A Vadászat

(Elizabeth)

Szombaton hamar indultunk. Szegény fogadós majd megállt a szíve amikor Roxan kijelentkezés közben rámosolygott. Valami közeli, de mégis az emberektől távoli helyet kerestünk. Végül valami Kecske sziklánál álltunk meg. Roxan vette észre. Az volt kiírva hogy medve veszély. Komolyan karácsonyra kap tőlem egy életnagyságú plüss macit, amire ráadok egy „én a medvékkel vagyok” feliratú pólót.

Egész délelőtt vadásztunk, de aztán történt valami, amire nem számítottam. Megéreztem Jesse szagát. Mit keres itt? Az illat alig lehet fél órás.

- Roxan?

- Igen?

- Te is érzed?

- Mit?

- Inkább kit. Jesse itt járt kb 30 perce. Szerintem követni kéne az illatot.

- Miért? Jesse nagylány tud magára vigyázni.

- Igen, de… szerintem nem ő az üldözött… ő a vadász.

- Lizie ezt hogy érted? Tudom, hogy Jesse egy nyomkövető és ennek hála egy nagyon erős képessége van, de ezt már évek óta nem használta. Szerintem bíznunk kéne benne.

- Én nem aggódom a múltja miatt és én bízom benne. Én azért aggódom ennyire, mert mostanában furcsán viselkedik. Ismerlek benneteket annyira, hogy tudja mikor rejtegettek valamit. Biztos vagyok benne… hogy bár Jesse nem ismerte az apját, ő azért szerette, bár az apja ezt nem érdemelte meg és… tudod mit nem kertelek. Szerintem ezen a környéken él Jesse apjának a gyilkosa.

- Nem, az lehetetlen. Jessenek nagy az önkontrolja és…

- Nincs és! Roxan gyere és kövessük a szagot. – sose használtam Vezéri mivoltom. Mivel én voltam a „legfejlettebb” ezért engem úgynevezett vezérré kiáltottak. Előttem Roxan volt, de ő simán, az én tudtomon kívül, lemondott erről a tisztségről így én léptem a helyébe. De olyan még nem fordult elő hogy használtam is volna ezt a mivoltom. Mostanáig.

(Alice)

 Már régóta vadászunk, de még nem történt semmi. Mi történt mégsem jöttek el? Nem, ha az első döntésüket láttam, akkor azt is látnom kellett volna, ha mégis megváltoztatják a döntésüket. Akkor mi történt?

- Alice, látsz valami?- kérdezte Edward, de mire fel? Ha láttam volna valamit, azt ő is megnézte volna a gondolataimon keresztül. Lehet hogy Bella most is véd? De miért?

- Nem, de miért kérdezed? Ha, láttam volna valamit, azt te is tudnád!

- Igaz, de Bella úgy gondolja, hogy ma te vagy a soros hogy megvédjen téged. Tudod, hogy ne tudjak olvasni a gondolataidban.

- Bella kérlek! - kedvenc sógornőm néha túlzásba viszi a védelmet.

- Bocsi Alice, de tudod milyen vagyok. – mentegetőzött Bella.

- Semmi baj Bella…- és akkor végre megláttam azokat a vámpírokat a látomásomból. Ez egyik kb velem egy magas hosszú sötét barna hajú félvámpír volt. A másik már kicsit erősebb testalkatú, néhol fiús volt. Amikor megláttak minket megálltak. Jasper automatikusan maga mögé tolt. Túlságosan féltett engem. Edward csak nézte a jövevényeket. Remélem figyelte a gondolataimat így tudja, hogy nem fognak bántani minket, és hogy szeretnék velük beszélni. És Bella rögtön pajzsot emelt körénk és Edward karjába bújt.

- Kik vagytok?- kérdezte Edward ridegen. Bár nem értem miért, mind a két félvámpír nagyon kedves vonásokkal rendelkeztek.

- A nevem Elizabeth és ő itt Roxan. És mielőtt megkérdeznéd, vadászni voltunk a közeli hegyekben, de megéreztük a testvérünk szagát agy követtük. Körülbelül 30 perce lehetett itt aztán tovább ment. Nem tudjuk, hogy mit keres itt, mostanában nem igen szokott róla beszélni.

- Egy másik gondolatolvasó?- kérdezte Edward, de már nem ellenségesen, hanem kíváncsian.

- Nem! A te képességedet másolom. Bár nehezen. Nem érzi a társad, hogy támadják a pajzsát?

- De, csak nem tartottam fontosnak, mert már nagyobb támadást is kapott, amit sikeresen kivédett. – felelt Bella a kérdésre és nem tudta eltitkolni a hangjában lévő büszkeséget.

- Az lehet, de ellenem nem hat, ami azért furcsa, mert ez a képességem mentálisan működik és a te pajzsod is a mentális képességek ellen van. Bár az is lehet, hogy csak a fiúd kilépett a pajzs hatóköréből. Vagy én léptem be. Hol van a határ?

- Nem tudom, mostanában nem tudom irányítani. – válaszolta Bella kicsit kelletlenül. De eddig miért nem szólt nekem és Edwardnak?

- Bella, erről miért nem szóltál?- tette fel a kérdést mindenki helyett Edward

- Nem akartam senkit sem felzaklatni.

- Elhiszem, hogy ti most egy családi beszélgetés kellős közepén álltok, de míg ti mindent megtudtatok, amit akartatok, sőt még többet is most ti jönnétek a bemutatkozásban. – szólalt meg most először a szőke félvámpír. Azt hiszem Roxan.

- A nevem Edward.

- Az enyém Jasper.

- Bella.

- Alice.

- Bocsánat Roxan udvariatlansága miatt és örülök, hogy megismerhettük egymást, de most mennünk kell, mielőtt elveszítjük a testvérünk nyomát.

- Ti is olyan féltestvérek vagytok, mint a Dél- Amerikai ismerősünk? – kérdezte Edward

- Nem mi nem vagyunk rokonok. Mi csak fogadott testvérek vagyunk- válaszolta a szimpatikus félvámpír. Szerintem Elizabeth. Milyen szép neve van.

- Értem. Ha gondoljátok, segíthetünk. – ajánlotta fel nekik kedvenc bátyám.

- Nem, nem szükséges köszönjük. Mi is meg tudjuk oldani. – utasította vissza Elizabeth

- De miért ne segítsünk? – kérdezte meg szerelmem, aki most először szólalt meg.

- Jesse képessége veszélyes. Mi az évek során megtanultuk kivédeni, de ti nagy veszélyben lennétek. – mondta Roxan, aki most már kedvesebb volt.

- Miért? Mi igazi vámpírok vagyunk – vitatkozott tovább Jasper, de nem értem miért.

- Jesse egy nyomkövető egy spéci „ajándékkal”. Bár milyen messziről meghallja áldozatának gondolatait. Da csak is az áldozatét. És mi is vámpírok vagyunk. Némi ember beütéssel. – felelt Elizabeth a kérdésre.

- Azt akarod mondani, hogy egy félvámpír a területünkön emberekre vadászik? – kérdezte Edward és a hangjába visszatért az a hideg él.

- Nem én azt mondom, hogy… - és itt Elizabeth abbahagyta a mondatot és a semmibe meredt. Most vettem csak észre hogy Edward megérintette a kézfejét. Mi történhetett? De mielőtt választ kaptam volna a kérdésemre Elizabeth elkiáltotta magát.

(Elizabeth)

A bronzvörös hajú fiú, azt hiszem Edward hozzá ért a kézfejemhez. Éreztem, hogy Roxan megkeményedik mellettem, de már késő volt vissza fordítani. Láttam, amint vége a látomásnak Jesse ráveti magát Edwardra, hogy megölje. De ezt Jesse nem teheti Edward és az a hosszú barna hajú vámpír egy félvámpír szülei és a szövetség szerint, amit mi hoztunk létre nem ölheti meg egy félszerzet szüleit. Késő volt, a látomásnak hirtelen vége lett és elkiáltottam magam.

- JESSE NE!- és Edward elé ugrottam támadó állásba. Roxan ugyan így tett. Ő is érezte, hogy Jesse megfogja szegni a szövetséget.

(Jesse)

Nem értem! Miért ugrott Lizie és Roxen az egyik gyilkos elé? Miért védelmezik? Ő volt az egyik, aki miatt az apám meghalt és a két testvére. A háromból kettőt simán el tudtam volna itt intézni és akkor csak az a nagydarab maradt volna hátra. Lizie és Roxan több évi tervezést tesznek tönkre a testvéreim, ha nem állnak el az utamból. Roxan könnyen el tudnám intézni, bár ő is nyomkövető és kitűnő harcos, de nem olyan jó, mint én. Lizie. Csak ő jobb nálam, csak ő tudna elintézni. Sosem hittem, hogy valaha is sor kerül köztünk igazi csatára és most. Lizie itt áll előttem támadó állásban és várja hogy támadjak.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés