- Jasper nyugodj meg. Alice most ébredt fel!- jött Lizie sokkal nyugodtabb hangja. És mivel elárulta, hogy fenn vagyok kénytelen voltam lemenni a nappaliba. Ott volt mind a két család.
- Kicsim jól vagy? Emlékszel mi történt? Jaj… annyira aggódtam érted!- csak úgy özönlöttek mellettem Jasper szavai. Tényleg aggódott értem. Akkor mégis szeret, de akkor mi volt a baja azon a vadászaton?
- Semmi jól vagyok. De elmondaná valaki hogy mi történt?- kérdeztem és az összes Cullen Elizabethre nézett.
- Elizabeth?- kezdte Carlise nyugodt hangon- Elmondanád, hogy mégis mi történt? Hogy aludhatott el Alice? Ezt nem teljesen értjük.
- Carlise, neked kéne a legjobban tudnod, hogy a tudás árt. Legalábbis néha. Nem kell mindenről tudnotok. Alicenak semmi baja. És az a lényeg nem?
- Akkor kérdezhetek valamit? – kíváncsiskodott tovább Carlise.
- Hát persze! Ha muszáj.
- Nem másoltad le Jasper képességét?
- Tessék? Bocsánat Carlise de nem teljesen értem, hogy mit akarsz kihozni ebből!
- Csak annyi volt a kérdés hogy nem-e másoltad le Jasper képességét?
- Azt sem tudom mi a képessége!
- Nem?
- Nem!
- Akkor elmondom! Jasper irányítani tudja bárkinek az érzéseit.
Lizie arca elsötétült nem értettem miért. Ahogy végig néztem a család többi tagján ők is ugyan így néztek. Csak az ő szemükben boldogság és fájdalom vegyült. Elizabeth arca más volt. Azon az arcon minden volt csak boldogság és az öröm egyéb fajtái nem. Volt rajta fájdalom, szomorúság és mérhetetlen düh.
- Jack- szólalt meg végül, és le nem vette a szemét a családomról- azt… hiszem… el kéne mennem. … - a családja megkövült de Lizie rájuk sem nézett. Aztán folytatta- Természetesen futni. – és elment.
- Carlise azt hiszem, hogy mi most haza megyünk ma Roxan lesz az őrzőtök fiúk. Ez azt jelenti, hogy gondolkodjatok mielőtt kiléptek a házból. Esme, Rosalie, Emmett viszlát, holnap. Alice, Jasper majd még találkozunk. – és elmentek ők is.
Csak most vettem észre hogy Edward és Bella nem volt itt. És Renesmeet sem láttam.
- Hol vannak Edwardék?- kérdeztem és nagy meglepetésemre a hangom álmos volt. Ezt a többiek is észrevették. Carlise ébredt fel leghamarabb az ámulatából.
- Elmentek Renesmee-ért. Tudod ma tartotta a nagy Jacob napját.
- Értem –feleltem és felmentem a szobámba. Amióta kiderült, hogy Jacob lenyomata Renesmee szabad átjárásunk volt La Push-ra ha Nessie is velünk volt.
Nessie minden héten tartott egy nagy Jacob napot. Ilyenkor az egész napot La- Push- ban. S, mivel Edward nem bízott Jacobban így ők is ott voltak akkor. De most hirtelen eszembe jutott Elizabeth arca. Mi volt a baja? Vagy mi most a baja? Miért ment el futni?Most nagyon emlékeztetett arra amikor Jasper ideges. Ő, amikor nagyon mérges elmegy vadászni. Miután kivadászta magát mosolyogva jön és bújik hozzám.
Aztán két kar fonódott rám. Rögtön megéreztem szerelmem jelenlétét.
- Alice? Tényleg jól vagy? Ha tudnád mit éreztem, amikor megláttalak itt feküdni és…
- Cssssss…- egyik ujjammal betapasztottam a száját és megcsókoltam. Ő szenvedélyesen visszacsókolt. Szerettem, amikor így csókolt, mert akkor tudtam hogy mi lesz a következő lépés…
(Elizabeth)
El kellett menekülnöm. Nem lehet… nem szabad megtudnia a Culleneknek, hogy mi a képességem. NEM NEM NEM. Nem tehetem őket tönkre. Nem szabad semmit sem megtudniuk, amíg nem biztos. És az sem biztos, hogy én olyan különleges félvér vagyok. Csak azért különleges félvámpír lennék, mert három úgynevezett ajándékom is van?
És az egyik hasonlít Jasper képességére. Miért történik velem mindig ez. Épp hogy kezdek beilleszkedni egy családba, rögtön jön valami rossz. Mint amikor kiderült a jövőbe látó képességem akkor még a Románokat* szolgáltam. Hirtelen jött elő ez az emlék.
- Lizie- hallottam Vladjimir hangját.
- Igen?
- Nem láttad a testvéremet?
- Nem! Kellett volna?
- Jó lenne, ha megkeresnéd. Nem lenne jó, ha az éjszaka közepén rajta kapná valaki.
- Vladjimir, hidd, el sokkal egyszerűbb lenne az életetek, ha követnétek a példámat.
- Pfúj… állat vér. Hogy tudod azt meginni?
- Könnyen! És nem is válok így gyilkossá.
- Te tudod. De keresd meg a tesóm- és ekkor hozzám ért és én láttam, ahogy a testvérét és őt széttépik a vérfarkasok.
Ezután Vladjimir ébresztgetett, úgy nézett rám, mint egy holt kórosra. Nem tudtam, hogy mi történt velem így csak annyit sikerült kinyögnöm, hogy elbambultam. Ezt könnyen elhitte. Végül is miért ne hinne a kedvenc bérgyilkosának?! Pár héttel később elmentünk vadászni. Én már végeztem és nem akartam megvárni őket így haza mentem. Alig hogy haza értem hidegzuhanyként ért a hír, hogy egy vérfarkas széttépte a vezérünket. Nem bírtam tükörbe nézni. Elmentem és az erdőben bolyongtam. Napok óta nem aludtam, de nem is akartam nem akartam álmodni, de elájultam és ott talált rám Jack. Azóta élek velük. Életem ezen részét még a családom sem tudja és nem is akarom hogy megtudja.
Az hogy mások képességét le tudom másolni az már csak Jacknél derült ki. Charlotte-ot az őrületbe kergettem ezzel. De végül itt sem menekülhettem el a kemény céltudatos énem elől. Kiderült, hogy én vagyok az úgynevezett Vezér. Nem akartam, de mégis én lettem. Bár ezt az előnyömet nem szeretem használni.
Talán megint el kéne menekülnöm. Mint mindig. Talán a következő helyen már nem leszek Vezér vagy bérgyilkos. Egyszerűen csak én leszek.
De… NEM!!!! Nem teszem ezt Stevievel sem a testvéreimmel. Képességek ide-oda nem megyek el a családom… az igazi családom köréből.
Ezekkel a gondolatokkal kezdtem haza futni. Futottam, ahogy a lábam bírta. Még magamhoz képest is. Élvezni szoktam a gyorsaságot, de most nem tudtam erre gondolni. Futottam haza a családomhoz.
Amikor az otthonom közelébe értem hirtelen meghallottam anyám gondolatait. Utálom a másolós képességem. Ezek szerint Edward a közelben van. De hol?
(Alice)
Hihetetlen hogy milyen jó volt a mai együttlétünk. Nem akartam kimászni az ágyból és úgy tűnt, hogy ő sem akar elmozdulni mellőlem. És akkor jött egy látomás.
Egy hosszú fekete hajú vámpír kopogott az ajtón és Jasper üvöltözni kezdett vele. A nő csak állta az üvöltözését. Most már azt is láttam, hogy nem csak a mi családunk van ott hanem az egész Blood család is. Stevie arcán szomorúság és öröm vegyült. Egyre tisztább lett a kép. Az egész Blood családon ilyen arc volt. Kivéve Lizie-én. Az ő arcán nem volt öröm csak mérhetetlen düh és fájdalom. A nő tovább mesélt valamit, de nem értettem semmit. Elizabeth arcán egyre inkább eluralkodott a fájdalom. Aztán hirtelen elfutott és Jasper meg utána ment.
S, ekkor véget ért a látomásom. Jasper szólongatott.
- Alice? Alice? Kicsim mit láttál?
- Nem tudom- Jasper felhúzta a szemöldökét a válaszomra. – Illetve tudom, de nem értem és gondolom nem is érdekes vagy fontos. Csak az az érdekes, hogy félvérekkel kapcsolatos jövőt láttam.
- Tessék?
- Már egyszer előfordult. De azután semmi. Sajnos teljesen semmit, mert össze hozta velünk őket a sors és azóta ha a közelben vannak vagy csak össze hozza velünk a jövőjüket, akkor nem látok semmit. De most már megint velük kapcsolatba volt látomásom.
- Alice, ezt nem teljesen értem.
- Nyugi, Jasper én sem értem, de az én képességem ilyen kiszámíthatatlan. Akár a jövő.
- Igaz! De nem akarod elmesélni mit láttál?
- Hát láttam egy új vámpírt és te vele üvöltöztél és…
- Üvöltöztem? – szakított félbe. – Hogy nézett ki az a vámpír?
- Hát… Hosszú éjfekete haja volt és vérvörös írisze. Más jellemző nincs rá ami olyan szembe tűnő. De biztos vagyok benne hogy … - és elhalkultam.
Ha nem vámpír lett volna, akkor biztos, hogy vérvörös lett volna a feje. De így is megrémített. Az arcát elöntötte a düh. Beigazolódott az a gyanúm hogy ismeri azt a nőt.
- Kicsim – szűrte ki a fogai közül. – Nem hallottad véletlenül hogy min veszekedtem vele?
- Nem. Jasper mi a baj?
- Semmi- mondta még mindig dühösen, de már nem feküdt mellettem. Elkezdett öltözni. Csodálkozva néztem, ahogy felhúzta az alsó nadrágját és oda dobott nekem néhány ruhát.
Aztán kopogásra lettem figyelmes. Nem ment le egyikünk sem és a többek sem nyitottak ajtót. Így kénytelen voltam felöltözni és lemenni.
Amikor kinyitottam az ajtót megkövültem. Az ajtóba az a vámpír állt, aki a látomásomban is volt. Jasper hirtelen mellettem termett és a háta mögé húzott. Leereszkedett támadó állásba és egy morgás tört ki a mellkasából.
- TE MEG MIT KERESL ITT?- kérdezte üvöltve
- Jasper…- a nő elkezdett beszélni, mert Jasper közbeszólt.
- Tűnj el innen- Jasper már nem üvöltött, de minden szót tisztán külön külön ejtett ki. Így még halálosabbnak hatottak. És a hangjában volt valami él. Még mindig támadó állásban volt és engem még mindig maga mögött tartott.
De miért lett Jasper ideges? Honnan ismeri azt a nőt? És még is ki az a vámpír?
(Az író:*románok: a BD-ben szerepeltek, ha már olvastátok, akkor tudjátok hogy kik ő. Nem akarok ide spoilert írni ezért inkább nem írom le, hogy kik ők. Nem akarom senkinek sem lelőni a BD poénját.)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés