- Jaz, kérlek! Csak hallgass végig- kérlelte egy férfihang, amit azonnal felismertem.
- Kértelek, hogy nem hívj így!- mondtam neki.
- Jaz vagy Lizie nekem egyre megy, de én Jaz ként ismertelek meg, szóval így is foglak nevezni. De most nem ezért jöttem!
- Akkor miért? És hol van a rühes falkád?
- Ne nevezd őket így. Megérdemlik a tiszteletet!
- Persze! Úgy követnek téged, mint a pincsi kutyák- a kutya szót erősen megnyomtam. Erre Jason egy grimaszt vágott, de láttam rajta hogy még ez a kicsi sértés is bántó volt. Főleg tőlem.
- Kérlek…- kezdte volna, de én bele vágtam a szavába.
- Mit kérsz Jason? Menj el, mert esküszöm, hogy nem állok jót magamért!- mondtam és ekkor hirtelen két hatalmas farkas jelent meg a srác oldalán.
- Fiúk, nyugi- szólt Jason a társaira- Nincs semmi baj.
- Még hogy nincs- szóltam közbe flegmán és a két farkas tekintete megint rám szegeződött és csak most néztem meg őket jobban. Az egyik farkasnak éjfekete volt a szeme hatalmas értelmet sugárzott és én rögtön felismertem őt.
- Robert, jó újra látni- mondtam neki és egy nevetésre emlékeztető hangot adott ki. A másik farkas sötétszürke volt és csak épp hogy nem ment át feketébe. Az ő szeme gyűlöletet sugárzott és rájöttem, hogy csak egy farkas utál engem igazán. És meg is volt rá az oka.
- Rahge* - a nagy farkas csak bólintott a megszólításra.
- Látom, emlékeznek rád- mondta nekem Jason - bár ezt nem is csodálom! Rád mindenki emlékszik.
- Rahge - szólítottam meg a nagyobbik farkast- Charlotte örülni fog neked. Kíváncsi vagyok, hogy előbb a szemedet vagy a…- és itt jelentőségteljesen elhallgattam- kaparja ki- nem akartam tudomást venni Jason jelenlétéről. Nem akartam tudomást venni lélegzet elállító félmeztelen alakjáról, szőke hajáról, és igéző kék szeméről. Nem akartam a köztünk lévő kapcsolatról sem tudomást venni. Pedig erről, most hogy ő is itt van, egyre nehezebb volt nem tudomást venni.
- Az istenért, Jaz… Lizie! Nem viselkedhetsz úgy, mint ha nem léteznék- bosszankodott Jason.
- Dehogynem! Most is azt teszem.
- Na jó! Akkor mielőtt elszabadulna a pokol, ami a mi kapcsolatunk esetében bármikor megeshet, elmondom, hogy mi a második ok, amiért itt vagyunk.
- Hallgatlak.
- Beszélnem kell az egyik Cullennel!
- Miért?
- Egy vámpír megölte egy új társunkat- a megölte szólnál felkaptam a fejem. Ezt Jason is észrevehette, mert rögtön mesélni kezdett- Egy szóbeszéd járta mi felénk, hogy van egy Cullen, aki jártas a harcban és az a vámpír, akit mi keresünk nagyon jó harcos és…
De már nem hallottam semmit. Magamtól is ki tudtam találni, hogy kik miatt jött ide és én egyikről sem akartam tudomást szerezni. Az egyik Jasper, aki a bizonyítékok alapján az apám és ráadásul a legjobb harcos a Culleneknél. A másik Jesse, a fogadott testvérem. Ő az a vámpír, illetve félvámpír, akit még a farkasok sem képesek legyőzni. Ő az, aki mindig megmenekül. Azért jöttek ide a farkasok, hogy Jasper segítségét kérjék. Hogy tanítsa ki őket a harcra. De én nem akarom, hogy harcoljanak. NEM NEM NEM!! Uram isten! Most mi lesz?
- Lizie hallasz? Lizie…- szólítgatott Jason, de én nem hallottam semmit, mert már zuhantam az öntudatlanság felé és alig fél pillanat múlva elnyelt a sötétség.
(Alice)
- Ez nem vall Liziere! Ilyet még nem csinált!- mondta nekem Stevie, amikor már annyira aggódtam, hogy át mentem Lizie eddigi családjához (még mindig csak remélni tudom, hogy Jasper elfogadja, hogy van egy lánya, és hogy annak a lánynak én vagyok az anyja)
- Anya!- rohant be Vanessa - Nem fogod elhinni, hogy kivel találkoztam!- mondta, de már nem sikerült elmondani a végét. Már mi is éreztük az illatot. Minden vámpír és félvámpír hírtelen ott termett a Blood család nappalijában. Pont, mint amikor kiderült a titok.
- Hogy kerültök ide?- kérdeztem Edwardtól
- Meghallott néhány idegen gondolatot és aggódni kezdett- kezdett mesélni Bella- Aztán, az egyik gondolat csak egy dolgot ismételt. Azért jöttünk ide, mert ide tartanak.
- És mi volt az a gondolat?- kérdeztem
- Lizie, Lizie, Lizie…- mondta Edward és megfeszült felesége mellett, ami azt jelentette, hogy közelednek.
Miért mondta az az ismeretlen, amit mondott? Mit tud Lizieről? Mit keres itt?
- Milyen hang volt?- kérdeztem némi hisztérikus beütéssel a hangomban. Tényleg kezdem elveszteni önmagam.
- Férfi- mondta Edward. Meglepetésemre nem rám, hanem Jasperra nézett, aki most egyre vörösebb lett.
- Mikor érnek ide?- kérdezte Jasper a fogain keresztül.
- Öt perc- mondta Edward és lassan felvette a támadó állást. Bella megfogta Renesmeet és felment az emeletre. Majd visszajött, de Nessie nélkül.
- Készüljetek- mondta Edward, de hirtelen megállt a mozdulat közben. Láttam Carlise arcán a megkönnyebbülést. Nem szerette, ha a fiai harcolnak. Érthető volt.
- Mi történt Edward?- kérdezte Bella.
- Várjatok- mondta a bátyám és jelentőségteljesen Jasperra nézett- Lizie is velük van! De nem hallom a gondolatait. Szerintem elájult és most azért hozzák ide, hogy biztonságban legyen.
- Az a korcs hozzá ért?- kérdezte Charlotte, de mintha nem lett volna meglepődve.
- Charlotte?- kérdezte Stevie - Tudsz valamit, amit mi nem?
- És nem hazudj- nyomatékosította nevelőanyja szavait Roxan.
- Az az igazság, hogy… lemásoltam Alice képességét… csak egy kis időre, hogy megtudja Lizie visszajön vagy nem. Emlékeztek, amikor a Románok területén ráakadtunk egy halom alakváltóra. Lizie az alpha lenyomata és én is egy lenyomat vagyok. Lizie menekül a románokkal kapcsolatos múltja elől ezért elhagyta az alpha hímet és én is túl könnyen hagytam el az alakváltóm. De nem bántam meg! Most viszont láttam, hogy Lizie visszajön, de nem egyedül!
- Azt tudjuk, hogy egy halom alakváltó jön felénk. Mondj valami újat- mondta Roxan Charlottenak.
- A román várfarkasok vannak itt, azoknak a farkasoknak az alphájának Lizie a lenyomata, míg a bétájának én vagyok.
- TESSÉK?- kérdezte Jasper üvöltve- MIT MONDTÁL? LIZIE EGY KORCS LENYOMATA? EZT NEM HISZEM EL!
Meglepett Jasper reagálása a hírre. Nem számítottam rá, hogy így ki kel magából. De nem számít, ha ez azt jelenti, hogy szereti a lányunkat. Bár még nem lehetek teljesen biztos benne. Még nem. De hosszú életem során rájöttem és sokaktól hallottam, hogy a remény hal meg utoljára. Nagyon remélem, hogy ez így igaz.
- Edward- szólalt meg kicsit később Jasper, amikor már láttuk a közeledő vendégeket- te segítesz nekem megölni őt – és itt a Liziet tartó farkasra mutatott- és én segítek neked megölni Jacobot! Rendben?
- Nekem jó- mondta Edward és láttam, ahogy a családom férfi tagja és Jack kilépnek az ajtón és elindulnak a farkasok felé.
(Jasper)
Láttam Alice örömét, amikor teljesen kiborultam, hogy a lányom egy kutya lenyomata. Az volt a legkülönösebb az egészben, hogy nem is kellet tettetnem. Azt hittem, hogy az elején meg kell játszanom magam. Örömmel és némi félelemmel vettem tudomásul hogy a harag és a félelem, hogy a lányom… igen a lányom egy korcs közelében van, sőt hogy a lenyomata. Most is ideges lettem, pedig csak rá kellett gondolnom. Egyre közeledünk hozzájuk és én egyre idegesebb leszek.
Csak később tudatosult bennem, hogy már jóval a többiek előtt járok és neki rontok annak a nagydarab srácnak, aki a lányomat cipelte. Gyorsan elvettem tőle úgy hogy mire észbe kapott az a kutya Liziet mát Jack cipelte és ő egy fának nyomódott. A két társát akik vele jöttek Edward és Emmett tartja fogva.
- Hé… vérszívó… visszahoztam… és nincs… semmi… baja! Meg…lehet…nézni- mondta nekem az a korcs, de először nem nagyon érdekelt. Csak még jobban a fának nyomtam. Aztán megéreztem, hogy mit érez. Ezt viszont nem hagyhattam, nem! Ő nem érhet az én lányomhoz, aki most a legfontosabb Alicenak. NEM! Nem mehet a közelébe.
- Most lassan elengedlek- mondtam neki-, de figyelj nagyon jól. Ahogy a barátaid rám vagy a testvéreimre támadnak, csak cafat leszel, ami egy máglyán ég. Rendben?- a farkas bólintott és én lassan elengedtem, mire a fölre rogyott és a nyakához kapott.
- Ne várjon jobbat a farkas igaz?- kérdezte.
- Ne! Ne várjon!- mondtam neki majd elindultam a ház felé, hogy megnézzem jól van-e a lányom.
- Hé, te!- szólított meg a fő farkas, de a társai már mellette voltak, gondolom, mert Edward és Emmett ott termett mellettem. Nem fordultam meg!- Keresek egy vámpírt! Egy Cullent vagy Halet vagy mit tom én!- Ezekre a szavakra megtorpantam és megfordultam és a testvéreim ugyan így tettek! Amikor megláttam a farkas, hogy hogyan cselekszünk felbátorodott- Erről beszéltem neki amikor elájult, ami tőle nagyon furcsa! Még sose láttam őt elájulni!
- Miért keresel közülünk valakit?- kérdezte Edward, de én már nem a beszélgetésre figyeltem. Elkezdtem reménykedni. Talán, azért ájult el Lizie, mert rájött, valamire, ami velem és a kutyával kapcsolatos. Legalábbis remélem
- Milyen Cullent keresel?- kérdeztem meg tőle.
- Nem tudom! Annyit hallottam, hogy a Cullenek közül ő a legjobb harcos. - erre a mondatra elmosolyodtam és a testvéreim is alig bírták vissza fojtani a nevetést.
- Akkor engem keresel- mondtam neki mire érzelmek tömkelege szaladt át az arcán. Köztük volt a félelem és a meglepődés is.
- Értem! A nevem Jason. És szeretnénk tőled egy szívességet kérni?
- Nem- mondtam és hátat fordítottam neki.
- Még nem is mondtam…
- Mert nem érdekel.
- És miért nem?
- Hozzá értél Liziehez!
- És?
- Ne merj még egyszer a lányomhoz érni!- szűrtem ki a szavakat a fogaim közül mire mindenki meglepődött.
Jack, aki még mindig az ájult Liziet fogta. Mind a két család és a farkasok is? Alice meglepettsége volt a legboldogabb. A többiek csak megdöbbentek. És tudtam mind a két döbbenet okát.
A családom azért döbbent meg, mert most először mondtam ki és fogadtam el hogy Lizie a lányom! A másik döbbenet, ami a farkasoké volt, sokkal másabb volt. Az alpha korcson döbbenet és szomorúság látszott a két farkasformában lévő korcsnak csak a szeméből tudtam olvasni. Abban sajnálat volt a társuk miatt, de én nem tudtam azt a korcsot sajnálni, aki el akarja venni Alice és az Én lányomat.
* Ezt a nevet nem én találtam ki hanem egy könyvből szedtem (J.R.Ward Fekete tőr testvériség)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés