bár eléggé porig alázta a hatalmukat a saját tróntermükben, ettől még potenciális tehetség, akire Aro igényt tart. Ráadásul a te feleséged, téged pedig Aro már hosszú évtizedek óta számon tart – idegeskedett tovább Alice. 

- Először oldjuk meg az unokáink gondját, utána majd aggódunk magunk miatt is – vágta rá szerelmem. 

- Egyetértek – válaszoltam halkan. Bellát és engem nem kell félteni, előbb a családunktól távolítsuk el őket. A többi már csak másodlagos. 

- Alice, kicsim, mit látsz? – kérdezte Jasper idegesen, amikor a felesége megmerevedett. 

Én pedig azonnal koncentrálni kezdtem, hogy lássam, hogy mit lát Alice. A három vezetőt láttam, akik néhány testőrrel együtt vonulnak ki az éjszakai városban.

- Várj, ez ugye nem az, aminek gondolom – kerekedtek ki a szemeim. 

- Elindultak – remegett meg Alice egy pillanatra. 

- Azt mondták, hogy két hét múlva – akadt el Bella lélegzete. 

- A jelek szerint megváltozott a döntés – lett ideges Jasper is. – Ha most indulnak el, akkor három napon belül ideérnek. Nincs sok időnk. 

- Hát kevesebb, mint amit hittünk – szorítottam magamhoz Bellát. – Holnap meg kell oldanunk a problémát. Valahogy ki kell hoznunk Alecet és Heidit és elébük menni, hogy el se jussanak hozzánk. Ha kell, akkor vonszolni fogjuk őket a családjukig, de nem fogjuk hagyni, hogy lerohanjanak minket azelőtt, hogy Marie képes lenne segíteni nekünk a védekezésben. 

- Gyorsnak kell lennünk, amennyire csak tudunk, és akkor minden rendben lesz – mondta Jasper is biztatóan, de szerintem ő is csak Alicet akarta megnyugtatni, ahogy én Bellát, mert a szemei egyáltalán nem ígértek semmi jót. – Menjünk haza és dolgozzuk ki a stratégiát, hogy hogyan hozzuk ki a két testőrt feltűnés nélkül. 

- Igen, be kéne avatni a többieket is – szólt közbe Bella. 

- Szerintem pedig nem kéne, sőt, talán meg tudjuk oldani a problémát négyen is. Én látom a jövőt, Bella blokkolja a káprázatot, Edward olvas a gondolatokban, Jasper pedig tudja befolyásolni az érzelmeket. Tökéletes csapat vagyunk ellenük, ráadásul még Tanya is ott van, aki segíthet, ha bármi történik – lelkesedett húgom. Az ő fejében már láthatóan készen állt a terv. 

- Nem rossz gondolat. Ezúttal nálunk a rajtaütés ereje, és nem tudnak minket elkápráztatni, úgyhogy elég a nyers erő, és némi nyugtatás, hogy kijussunk mindannyian – állapította meg Jasper. – Ha gyorsak vagyunk, akkor szinte észre sem fognak venni minket, amikor pedig rádöbbennek a dologra, mi már messze járunk. 

- Akkor mire várunk még? – ragadott kézen Bella, majd kérdőn nézett rám. 

- Induljunk – egyeztem bele. Majd futni kezdtem a célunk felé, Alice és Jasper pedig követett minket. Megoldjuk ezt a problémát, még mielőtt nagyobb baj kerekedne belőle…