- Hova? Nekem most már nincs otthonom- felelte Elizabeth.
- De van. Alicenak szüksége van rád. Ő még nem is ismer, de már szeret és belehalna, vagy legalábbis összetörne, ha nem mennél vissza hozzá.
- Jasper – fájt, ahogy kimondta a nevem- Látom és érzem, hogy neked elsősorban Alice érzése a legfontosabb. Ezt a képességet tőled örököltem. De, ha eddig megvoltatok nélkülem, akkor ezek után is meglesztek. Nem kellek én oda.
- Figyelj…
- Mire figyeljek Jasper? Lehet, hogy Alice talán képes úgy szeretni, mint egy anya. Amikor megtudta, hogy van egy gyermeke elöntötte a remény, hogy neked és neki lehet egy olyan kicsi családja, mint Edwardnak és Bellának. Ő örült. Egyelőre. Tudod, több családnál voltál, mint amit ti eltudtok, képzelni. Csak két helyen volt hosszabb ideig. A többi helyről kitiltottak. És miért? Mert nem tudtak kezelni. És hozzá kell tennem, hogy csak vámpír családnál voltam. Egy vámpírnő sem tudott úgy szeretni, mint egy anya. Ezek a nők sokkal idősebbek voltak Alicenél.
- Lizie, Alice képes téged úgy szeretni, mert ő az anyád!
- NE MOND AZT, HOGY AZ ANYÁM!- itt már erősen küzdenie kellett a könnyeivel és csak szipogva tudta folytatni- Nekem…soha…nem volt…anyám. Talán Stevie … volt olyan… hogy anyámnak…tekintsem.
- De most már itt a vérszerinti anyád. Van időtök, hogy megismerjétek egymást, mint anya ás lánya.
- És mi van az apa és lánya ismerkedéssel? Mi van az apai szeretettel? Tudod azt viszont sehol sem kaptam! Mondd, itt megkapom? Vagy ne is számítsak rá?
- Én…
- Tudod mit!- kezdte merő gúnnyal a hangjában- Mielőtt elfutottam volna lemásoltam Edward képességét és Maria olyat mondott, amit ha más is hall engem és Edwardot elszámítva senki sem hitte volna el, de én elhittem és Edward is, mert ez kitelik Alicetől.
- De mi?- kérdeztem kíváncsian és Lizie arcán gúnyos mosoly jelent meg.
- Maria elmondta a teljes nevem- erre a mondatra eltűnt róla a mosoly és mérhetetlen fájdalom tört rá.
- Mi a teljes neved?
- Elizabeth Alice Jasmine Withlock. Az Elizabeth nem tudom, hogy honnan jött, de a másik két nevet ki tudod találni, hogy miért pont azok lettek.
- Igen kitudom- suttogtam. Elérkezett beszélgetésünk legrosszabb része. Nem hittem, hogy egy ilyen név egyszer fájdalmat fog okozni. Pedig ennél szebb nevet el nem tudtam képzelni.Már csak azért is mert benne volt szerelmem neve is.
- Látom elragadtak a gondolataid. Inkább magadra hagylak- mondta Elizabeth és elfutott. Hallottam a levelek suhogásán. Nem tudtam megállítani. Nem voltam rá képes. Pedig tudtam, ha nem viszem vissza Liziet abba Alice belerokkan lelkileg, még ha testileg nem is képes rá. De én még mindig nem tudtam megmozdulni. Mit fog szólni Alice ha Lizie nélkül megyek haza. Azt fogja hinni, hogy nem szeretem. Valójában azt sem tudom, hogy mit érzek. Elizabeth Alice Jasmine Withlock. Csak ez a név járt a fejemben. Maria elbeszéléséből ez e név mindent elárult az akkori Aliceról. Szeretett, akkor is amikor csak egy szörnyetegvoltam és még nem voltam vegetáriánus. Akkor is szeretett.
(Alice)
Remélem Jasper visszahozza. Szeretném megismerni a lányomat. Nem tudom miért, de én Jasperhez mindig is fiút képzeltem el. Akinek olyan mézszőke haja van, mint neki, de nem olyan oroszlános. Erre kiderül, hogy a gyermekünk ezeknek az ellentéte.
- Bella is azt hitte, hogy Nessie fiú lesz olyan zöld szemekkel, mint , amilyen nekem volt, még amikor ember voltam. Lány lett és olyan szép barna szeme, mint amilyen az anyukájának – mondta Edward miközben mellém ült.
- Szerinted most hol vannak?- kérdeztem
- Nem tudod. Nem olyan távolságban, hogy halljam őket. Tudod mielőtt Lizie elfutott volna Maria elmondott neki valamit.
- Mit?
- A teljes nevét!
- és mi az? Milyen szörnyű nevet találtam ki neki?
- Nem szörnyű. Igaz nem is olyan, mint amilyet Bella adott Nessienek.
- Mond már el Edward- könyörögtem kíváncsian.
- Ez az az Alice, akit én ismerek. A folyton kíváncsi és kotnyeles Alice- nevetett rajtam kedvenc bátyám.
- Elmondanád végre! – kezdtem kijönni a sodromból
- Persze,- nevetett még mindig Edward- Elizabeth Alice Jasmine Withlock.
- Ez a neve?
- Igen, de most megyek hugi. Rágódj rajta egyedül. Én megyek a kis családomhoz.
- Üdvözlöm Bellát és Nessiet! – kiáltottam utána.
- Átadom. – mondta és aztán szélvészsebesen elfutott.
Egész éjszaka vártam Jasperéket, de nem jött senki. Kezdetem aggódni! Éjfél lehetett, amikor kinyílt a szobám ajtaja. Jasper lefeküdt mellém a kihúzható kanapéra, amit még együtt vettünk, hogy legyen valami ágy helyett.
- Hol voltál eddig?- kérdeztem szerelmemet
- Gondolkodtam
- Min?
- Rólad, rólam, és Eleizebethről.
- A lányunkról- javítottam ki, nem tetszett hogy kimondta a teljes nevét.
- Tudod mi a teljes neve?
- Igen.
- Elizabeth Alice Jasmine Withlock- mondtuk ki egyszerre.
- Gondolom, te sem tudod, hogy miért Elizabeth az első neve- kérdezte tőlem Jasper.
- Nem, tényleg nem, de elmondanád, hogy most hol van Lizie?
- Féltem, hogy megkérdezed!
- Megfordultam. A szemébe akartam nézni, amikor elmondja.
- Nem jött velem haza. Bármennyire is könyörögtem. Minden létező dolgot kipróbáltam, hogy visszahozzam neked, de nem jött. Ő mondta el a teljes nevét. Nagyon meglepődtem. Tudod, amikor meghallottam a nevét csak még jobban beléd szerettem és… Alice hallod amit beszélek?
Nem figyeltem rá. Nem tudtam. Lizie nem akar haza jönni. A vérszerinti szüleihez. Miért nem értem.
- Miért nem jön haza?- kérdeztem szerelmem, amikor az ajtóhoz indult, hogy szóljon a többieknek. Amikor megszólaltam visszajött hozzám.
- Valószínűleg miattam. Sajnálom kicsim. Tényleg sajnálom. Azt mondta, hogy neki szüksége van mind a két szülője szeretetére, de ő maximum csak anyai szeretetet kapna és tőlem nem…
- Tessék? – vágtam a szavába, és ha valószínűleg tudnék sírni, akkor most már tenger lenne a szobánk helyén. – Te nem szereted a lányunkat?- kérdeztem Jaspert, de ő csak nézett és láttam az arcán, hogy nem tudta mit válaszoljon, de én csak erőltettem- Válaszolj, kérlek!
- Alice, én nem tudom, mit érezzek.
- Jasper, amikor megtudtam, hogy van egy lányom, és hogy az a lány tőled van az volt életem és létezésem legjobb pillanata. Ha viszont kiderül, hogy te nem szereted szerelmünk gyümölcsét, akkor elhagylak. Viszont az lesz létezésem legrosszabb pillanat. Neked kell döntened!
Ezekkel a szavakkal hagytam el a szobát. Tudom, hogy Jasper átérezte a fájdalmam, hogy ki kellett mondanom ezeket a szavakat. És ha dönt, én leszek az első, aki megtudja. De addig reménykedek abban, hogy mellettem és Lizie mellett dönt. Reménykednem kell abban is, hogy a lányom visszajön.
(Elizabeth)
Nagyon szerettem volna vissza menni a Cullen házba és hinni Jaspernek, hogy Alice képes úgy szeretni, mint egy anya a lányát. De nekem szükségem van apai szeretetre is nem csak anyaira.
Hirtelen maghallottam valami zajt a bozótosban és láttam valami fehéret is. Nem akartam hinni a szememnek. Nem akarom, hogy itt legyen. Ezért is kellett többek között elmenekülnöm Romániából, amikor a román vámpírok meghaltak. Nem akarom, hogy itt legyen. NEM NEM NEM
- TŰNJ EL!- kiabáltam a bokorba.
- Jez beszélnünk kell!- jött a válasz
- Figyelj, már rég nem a Jez a nevem. Már réges-rég mindenki Lizienek hív!
- Ez nem illik rád- mondta a hang és előtűnt a bokor mögül a hozzátartozó alak is.
(Jasper)
Még sosem viselkedett velem így. Átéreztem a fájdalmát, amikor a fejemhez vágta azokat a szavakat, amiket mondott. Nekem is fájtak, de nem tudom, hogy döntsek. Nem tudom, mit érzek. Alice nem adott ultimátumot, de tudom, mire döntenék, kifutok az időből.
Maria jól tette, hogy elment, amikor elfutottam, mert biztos, hogy megöltem volna. Figyelmen kívül hagytam volna az egyességünk. Futás közben elképzeltem, ahogy cafatokra tépem és nézem miközben ég. De nem tettem, mert elfutott. Jól tette. Valószínűleg megérezte a veszélyt. Remélem, soha többé nem látom, mert akkor nem állok jót magamért. Megérdemli a halált.
- Jazz?- szólalt meg mögöttem Edward.
- Igen?
- Mi történt?
- Alice…- nem tudtam tovább mondani inkább lejátszottam a fejemben, hogy mi történt. Így ő is megtudta.
- Szólok Bellának. Végülis legjobb barátnők. Ö talán…
- Ne, ne tedd. Majd megoldom. Megkeresem és visszahozom Liziet és megpróbálom szeretni. Sikerülni fog… , ha meg nem arra fogom, hogy túlságosan hasonlít rám- mondtam szórakozottan és közben szentül hittem benne, hogy sikerülni fog. Tudom szeretni a lányomat.
- Tedd azt! Mi bízunk benned Jazz és Alice nem lenne képes elhagyni.
- Remélem Edward!- mondtam és ezután Edward ki ment a szobából. Meg sem kérdeztem, hogy kerül ide. Nem is érdekelt. Csak Alice járt a fejemben és a szavai. Csak azok!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés