" Világ életemben szkeptikus teremtés voltam. Sosem hittem a paranormális és természetfeletti dolgokban. Minek is hittem volna, ha soha életemben nem láttam egyet sem? Ha fél évvel ezelőtt valaki az mondja nekem; „Gabrielle! Szellemek, lidércek és boszorkányok már pedig léteznek!” körberöhögöm, s rögvest hívtam volna a diliházat. Most már egészen másként gondolom. Igenis, van miért félnünk a sötétben!" - részlet a regényből.
"Gondolkozás nélkül apám felé hajítottam, de mielőtt oda ért volna elaludt, olyan volt mintha egy áttörhetetlen fal vette volna körül. Észre sem vette, hogy mi történt:
- Utoljára kérdezem! Hol vannak a gyerekeim?
- Ott, ahol sosem találsz rájuk – nyögte a falhoz szorított boszorkány.
- Te akartad – megcsavarta a csuklóját, mire a nő nyaka elreccsent. Úgy omlott le a földre, mint egy bábu…" - részlet a regényből.
  
"Mozdulatlanná dermedve figyeltem a sötét, izzó szemű alakot. Hosszú fekete kabátja lengedezett a szélben, tisztára olyan volt, mintha egy sorozatból, vagy egy horrorfilmből lépett volna elő. Csimbókos haja, és szakálla úgy lógott, mint egy szakadt kalózé. Sőt az egyik fülében, még egy karika fülbevalló is csillogott. Még szórakoztatónak is találtam volna a külsejét, ha nem tudom, minden vágya az, hogy kiszívja az összes véremet." - részlet a regényből. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
