Prológus

(Alice)

Sosem emlékeztem az emberi életemre, és bár nagyon akartam nem sikerült. Bella Jamesszel való találkozása adott egy kis reményt, de nem eleget! Még mindig nem tudtam eleget magamról! Talán az volt a legjobb egész életemben és halhatatlanságomban hogy megtaláltam Jaspert. Ő az én társam a másik felem, akit nekem rendelt az ég. Bár a mi szerelmünk közel sem olyan erős, mint Bella és Edward között van, de ez is valami. És nekik ott van egy másik kapocs a szerelmen kívül, Renesmee.

A Kezdet

(Elizabeth)

Sosem akartam megtalálni a szüleimet. Minek? Anyám valószínűleg belehalt a szülésbe, ahogy minden testvérem anyja is. Apámnak meg nem kellek, mert ha igen akkor felkeresett volna. Más alternatívát nem tudok elképzelni. De lehet, hogy mégis van?

A töri órának már 10 perce vége, de Mr. Jones ragaszkodik a jó szokásához és benn tart minket még.

A második világháború a kedvenc témám volt. De ha már lassan 80 éve tanulod ugyan azt az már unalmas.

- Miss. Blood? Hol tört ki 1956. október 23.-án a forradalom? – Naná hogy engem kérdez. És a Blood találó név. Gratula Jesse.

- Budapest, Magyarország – engem akar csőbe húzni. Szerintem több diplomám van, mint az egész tanári karnak együtt véve.

- Helyes, az órának vége.

Végre azt hittem soha nem enged ki. Nem mintha a menzára akartam volna menni. Az a sok ember. Ráadásul közülünk csak egy ember szereti az emberi ételt.

Visszatérve a diplomáimra. Mindet levelező tagozaton szereztem meg és a legtöbb töriből volt. Csak a látszat kedvéért jártunk iskolába. Kerültük a feltűnést.

Amikor beértem a menzára Roxan már nagyon ideges volt. Gondolom szomjas is. Már egy hónapja emberi ételt ettünk és azt, Vanessát leszámítva, senki sem szerette.

Jesse megint nem volt velünk és senkinek sem mondta, hogy hova megy. Stevie már nagyon aggódik miatta, de nem kérdezi. Nem akarja fel tépni a sebeket.

- Lizie jössz, vagy ide kell rángatni? – Roxan gyakran alkalmazott volna testi erőszakot, ha teheti, de mivel nem teheti meg.

- Inkább még állnék egy kicsit, ha nem zavar.

- Nagyon vicces, de rajtunk tölti ki a dühét, ha nem jössz ide. – Charlotte szokás szerint önző volt, inkább én szenvedjek, hogy mikor megyünk vadászni, mint hogy ő próbálná elviselni Roxant.

- Lizie gyere már. Beszélnem kell veled. – kérlelt Roxan.

- Megyek – mondtam és elindultam az asztalunk felé. – Hol van Jesse? – kérdeztem amint odaértem

- A negyedik óra után elment, nem tudjuk hova. – mondta Vanessa, aki éppen a szájába tömött egy újabb hamburgert, ami valaha Charlotté lehetett.

Kíváncsi lennék, hogy vajon milyen mély a gyomra egy olyan kevert fajnak, mint Vanessa. Na igen, ha valakinek félig vámpír félig ember az apja és az anyja pedig vérfarkas akkor valószínűleg mély az „ember”  gyomra.

- Hova ment? Ez nem jellemző rá. Mindig szól, ha elmegy valahova. –mondtam. Bár amióta megtudta, hogy az apját megölték (és ez lassan két éve történt) azóta nagyon furcsán viselkedik. Pedig mi mindent megtettünk, hogy elfelejtse egy kis időre hogy mi történt, de körülbelül egy éve felkereste az apja társa és elmesélte, hogy mi történt. Azóta Jesse magába zuhant. De most eltűnt. Megint. Mostanában szó nélkül eltűnik. – Szerintem beszélned kéne vele Roxan. Talán rád hallgat. Te mindig is olyan voltál, mint ha a nővérünk lettél volna.

- Megpróbálhatom, de nem ígérek semmit. Én nem tudom, hogy mit érezhet. Sosem voltam jó viszonyban az apámmal.

Roxan apja egy különleges vámpír. Az apja egyike a vámpír faj megteremtőinek. Roxan már több ezer éves, de csak körülbelül 100 éve csatlakozott Jack családjához.

- Igaz, de mi mást lehet tenni?- kérdem én, aki azt sem tudja, hogy kik a szülei és elképzelni sem tudom, hogy mit érezhet.

- Talán csak hatjuk békén – jellemző Charlottra egy ilyen ötlet.

- Talán nem! Ő a testvérünk.

- Jaj Vanessa! Te mit szólnál, ha az apád szeretője csak úgy beállítani és megmondaná, hogy az apád meghalt. Ja, bocsi. Elfelejtettem, hogy veled ilyen nem fordulhat elő, mert te ismered a szüleidet.

- Ne marakodjatok! Úgy is Vanessa kerülne ki győztesen. – Charlott csak most veszi észre hogy a kezem végig a vállán volt. Ha nem figyel, akkor nem igen tud koncentrálni, hogy lemásolja az erőm. Na, igen egy dühös félvámpír sok mindenre nem figyel. Ráadást tök fölösleges lenyugtatni őt, mert egy órán belül úgy is elveszíti a hatását, így csak annyit csináltam, hogy megnéztem a jövőt, hogy ki kerül ki győztesen. Nem mintha lett volna esély, hogy Charlotte győzzön. Vanessa sokkal jobb harcos, mint Charlotte.

- És ha te beszélnél vele, Lizie? – vetette fel Vanessa

- Pont én? Ugye csak viccelsz! Én még azt sem tudom, hogy ki vagyok. Én mégis hogy beszéljek vele?

- Igazad van.

- Na, ugye!

- Ráérünk később foglalkozni ezzel. Most órára kell mennünk. – figyelmeztettet minket Roxen.

Biosz. Az egyetlen olyan óra, amit nem tudunk ellógni ha az az utolsó. Mr. Gardner ma filmvetítést tervez. Most tanulunk az ember felépítéséről. És ilyenkor próbál a tanár viccelődni a nevünkkel. Ma már ezt 4-szer játszotta el a testvéreimmel. Mondhatom nagyon vicces. Kíváncsi vagyok hogy akkor is vicces lenne ha az éjszaka közepén amikor jön haza a „bordély”-ból és rátámadnánk akkor is vicces lenne? Nem hiszem!

De a viccet félre téve holnap el kell menünk vadászni Roxannel. Jesse Charlotte és Jack már voltak vadászni. Steveniek és Vanessanak nem volt rá szüksége így már csak mi maradtunk.

Biológia után már mindenki a kocsinál volt. Ma Roxan volt a soros hogy vezesse a közös kocsit, így ma én a saját autómmal jöttem.

- Roxan, beszélhetnénk otthon?- kezdtem

- Persze, de most siessünk. Stevie most hívott. Jesse otthon van.

- Akkor induljunk- mondtam miközben beszálltam a kicsit feltűnő, de kedvenc ferrarimba.

Két másodperccel később már jött a telefonhívás. Nem értem, hogy miért hívnak fel erre az 5 perces útra (ami normál tempónál félóra lenne)

- Nem értem miért az F430-ast hoztad el? Igaz nam ez a legfeltűnőbb kocsi, de mégis.

- Charlotte nem is te lennél, ha nem korholnál le a választás miatt. Komolyan mondom legközelebb az F360-ast hozom az még piros is.

- Lizie te ne fenyegess engem, mert én az audi A1-emet hozom. Az a monstrum az összes kocsinknál feltűnőbb.

- Szerintem mára ennyi rólam, mert mindjárt találkozunk otthon. Szia – és beletapostam a gázba. Nem érdekel, hogy mi a mai nyűgje Charlottenak. Ki akarom deríteni, hogy mi a baj a Jessenek.

Mire hazaértünk Jesse eltűnt. Bár Stevie próbálta vissza tartani nem sok sikerrel. Roxannal megbeszéltük, hogy pénteken elmegyünk vadászni. Még nem tudom hova. Csak minél messzebb Alaszkától. Roxant nem igazán érdekelte, hogy hova megyünk, csak legyen ott vad és ezt meg tudom érteni.

Jack és Stevie nem nagyon örült, hogy olyan messzire megyünk, mint az Olympic- félsziget. De muszáj volt felejteni akartam és az vezetés közben gyorsan történt. Igaz Roxan egész úton dumált, de ez túlélhető, ha nem figyel rá a félvámpír és az ember.

A vezetési stílusomnak hála hamar megérkeztünk. Alig vezettem egy napot. Port Angelsben szálltunk meg. S, úgy döntöttünk, hogy csak másnap megyünk vadászni, mert most már elég késő van. Így nyugovóra tértünk és eltettük magunkat holnapra.

(Alice)

Péntek van. Amióta nem járunk suliba nem olyan izgisek a napok. Edward és Bella úgy döntött, hogy elmennek holnap vadászni, de nem akarják Renesmeet is vinni így majd Charliera bízzák. Jasperral mi is velük megyünk. Már két hete nem vadásztunk, de van egy másik ok is. Volt egy látomásom. Igaz nem tiszta, de akkor is. Azt láttam, hogy két különleges vámpírral találkozunk vadászat közben. Mondják, hogy aki kíváncsi az hamar megöregszik. Én kíváncsi vagyok és vámpír szóval nekem már a kíváncsiság sem árthat meg. Kíváncsi vagyok, hogy, kik ezek a vámpírok, és hogy mit keresnek itt Forks környékén és a legfontosabb, hogy miért láttam őket amikor, a szívdobogásokból ítélve, félvámpírok.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés