Először Roxan lépett ki a kocsiból és ölelte meg egy nem látott testvérét. Utána egy Rosaliehoz hasonlítható lány lépett ki a kocsiból. Igaz nem volt olyan szép, mint a mi állhatatos testvérünk, de utána biztos ő következett. Bár neki nem szőke, hanem hosszú sötétbarna haja volt. Mégse tudtam levenne a szemem. Sajnos azt az egy alkalmat leszámítva, nem láttam a félvérekkel kapcsolatos jövőt.
A sötétbarna hajú lány után, egy vörös hajú tipikus anyáskodó. Gondolom ő lehetett Stevie, Roxan és Lizie nevelő anyja. Utána a család egyetlen férfi tagja jött. Jack, ha jól emlékszem. Az öltözködésüknek és a magasságuknak hála mind a ketten 23 évesnek is kinéztek. Szorosan követte őket egy rájuk nagyon hasonlító lány.
Carlise kiment a vendégek elé. Hallottam, ahogy bemutatkozik nekik és kéri, jöjjenek be a házba. Jack válaszolt, hogy szívesen megismerkedne a családunkkal és elindultak befelé a házba.
Úgy gondoltuk, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha mindenki odamenne mindenkihez és bemutatkozna egymásnak. Így a bemutatkozás hamar lezajlott. Kiderült, hogy a legszebb félvámpírt Charlottenak hívják. És olyan félénk az Vanessa volt, aki kevert faj. A két felnőttel nem tévedtem.
A bemutatkozás után Carlise és Jack elmenetek nevelő apám dolgozó szobájába beszélgetni. Esme és Stevie leültek a kanapéra és lakberendezési újságokat kezdtek nézegetni. Gondolom azért, hogy berendezzék az itteni lakásukat.
Charlotte és Rosalie elmélyülten beszélgettek valami pasi dologról, amiből Emmettet és valami Ryant említettek. Vanessa leült Emmett mellé TV-t nézni. Amiben most valami akció film ment. Roxan és Lizie új harci technikákat beszélt meg. Én meg elhatároztam, hogy kiszedem Jasperből az igazságot.
- Jasper – kezdtem már sokatszórra - nem akarod…
- Most nem szerelem – és elment sose csinált ilyet. Nem értem. Talán már nem szeret vagy mi történt?
- Ezt te sem gondolod komolyan Alice – szólalt meg mögöttem Edward.
- Miért? Mivel magyarázod ezt az egészet? Titkol előlem valamit! Eddig soha nem volt titkunk egymás előtt!
- Nem tudom! De ha el akarja majd valakinek mondani a baját, biztos te leszel az első, aki megtudja.
- Köszönöm Edward! Igaz, ami igaz nem sokat segített, de köszönöm! Amúgy hol van Bella?
- Nessie- vel elmentek vadászni! Én is megyek utánuk, csak meghallottam, hogy mit gondolsz.
- Értem. Akkor menj! Ne várakoztasd meg életed 2 legfontosabb nőjét!
- Szia és nyugi!
- Szia, Edward!
Egyedül maradtam a felismerésemmel. Jasper már nem szeret engem annyira. Fájt a felismerés. De nem sokáig maradtam egyedül. Elizabeth oda ült mellém és megfogta a kezem. Hihetetlen, de olyan nyugalom lett úrrá rajtam mintha nem is lettem volna szomorú. Szerintem Jasper a közelben van.
- Jól vagy? – kérdezte őszintén Lizie
- Nem, de mindegy.
- Mi a baj?
- Semmi!- vágtam rá automatikusan. – Valószínűleg hülyeség!
- Oké értem. Nem akarsz róla beszélni! Nem baj. De nem kéne magadba fojtani a bánatod!
- Te beszélsz Lizie? Te mit csinálsz naponta- szólt bele a beszélgetésünkbe Charlotte, aki egy pillanatra elfordult Rosalietól
- Charlotte ezt már megbeszéltük. – és most Lizie arca elsötétült. Fájdalom és düh sugárzott a szeméből. Olyan volt, mint amikor Jasper mérges. Emlékszem Jaspernek erre az arcára. Csak kétszer láttam rajta.
- Edward? Mégis hova mész?- kérdezte Jasper amikor elhagytuk Forksot.
- El!
- És mégis hová?- kérdezte férjem
- Vadászni.
- Akkor miért vagy ennyire dühös?
- Jasper, nem vagyok… Igaz, de nagyon örülnék, ha nem befolyásolnád az érzéseimet. Vagy ha ennyire szeretnéd használni a képességedet, akkor csökkentsd a fájdalmam.
- Edward tudod, hogy arra nem vagyok képes! Miért nem mész vissza?
- Nem megígértem neki! Egy dolgot teszek, hogy boldogabb élete legyen. S, hogy ne vegye észre hogy tönkre tettem félig az életét.
- Nem tetted tönkre az életét. Szeret téged Edward! Legalábbis szeretett, amikor utoljára engedted, hogy találkozzam vele.
- Nem baj most elmegyek. És talán egyszer visszajövök!
- És öcsikém megmondanád, hogy tulajdonképpen mire is akarsz vadászni?
- EDWARD UGYE NEM GONDOLOD KOMOLYAN?- üvöltöttem rá amikor megláttam hogy mire készül- BELEGONDOLTÁL MI LESZ HA VISSZA FELÉ SÜL EL AZ AKCIÓD? – Csak Edward Jasper és én voltunk otthon így senki nem hallotta a kirohanásomat. Igaz Jasper nem értett semmit
- Mi az kicsim mit láttál? Mit akar tenni Edward?- kérdezte tőlem Jasper
- Alice… - kezdte Edward, de közbe szóltam
- Edward meg akarja keresni Victóriát. Pár hete volt egy látomásom, nem akartam elmondani senkinek! Főleg Edwardnak nem, de ő pont akkor ért haza vadászatból amikor véget ért a látomásom így az frissen volt az emlékezetemben. Kiolvasta. Nem tehettem ellene semmit.
- Edward te normális vagy?- kezdte a kedvesem- Nem mehetsz egyedül! Sőt nem mehetsz sehova!
- Te nem fogsz engem megakadályozni Jasper.
És ekkor jött elő az az arc Jasperen, ami most Lizie arcán volt. Eltűnt az arcáról minden kedves vonás és csak a mérhetetlen harag düh és fájdalom volt rajta. Nézni is fájt ezt az arcot.
Miután Edward elment ez az arc nem tűnt el Jasper arcáról, így amikor a többiek hazaértek a vadászatból ők is meglátták a fájdalmat és a többi érzést. Így nem kell gondolatolvasónak lennem, hogy tudjam, Rosalie is felismerte Elizabeth arcát. Szerintem mind a ketten nagyon közel álltunk hozzá hogy megkérdezzük ki az apja. Bár én félte a válaszától. Aztán eszembe jutott, hogy Lizie sem emlékszik rá. Nem tudtam eldönteni, hogy ennek most örüljek vagy ne.
Talán ez a titka Jaspernak? Talán ő tudja, hogy ki Lizie? Nem nem nem és nem bíznom kell a szerelmemben. Bíznom kell kettőnkben. Én szeretem Jaspert és Jasper is szeret engem. Legalábbis remélem.
Aztán eszembe jutott egy másik emlék. Igaz az közel sem ennyire fájdalmas. De akkor is előjött Jaspernak ez az arca. Szívszaggató látvány volt még az én halott szívemnek is. Ez akkor volt, amikor láttam Bellát leugrani a szikláról.
Egy sziklán áll! Mit akar csinálni? Bella, mit csinálsz? Bella ne tedd!! Leugrott és én elkéstem. Mit fog tenni Charlie és Reneé és mit fog csinálni… Edward? Nem szabad megtudni egyelőre nem. Ha megtudná… nem tudom, mit tenne.
- Alice? Kicsim mit láttál? – Jasper kérdezősködött és meg nem tudtam megszólalni.
- A… nem… - egy normális szó nem jött ki a torkomon. Miután kicsit lenyugodtam már meg tudtam szólalni- Jasper, mond meg Carlisenak és a többieknek hogy dolgom akadt. Majd jövök… Talán még nem késő… talán…! De aha mégis… Talán tudok segíteni Charlienak.- de ezeket inkább csak magamnak mondtam.
- Alice mi történt beszélj már!?- Nem voltam képes titkolózni Jasper előtt, és hazudni sem akartam így inkább beszéltem.
- Jasper, Bella öngyilkos lett vagy lesz, nem tudom biztosan. Csak annyit láttam, hogy leugrik egy szikláról aztán sötétség. Nem szabad Edwardnak megtudni! Abba belehalna, és nem akarna tovább élni. Jasper mi a baj?- és akkor láttam másodszorra azt az arcot.
- Semmi, csak érzem, hogy mit érzel és ez engem is elszomorít. Szerintem nem tudjuk sokáig titokban tartani Edward előtt a tényt hogy Bella halott. De ha megtudja, én nem szeretnék a közelében lenni. A te fájdalmadnál Edwardé ezerszer erősebb lesz. Alice? És most mit akarsz tenni?
- Elmegyek segíteni Charlienak. Remélem, tudok. Carlise Mercedesét viszem. Légyszívesmond meg a többieknek hogy mi történt, és hogy hova mentem. És ígértesd meg velük, hogy nem szolnak Edwardnak amíg kiderítem hogy mi történt.
Emlékszem, azonnal elindultam Forksba. Szerencsére az óta minden rendbe jött. Bella és Edward összeházasodtak és van egy gyönyörű kislányuk. Igaz ennek a hátul ütője, hogy Jacob naponta itt dekkol a házban. Ennek legjobban Rosalie örül. (Jacob lenyomata Renesmee). Ma még nem is volt itt. Valószínűleg csatlakozott a vadászokhoz. Biztos megint…
„Most veszem csak észre hogy Jasper is eltűnt. Hol van? Mikor ment el? Miért nem szólt?” A kérdések csak jöttek és jöttek. És egyikre sem tudtam a választ. Egyre nyugtalanabb lettem. Ilyenkor Jasper mindig magához ölel és akkor már nem is kell használnia a képességét. Ahogy megérzem a közelségét rögtön az a hiperaktív, bosszantó mindig mosolygós lány leszek. De most hol van?
Hirtelen egy nálam melegebb kéz hozzámért. Nem tudtam kié. Nem is érdekelt. Nyugalom járta át a testem és azt sem tudtam hol vagyok. Nem tudom, hogy egy vámpír elájulhat-e de szerintem velem az történt. A nyugalom annyira átjárta a testem hogy egyszer csak elsötétült minden és csak halk beszélgetést halottam.
- Ez mire volt jó- kérdezte Roxan.
- Amikor hozzá értem, hogy megkérdezzem mi bántja erős nyugtalanságot éreztem felőle. Gondoltam rásegítek Kellett neki. – jött a halk válasz Lizietől.
Ez volt az utolsó szó, amit hallottam aztán hosszú idő után újra elaludtam.
Amikor felébredtem Jasper üvöltözését hallottam. Úgy tűnt, hogy kb. 2 perce ért haza. Vagyis még alva talált rám.
- MÉGIS MI TÖRTÉNT? MONDJATOK MÁR VALAMIT!- hallottam lentről szerelmem üvöltözését.
- Semmi csak lenyugtattam - jött Lizie sokkal nyugodtabb válasza, amit Jasper további üvöltözéssel toldotta meg.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés