Érzések viharában

(Elizabeth)

Csak feketeséget láttam, de közben két nagyon meleg kéz tartott és futott velem. Egyszer csak meghallottam amikor Jasper nem kis hanggal üvöltözik. Nem tudtam, hogy kivel, de ahogy éreztem tisztes távolságból is tisztán hallottam.

- TESSÉK? - MIT MONDTÁL? LIZIE EGY KORCS LENYOMATA? EZT NEM HISZEM EL!

-Ce interese ca un vampir a cărui editură Lizie?(ford.: Mit érdekel egy vámpírt hogy kinek a lenyomata Lizie?) - kérdezte Jason románul.

Bár Jason angol származású volt mégis inkább használta a románt. Sose értettem, hogy miért. Éreztem, hogy lassan elhatjuk az erdőt és ekkor egy hideg kéz kiragadott Jason kezéből és átadott egy nem túl meleg, de nem is túl hideg kézbe. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem tudtam. Jason szavakat mormolt. Olyan volt mintha fojtogatnák. Beletelt néhány pillanatra mire rájöttem, hogy Jason tényleg fojtogatják. Majd később már csak suttogásokat hallottam és nem volt erőm hogy jobban koncentráljak. Végül egy puffanást hallottam, valószínűleg a fojtogató elengedte Jasont. Próbáltam kinyitni a szemem és sikerült is. Láttam, hogy Jason már felállt Jasper előtte volt és a két hatalmas farkast Edward és Emmett tartotta. Láttam, hogy Jason arcán eluralkodik a döbbenet és a fájdalom. Kis idő múlva rájöttem az okra. Elmondták neki. Megpróbáltam körbe nézni, láttam, hogy nem csak a farkasok döbbentek meg. Amennyire láttam, az összes vámpír és félvámpír döbbenten ál. Nem tudtam elképzeli, hogy hogyan foglalta szavakba Jasper, hogy a lánya vagyok. Én úgy képzeltem el, hogy csak félvállról elmondja Jasonnek hogy a lánya vagyok, és hogy nemet mond a felkérésre.

Minél jobban próbáltam felállni annál jobban vesztettem el az uralmam a testem felett, de végül sikerült. Nehezen! De sikerült. Később jöttem rá hogy a nevelő apám tartott a kezében. Nem ellenkezett, amikor felálltam, de más igen. Kés erős vékony kéz fogott meg miközben Jasperékhez próbáltam támolyogni. Felnéztem és Alicet láttam magam előtt. Megpróbáltam vele ellenkezni, de még túl gyenge voltam. Viszont ahhoz sajna nem voltam elég gyenge, hogy, ha nem is szándékosan, de használjam a képességem. Éreztem, hogy Alice aggódik értem és Jasperért és hogy mind a kettőnket szeret. Ezt, ha kimondta volna nem hittem volna el. De én éreztem az egészet. Nem tudtam, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet és egyszerűen sírva fakadtam. Mire Ali… anya magához húzott. Erre a gondolatara összeestem és a földön ülve a vállára hajtottam a fejem és csak sírtam és sírtam. Éreztem, hogy egy kisebb fajta hideg fuvallat volt mellettem és egy pillanat múlva már egy másik kéz is a hátamat simogatta. Felnéztem és a könny fátyol mögül Jaspert véltem látni. Ő is simogatott. Nem tudtam megállni, az ő érzéseit is tudni akartam, ezért megérintettem a kezét. Neki sokkal több érzése volt, mint anyának. Jasper aggódott értem és anyáért is. Dühös volt, de a dühöt a farkasoknak szánta. Szerelmet, ami mindig ott volt a levegőben anyu és közte. Halványan érzetem némi szeretet is, amit irántam táplált, de ezt próbálta elfojtani. Ezt nem tudom miért, de nagyon rosszul esett. Pedig én még ennyit se tápláltam felé. Legalábbis én nem vettem észre.

Lassan abba maradt a sírás és én képes voltam felállni, de a családom (Itt értem a Cullen és a Blood családot is) szemébe nem tudtam nézni, mert rabul ejtett Jason igéző kék szeme, ami most fájdalommal volt tele.  A szerelem vagy az a dolog, amit irántam érzett oly sok ideig most még jobban látszott fájdalommal teli szemében és nem tudtam hogyan vigasztaljam meg, mert ilyen sok év után újra együtt akartam vele lenni!

(Alice)

Láttam a lányom szemében a változást! Valamilyen érzés kerített hatalmába. Rá kellett jönnöm, hogy ez az anyai érzés, ami teljesen hasznos, ha tudni szeretném, hogy mit érez a lányom. Be kell vallanom magamnak, hogy félni kezdtem, amikor kiderült, hogy Lizie egy farkas lenyomata. Attól féltem, hogy alighogy megkaptam a lányom és az emlékeim, rögtön el is veszik tőlem. Már Jasper is kezdte elfogadni, hogy van egy lánya.

Láttam lányom szemében a szerelmet. A fájdalmat. Láttam megcsillanni benne a reményt.

- Jaz? Ez, igaz? Megtaláltad a szüleidet?- kérdezte az alpha hím és Liziet nézte. Miért szólította Jaznek? Amikor Lizie a neve? Erre a kérdésre Edward suttogta a fülembe a választ.

- Amikor Jason megismerte Liziet még Jaz volt a becézése- mondta, de én még mindig nem értettem. – Jasmin az egyik neve. Emlékszel?- emlékeztetett Edward és így már nekem is minden világos lett!

- Lizie?- szólítottam meg lányomat- Lizie?- kérdeztem újra, de ő még mindig Jason nézte és lassan rá kellett jönnöm, hogy miért.

A farkas szeme tele volt fájdalommal és mérhetetlen nagy szerelemmel. Nekem is nehezemre esett, hogy elfordítsam a tekintetem mélykék szeméről és Jasperre nézzek! Őt nem érdekelte a fiú szemében lévő fájdalom vagy szerelem. Ő csak azt vette tudomásul, hogy az alakváltó el akarja venni tőlünk a lányunkat. Ránéztem Edwardra hátha el tudja mondani, hogy mit gondol most Jasper. Edward fájdalmas arccal nézett vissza rám. Először nem tudtam, hogy miért!

Jasper még nem teljesen fogadta el, hogy van egy lánya. Nem. Ő mindent miattam tett. Nem akarta, hogy elveszítsem Liziet. Tudta és érezte, hogy mit érzek első, utolsó és egyben egyetlen lányunk iránt. Ő az egészet miattam csinálta! Az, hogy megbékélt vele csak színjáték volt. Legszívesebben sírtam volna, ha képes lettem volna rá így csak némi szipogásra futotta, amit senki sem vett észre.

Azt viszont már mindenki észre vette, hogy Lizie hirtelen meginog majd elveszti az eszméletét.

(Elizabeth)

Mindenki körülöttem volt. Hallottam anyám szipogást és tudtam is hogy miért teszi, mert jó szokásomhoz híven kölcsön vettem Edward képességét és hallottam minden egyes gondolatát, de még mindig Jason fájdalommal teli szemét figyeltem. Majd egyszer-csak elsötétült minden, de még tudatomnál voltam csak épp nem tudtam kinyitni a szememet. Hallottam amint ijedtem utánam kap egy kéz, amikor megfogott hihetetlen forróságot éreztem. Jason volt. Majd jött egy dühös morgás és egy hideg kőkemény kézben találtam magam. Az illatból ítélve Jasper lehetett az. Edward képessége még mindig a birtokomban volt így hallottam minden gondolatát. Jaspernak nagyon sok olyan gondolta volt, ami meglepett. És már nem is értettem, hogy Alice miért nézett rá olyan fájdalmas tekintettel.

Ő az én lányom. Nem érhet hozzá egy olyan korcs, mint ő! De talán van egy megoldás, ami megakadályozza, hogy ez a kivert kutya még egyszer hozzá érjen Liziehez és hogy elvegye tőlünk.  Nem! Fel kell ajánlanom egy alkut. Én kiképzem az átkozott rühes falkáját. Ő meg békén hagyja a lányomat. Igen az a csere tökéletes lesz.

Szólni akartam! Üvölteni teljes torkomból, hogy ne tegye. El akartam mondani a családjaimnak (mert már nem egy, hanem kettő is volt. Igen mind a kettő család ez én családom volt), hogy szeretem Jasont és úgy döntöttem, hogy elfogadom a sorsom. De nem tudtam megszólalni és hallottam, hogy már késő.

- Hé, korcs- szólítottam meg Jasper Jasont- mi lenne, ha alkut kötnénk?

- Miféle alkut?- kérdezte Jason.

- Én segítek nektek.

- Miben is?

- Megtanítalak benneteket vámpír ellen harcolni- mondta Jasper, mire Jason horkantott egyet- Tudom, hogy tudtok harcolni, de egy olyan fejlett nyomkövető ellen is mint az a vámpír?

- És mit kellene tennünk cserébe?

- Csak neked kell tenned valamit.

- Mondjad már vérszívó!

- Több tiszteletet, te korcs!

- Mit szeretnél?

- Csak egy pici szívességet…- és itt abba hagyta a mondatot és elkezdett nevetni. Valószínűleg Jason érzései voltak ilyen viccesek.

- Kérlek, mond már meg!- kérlelte Jason.

- Tartsd magad távol Lizietől.

- Remélem, tudod, hogy egy farkas lenyomata egyenlő a farkas életével.

- Nem érdekel! És csak ho…

Itt elvesztettem a fonalat. Nem akartam tovább hallgatni. Csak pihenni, aludni, lebegni akartam. Messze a fájdalomtól és más erős érzéstől, ami egész életemben végig kísért. Amikor megszülettem, amikor meghaltak a román „főnököm” és otthagytam Romániát és egyben a szerelmem is. Életem legszebb időszakát éltem át Romániában, de sosem bántam meg hogy eljöttem onnan. Igaz az elején nehéz volt, mert vértől és emberi ételtől megfosztva talált rám Jack az erdőben. Bár ha nem így történt volna, soha nem találkoztam volna velük és a szüleimmel.

De egy boldogság sem tart örökké! Eddigi tapasztalatom szerint az alphának mindig a falka az első. Jason el fogja fogadni az alkut. Ebben biztos voltam!

Rá kellett döbbenem, hogy örülök, hogy senki sem tudta meg az érzéseim Jason iránt. Így nem fáj annyira. Elhatároztam, hogy segíteni fogok neki, ahogy tudok. A legegyszerűbb megoldást kell használnom! Olyan hideg leszek vele amennyire lehet, így neki könnyű lesz. Bár nekem minden undok szó egy egy szentség törés lesz, de másképp nem lehet.

 Hirtelen fájdalom kerített hatalmába és nem tudtam, nem voltam képes elnyomni. Jasper megérezhette és egy nyugalom hullámot küldött felém, ami összekeveredve az én mértéktelen fájdalmammal egy új érzést hozott létre, amit csak egy olyan vámpír képes létre hozni, mint Jasper és én.

Rá kellett jönnöm valamire, ha Jasonnel hideg leszek, mindenkivel hidegnek kell lennem. A fogadott testvéreimmel, akik amióta Jackhez és feleségéhez kerültem mindig velem voltak és segítettek nekem. Charlotte, Vanessa és Roxan már előre sajnálom őket. Jacknek és Stevienek valószínűleg mérhetetlen fájdalmat kell majd okoznom, amíg a farkasok el nem mennek. Olyanra is rá kellett jönnöm, ami mostanáig titok volt előttem is. Alice. Féltem, hogy megbántom vérszerinti anyámat. Életem legnagyobb hibáját készültem elkövetni, de ha nem teszem két ember fog belehalni. Kerülhettem volna ennél nagyobb viharba? Ha valaki azt hiszi, hogy nem az téved!

- Ébredezik hallottam- Jasper hangját- miközben eszméletlen volt, folyamatosan fájdalom hullámot küldött felém.

- Nem volt eszméletlen- mondta Edward- folyamatosan hallottam a gondolatait.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés