A vendég

Jasper még mindig támadó állásban volt előttem. De a nő csak állt és nézte. Egy hirtelen jött érzés a hatalmába kerített. Nem éreztem még soha ilyet. Nem is ismertem ezt a nőt, de már utáltam, sőt undorodtam tőle. Jasper, valószínűleg megéreztem és felegyenesedett. Átkarolta a derekamat, de még mindig eltakarta a jövevényt.

- Kicsim, szerelem ne legyél rá féltékeny! – suttogta a fülembe. Úgy hogy csak én halljam meg. Féltékenység ez kerített a hatalmába?

- Jasper… - kezdte újra a nő de férjem megint félbe szakította.

- TŰNJ EL!

- Beszélnünk kéne Jasper. – úgy látszik a nőt nem nagyon érdekelte, hogy Jasper mit mond

- Mégis miről akarsz te beszélni? – szűrte ki a szavakat a fogain keresztül.

- Előbb hívd össze a családod és a hogy is hívják most…a… Blood családot.

- Miért kellenek ők is?

- Majd meglátod, de előbb veletek külön is beszélni szeretnék.

- Mit akarsz tőlünk?- szólítottam meg először a jövevényt.

- Mindjárt elmondom, de nem akartok először behívni?

- Téged itt nem látunk szívesen Maria – mondta ki a szavakat Jasper összeszorított foggal. És csak most tudatosult bennem hogy ki az, aki itt áll.

Maria. De ezt nem értem én már találkoztam vele. Akkor miért nem emlékeztem rá, hogy hogyan néz ki.

Vele kapcsolatba csak olyanokra emlékeszem, hogy ő változtatta át Jaspert. És hogy vele ért nagyon sokáig. Nála lett depressziós és nála töltötte a harcos éveit és hogy… Jasper volt a kedvence.

- Te… vagy… Maria? – ejtettem ki egyenként a szavakat.

- De kicsim – kezdte Jasper – te már találkoztál Mariával!

- Tudom, de arra nem emlékeztem, hogy néz ki. Sőt csak arra emlékszem, amit te meséltél róla, és hogy találkoztunk, de ennyi, ahogy többre szeretnék emlékezni sötétség.

Ekkor ránéztem Mariára és valami önteltség vagy nem is tudom inkább elégedettség volt az arcán. Ezután visszanéztem Jasperra. Az ő arcán inkább bosszúság és aggodalom volt.

- Biztos történt valami, amikor elaludtál amikor Lizie lenyugtatott vagy mit csinált..

- Ne hibáztasd a lányt. Nem ő csinálta! – Jasper lassan fordult oda Mariához, aki nevetve beszélt az előbb hozzá.

- Akkor kit hibáztassak? Alice teljesen jól volt, amíg az a lány hozzá nem ért. Azóta aludt egyszer. Aludt. Egy vámpír nem képes aludni. És most meg nem emlékszik semmire veled kapcsolatban. Ez kicsit furcsa. Még a vámpíroknál is.

- Jasper nyugodj meg. Nem a lány hibája és minden szépen kiderül időben amint a többiek hazaérnek. – mondta nyugodtan Maria.

- Akkor megyek és szólok nekik. – Jasper már állt is volna fel, de Maria megállította.

- Várj! Először veletek akarok beszélni. Aztán hívhatod a családokat.

- Mit akarsz?- Jaspernek még mindig nem tért vissza az udvariassága

- Csak beszélgetni egy egyességről.

- Egyesség?- kérdeztem vissza.

- Igen, az, amit most elkészülök mondani, megváltoztatja az életeteket. És engem örökre meggyűlöltök. Joggal. És Jasper természetét ismerve meg is ölne, ha nem kérem azt az egyességet.

- Ha kiderül, ez a titok meg foglak ölni? Maria én a titkod nélkül is megölnélek. Azért nem teszem, mert a kíváncsiság hajt. –mondta Jasper gúnnyal a hangjában.

- Tudom, ezért gyorsan kihasználom a helyzetem és egyességet kötök veled. Én elmondok mindent. Te meg nem ölsz majd meg engem.

Jasper hezitált és egyszerre több jövő is megjelent előttem. Köztük volt, hogy Mariát most rögtön megöli. Ez nekem nem tudom miért, de kedvemre volt. A másik jövő az volt, hogy nem öli meg és elfogadja az ajánlatot, de azután a jövő eltűnt.

Most már egyre tisztábban láttam a „nem ölöm meg” jövőt és a sötétséget. Ezek szerint Jasper döntött.

- Rendben Maria! Nem öllek meg. De most már kíváncsi vagyok, hogy miért jöttél. Hívjuk össze a többieket. – hangzott Jasper válasza.

- Rendben –mondta Maria és kényelembe helyezte magát a kanapén. – Alice mikor jönnek a többiek?- kérdezte

Eddig nem is foglalkoztam velük, de most hogy kérdezi láttam, hogy nem sokára megjönnek a vadászatból.

- Még fél óra. – mondtam egykedvűen. Nem akartam még fél órát Mariával egy légtérben tölteni.

- Jasper felmegyek a szobába. Beszélgess a vendégünkkel, amíg megjönnek Carlise-ék.

- Alice kérlek…- kezdte Jasper, de nem vártam meg a végét.

Egyedül akartam lenni. Gondolkodnom kell, hogy mi történt velem. Miért nem emlékeztem Mariára? Miért nem tudok bízni Jasperben? Miért lettem féltékeny? Mi van velem?

Estére összegyűlt mind a két család. Mária a beszéd előtt elment vadászni. Nem engedtük, hogy a közelünkben emberekre vadásszunk, ezért messzire el kellett menni. Így kb este kilenckor kezdett bele a történetébe.

Az első fél óra azzal telt, hogy mindenki beszélt mindenkivel, míg Maria összeszedte a gondolatait. Én a lépcsőn ültem egyedül és figyeltem a családom és a másik családot, ahogy beszélgettek. Egyszer csak észrevettem, hogy Lizie is egyedül van. Az egyik falnak támaszkodott. Emlékszem Jasper is így állt, amikor Edward megmentette Bellát, hogy nem lapuljon szét. Azért állt így, mert ő már elhatározott valamit, és ahhoz tartja magát. Legalábbis tartotta volna, ha én meg nem állítom. Az emlékezés mosolyra késztett. A mostani Jasper, aki nem mond el nekem semmit az rossz. Szeretném visszakapni a régi Jasperem. Igaz, én sem vagyok már a régi, de én nem tudom, hogy bennem mi változott meg.

- Szeretnék figyelmet kérni!- szólalt meg végre Maria és minden szem érdeklődve nézet. – Ahhoz, hogy megértsétek miért tettem, amit tettem, meg kell ismernetek az életem történetét. Ami, mint, gondoljátok nem lesz egy happy and. Mexikóban születtem azt hatjuk mikor… régen. 23 éves voltam, amikor találkoztam egy gyönyörű férfival. Rögtön beleszerettem. Az arany szőke hajába. A sápadt fehér bőrébe és még a vérvörös íriszeibe is. Az emberi életem során el tudtam feledtetni emberekkel dolgokat. Ez később fontos lesz. A lényeg, hogy egy ideig találkozgattam ezzel a férfival. Minden egyes találkozásnál jobban beleszerettem. És a férfi csak csábított és csábított.

Egy nap becsalt az erdőbe. Sétáltunk. Ez az emberi emlék örökre megmarad bennem. Leültünk egy fa törzséhez. Először végig csókolta az arcomat. Aztán haladt a nyakam felé. Végül egy éles fájdalmat éreztem és elsötétült a világ. Nem tudom meddig égtem abban a tűzben, de inkább meghaltam volna. Végül kinyitottam a szemem és ott volt a csodás arca előttem. Sosem akartam, hogy elhagyjon. Nem is tette. Mindenre megtanított. Elmesélte, hogy miért engem változtatott át és nem mást. Én voltam neki a társa és ő nekem. Amíg el nem vették.

Egy nap elmenetem vadászni. Úgy beszéltük, meg hogy a fánknál vár. Amikor odaértem nem volt ott. Elmenetem megkeresni. Amit akkor láttam még emberi memóriával is nehéz lenne elfelejteni. Egy nagy máglya volt ott és láttam, hogy széttépés nélkül égetik el a szerelmem. Segíteni akartam, de a tűzbe én sem mehettem után. Csak annyit tudtam tenni, hogy folyamatosan kitöröltem az emlékezetéből a fájdalmat, de az mindig újra és újra visszajött. Folyamatosan sírtam. Könnyek nélkül. Utáltam magam hogy nem tudok semmit sem tenni. Miután végig néztem szerelmem halálát, eltűntem. Senkivel nem akartam találkozni. Pár év múlva elhatároztam, hogy bosszút állok.  Sokáig nyomoztam. Kerestem a tettest vagy a tetteseket. Végül rájuk bukkantam. Egy vérfarkas klán ölte meg az életem értelmét.

Túl könnyű volt. Kitöröltem mindent az emlékezetükből. Így azt sem tudták, hogy fiúk-e vagy lányok. Gyorsan végeztem velük. Utána sokáig egyedül bolyongtam a világban. Nem tudtam egy klánban sem elhelyezkedni. Hiányzott elvesztett részem társasága.

Sokáig olyan ön sanyargatásba kezdtem, hogy hetekig, sőt hónapokig nem ittam. Ezzel veszélybe sodorva minden élőt. Végül elhatároztam, hogy túllépek ezen. Ő sem szerette volna, ha valami bajom esne, mert őt gyászolom minden másodpercben. Aztán eszembe jutott valami. Én akartam lenni az egyeduralkodó az államban. Szereztem magam mellé két segítőt. Két nőt. Nem akartam érzelmekbe keveredni. Egyik éjszaka, amikor sétáltunk találkoztunk egy szőke oroszlán hajú férfival. Igaz Jasper? És innentől ismeritek Jasper történetét. De nem a teljeset. És nektek kell eldönteni, hogy akarjátok-e hallani.

Itt abba hagyta a történetét és várt. Mind csöndben voltunk. Lizie elindult Maria felé és megérintette a kezét. Edward megmerevedett ültében. Bella aggódó arccal figyelte férjének megkövült, fájdalmas, csodálkozó tekintetét, miközben Elizabeth gondolatait nézte.

(Elizabeth)

Végig hallgattam a történetét. Illetve nem teljesen végig. Miért kéne nekünk eldöntenünk? Ha belekezdett abba a sztoriba fejezze is be! De mi van ha… mit titkolt el Jasper előtt. Legalábbis biztos eltitkolt valamit. Azt mondta, hogy nem ismerjük a teljes történetét. Ez vagy azt jelenti, hogy Jasper elfelejtette vámpírléte egy részét, ami lehetetlen. Vagy Jasper elhallgat előlünk valamit. De mit. Jobb, ha megtudom. – gondoltam magamban és elindultam Maria felé. Amikor odaértem megérintettem a kezét, de ő ezt későn vette észre! Hallottam és láttam mindent, amit el akar nekünk mondani. Stevie örömét és bánatát egyszerre. Jack nyugodt álarcát. A testvéreim szomorú tekintetét. Ezt nem mondhatja el nem szabad. Ha ezt megtudják… . Maria és én akkor két családot tettünk tönkre. Nem hagyhatom, hogy elmondja. Ennek az egésznek két vége lehet vagy elmegyek, és akkor mindenki megtudja. Vagy maradok és megölöm, és csak azután megyek el. De a lényeg hogy mindenféleképpen el kell mennem. Az utóbbit választottam. Először lenyugtattam. Nem sejtheti, meg hogy mire készülök. Ez a nyugtatás kitart egy óráig. Lassan elengedtem a kezét. Természetesen kellett mozognom, hogy senki ne tudja, meg hogy mire készülök. Azért hogy még Edward se hallja meg mit gondolok elkezdtem a felmondani az összes létező nyelven, amit tudok, az ABC- t. Lassan lekuporodtam támadó állásba. Innentől gyorsan kellet cselekednem. Ugrottam, de…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés